Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-01-27 / 4. szám
4. oldal 2002. JANUÁR 27. Evangélikus Élet Készülünk a Keresztyén Nők Világimanapjára 1. rész Szeretettel köszöntőm olvasóinkat az ismerős emblémával és felhívással: készüljünk a 2002-es imanapra! (Időpontja: március 1.) Bizonyára másoknak is eszébe jut, hogy az elmúlt évek során hány távoli tájra, ismeretlen országba kalandoztunk el együtt így az év elején! Érdekes lenne kilométerben kiszámolni ezt a távolságot, a gondolatban, imádságban megtett utat! Idén nem kell messzire mennünk, csak ide a szomszédba. Ismerős tájak várnak bennünket, ismerős a nép is: Románia keresztyén asszonyai az imanap házigazdái. Azt hiszem, alig van közöttünk olyan, aki ne járt volna még ebben a szomszédos országban! Rokonaink, ismerőseink élnek ott, sőt gyülekezeti kötődéseink is vannak. Vannak jó, szívet melengető élményeink, de sajnos fájdalmas, mélyen bennünk élő emlékek is. Napjainkban a politikai élet szerves részei a státus törvény körül dúló heves viták, véleménykülönbségek! Bevallom, származásom révén magam is erősen kötődöm Románia erdélyi tájaihoz. Apai ágon Szatmár megyében éltek őseim, amolyan „hétszilvafás” kisnemesek voltak, családnevüket egy kis szatmári falutól kapták. Gyermekkorom egy részét Szatmáron töltöttem, sok kedves emlék fűz a városhoz. Édesapám sokszor elvitt a „láncos templomba”, ma is tudom még az ott tanult zsoltárokat. Személyes emlékeken, jó vagy kínos benyomásokon túl azonban szükségünk van azokra az információkra is, amelyeket az imanap rendezői fogalmaztak meg a számunkra. Ezeket a „szomszéd” szemével olvassuk, azokat szükség szerint kiegészítjük, hogy amennyire lehetséges, hü kép alakuljon ki bennünk romániai testvéreinkről, hogy - az imanap célkitűzésének megfelelően - hitben testvérekként gondolhassunk rájuk, és ínségeikben segítségükre legyünk. Erre az előkészítő anyagra kerül sor az előttünk álló hetekben. Addig is néhány alap-információ. A térképről kitűnik, hogy Románia területe öt országgal határos. Nyugatról elindulva: Magyarország, Ukrajna, Moldova, Bulgária és Szerbia. A 22 milliós lakosság 90%-a vallja magát románnak. A legnagyobb nemzetiség az Erdélyben összefüggő térségekben élő magyarság. A szász és sváb németajkú lakosság, amely a történelem folyamán igen jelentős szerepet töltött be, az anyaországba történt visszatelepülés következtében nagymértékben megfogyatkozott, számuk ma a lakosság csupán 0,5%-a, viszont legalább 2 millióra tehető a roma kisebbség száma. Élnek még az országban ukránok, oroszok, törökök. (A század elején jelentős zsidó népesség részben a deportálás következtében, részben a hetvenes években történt Izraelbe-vándorlás hatására, erősen lecsökkent.) Talán a sokszínűségből eredő feszültségekre is gondolva fogalmazták meg testvéreink az imanap témáját így: „A megbékélés útján” (2Kor 5,18-20) Kérjük Urunkat, segítsen bennünket ezen az úton járni! Keveháziné Czégényi Klára Keresztény-Zsidó Társaság újévi sajtótájékoztatója Mint minden évben, idén is a Deák téri Evangélikus Egyházközség gyülekezeti nagytermében tartotta szokásos újévi sajtótájékoztatóját a Keresztény-Zsidó Társaság. A Szentágothay János professzor által alapított társaság 1991 -ben jött létre a keresztény-zsidó párbeszéd erősítésére. Társelnöki tisztét - jelenleg - Tordai Péter, a Mazsihisz elnöke, Bölcskei Gusztáv református, Harmati Béla evangélikus és Várszegi Asztrik katolikus püspökök töltik be. Az elnöki beszámolók sorát Tordai Péter nyitotta, aki sajnálattal állapította meg, hogy az elmúlt időszakban nem sikerült előrelépést elérniük a kárpótlás, a holokauszt-tagadás és a gyűlöletkeltéssel való szembenállás terén. A Mazsihisz elnöke ugyanakkor nagy segítségnek nevezte azt a 35 millió forintos éves támogatást, amelyet az állam nyújt 2002-től vidéki temetőik gondozására. A házigazda gyülekezetei is képviselő Harmati Béla püspök úgy ítélte meg, hogy a keresztény nagyegyházak a jelenleginél többet tehetnének az antiszemitizmus ellen. Rámutatott arra, hogy e tekintetben különbségek vannak az egyházak között és az egyes egyházakon belül is. Kiemelte: szavakra, anyagi és dologi segítségre, de még inkább tettekre van szükség. Az antiszemitizmus elleni egyházi fellépés területei többek közt a tömegtájékoztatás, a könyvkiadás, valamint az oktatás lehetnek. Püspökünk jelezte: a 12 magyarországi evangélikus gimnáziumban is megtartják a holokauszt emléknapját és fontosnak tekintik tanáraik ez irányú képzését. További korrekciókra van szükség ugyanakkor annak kapcsán, hogy mit mondanak a hittankönyvek a zsidóságról. Szécsi József, a Keresztény-Zsidó Társaság főtitkára beszámolt arról, hogy míg tíz évvel ezelőtt szervezetük évi egymillió forint állami támogatást kapott, az Országgyűlés illetékes bizottsága 2002-re csak 130 ezer forintot szavazott meg számukra. A szervezet tavaly 11 nagyobb rendezvényt és 50 összejövetelt tartott. Múlt év végén a társaságot a Nemzetközi Keresztény-Zsidó Tanács teljes jogú tagjává nyilvánították. A sajtótájékoztatót követően Garai Róbert színművész „Az ár ellen” című irodalmi összeállítása villantotta fel a zsidóságnak a történelem során magyarok iránt tanúsított szolidaritását, a tatárjárástól a szabadságharcon át az I. világháborúig. A rendezvény befejező részében Tüske László arabista „Szolidaritás és az iszlám” címmel tartott ismeretterjesztő előadást a zsúfolásig telt gyülekezeti teremben. B.l. / G.M. Nemzetközi metodista tanácskozás Budapesten A Magyarországi Metodista Egyház meghívására január 17-20 között nemzetközi konferenciára került sor Budapesten. A találkozón 100 egyházi vezető és munkatárs Európából és Amerikából az egyházi misszió mai helyzetéről tanácskozott. A január 20-án tartott ünnepi istentiszteleten Oystein Olsen püspök (Norvégia) és Randolph Nugent főtitkár (General Board of Global Ministries, New York) szolgáltak. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és egyházunk képviseletében D. dr. Harmati Béla püspök köszöntötte a konferencia résztvevőit. Új társelnök az evangélikus-római katolikus dialógus-bizottság élén Walter Kasper bíboros január 14-én dr. Alfons Nossol lengyel érseket (Opole) nevezte ki a Lutheránus Világszövetség (Genf) és a Vatikáni Ke-,- resztény Egység Elősegítésének Pápai Tanácsa nemzetközi dialógus-bizottságának új katolikus társelnökévé. A kinevezett ebbéli tisztében azt a Kasper bíborost váltja fel, aki Harmati püspökünk - evangélikus társelnök - mellett hét éven át vett részt a dialógus vezetésében. Nossol érsek az ökumenikus mozgalom neves személyisége évtizedek óta a római katolikus egyházban. r Állami elszámolás „Magyarországon az állam és az egyház szétválasztásának folyamata befejeződött” - áll abban a jelentésben, amelyet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma készített az állam és az egyházak kapcsolatában 1998 óta elért eredményekről. A dokumentum szerint a polgári kormány egyházpolitikai célkitűzései teljes mértékben megvalósultak a járadék-megállapodások megkötésével, a hittanoktatás újbóli állami támogatásával, valamint az oktatási, az adó- és a költségvetési törvények olyan alakításával, amelynek eredményeként a közfeladatot ellátó egyházi intézmények az állami és az önkormányzati intézményekével azonos költségvetési támogatást kapnak. A jelentés szerint a kormány mindent megtett az egyházalapítás feltételeit rögzítő 1990. évi IV. törvény módosításáért, azt azonban az ellenzék „a társadalmi elvárásokkal szembehelyezkedve” lehetetlenné tette. A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezése során a kormány 1719 volt egyházi ingatlanról döntött (értékük tavalyi áron 62 milliárd forint). A kártalanításra fordítható keretösszeg az 1994- 1998 között változatlan, évi 4 milliárd forintról 6,2 milliárd forintra emelkedett. A költségvetés 1999-től ismét elismert feladatként kezeli a hittanoktatás támogatását, e célra évente 2 milliárd forintot fordított a büdzsé. Az egyházi kulturális örökség értékeinek rekonstrukciójára és egyéb beruházásokra 1999-ben 2,8 milliárd forint, azóta évi 4 milliárd forint áll rendelkezésre. A dokumentum kiemeli, hogy a kormány lehetővé tette a határon túli magyar egyházak közvetlen támogatását. Az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma és Kollégiuma (OM azonosító: 032582) a 2002/2003. tanévben a következő osztályokat indítja: 01 - négy évfolyamos képzés keretében:- általános tantervű osztály (30 fő)- emelt szintű angol-német nyelvi osztály (30 fő) (idegen nyelvből heti 7 óra) 02 - hat évfolyamos gimnáziumi osztály (25 fő) 03 - nyolc évfolyamos gimnáziumi osztály (25+25 fő) Kollégiumi elhelyezést biztosítunk! Jelentkezési határidő: 2002. február 15. Felvételi vizsga az emeltszintű osztályoknak: 2002. február 23. és 25. A felvételivel kapcsolatos minden kérdésben részletes felvilágosítással szívesen állunk rendelkezésre az alábbi címen: 2170 Aszód, Régész út 34. Tel.: 28/ 400-611. Szeretettel várjuk mindazokat a tanulókat, akik keresztény-evangélikus iskolában szeretnék folytami középiskolai tanulmányaikat. A Leprások Világnapján emlékezzünk meg a világ leprásairól és a Lepramisszió szolgálatáról az alábbi bizonyságtétellel. A Nemzetközi Lepramisszió nagygyűlésén, a dél-angliai Southbourne-ban 2001 novemberében hangzott el egy leprás fiatalasszony szájából. Mivel a bizonyságtétel annyira jellemző a leprások helyzetére - és tökéletesen tartalmazza mindazt, amiért a Lepramisszió szolgál - szeretettel ajánljuk Olvasóink figyelmébe, imádságos adakozókészségükbe. „Nevem Dadirai Mhakayakora. 1972. július 6-án születettem Zimbabwében, egy Shamva nevű faluban. Shamva a fővároshoz, Hararehez van közel. Hét osztályt végeztem. Szegény családban nőttem fel. Szüleim akkor váltak el, amikor 4 éves voltam. Ezután az édesanyámmal és a nevelőapámmal éltem. A kilencgyerekes családban ötödik vagyok. Az édesapám akkor jött vissza hozzánk, amikor én már 26 éves voltam, majd két évre rá, 2000-ben meg is halt. A hét osztály elvégzése után senki nem volt, aki taníttasson. így Rusapébe mentem, ahol az egyik bátyám dolgozott. Ott megismerkedtem egy kertésszel, akivel megszerettük egymást, és később összeházasodtunk. Két gyermekünk született: egy fiú, Tapiwa, és egy lány, Cathrine. Cathrine születése előtt, 1994 áprilisában, megszúrta a bal lábamat egy tüske. Nagyon fájt és két nap múlva begyulladt. Akkor fedeztem fel a talpamon is egy nagy sebet. Hamarosan egy újabb fekély keletkezett a bal lábamon. A férjem tanácsára kórházba mentem. Az orvos szerint valami fertőzés volt, amire adott is kenőcsöt, de az nem használt semmit. Majd megszületett az egészséges kislányom. Amikor egyszer őt vittem csecsemőgondozásra, az orvos - látva a sebeimet - azt hitte, hogy megégtem. Engem is megvizsgált, de semmi rendellenesség nem volt. A férjem azzal vádolt meg, hogy biztosan AlDS-es vagyok. Az orvos glicerines kenőcsöt adott, de az semmit sem használt a sebekre. Dadirai bizonyságtétele 1996 júliusában a férjem visszavitt a szüléimhez. Addigra elege lett a betegségemből és elhatározta, hogy elválik tőlem. Az anyámat szintén a betegségem miatt otthagyta a nevelőapám. Ekkoriban gondoltam arra, hogy öngyilkos leszek, hiszen senkinek sem kellettem. 1997-ben a Shamva Területi Kórházba kerültem, ahol egy Clindamycin nevű gyógyszert kaptam. Ettől jobban lettem, de a bal lábamon a nagy sebek megmaradtak. Elmentem egy népi gyógyászhoz, aki sós vizet és vazelint adott. Egy évig használtam ezt, de semmit nem javultam. 1999-ben súlyos beteg lettem. A nővérem férje elvitt a Shamva kórházba. Épp akkor egy lepraápoló is dolgozott a kórházban. O állapította meg, hogy leprás vagyok. Rettentően megijedtem. Féltem, hogy mindenki elüldöz. Szerettem volna inkább meghalni. A lepraápoló fiú bátorított, hogy ne féljek, mert ad gyógyszert, így is lett. Dapsone, Rifampicine és Clofazimine kezelést kaptam. Hét hónapon át szedtem a gyógyszereket, majd a lepraápoló átvitt a hararei kórházba. Ott találkoztam dr. Steve Griffiths-szel, a Lepramisszió egyik orvosával. (O azután családjával Kambodzsába ment tovább misszionáriusnak.) A kórházban befejezték a gyógyszeres kezelésemet. Ott találkoztam Catarina nővérrel, aki egy zimbabwei rehabilitációs missziónak a munkatársa. Ő tanított meg varrni. Végeztem egy szabás-varrás tanfolyamot, és a végén én nyertem az első díjat a legjobb ruháért. Később másokat is én tanítottam varrni. Catarina nővér minden pénteken beszélt nekünk az Úr Jézusról. Ez nagyon jó volt. mert a hit kérdéseiben nem voltam egészen bizonyos korábban. Most már tudom, hogy Jézus az én Megváltóm, és őt követem, mint Uramat. 2000-ben részt vehettem az AKCIÓ nevű nagyszabású evangélizáción, ahol a hitem megerősödött. Majd egy felnőttoktatáson, az Alfa-kurzuson vehettem részt. Ezt egy angol lelkipásztor tartolia a leprakórházban az én saját nyelvemen, shona nyelven, videomagyarázatokkal. A videokészüléket is a Lepramissziótól kaptuk. Bibliát Stella Rouse, a zimbabwei Lepramisszió vezetője adott nekem. Sokáig voltam kórházban, de ez nagyon hasznos időszak volt az életemben, mert sokat hallottam Jézus Krisztusról, az én Megváltómról, és növekedtem a hitben. Tudom, hogy újjászülettem. Új teremtés vagyok Krisztusban. Családom és barátaim is rajtam keresztül hallottak Jézusról. Mivel közelünkben nincsen templom, minden vasárnap az én kunyhómban jövünk össze és tartunk istentiszteletet. Szeretném megköszönni Dán lzzet lelkipásztornak és feleségének, Babsnak, akik korábban mindketten leprások voltak, hogy annyira a gondomat viselik. Köszönöm Rebeka nővérnek és mindenkinek, aki segített abban, hogy eljöhessek. Köszönöm dr. Elizabeth Mwanukuzinak, a zimbabwei Lepramisszió orvosának sok törődését. Megköszönöm a Nemzetközi Lepramissziónak, hogy elhozott Angliába, hogy megoszthassam a bizonyságtételemet veletek. Külön is köszönöm a Lepramisszió afrikai igazgatójának, dr. Piet Both holland orvosnak és csapatának szeretetét, gondoskodását, amivel Afrika népeit és leprásait segítik, és hogy megosztják velünk az Örömhírt Jézus Krisztusról. Soha nem fogom elfelejteni Isten jóságát. Előtte semmi voltam, és nélküle semmi lennék. Ő az életem ura mindörökké. Ámen.” A Magyarországi Lepramisszió címe: 1151 Budapest, Alagi tér 13. TeL: (06 1) 307-6741
