Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-04-07 / 14. szám
Evangélikus Élet 2002. ÁPRILIS 7. 5. oldal KÖNYVEK AZ ÍRÓASZTALOMON Sántha György Testamentuma „Ritka fényességű személyiség, erős, már-már a keménységig határozott jellem volt, olyan, akit ma nehéz embernek szokás nevezni. Az ilyen jellemek tiszta szigorúságának azonban nagyon sokat köszönhet mind szükebb környezetük, mind a távolabbi haza. Főként a szellem embere volt... ” (Keresztury Dezső, 1988.) Vannak könyvek, amelyek három-hat- - nyolc hete, hónapja sorakoznak íróasztalomon s közben jön a levél, a telefon a kínos kérdéssel: Olvastad? Nem - felelem. Tudom, rideg válasz, de hogy magyarázzam meg, ezek az elfekvő könyvek olyanok, hogy amikor kapja a megajándékozott, az első belelapozáskor érzi: ezt nem lehet egy-két nap alatt „átfutni”, ehhez idő kell, nyugalom, elmélyedés, hogy írójához lélekben is közelebb kerülhessen az olvasó; ez nem csupán egy szórakoztató írás. így voltam Sántha György „Nincs csak egy világnézet” című válogatott verseivel és az 19987ban megjelent Testamentumával, biblikus ihletésű költeményeivel, melyeket minduntalan áthat a magyar kultúra, a magyar nép iránti végtelen szeretet, aggódás. A Biblia számára történeteivel, alakjaival szellemi forrást jelentett, líraisága éppen úgy áthatja vallásos költeményeit, mint a mindennapok történéseit, az otthon, a családi, a baráti kör hangulatos együttléteit. „Uralkodó érzése nosztalgia” - írja róla Rónai László. - „Újra meg újra megidézi a hajdani vallásos világkép kiegyensúlyozottságát és belső nyugalmát.”.Ez a nosztalgikus vágy kötötte Kecskeméthez, szülővárosához és tartotta az aranyhomok varázsos világában. Ki is volt a költő? A Sorbonne egykori diákja, a svájci, berlini és hazai egyetem filozófiai fakultásainak hallgatója, a magyar, német és francia nyelv tanára, mindenkor segítőkész ember, hűséges barát. Szülei 1904-ig hét gyermekükkel a családi birtokon éltek, gyermekkora a fülöpházi-kerekegyházi tanyák árnyékában telt el. Az akkori négy elemi elvégzése után a Piarista Gimnáziumba került, s a család is beköltözött a „hírős városba”. A Kegyesrendi Piarista Gimnáziumban érettségizett, ahol nyolcadikos korában a csaknem száztagú önképzőkörnek elnöke lett. A tanári karban - Arany János egyik művének elemzéséről készített - dolgozatára felfigyeltek, és nevét „Az érdemkönyvbe bevétették”. Ilyen háttérrel indult életpályáján. Életútjáról sokat mond a születése századik évfordulójára kiadott kétkötetes, több mint hatszáz oldalas „Testamentuma”, verseinek gazdag gyűjteménye és barátainak, tisztelőinek emlékezése. Veöres Imre írásából azért is szükségesnek tartom az idézést, mert hűen mutatja a katolikus költő kapcsolódását az evangélikusokhoz. „...1951-ben a költő leánya,. később felesége is járt evangélikus hitébresztő együttléteken (konferenciákon). Az ott történtekről otthon beszámoltak. A költő csendben hallgatta őket, családja hamarosan észrevette, hogy kezébe vette a Károli Bibliát. 1952. nagypéntekén családjával együtt úrvacsorát vett a kecskeméti evangélikus templomban. Otthon sírva borult szerettei nyakába. 1953-ban átvettem a lel- készi szolgálatot a kecskeméti gyülekezetben. A katolikus költő felesége kíséretében eljárt az istentiszteletekre. Á szószékről látom, hogy figyelő szemmel hallgatja á prédikációkat. 1954. november 5-én Imre napkor meglátogatnak. Felesége biztatására előveszi zsebéből az első bibliai ihletésű versét és szó nélkül átadja. Távozásuk után a kéziratot olvasni kezdem: Atya - Fiú - Szentlélek. Mottója: A Biblia nem mesekönyv, hanem lámpás.” (Veöres Imre prédikációjából. 1954. Vi. 13.) Ennél hitelesebb jellemzést aligha lehetne adni az „aranyhomok” költőjéről, aki úgy érezte, ha „írok. Valaki van mögöttem. Keze vezet. A szeme Röntgen. Szentlélekzete meg-meglegyint. ” Schelken Pálma Klaus Dougla. 96 tétel az egyház jövőjéről Kálvin Kiadó Az új reformáció Az evangélium szerint reformált egyház megújulása iránt elkötelezett szerző 96 tétel alapján, kritikai, de konstruktív, analitikus és közérthető módon vázolja az egyház - szerinte - lehetséges jövendő alakját. Az egyház jelenlegi krízishelyzetéből kiindulva lehetőséget lát arra, hogy élő keresztyénség és élő gyülekezetek alkossák a jövendő egyházat. Az általa felvázolt kép markáns, meggyőző, elkötelezett. E felvázolt egyházképhez vezető konkrét lépések és feladatok nem légből kapottak, hanem a gyakorlatban kipróbált és megméretett gyülekezetépítési megoldások. A tapasztalat és a tudományos-teológiai háttér- ismeret sikeresen egészítik ki és korrigálják egymást, illetve vezetnek olyan felismerésekhez, miszerint az egyház megújulásához „csak” reformok kevésnek bizonyulnak. Jóllehet a szerző a Németországi Protestáns Egyház jelenlegi helyzetéből és szociológiai adottságából indul ki, megállapításai az egyház kríziséről és e válságban rejlő lehetőségeiről - kevés kivételtől eltekintve - mérvadók Európa valamennyi protestáns (és nem protestáns) történelmi egyházára nézve. A lelkipásztori szerep új definiálása, az istentisztelet és általában véve az egyházi kommunikáció közérthetőségének átgondolása, munkatársi körök és rétegek megszólítása, szolgálatba állítása, illetve a lelkészcentrikusság mérséklése olyan kihívásokat jelent, amelyekkel való szembesüléshez Klaus Douglass elemzésének és motiváló megoldásainak ismerete tanulságos lehet. Dr. Fazakas Sándor (Részlet a könyv ajánlásából) Kálvin Kiadó, 2002 • 396 old. • kötött • 1800 Ft. A könyv megrendelhető a kiadónál, de az Evangélikus Sajtóosztály könyvesboltjában is. mmmím s í * i Kossuth-évfordulók Kossuth Lajos holttestének megérkezése Budapestre a Nyugati pályaudvaron, 1894. március 30. Kossuth temetése Budapesten, 1894. április 1-jén A tavaszi hadjárat csatahelyein A hangulatos elnevezésű „Pest-budai Petőfi Társaságban” hagyománnyá vált, hogy tagjai márciusban egy-egy érdekes séta keretében emlékeznek meg a nagy március történetéről. Előbb Petőfi, majd Jókai egykori pesti lakásainak helyeit kerestük fel, később Pest és Buda katonai eseményeit elevenítette fel a kitűnő vezető. Ebben az esztendőben a tavaszi hadjárat néhány állomását jártuk be dr. Ratzky Rita, a Társaság titkára, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója és Benkő Andrea, a Petőfi Irodalmi Múzeum serény munkatársa szervezésében. A szakmai vezetésre dr. Hermann Róbert hadtörténészt, a Hadtörténeti Intézet igazgatóját sikerült megnyerniük. A kirándulásra március 17-én került sor, Petőfi Sándor névnapját megelőző napon. Éppen egy órát tartott, amíg az autóbusz elérkezett Hatvanig. Ez az idő elegendő volt ahhoz, hogy vezetőnk tömören ismertesse az 1848M9-es forradalom és szabadságharc történetét a hatvani csatáig. A magyar sereg több részből tevődött össze. A nálunk állomásozó császári és királyi hadsereg tagjai, önkéntes zászlóaljak, szabadcsapatok, 1848 végétől a hadkötelezettek alkották a szabadságharc honvédségét. 1849. április 2-án Pöltenberg Ernő és Gáspár András parancsnok védte Hatvant. Csány felől Damjanich Jánossal az élen idejében megjött a magyar sereg. Annak ellenére, hogy az osztrákok sokkal többen voltak a magyaroknál, a csata mégis a mi javunkra dőlt el. A központi fekvésű emlékmű megkoszorúzását követően Danka Gergő előadóművész olvasta fel Petőfi Sándor „Csatadal” című versét. A Kossuth-nóta eléneklése után folytattuk utunkat Túra felé. Megtudtuk, hogy miért kellett „kétszer üzennie” Kossuthnak ahhoz, hogy elmenjenek a katonák a haza védelmére. Ugyanis a toborzás alkalmából csak az adataikat írták össze a jelentkezőknek, és később jött még egy üzenet, ha „el kellett menni” a háborúba. A népművészetéről, hímzéséről híres Túrán 1849. június 20-án ütköztek meg a magyarok az egyesült ellenséggel. Knézich Károly, Nagysándor József, Asbóth Sándor, Pöltenberg Ernő és Dessewffy Arisztid állt a magyar sereg élén ebben a győztes csatában. Az emlékmű egyszerű kőtömbjéről sajnos hiányzik a tábla. Petőfi: „Bizony mondom, győz most a magyar” című verse hangzott el, elhelyeztük koszorúnkat az emlékművön, és a jól ismert „Fel, fel, vitézek”-et énekeltük. Tápióbicskén 1849. április 4-én győzött a kicsiny magyar sereg. A szomszédos Nagykáta azonban vitatja a helyszínt. Máig sem sikerült egyértelműen eldönteni, hogy melyik községé a dicsőség. Amikor a hagyományőrzők a tavaszi hadjárat csatáinak emlékére évente bemutatják a történelmi eseményeket, Nagykátán is, meg Tápióbicskén is eljátsszák ugyanazt az ütközetet. Egyébként véletlenül került sor erre a csatára. Itt halt meg Csikány Ferenc hadnagy, akiről később Gyulai Pál a közismert „Hadnagy uram, hadnagy uram” kezdetű versét írta. Nagytudású vezetőnk szerint itt zajlott az a párviadal, amelyet Jókai Mór „A kőszívű ember fiai” című regényében Baradlay Richárd és Pallvitz Ottó párbajaként olyan emlékezetesen megírt. A győzelemben nagy része volt a kis termetű Földváry Károlynak, aki kiragadta a zászlótartó kezéből a magyar zászlót, és így vezette diadalra a magyarokat. Petőfi Sándor kevésbé ismert „Ki mondaná” című versét olvasta fel Dankó Gergő, megkoszorúztuk az emlékművet, aztán elénekeltük a „Gábor Áron rézágyúja” című népdalt. Tápiócsecsőn keresztül Isaszegre vettük az utat. A tavaszi hadjárat döntő győzelme itt született 1849. április 6-án. Ma a „Szoborhegyen” a gyönyörű honvédszobor emlékeztet a Görgey Artúr, Klapka György, Aulich Lajos és Damjanich János vezetésével elnyert diadalra. A vasráccsal körülvett szobor kerítése még tele volt virággal a március 15- i ünnepség emlékét őrizve. Isaszegen kiváltképpen élő a hagyományok ápolása. A „Honvédsírokat”, köztük az „Ismeretlen lengyel kapitány” és a 18 évesen hősi halált halt Harsányi Bálint sírját kegyelettel őrzi a falu, és a szabadságharc egykori felcserének sírj át is gondosan ápolják. A hagyományőrzésre a nagy szeretettel és lelkesedéssel összeállított Falumúzeum egykori alapítója, Szathmáry Zoltán nevelte rá a lakosságot. Még a kitűnő és pompázatos népviseletbe öltözött asszonykórus neve is „Csata kórus”. Isaszegen is emléktábla mutatja azt a fát, amely alatt Bardlay Richárd és Pallvitz Ottó párbaja lezajlott. Petőfi „Jött a halál” című versét olvasta fel az ifjú művész, megkoszorúztuk a Honvédszobrot, és a Kossuth-nóta „Esik eső...” kezdetű versszakát énekeltük el. Amikor évente itt bemutatják korabeli öltözékben az isaszegi csatát, minden alkalommal szerepelnek a győzelem kivívásában segédkező lengyel légió megszemélyesítői is. Gödöllőn idő hiányában nem nézhettük meg a temetőben „A gödöllői iparos ifjak” által felállított 1848^19-es emlékművet. A kitünően megszervezett sétán igen sokat tanulhattunk a magyar történelemről, és gazdag élményekkel térhettünk vissza Budapestre. Dr. Berényi Zsuzsanna Ágnes
