Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-04-07 / 14. szám

Bottá Dénes felvételei 6. oldal 2002. ÁPRILIS 7. Evangélikus Élet Élénk érdeklődés, építő gondolatcsere jellemezte az Evangélikus Élet Szerkesztősé­gének első, nyilvános fórumbeszélgetését március 20-án, hittudományi egyete­münk dísztermében. Minthogy a téma az evangélikus ifjúság volt, az alkalom elő­készítését és rendezését egyházunk ifjúsági osztályának munkatársai vállalták magukra. A délután folyamán közel százan vettek részt a „fűtöttebb” megnyilatko­zásoktól sem mentes, de mindvégig testvéri légkörű együttléten. Mint az olvasóink előtt ismert, a fórumbeszélgetésre azt követően került sor, hogy lapunkban múlt év októberében levélvita kezdődött, az evangélikus ifjúság körében végzett munka megítéléséről. A FÓRUM kiértékelését e heti lapszámunkban ígértük. A polémiát elindító Garádi Péter mellett - lapzártánkig - még ketten vállalkoztak arra, hogy megosszák gondolata­ikat a hagyományteremtőnek szánt együttlétről, amely mindazonáltal csupán egyik le­hetséges formája az újság tartalmi kereteit úgymond „szétfeszítő” témák közös tovább­gondolásának. A szerkesztő tervei és reményei szerint hamarosan az Evangélikus Életben megjelenő valamennyi fontosabb írás „fórumot” kap majd a világhálón, az egy­házunk internetes munkacsoportjának jóvoltából megjelenő Ev. Élet Online platform­ján. A jövő tulajdonképpen már elkezdődött... Egyházunk szerverén máris létrejött egy Ifjúsági fórum, amely (egyelőre ún. levelező-listaként) mindenki számára lehetővé teszi a hozzászólásokat. Immár a szerkesztő is ide fogja „átirányítani” a témával kap­csolatban hozzá érkező írásokat, de természetesen arra is fenntartja magának a jogot, hogy - az ügy fontosságára való tekintettel - időnként a nyomtatott lapszámban is idézzen a folyamatosan bővülő „digitális levéltárból”. (A „Beszélgetés az ifjúsági munkáról" című Ev. Élet Fórum folytatását lehetővé tévő levelező listára joliratkozni erre a címre küldött üzenettel lehet: ifjusagi-forum-subscribe@lutheran.hu) A szerkesztőség tervét örömmel karolták fel az egyházunk ifjúsági munkaágában tevékenykedők. Annál is inkább, mert ez jól illeszkedett abba a folyamatba, amely már korábban széleskörű egyeztetéseket kezdeményezett az országos ifjúsági munkában dolgozók között. A fórumbeszélgetést megelőző hónapban több mint nyolcszázan vehették át a Magyarországi Evangélikus Egyház Ifjúsági Bizottságá­nak elnöke által írt anyagot, ami a MEE ifjúsági munkáját, terveit ismerteti. A Pintér Károly főszerkesztő által veze­tett - közel ötórás - nyilvános eszmecserén sok kérdés és kérés fogalmazódott meg, önmagában is jelezve, hogy milyen nagy szükség van a generációk közötti kommu­nikációra; a lelkészek és nem lelkészek kö­zötti eszme- és tapasztalatcserére. Lénárt Viktor IB-elnök köszöntő sza­vaiban hangsúlyozta, hogy fiatalságunk jövője sokakat kell, hogy foglalkoztas­son. Előre kell gondolkodnunk, akár 10- 15 éves távlatban is, miközben munkánk során mindenkor az evangéliumot kell tisztán és igazán hirdetnünk. Vitainditó bevezetőjében - többek között - az alábbi kérdéseket érintette: Hogyan szervezhetjük be a fiatalokat a gyülekezetekbe? Hogyan adjunk nekik feladatokat? A helyi- és országos szintű munka között, milyen szerepe lehet a re­gionális kezdeményezéseknek? (A kö­zelmúltban két ERIK - Evangélikus Re­gionális Ifjúsági Központ - kezdte el munkáját, Győrött és Szegeden.) Ezt követően Buday Barnabás ifjúsá­gi referens számolt be az evangélikus cserkészek szerveződő közös munkájá­ról. Jelenleg hét működő evangélikus csapat van, és már tervezik országos szin­tű közös találkozójukat. Az ifjúsági refe­rens beszélt a nyári ifjúsági konferenciák­ról, illetőleg a Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozó előkészületeiről. Ennek szervezői szeremének nyitni a gimnáziu­mok felé, ezáltal is igyekezvén megszólí­tani a mai tizenéveseket. A találkozó ün­nepi fesztiváljellege teret enged annak, hogy a fiatalok más külsőben, de ugyan­azzal a tartalommal ismerjék meg egyhá­zukat. Mint ismeretes, a Szélrózsa mottó­ja: „Hívásod van!” Hívásunk van környezetünk és társadalmuk felé - hi­tünk kérdéseinek megválaszolására. Az Ev. Élet Fórum résztvevőinek fel­szólalásaiban - egyebek mellett - szó esett a vidéki és pesti gimnáziumok helyzetéről; az evangélikus gyerekek csökkenő számarányáról; a missziói fel­adatokról, az ifjúsági munka pozitív és negatív jelenségeiről. Többen is hangsú­lyozták a spirituális tartalom, a lelkiség középpontba helyezésének fontosságát. Komoly felelősség a konferenciák ve­zetőinek, munkatársainak kiválasztása, és nagy kihívás, hogy a konfirmáló fiatalok­kal együtt szüleiket is megszólítsuk. A fiatalok között végzett munkában - a sajátosan evangélikus hagyományok szem előtt tartásával - mind több egyete­men biztosítani kellene egyházunk jelen­létét. Újabb szakkollégiumok létrehozása és a hittanoktatás korszerűsítése is szüksé­ges volna. Terítékre került a középiskolai korosztálynak szánt Cipő Magazin, amely - a jelenlévők többsége szerint - nem iga­zán tudta (még?) megtalálni a keresztény tartalom és a világi forma összhangját. Az Ev. Élet fórumbeszélgetéseinek sorozatnyitó alkalma az ifjúsági munka­ágért felelős püspök, Ittzés János imád­sággal zárt gondolataival ért véget, de a vita, a párbeszéd - remélhetőleg - még folytatódik. Csoszánszky Márta ifj. dr. Fabiny Tibor Koren Pálné Evidencia! ... Tudom baj van ezzel a címmel: először is idegen szó, amelyet édes anyanyelvűnk védelmében mindannyiunknak illenék kerülni, meg különben is van magyar meg­felelője, másodszor pedig ezekkel az írásjelekkel ez a cím érthetetlen. De próbál­juk meg, hátha a cikk végére az Olvasó belső kérdőjele is feloldódik. Lapunk fő- szerkesztője, az egyházunkban folyó ifjúsági munkáról e hasábokon kibontakozott őszi vitát, néhány hónappal ezelőtt azzal zárta le, hogy levelével Garádi Péter „sze­let vetett, vihart aratott”, azonban folytatása következik, mégpedig egy fórumbe­szélgetésen. Nos, megrendeztetett e fórum, ahol minden hozzászóló egyetértett ab­ban, hogy az egyháznak meg kell szólítania a fiatalokat és Jézus missziói parancsát (tudniillik, hogy „Tegyetek tanítvánnyá minden népet”) feléjük is teljesítenünk kell. Ezek után mi a kérdés, ha ebben mindenki egyetértett? „Cipőpucolás” Valamikor egy fekete-afrikai ország­ban jártam, amelyről a gyarmattartó egy­két évvel korábban vonult ki. A keleti blokk ezt követően azonnal elkezdte a szocializmus exportját az ország felé. Mindenekelőtt szentesítették a tervgaz­dálkodást. A fiatal ország mezőgazdasági minisztériumában hónapokig tervezték, mennyi kukoricát, kenyérgabonát, rizst, miegymást fognak termeszteni. A tervet készítők tisztában voltak azzal, hogy jók a körülmények: kiváló a talaj, általában mindig időben jön meg az elegendő csa­padék, a napsütéses órák száma ideális stb. Végül elkészült a „nagy mű”: a TERV. Óriási népünnepélyt tartottak, az emberek gratuláltak egymásnak, az otta­ni vérmérsékletnek megfelelően még ut­cabál is kerekedett belőle. A neheze meg­van, már csak egy kis apróság van hátra: meg kell valósítani. Ezt a tervhez képest utóbb 8%-ra sikerült abszolválni. Mi volt a baj? Mi hiányzott? Kedves Olvasó, aki e sorokat olvasod, nem fogod elhinni: a VETŐMAG hiányzott! Az Ev. Élet Fórumon többször el­hangzott, hogy a fiatalok közötti munká­ban a bibliai alap „evidencia”, vagyis nyilvánvaló, egyértelmű. Van sok jó terv, sok ötlet, néhány kísérlet is folyik, és a legszükségesebbekre az anyagiak is adot­tak. A szervezeti rendszerek kialakultak, a résztvevők jól felosztották egymás közt a munkát. E délutáni beszélgetésen azonban az a kérdés is elhangzott, hogy: a szép formákon túl, milyen a tartalom? Van-e az Isten testté lett Igéjének meg­szólalási lehetősége a kereső fiatalok kö­zött? A lutheri teológia hatalmas kincse, melynek képviselete ránk bízatott e vi­lágban, miként szövődik bele az ifjúsági munka „szőttesébe”? Valóban „eviden­cia”, tényleg egyértelmű, hogy mindez része az ifjúsági missziónak? Mi van a vetőmagtarisznyában (fiata­labbaknak: a vetőgépben)? Hogy lehet ilyet kérdezni! Mi más lehetne, mint vető­mag? Hát először is lehet benne - a sem­mi (igeolvasás nélküli, traccspartis ifiórák). Meg aztán lehet benne - gyom­mag (Biblia-ellenes tévtanítás), továbbá lehet benne jó mag, keveredve gyomma­gokkal. Még az is előfordulhat, hogy dup­la fenekű a zsák, és a jó mag úgy el van rejtve, hogy még a tulajdonosa sem jut könnyen hozzá, hát még a talaj, amelyre szólják (ifjúsági magazin, melyben úgy elrejtődött a lényeg, hogy püspökök és lelkészek sem találták meg, pedig szak­avatottak a legkisebb istenit is felfedezni, például lelki beszélgetések során). És per­sze csak tiszta jó mag is lehet a tarisznyá­ban. (Urunknak hála, egyházunkban a fi­atalok között számos ilyen alkalom van.) Jézus példázatából tudjuk, hogy a „jó mag” az Isten igéje. A tarisznyában pedig az van, ami a szívben van. A szívből pe­dig a gondolatok származnak és azokból a cselekedetek. Ez is evidencia. És sajnos, bizonyos cselekedetek e szolgálatban - miként szomorú példákkal bizonyítva a Fórumon is elhangzott -, időnként botrán- koztatóak, egyes munkatársak alkalmas­ságát megkérdőjelezik. Ez nem kritika és piszkálódás, hanem a szolgálat tisztaságá­ért érzett felelősség, és a krisztusi alapo­kon álló - remélhetőleg többségben lévő - munkatársak hírének védelme és meg­becsülése! Mi derült még ki a Fórumon? Vannak az ifjúsági munkát közvetlenül végzők, gyülekezetekben, régiókban és országos szinten. Ugyanakkor vannak, akik más szolgálati területekért felelősek, lelké­szek és laikusok, és van az egyház tiszt­ség, de nem feladat nélküli népe. Számomra a négy és fél órás beszél­getés végére olybá tűnt, hogy noha sok minden biztosított az ifjúsági munkát végzőknek, mégis mintha magukra hagyatottak lennének. Úgy tűnik a mun­kaágért felelősek, az ifjúsági lelkészek ? • lelkigondozása megoldatlan. Lehet, hogy nem igénylik, ám az is lehet, hogy igényelnék, de nincs aki megszólítsa őket: „gyere, beszélgessünk egy kicsit.” Ki ál­lítja, hogy a fogorvosnak soha nem kell fogorvoshoz mennie? Az egyházban szol­gálatot végzők, hogy vannak a gyónással, a magángyónással? - egy félig nyitottan maradt mondat erejéig ez a kérdés is el­hangzott a Fórumon. Számomra legfonto­sabb mégis az a belső hang lett, amitől az­óta sem tudok szabadulni: „hát te mit teszel mindezért, imádkozol-e (mégpedig hűségesen és kitartóan) a fiatalok köré­ben egyházunkban végzett szolgálatért, a hivatásos és önkéntes munkatársakért, a fiatalok szomjúságáért és megújulásáért, a heti ifi-alkalmakért, a nyári táborokért, az idei Szélrózsa találkozóért... Hol a te „evidenciád", egyértelműen hordozod-e ügyemet? ” A fórum résztvevői elhatározták, hogy e szerdai napra esett találkozó (március 20.) okán, egy teret és földrajzi távolságot áthidaló imaközösséget alkotnak, még­pedig minden szerdán néhány percre, es­te 6 és 10 óra között, ki-ki éppen ott, ahol van és úgy, ahogy tud. Ezúttal fiatalok­ért, ifjúsági munkáért, teológusokért és mindazért, amiről az októberben kitört „vihar” szólt. Van mit mondanunk a mi Gazdánknak. Meg ha nem lenne, majd Ő megtanít még erre is. Kedves Olvasó, kapcsolódj be Te is! Garádi Péter Vegyes érzésekkel jöttem el a fórum­ról. Öröm, hogy több órán át tudtunk egyházunk egyik legégetőbb kérdésé­ről, az ifjúsági munkáról beszélgetni. Jó, hogy a különböző „egyházi pár­tok” képviselői figyeltek egymásra, és reménység szerint felismerték, hogy - többé-kevésbé - talán a másik fél is ugyanazt akarja, csak más módsze­rekkel, eszközökkel... Zavart viszont, hogy ezen a délutánon annyira központi kérdéssé vált a „Cipő” evangélikus ifjúsági magazin ügye. Az esetlegesen betévedő kívülállónak az a benyomása támadhatott, hogy egyházunk ifjúsági munkáját mindenekelőtt a Cipő magazin „fenyegeti”. Az újságot szer­kesztő, és a fórumon jelenlévő, lelkes teológus hallgató csapatnak szembesülnie kellett a médiavilág (és sajnos ez alól az egyházi média sem kivétel) zord törvé­nyével: ha valami jót csinálsz, írsz, al­kotsz, az magától értődő, ez a dolgod... De, ha tévedsz: „nincs kegyelem, te vagy a leggyengébb láncszem...” Pedig még a politika kegyetlen világában is - legalább is elvben - megadatik az új kormányok­nak száz nap türelmi idő... Furcsa, több mint fonák, hogy egyhá­zi sajtónk korábbi szürke éveiben, vala­hogy senkit sem érdekelt, hogy miről ír­nak, vagy éppen nem írnak lapjaink. Szinte tapintható volt a közöny. Amióta az éledés jelei mutatkoznak, azóta éber hangok újra meg újra - többek között „méreg” csöpögtetésével, „konkolyszó-1 rással” - gyanúsítják azokat, akik vállal­ják a sajtómunka gyönyörű kínjait, és so­ha, egy pillanatra sem igényelték maguk­nak a tévedhetetlenség glóriáját... A magazin megálmodói és megvaló­sítói is tudják, hogy több ponton arányt tévesztettek. Ha megkésve is, de készek a konzultációra tapasztaltabb sajtosok­kal, elfogadják, sőt megfogadják a kriti­kai észrevételeket, javaslatokat. Egy tényt viszont nem szabad elfelejte­nünk: ezek a fiatalok teljesen önként, va­lami hallatlanul nehéz, és stratégiailag döntő fontosságú küldetést vállaltak föl. El akarják érni, meg akaiják szólítani kor­társaikat azon a nyelven, amit azok re­ménység szerint megértenek. Ha ezt a kí­sérletet türelmetlen (és nem ritkán szeretetlen) stílusban megfojtjuk, akkor legfeljebb egyvalamit érünk el: nem lesz ifjúsági lap. Igaz, akkor nem fenyeget a té­vedés veszélye sem... Ha viszont lemon­dunk az egyházi zsargont értők szűk körén kívül élők megszólítási esélyérőj, akkor önmagunkat gettósítjuk, feladva az egy­ház létjogosultságának alapját: a missziót. S még valami, ami szerintem, ha úgy tetszik, a fórum aránytévesztése volt: iga­zán csak a beszélgetés végén került elő, hogy az egyház gyülekezeteiben él, épül, vagy éppen leépül. így, elsőrenden az if­júsági munka is gyülekezeti szinten áll vagy bukik. Évente mintegy kétezer fiatalt konfirmá­lunk. Éppen ezekben a hetekben kerül sor ezekre a tragikusan szép ünnepekre. Hogy miért szép, nem kell indokolnom, hogy mi­ért tragikus, talán az is világos. A konfirmált fiatalok többsége „lekonfirmál, kikonfirmál, elballag” gyülekezeteinkből, mert azok kép­telenek megtartani, beépíteni őket. Miért? Többek között azért, mert hiányzik a közös ' nyelv, a kommunikációs készség, az igazán nyitott kommunió, a vonzó közösség. Ezen a területen van komoly felelőssége minden, ifjúságért felelősséget vállaló munkaágnak, szervezetnek. Ha egymásra mutogatunk, bűnbakot keresünk - semmire se jutunk. Ha közös Munkaadónkra figyelve, együtt ke­ressük a megoldást, akkor van értelme az ehhez hasonló fórumoknak a jövőben is, ak­kor van esélyünk, hogy erőfeszítéseink ál­dást nyeljenek. Rég volt ennyire aktuális egyházunk­ban a 133. zsoltár ígéretes figyelmezteté­se: „ Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor...ahol a testvérek egyetértés­ben élnek! ” Gáncs Péter Balról jobbra: Lénárt Viktor, T. Pintér Károly és Ittzés János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom