Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-12-08 / 49. szám

4. oldal 2002. DECEMBER 8. EU-konzultáció az Ökumenikus Tanulmányi Központban Az Ökumenikus Tanulmányi Központ december 19-én, csütörtökön az Euró­pai Unióhoz való csatlakozás kérdését megvitató konzultációt szervez a buda­pesti Deák Téri Evangélikus Gimnázium dísztermében, 14 és 18 óra között. Rövid bevezető előadást tart Tabajdi Csaba képviselő, a Magyar Parlament Eu­rópai Intergrációs Ügyek Bizottságának alelnöke és dr Rüdiger Noll német evangé­likus lelkész, az Európai Egyházak Konferenciájának brüsszeli megbízottja. Kifejti véleményét a témával kapcsolatban D. dr. Harmati Béla püspök és dr Seregély Ist­ván érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke is. Lehetőség nyilik kér­dések felvetésére és az elhangzottak megvitatására is. Romániában protestáns Gustav Adolf-szervezet alakult A romániai evangélikus és református egyházak püspökei és képviselői 2001. novem­ber 22-én egyöntetű akarattal kezdeményezték egy közös Gustav Adolf Munkakö­zösség megalapítását. Indítványukat az érintett egyházak: az Ágostai Hitvallású Evangé­likus-lutheránus (magyar), az Ágostai Hitvallású Evangélikus (szász), továbbá az Erdélyi és Királyhágó-melléki Református Egyház vezetősége elfogadta és megerősítette. A képviselő-testület ez év tavaszán döntést hozott arról, hogy a szervezet közpon­ti irodáját Nagyváradon, az evangélikus parókia alagsorában alakítja ki. Ennek fel­avatására - ünnepi istentisztelet keretében - 2002. november 17-én került sor. Ezen az eseményen - az egyházak püspökei és az ünneplő gyülekezet mellett - jelen volt Dieter Brandes, a Gustav Adolf Werk (GAW) főtitkára is, aki igehirdetésében hang­súlyozta az alkalom történelmi jelentőségét: „A német és az osztrák Gustav Adolf protestáns-ökumenikus szervezetek megalakulása (1832 és 1862) óta eltelt száznegy­ven év alatt nem volt arra példa, hogy evangélikusok és reformátusok közösen alapí­tottak volna Gustav Adolf-tagszervezetet. ” Köszöntő beszédében emlékeztetett még az ökumenikus jótékonykodás fontosságára, valamint arra is, hogy a közös Európá­nak szüksége van a közös protestáns, illetve keresztény hangra. „Tegyünk jót min­denkivel, de leginkább azokkal, akik testvéreink a hitben.” (Gál 6,10) - idézte a GAW 1832-ben választott jelmondatát. Az evangélikus-református Gustav Adolf Munkaközösség irodája működését - reménység szerint - 2003. január 1-től kezdi meg. Ülést tartott az Ökumenikus Tanács közgyűlése A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa november 28-án tartotta évi közgyűlését a Lágymányosi Ökumenikus Központban. Dk Márkus Mihály püspök, az Ökumenikus Tanács elnöke és dr. Görög Tibor fő­titkár beszámolt a szervezet elmúlt egy év alatt végzett tevékenységéről. A közgyűlés nagyra értékelte az ökumenikus esketési liturgiák elfogadását, a ja­nuári ökumenikus imahét és az októberi protestáns napok megrendezését, az Ökume­nikus Központ és Egyetemi Lelkészség épületének júniusi használatbavételét és az Ökumenikus Chartával kapcsolatos ünnepélyes nyilatkozat október 1-jei aláírását. A testület tagegyházként felvette a Magyarországi Anglikán Egyházat, így jelenleg 5 protestáns és 5 ortodox egyház tagja az Ökumenikus Tanácsnak. A Közgyűlés elhatározta, hogy évenként (májusban) megrendezi az ortodox ke­resztény egyházi napokat, mely a hazai ortodox egyházak szélesebb körű megismer­tetéséhez kíván hozzájárulni. Toronto öröme Hálaadó ünnepséget tartott a torontói magyar evangélikusok kis gyülekeze­te barátaival és meghívott vendégeivel a Torontói Magyar Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház 75 éves fennállá­sa alkalmából. Külön öröm volt szá­munkra, hogy a meghívott magyar egyházi és közéleti személyek közül legalább Jaschkó Balázs jezsuita szer­zetest, az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Egyházközség ny. plébánosát köszönthettük. Az ünnepi istentiszteletet megtisztelte jelenlétével Pryse Michael evangélikus püspök, a Kanadai Evangélikus Egyház Keleti Egyházkerületének föpásztora, to­vábbá Skujins Ernest, a Torontói Evangé­likus Egyházmegye esperese is. Az ünnepélyes alkalmon a liturgus szolgálatát magyar és angol nyelven Bernhardt Béla, az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia (AMEK) foes- perese, a gyülekezet ügyvezető lelkésze végezte. Az igeolvasásban Skujins espe­res is közreműködött. Az orgonánál Mol­nár Virág testvérünk szolgált, az alkalmi igehirdető pedig Pryse püspök volt. Prédi­kációjában lPt 2,9-10 alapján arra muta­tott rá, hogy Isten az, aki kiválasztja és Szentlelke erejével felruházza népét. A vi­szontagságok közpette is megtartja az övéit, hiszen Igéjében és a szentségekben megadja a szolgálat erős alapjait. Ezért bátran nézzünk kis létszámú közösségünk ellenére is a jövőbe, csak ragaszkodjunk az alapokhoz, és merjünk azokra építeni. Az istentisztelet keretében özv. Bottlik Józsefié felügyelő asszonyunk köszön­tötte a püspököt, az esperest és a megje­lent vendégeket. Beszédében röviden utalt a gyülekezet történetére, melyben sok nehézség volt, de - Isten csodája ál­tal - ez a kis közösség mindeddig fenn­maradhatott. Beszédében megemléke­zett az ott szolgáló lelkészekről és azokról a testvérekről, akik különféle beosztásokban - vagy éppen beosztás nélkül - fáradhatatlanul munkálkodtak a gyülekezet Istent dicsérő életén. Az ünnepi alkalmat fogadás követte a Bond Street 116. alatti gyülekezeti te­remben. A templomi gyülekezet immár a terített asztalnál folytatta a testvéri együttlétet, amelyen a gazdag vendéglá­tásért elsősorban asszonytestvéreinknek tartozunk köszönettel. Még a Luther-ró- zsával és a 75-ös számmal díszített szü­letésnapi tortából is jutott mindenkinek. A fogadáson a templomtulajdonos gyü­lekezet nevében Pudriczky Roy helyettes lelkész köszöntötte az egybegyűlteket, és átadta a „First Lutheran Church” ajándékát, amelyet a budapesti Evangé­likus Hittudományi Egyetem ösztöndíj- alapjára szántak az adományozók. A „magyar világevangélikusságnak” a jelenlévőkkel való együtt ünneplését jelentette mind D. Szebik Imre püspök­elnöknek, mind Pátkai Róbert London­ban élő ny. evangélikus püspöknek, a Külföldön (Nyugat-Európában) Élő Ma­gyar Evangélikus Lelkészek Munkakö­zössége elnökének levélbeli köszöntése, melyet hálásan fogadtunk. bb A torontói magyar evangélikus gyülekezet 1927. december 15-én alakult. Kezdetben a „Lutheran Church Missouri Synod” egyházhoz tartozott, de négy év múltán már a jelenlegi „Evangelical Lutheran Church in Canada ” elődjéhez csatlakozott. Az ala­pító lelkész Papp János László volt. Rajta kívül parókus lelkészként szolgált Rúzsa Je­nő a harmincas-negyvenes, Károlyfalvi Béla pedig az ötvenes években. Nagyjából 1957 óta az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia lelkészei - D. Brachna Gá­bor főesperes irányításával 1978-ig - viselték a gyülekezet gondját, átjárva az USA- ból Kanadába. Állandóbb beutazó szolgálatot látott el Buthy Dénes és Szirmai Jó­zsef. 1978-tól Bernhardt Béla, az AMEK főesperese az ügyvezető lelkész. Meg kell még említeni Turchányi Sándort, aki ugyan a „ United Church of Canadá "-hoz tar­tozó torontói Magyar Egyesült Egyház lelkésze volt, 1984-től mégis több mint másfél évtizeden át pásztorolta a gyülekezetei. Jelenleg az istentiszteleti szolgálatokat helyi református és az USA-beli Clevelandből alkalmilag beutazó evangélikus lelkipász­torok végzik. Szeretnénk, ha egy időre Magyarországról jönne evangélikus lelkész Torontóba. Ennek a megvalósulását szorgalmazva fordultunk a Keleti Evangélikus Egyházkerülethez és a Magyarországi Evangélikus Egyházhoz. A válaszoktól gyüle­kezetünk jövőjét illetően - emberileg - sok függ. Evangélikus Élet Az igazak emlékezete áldott Az Evangélikus Hittudományi Egyetem és a Keresztény-Zsidó Társaság közös szimpóziuma „Az igazak emlékezetéből fakadjon ál­dás.” Ezzel a mondattal zárta Schweit­zer József főrabbi, professzor azt az előadását, amely november 26-án a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetemen hangzott el az intézmény, valamint a Keresztény-Zsidó Társa­ság által közösen szervezett szimpózi­um keretében. Miután dr. Szabó Lajos, a Teológia rektora üdvözölte az egybegyűlteket, ked­ves, személyes gesztusnak lehettünk ta­núi: ő és D. dr. Harmati Béla püspök kö­szöntötte Schweitzer Józsefet abból az alkalomból, hogy a közelmúltban, októ­ber 13-án ünnepelte 80. születésnapját. A főrabbi meghatottan fogadta a jókívánsá­gokat, az ajándékot és az ároni áldást. Majd - az igazaknak emléket állítva - ar­ról beszélt, hogy az üldöztetés éveiben, a legnagyobb elhagyatottság, elesettség idején Isten mindig küldött segítőkész embereket. Ez volt az ő szeretetének üze­nete. Kötelességének: tartja, hogy mind­azt, amit maga is megélt, továbbadja a mai fiataloknak, hogy jobban megértsék, mi történt. Úgy véli, kötelessége beszélni a holokausztról és az olyan emberekről, mint amilyen Wallenberg is volt. A sors kegyetlen iróniája, hogy annak az ember­nek, aki sokak életét megmentette, végül meg kellett halnia. A következő két előadó is a fenti idézet szellemében szólt a hallgatósághoz. Lazarovits Ernő, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) kül­ügyi vezetője a svédországi Linköping- ben - Raoul Gustaf Wallenberg születésé­nek 90. évfordulóján, 2002. augusztus 4-én - felavatott Wallenberg-emlékműről beszélt. Megemlítette, hogy bár sok szó esik Wallenbergről és tevékenységéről, mégsem lehet elégszer megköszönni azt, amit ő és mindazok tettek, akik mentették a zsidó embereket. Harmati püspök is a svéd diplomatá­nak állított emléket „Az evangélikus Wallenberg” című előadásában. A svéd­országi linköpingi és a magyar Déli Egy­házkerület testvéregyházi kapcsolatban áll egymással - ennek jegyében szerettek volna emlékművet emelni Wallenberg- nek. Ez év augusztus 4-e óta áll a Wal­lenberg-emlékmű a róla elnevezett téren - magyar, svéd, valamint angol nyelvű felirattal. Az előadás röviden ismertette a svéd diplomata életrajzát. Megtudhat­tuk, hogy Wallenberg 1944. július 9-én érkezett Budapestre, és 1945. január 17- én vitték el az oroszok. Ez alatt a rövid idő alatt - noteszének tanúsága szerint ­kapcsolatban állt Wolf Lajos lelkésszel (a későbbi Ordass Lajos püspökkel) is. Az előadások sorában egyfajta kivételt képezett Szita Szabolcs történész, egyete- t mi tanár, aki „Az aranyvonat -a zsidóság ^ kirablásának mába nyúló, szálai és követ- kezményei” címmel egy új szemszögből fJ láttatta a zsidóság deportálását. Arról be­szélt, hogy hazánk - egy mindig is befo­gadó ország - hogyan taszította és rabold , ta ki emberek százezreit. Hiszen amikor i|t , a zsidó embereket bevagonírozták, anya- ' gi javaiktól is megfosztották őket, majp mindent megtettek annak érdekében, ", hogy később ne lehessen rájönni arra, ki 4‘*' volt a tulajdonos. __ *“ Ma is aktuális kérdés, mi lett ezzel a pénzzel, és az értékekkel. Szécsi József, a Keresztény-Zsidó Tár- 'q' saság főtitkára zárta az alkalmat, megem- ütve, hogy a felújított Páva utcai zsinagó* r- gában Holokausztdokumentációs Köz*- - pont kap helyet - a tervek szerint 2004 áprilisától kezdődően. Utoljára, de nett* l ' utolsósorban pedig hangot adott azon re­ményének, hogy a jövőben is rendeznek' hasonlóan színvonalas és érdekes előadá- ' sokat, továbbra is biztosítva ezzel a zsidó’ • és az evangélikus felekezet közti kapcsoL i latot, párbeszédet. G. Zs. i ­Harmati Béla, Lazarovits Ernő , Schweitzer József, Szabó Lajos és Szécsi József ■-C I-r- i ■'■v 1 ' I !.i „...Aki a korszellemmel házasodik, nagyon hamar megözvegyül” A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége helyi szervezetének felkérésére Ittzés Já­nos nyugati (dunántúli) püspök „Keresztény nemzeti közösségek - vezetők kivá­lasztása” címmel tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást Nyíregyházán, az evangélikus általános iskola dísztermében. A győri püspök nyíregyházi elődjét, Túróczy Zoltánt követi a két éve ismét életre hívott egyházkerület élén, s a veze­tők kiválasztásáról szóló előadásában is példaként emlékezett meg róla. Ittzés János - rendhagyó módon - előadását megelőzően tartott sajtótájékoztatót a lel­kész! hivatalban, és adott interjút az Ev.Élet számára.- „Nagyon kell vigyázni, mert aki a korszellemmel házasodik, nagyon ha­mar megözvegyül. ” Frappáns, szelle­mes mondat, mellyel arra mutatott rá bevezetőjében, milyen sok kiüresedett szívű, magányos „özvegy” él közöttünk. De kifejtené, Püspök Úr, mit jelent ez?- Ez egy olyan mondat, amit tetszés­sel hall az ember, de tragikus tapasztalat húzódik mögötte. Mindig voltak és lesz­nek a különböző korokban, szellemtörté­neti irányzatokban divatos gondolatok, amelyek nagy hatásúak, és nagyon hódi- tóak. Közös jellemzőjük azonban, hogy az örök, évszázados értékektől eltérően valami aktuálist helyeznek a középpont­ba. Éppen esedékes, másokat gazdagító programokról van szó. Ebben a helyzet­ben azonban vannak olyan közösségek, amelyekre mind nagyobb szerep hárul. Nehéz, de nem reménytelen harc: a kor­szellem varázsából az Isten-szeretet va­rázsába vezetni.- Az értelmiség társadalmi szerepé­ből következik, hogy a közösség haszná­ra kell munkálkodnia. A keresztény ér­telmiségről szólva ez még inkább igaz. A Keresztény Értelmiségiek Szövetségé­ről szólva Ön azt a véleményét fogal­mazta meg, kívánatos lenne, hogy hatá­rozottabban szólaljon meg a közéletben az elkötelezett keresztény hang.- Azt látjuk a mai magyar valóság­ban, hogy az értelmiség - egy számában nem, de hatásában mégis számottevő ki­vételtől eltekintve - meglehetősen passzi­vitásba vonult. Nem hiszem, hogy egy­szerűen a felelősségének emlegetésével ki lehet mozdítani az értelmiséget ebből a helyzetből. Meg vagyok győződve ar­ról, hogy mindenkinek személy szerint kell éreznie a megszólítottságot - hogy nekem itt feládatom, dolgom van. Nem bombasztikus, nem hatalmas dolgok ezek, de abban a közösségben, ahol vala­ki otthon van - egy tanári karban, egy or­vosi körben, mérnöki közösségben kristálytiszta mondatokkal, hiteles, tanú­ságtevő élettel legyen jelen, hogy felfi­gyeljen rá a környezet.- Lehet, hogy egyszerűen csak türel­metlenek vagyunk? Hisz csupán tizen­két év telt azóta, hogy ezt szabad...- Nem tudom. Ha belegondol az em­ber, az ilyesmi sosem ment gyorsan. Lát­nunk kell, hogy a mai értelmiség jelentős része még a fordulat előtt volt iskolás. Miközben az elvi döntések részben meg­történtek már, a neveltetés, az iskolázott­ság mechanizmusa sokkal mélyebben van bennünk, mint gondolnánk. Nem merünk megszólalni, és nem azért, mert nem tartjuk fontosnak, hanem mert dol­goznak bennünk a régi fékek. Akkor szólalunk meg, amikor már az indulatok teszik hiteltelenné at szavainkat. Egy fél- nemzedéknyi idő után, ha majd kialakul egy új értelmiségi generáció, amelyik i.)“ Kj> szabadabb légkörben, a kalitkán kívül t' járt iskolába, akkor remélhetjük, hogy .C alapvető változás történik. Magam úgy j' éltem meg a kilencvenes éveket, hogy - i egy csodálatos, fenséges és rettenetes • 1 kéz kinyitotta a kalitka ajtaját! De akik a ‘ v kalitkához és a kalitkában voltak szocia- “ lizálva, azok ott toporognak annak ajta- J - jában, s nem repülnek! A kalitkának ez a rettenetes, gyötrelmes valósága, hogy C miközben rabnak tart meg, biztonságót 4” is ad. Izrael is visszakívánkozott Egyip- C tómba, sokan visszakívánkoznak a haí-1- Of • vanas-hetvenes évekbe, a puha diktatú-1 rába, van, aki pedig az anyaölbe vágyik a'1 vissza a jelen lévő világ problémáitól... -1,t- A KÉSZ-nek azonban megvan eb-” * ben az a feladata, hogy - épp a maihoz ’irt hasonló összejövetelek alkalmával is, f amikor a Püspök Úr tart előadást - dz f • igét terjessze. ' f1- Ez így van. Ugyanakkor úgy tűnik - ’ és nem csak a tavaszi parlamenti válasz- ‘‘A - tások utáni, mivel az az érzésem, hogy 'tt : ez a folyamat már korábban kezdődött, * amikor az első eufórikus láz elmúlt -y « ' hogy kicsit belterjessé válnak ezek a kö- ‘ ll- ' zösségek. Akik korábban is tettre ké- szék, alkalomra váróak voltak, örömmel rt“' éltek a lehetőséggel, megalakították á jj maguk közösségét, de pillanatnyilag eléggé defenzív módon, befelé fordulva végzik a munkájukat. Ennek ellenére ter­mészetesen tovább kell munkálkodnunk, mert megtörténhet a csoda, hogy új és újabb, fiatalabb emberek is bekapcsolód­nak ezekbe a közösségekbe. Azt gondo­lom, hogy pillanatnyilag karbantartani, megőrizni, jelen lenni, tiszta szívvel szól­ni kell — és a többit Isten kezébe letenni. Ez lehet talán ezeknek a közösségeknek a dolga. Veszprémi Erzsébet *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom