Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-01-20 / 3. szám

4. oldal 2002. JANUÁR 20. Evangélikus Élet Körlevél a keresztyén gyülekezetekhez és a Lepramisszió támogatóihoz a Leprások Világnapján „Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas” (Lukács 6,36) A leprások száma világméretekben csökken, hála a kombinált gyógyszeres kezeléseknek. Azonban az újabb megbe­tegedések száma nem csökken! Ma is évente mintegy 750 000 új beteget kez­denek el gyógyítani, ugyanannyit, mint sok éve mindig. Ez ellen egyedül a meg­előzés, a védőoltás lesz hatásos. Ennek megtalálásán fáradoznak a kutatók, de egyelőre eredmény nélkül. Nekünk, a leprásokat gondozó keresz­tyéneknek, Isten továbbra is mutat felada­tot. Erről szólt a Nemzetközi Lepramisszió novemberi nagygyűlése, melyen hazánk­ból Riskóné Fazekas Márta, a Lepramis­szió külügyi képviselője vett részt. Korszakalkotó tanácskozás volt ez. Négyéves előkészítő munka után most fogadta el a nemzetközi közösség a telje­sen új szervezeti és működési szabályza­tot. Mivel a világ leprahelyzete az elmúlt évtizedben gyökeresen megváltozott, a korábban csak gyógyítással foglalkozó Nemzetközi Lepramissziónak is át kel­lett alakítania saját feladatkörét, ehhez kapcsolódóan szervezetét is. Mivel a leprások egyre gyorsabban gyógyíthatók, a jövőben sokkal hangsú­lyosabb lesz a rehabilitáció. Hiszen a már gyógyult, He munkaképtelen, csonka- bonka, talán kitaszított betegeket a Keresz­tyén Lepramisszió nem hagyja magára! Munkahelyeket kell teremteni a számukra, mesterségre kell tanítani őket. Mindehhez óriási anyagi háttér szükséges, hiszen ne felejtsük: a Nemzetközi Keresztyén Lep­ramisszió világméretekben szolgál! Az egészségnevelés is kiemelt fontosságú lesz a jövőben. Mind több olyan szakembert és aktivistát kell kiképezni, akik a szűrőmun­kában segíteni tudnak: hogy minél hama­rabb megtalálják a fertőzötteket, és őket minél hamarabb kezdjék kezelni. Ez óriá­si technikai apparátust, járműveket, fel­szereléseket igényel. Ezekhez pedig igen sok pénz kell. A nagygyűlésen külön téma volt a tá­mogató országokban (Európa, Amerika országai) végzett háttérmunka is. Hiszen a sokmillió jó lelkű adakozót fel kell vilá­gosítani a szükségletekről. Egyre széle­sebb körben szolgálnak a nyugat-európai lepramissziók: nemcsak az egyházakban, hanem televíziós, rádiós, internetes úton kérik az adományokat, jótékonysági ren­dezvényekkel teremtenek elő mind több pénzt! * Mi, a Magyarországi Lepramisszió tagjai, továbbra is sok lehetőséget kapunk a szolgálatra. Kérjük Testvéreinket, hogy továbbra is támogassák a Lepramissziót:- imádságaikkal, hátteret képezve a döntéshozóknak, orvosoknak, ápolók­nak, betegeknek. Imádkozzunk a pogá- nyok hitrejutásáért, hogy testi gyógyulá­sok közben mind többen ismeijék meg az Áldott Orvost!- kezük munkájával: fásli kötésével. Ehhez a pamutfonalat a Lepramisszió ké­résre mindenkinek ingyenesen megküldi.- pénzadományukkal, hiszen a külde­mények postázásához óriási összegekre van szükség. A Nemzetközi Lepramisz- szió is vátja adományaikat, hiszen ők működtetik a kórházakat a világ 32 or­szágában. * Lelkipásztor testvéreinket arra kér­jük, hogy január 27-én igehirdetésükben és imádságukban emlékezzenek meg a világ leprásairól, a Magyarországi Lep­ramisszió szolgálatáról, hogy alkalmas vezetővel és munkatársakkal továbbra is betölthesse feladatát. Lehetőség szerint küldjék el gyülekezetük adományát erre a nemes célra (OTP számlaszámúnk: 11714006-203 86111). Az Alagi téri köz­pontunkban minden hétfőn és kedden 10-13 óráig személyesen is vátjuk test­véreinket. * Magyarországon a központi világnapi ünnepséget 2002. január 27-én, du. 4 óra­kor Budapesten rendezzük meg az Erzsébe­ti baptista templomban (Pestszenterzsébet, Ady Endre u. 58.) . Elérhető: a Határ úttól (M3) a 66-os, vagy a Boráros tértől a 23-as busszal az Ady Endre utcáig). Az ünnepségen igét hirdet: Villányi Pé­ter szigetszentmiklósi református lelkész, majd Riskóné Fazekas Márta tart élmény- beszámolót a Nemzetközi Keresztyén Lepramisszió nagygyűléséről. A Budavári evangélikus gyülekezet Schütz-kórusa Csorba István karnagy vezetésével szolgál az alkalmon. Befejező imádságot mond dr. Dobos Károly, a Magyarországi Lepramisszió vezetője. Szeretettel várunk minden támogatót és érdeklődőt. Kéijük a lelkipásztorokat, hogy ezt a meghívást hirdessék ki gyüle­kezetükben. Isten áldását kérjük Mind­nyájukra! Dr. Dobos Károly a Lepramisszió vezetője "—_____----———™———----—-------—-——~~—-------—~-------------------—-——­; 9 V v, J .. V Az Ökumenikus Tanulmányi Központ közgyűlése amerikai előadóval Az Ökumenikus Tanulmányi Központ ez évi közgyűlésére a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium dísztér­mében (Bp. VII. kér., Vársoligeti fasor 17-21.) kerül sor 2002. február 8-án 14 órai kezdettel. A kialakult gyakorlat ■te szerint a program három részből áll: 1. Beszámolók hangzanak el a 2001. évi munkáról, és előterjesztik a 2002. év költségvetését. Wi 2. A második részben az elmúlt évi események közül kiemelkedő New York-i és washingtoni terrortámadás áll a figyelem középpontjában. Előadást tart Darrell L. Guderprincetoniprofesszor „Keresztyén bizonyságtétel a mai Amerikában ” címmel. (Princetonban működik az Egyesült Államok egyik legrégibb és legnagyobb teológiája, amellyel több mint egy évszázada szoros kapcsolatot tartanak fenn a magyarországi keresztyének.) Az előadást kérdések és megbeszélés követi. 3. Az érdekesnek ígérkező együttlét közös étkezéssel fejeződik be, amely során a résztvevők beszélgetést foly­tathatnak a környező országokból érkező magyar és külföldi barátainkkal, és ökumenikus elkötelezettségű magyar testvéreinkkel. »t. Az Ökumenikus Tanulmányi Központ szeretettel hívja és várja az érdeklődőket. ■ .......................-...............-.....".... ■■■■- - ■■■ - .......~ -- .........- •......................■■ ­Lelkészi jövedelempótlék a kisebb egyházaknál A magyarországi unitárius, metodista és baptista egyház bízik abban, hogy a ke­resztény nagyegyházakhoz hasonlóan állami jövedelempótlékot kaphatnak vidéken szolgáló lelkészei - derült ki az egyházi vezetők nyilatkozataiból. A kormány képviselői tavaly decemberben írtak alá megállapodást a katolikus, a református és az evangélikus egyház vezetőivel arról, hogy az ötezer lélekszám alat­ti településeken dolgozó egyházi szolgálattevők január 1 -jétől állami jövedelempót­lékban részesülnek. Az egyezmény értelmében a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) vidéki temetői fenntartására kap ugyanezen keretből állami támogatást. Az aláíráskor elhangzott: az állam a jövedelempótlék ügyében felvette a kapcsolatot az unitárius, a baptista, a metodista és az öt ortodox egyházzal is. Rázmány Csaba unitárius püspök elmondta: mindössze egyetlen egyházközségük működik kistelepülésen. Az állami megkeresésre küldött válaszlevelükben kérték, hogy az esetleges támogatást az állam terjessze ki más egyházközségeikre is. Csernák Ist­ván metodista szuperintendens közölte, hogy egyházuk feltehetően nem felel meg a folyósítás törvényi feltételeinek. Lelkészeik ugyanis többnyire városokból koordi­nálják vidéki gyülekezeteiket is, így a vonatkozó kitételtől eltérően nem laknak az adott kistelepülésen. Mindazonáltal reményét fejezte ki, hogy találnak megoldást, s jelezte: elképzelhetőnek tartja, hogy az unitárius és a baptista egyházzal közösen ta­lálkozót kezdeményeznek az illetékes állami vezetőkkel. Mészáros Kálmán baptista egyházelnök tájékoztatása szerint 350 lelkészük közül csak 16 felel meg a feltételeknek, azaz lakik kistelepülésen. E helységekben azonban összességében harminc-harmincöt baptista lelkészük dolgozik, ezért kérték, hogy va­lamennyiükre tetjesszék ki a jövedelempótlás lehetőségét. A katolikus, a református és az evangélikus egyház, valamint a Mazsihisz várható­an a napokban kapja meg a megállapodásban foglalt éves keret első havi összegét. Az állami jövedelempótlék legfeljebb a minimálbér 60 százaléka, azaz személyenként ha­vi 20-30 ezer forint. A pénzt a lelkészek egyházuk közvetítésével kapják kézhez. Az ez évi keret összesen 1 milliárd 350 millió forint: a Magyar Katolikus Egyház 980 millió, a református egyház 273 millió, az evangélikus egyház 46 millió forint, a Mazsihisz pedig - vidéki temetői fenntartására - 35 millió forint hozzájárulásban részesül. Segítségre várnak a csángók Adakozásra kéri a Sziklára Épített Ház Alapítvány azon jóérzésű magyarokat, akik adományaikkal lehetővé tennék, hogy mikrobuszt vásároljanak a Hargita me­gyei gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Iskolaközpont számára. Az iskola- központ létrehozását a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége debreceni szervezete kezdeményezte, és 1994-ben felépült Székelyföld és Moldva határán a gyimesi és a moldvai csángó gyermekek magyar nyelvű oktatását szolgáló alapítványi intézmény. Jelenleg 291 gyermeket tanítanak óvodáskortól egészen az érettségi vizsgáig - mondta el Berszán Lajos, az intézmény igazgatója Az Árpád-házi Szent Erzsébet Is­kolaközpont diákjainak 70 százaléka a legelesettebb, az elrománosító politika követ­keztében részben anyanyelvűket vesztő, de magyar voltukat megőrizni akaró népcso­port, a moldvai magyarság falvaiból érkezett, s az intézmény intemátusában lakik. Az iskola pedagógusai készen állnak arra - utalt rá a pap-tanár Berszán Lajos hogy alkalmanként, hétvégeken, magyar egyházi és világi ünnepeken, különféle rendezvé­nyeken is találkozzanak a moldvai csángó szülőkkel, ezzel is segítve őket magyarságtu­datuk erősítésében. A nagy távolságok miatt azonban e munkájukat nagyban segítené, ha lenne egy mikrobuszuk; ennek vásárlásához kérik az adományozók segítségét. Az alapítvány számlaszáma: 11100609-19128850-10000001 (Inter-Európa Bank Rt. Debrecen). A támogatóktól kérik, hogy a csekkekre írják rá közleményként: „mikrobusz”. Az alapítvány címe: 4002 Debrecen, Pf. 230. Jézus Krisztus honlapot kapott Jézus Krisztus saját honlapot kapott - olvasható az Infóvilágban. A www.jesus.ch weboldalt karácsony előtt indította be egy vallási témájú külföldi portál. A hír sze­rint a Jesus.eh közérthető nyelven kíván szólni a keresztény vallásoktól távol állók számára is, miközben alapismereteket közöl Jézusról és a kereszténységről. Az ünnep elmúltával a www.jesus.ch kvázi-portállá változott át, amely napi hí­rekkel, magazinnal, tanácsadó rovattal, cybertemplommal szolgál hívő és nem hívő látogatóinak egyaránt. A weboldal nyitólapja jelenleg egyébként úgy kezdődik, hogy „Happy Birthday Jesus!”. A címben szereplő kérdést egy négyéves óvodás tette fel Balog Eszternek, akinek fiatal lelkészként első feladatai közé tartozott a kisgyermekek hittel való megismertetése. Szándékosan nem írtam le a „hitoktatás " szót, pedig rövidebb lett volna, de... A kislány kérdésére azt feleltem: - Igen, de most másért jöttem! - mondja a lelkésznő. - Hirtelen rá­döbbentem, hogy egyszerre kell óvónőnek és lelkész­nek lennem ahhoz, hogy a kicsik is megértsék, mi az én szerepem az ő életükben. Szükségem van arra, hogy olyan bizalommal legyenek irántam, mint a megszokott és szeretett óvó néni iránt, de meg kell mondani nekik azt is, hogy én valami más is vagyok. Hogy miben vagyok más? Nehéz lenne elmagyarázni nekik. De elég néhány együtt töltött óra és megértik.- Milyenek a kicsik?- Nem nehéz rájönni, hogy milyenek, ha valóban meghallgatjuk őket. Kimondják, hogy mi foglalkoz­tatja őket! Aki hallgatag, az is megszólal, ha valódi, személyére szóló érdeklődést tapasztal. Néhány ba­ráti kérdés csak őhozzá, egy kis dédelgetés, néhány bátorító szó egyedül csak neki, és máris megnyílik a gyermek, be tud kapcsolódni a többiek játékába. Ta­lán itt mulasztjuk a legtöbbet: az egyéni törődésben! Mindenütt csoportokban vagyunk jelen: az óvodá­ban, az iskolában, a bibliaórán, az istentiszteleten - de nagy szükségünk van egyéni törődésre is! (- En­nek otthon, a családban lenne helye - vetem közbe. - És jellemző-e a mai családokra, hogy erre időt for­dítanak? - kérdez vissza Balog Eszter.) Azt hiszem, ez a szívvel, szeretettel való egyéni törődés az a többlet, amit az egyházi óvoda és az egyházi gyer­mekmunka ad a kicsiknek.- Hogyan lehet elkezdeni a hittel való ismerke­dést? Mi történik egy foglalkozáson ?- Legnehezebb azt elérni, hogy a nyüzsgő, különfé­le helyről összejövő gyermekek el tudjanak csendesed­ni egy közös ének és rövid imádság erejéig, hogy azzal kezdhessünk. Aztán mesélek: kis bibliai történeteket mondok el. Legjobban az állatosakat szeretik! Kifeje­zetten élvezik a teremtés-történetet, Noé bárkájának történetet, és Jónást a cethallal... (Ilyen­kor derül ki, hogy a tévézés, sőt az inter­netezés jóvoltából milyen fantasztikus zoológiái ismereteik vannak...) Ezeket a történeteket szívesen folytatják rajzos formában is. A gyermekrajzokra érde­mes különösen odafigyelni, mert sok­szor a rajzokból derül ki, milyen problé­mákkal küszködik a gyermek. Ilyenkor derül fény a félelmekre, az erőszak-él­ményre, mindarra, ami feldolgozatlanul kavarog a gyermek lelkében, és amit ő még nem tud szavakkal kifejezni. A passzívabbakkal egy kicsit beszélgetni kell, hogy elin­duljon a fantáziájuk. Karácsony és húsvét előtt az aján­dékkészítés a fő tevékenység. Ennek kapcsán mindig elmondjuk, mit is ünnepiünk. Igencsak nehéz dolgunk van húsvétkor: hogy miként is fogják fel a kicsik Jézus keresztre feszítését, mert ilyenkor szembesülnek azzal, hogy pl. a bibliai táigyú tévéfilmekböl mit is szűrnek le maguknak...- Mi a legfontosabb a gyermekmunkában?- Az, hogy odafigyeljünk a gyerekekre! Hogy minden kérdésükre válaszoljunk, hogy az ő tapaszta­lataikból induljon ki minden magyarázatunk, vagy a már ismert fogalmaikból. 5-6 éves kortól kezdve már nagyon sok mindent meg lehet ismertetni a gyerekek­kel. Mi játékos hittannak nevezzük azt, amit ebben a korcsoportban csinálunk, azért, mert az óvodásoknak még túl korai a „hitoktatás”, inkább a hittel való játé­kos ismerkedés a cél. Ha a gyülekezetben van külön óvodáscsoport, akkor könnyebb a dolgunk, mint ak­kor, ha egy-egy önkormányzati óvodába járunk be heti 1-2 alkalommal. Optimális az az evangélikus óvoda, ahol minden tevékenységet áthat a hitre neve­lés, és ilyen óvodákból szerencsére egyre több van. Ma, amikor a gyermekmunka referenseként dolgo­zom az Országos Egyházi Irodán, a szervezeti és módszertani kérdések súlyát még job­ban átérzem.- Mi a különbség a játékos hittan és a gyermekhittan közt?- Gyermekhittannak én azt neve­zem, amit a gyülekezetben a kisisko­lás korcsoportnak szervezünk. Szá­mukra már nem idegen a tanulás fogalma, sőt, ennek a korcsoportnak már dolgoztak ki tankönyveket is.- A kisebbeknek nem készült olyan könyv, amit a foglalkozásokon hasz­nálni lehetne?- Bizony, nemigen van magyar szakirodalom. Többek között Dechertné Ferenczy Erzsébet lel­késznő dolgozta ki az evangélikus óvodák hitoktatá­si tantervét. Számomra ez a támpont, és emellett sa­ját ötleteimből gazdálkodom. Azt terveztem, hogy módszertani anyagokat és játékleírásokat gyűjtök össze, melyeket eljuttatok minden olyan gyülekezetbe, ahol gyermekmunka folyik. Ez az elgondolás a Sajtóosztály támogatásá­val 2001 novemberétől egy igen szép kiállítású ne­gyedévi folyóirat formájában válhatott valóra: meg­jelenhetett az ÖTLETTÁR, az evangélikus gyermekmunkások lapja. Remélem, hogy nemcsak a gyülekezeti gyermekmunkával foglalkozóknak, hanem a kisgyermekek hitre neveléséért tenni akaró szülők, nagyszülők, keresztszülők számára is tu­dunk jó ötleteket adni ahhoz, hogyan foglalkozzanak a kicsikkel. A lapot az első két hónapban ingyen el­juttattuk a gyülekezetekbe és az evangélikus intéz­ményekbe, és reméljük, hogy a későbbiekben annyi előfizetőnk lesz, hogy tovább tudjuk működtetni. Nagy örömömre szolgál, hogy más egyházak gyer­mekmunkásai is örömmel forgatják.- Az oktatás minősége a világi oktatásban is a középpontba került...- Ha minőségi munkát akarunk végezni, akkor ez egész embert kíván, mert sok idő kell hozzá. A gyermekekkel foglalkozónak - legyen az lelkész, hitoktató vagy világi segítő - érdemi kapcsolatot kell kialakítani a szülőkkel, látogatnia kell a csalá­dot, és bevonni őket a családos alkalmakba. Misszi­ói feladat! Ugyanígy együtt kell működnie az óvó­nővel is, hiszen sokszor a hitoktató is észre vesz nevelési problémákat. A hitoktatónak kapcsolatban kell állnia azzal a lelkésszel, aki a felnövekvő gyermek és szülei lelkigondozását végzi.- Mit lehet tenni akkor, ha a család egy része el­lenzi a gyermek hitre nevelését?- Minden helyzetben ügyelnünk kell arra, hogy a gyermeket és a szülőt ne fordítsuk egymás ellen. Van, ahol az egyik (nagy)szülő kifejezett kérése ellenére sem engedi a másik szülő a hitre nevelést. Az imák azonban meghallgattatnak... Ha pl. a nagy­szülő és az unoka közt szeretetteljes, bensőséges a légkör, akkor előbb vagy utóbb, négyszemközti csen­des beszélgetésekben adódik alkalom arra, hogy a legfontosabbakat elmondjuk a gyermeknek. Van egy „felvilágosult” attitűd, amelyet nem hí­vő szülők részéről tapasztalunk. Ők úgy gondolják, hogy a gyermek ismerje meg a keresztény tanítást, mert az a kultúra része, és majd felnövekedve ő ma­ga dönthet, hisz-e, vagy sem. Az ilyen szülő gyak­ran jó együttműködő partner, de van, hogy figyel­meztetni kell: családi körben beszélgetve lehetőleg ne adjon hangot a hitoktatóval ellentétes nézeteinek. Ez megzavaija a gyermeket. Nem feladatunk, hogy „győzködjük” a szülőket, elegendő elmondani: én másképp gondolom. In­kább beszélgetni kell a szülőkkel, látogatni a csalá­dot, de az is kell, hogy az iskolai szülői értfek'ezle- tekhez hasonlóan, legalább évente 1-2 alkalommal azt is elmondjuk - esetleg be is mutassuk a gyakor­latban mi történik az óvodai foglalkozásokon. Akkor értik meg igazán a mi munkánkat. Szabó-Pap Gabriella 4 4 V, Te is óvó néni vagy?

Next

/
Oldalképek
Tartalom