Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-02-24 / 8. szám

6. oldal 2002. FEBRUÁR 24. Evangélikus Élet NŐSZEMKÖZT ÉRTÉKESEK VAGYUNK! LVSZ Területi Női Konferencia Csillebércen „Készült valamiféle új akcióterv is a férfiak ellen?” - fogadott egyik isme­rősöm a konferencia után. Nem tud­tam rá haragudni, hiszen sokakban, mint benne is, ilyen előítélet él. Szerin­te egy női rendezvény - legyen az ke­resztyén szervezésű is - nem szólhat másról, mint a másik nem képviselői­nek bírálatáról... A Csillebércen, 2002. február 7-10 között tartott konferen­cia éppen ennek az ellenkezőjéről győzhette meg az oda ellátogatót. A Kelet-Közép-Európa 11 országából érkezett mintegy 20 résztvevő arra a kér­désre kereste a választ, hogy mit jelent Istentől kapott küldetésként megélnie női hivatását. Mindezt annak tudatában, hogy vallották: a megbízatás, a szolgálat közös. Isten - az egyház Ura - a két nem képviselőit, nőket és férfiakat egyaránt értékesnek tartja, és érdemesíti arra, hogy evangéliumát rájuk bízza. Együtt kell, hogy vigyék az öröm hírét a mai, jóra szomjazó világba. Tiltakozni kell azonban minden olyan hatás, nézet ellen, amely ezt az egységet tönkre próbálná tenni. Az első nap délelőtti előadója, Korá­nyi András, az Evangélikus Hittudomá­nyi Egyetem doktorandusza a magyar politikai életnek, illetve az egyházaknak azokról a területeiről szólt, ahol meglátá­sa szerint a nők a hagyományoknak, elvá­rásoknak megfelelő szerepekre vannak kényszerítve. „Társadalmi nemnek” for­dítható az az angol kifejezés (gender), amely többször is elhangzott referátumá­ban, és a konferencia során oly sokszor. Priscilla Singh, az LVSZ munkatársa előadásában sürgetett. A „Gender”-kér- dését az Egyház napirendjére kell tűzni - mondta. Vagyis őszintén kell arról be­szélni a keresztyének közösségében is, hogy mik azok a feladatok, amelyek a ne­mi szerepek természetes sajátosságaiból adódnak. Le kell azonban leplezni azokat a területeket, ahol a nők lehetőségeit vagy éppen korlátáit a hagyományok, a rossz beidegződések szabják meg. A résztvevők közül többen kiemel­ték, hogy ilyen „gender problémának” érzik az ordináció kérdését is. Fájdal­muk, hogy Kelet-Európaban még van néhány evangélikus egyház, ahol nem avatják lelkésszé a teológiát végzett női hallgatókat. Lengyelországban a római katolikusokkal való dialógust látják ve­szélyeztetve a püspöki kar tagjai, Lettor­szágban és Litvániában pedig az evangé­likus közösségeket anyagilag komoly mértékben támogató Missouri Synod egyházának e kérdésben való konzerva­tív álláspontja bír befolyásoló erővel. Az ott élő asszonyok és a konferencia résztvevői azonban másként látták. Szerintük, a nők ezekben az egyházak­ban is rájuk kényszerített nemi szere­pekbe vannak beszorítva. Az izgalmas, dialógusra indító téma feldolgozásában maga a lutheránus vi­lágszervezet próbál segítséget nyújtani. Egy gender-kézikönyv kiadására ké­szül, amelynek kutatásaiban magyar te­ológus is részt vesz. A konferencia második napján az a kérdés került elő, amellyel e lap hasábja­in már több ízben foglalkoztunk: a nők és gyermekekkel szembeni erőszak témája. Isten teremtési rendje, a harmónia ellen vét, aki az agressziót pártolja. Az LVSZ dokumentuma: Az egyházak nemet mon­danak az erőszakra, tovább megy, amikor megfogalmazza: az erőszak bűn. Az agresszió leküzdésében azonban együtt kell munkálkodnia egyháznak és társadalomnak. Ennek szép példáját ad­ta, hogy az előadók közt szerepelt egy nem vallási közösség képviselője. Tóth Györgyi, a NAlNE munkatársa megrázó '. adatokkal bizonyította, hogy milyen nagy szükség van az összefogásra Kelet- Európában a határokon belül és kívül is. Akciótervet dolgoztatok ki? - hang­zott a kissé provokatív kérdés. A válasz: igen. Csillebércen 11 egyház női munka­ágának képviseletében húsz résztvevő, megvizsgálta, hogy miként simulhatna bele egyháza élete, szolgálata, hitelesen - Isten „akciótervébe”. Brebovszkyné Pintér Márta Országos papné-csendesnapra várunk minden papné-testvért március 9-én, szombaton fél 10 órai kezdettel, a Deák téri Gimnázium dísztermében (1052 Budapest, Sütő u. 1.) A nap témája: „Amit Isten egybeszerkesztett ... ” - őszintén a házasságról A délelőtt előadói: Kovács Gézáné, a Társ című könyv fordítója Kovácsné Tóth Márta lelkész Dr. Cserháti Péter orvos TUDNIVALÓK: Jelentkezés: 2002. február 28-ig az Északi Püspöki Hivatalban - 1125 Buda­pest, Szilágyi Erzsébet fasor 24. Telefon: 394-2335; Fax: 394-2440. Gyermekmegőrzésről gondoskodunk, ennek igénybevételét is kérjük jelezni. Szerény ebédet ad, a vonat, illetve távolsági busz költségét téríti az Országos Egyház. Utóbbi kifizetéséhez áfás számlát kérünk hozni a Magyarországi Evan­gélikus Egyház (1085 Budapest, Üllői út 24.) nevére és címére kiállítva. Szeretettel hívunk és várunk minden aktív és nyugdíjas papné-testvért! XI. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS • HITTANVERSENY A Magyarországi Evangélikus Egyház Gyermek Osztálya idén is megrendezi a gyermekek hittanversenyét. Ebben az évben a verseny kétfordulós lesz. A megyei versenyek első helyezettjei indulhatnak az országos versenyen. A megyei fordu­ló időpontja 2002. április 6, melyet a megyék katechetikai- és gyermekmunka fe­lelősei szerveznek meg. Az országos forduló az Aszódi Evangélikus Gimnázi­umban lesz, 2002. április 20-án, szombaton. A versenyen 2 korosztályban lehet indulni: I. 6-8 évesek II. 9-12 évesek Minden gyülekezet 4-4 fős csapatokkal indulhat a megyei versenyen, melynek anyaga: 6-8 évesek részére: Gedeon története (Bír 6,11-7,25) 9-12 évesek részére: A bírák (Bír 2,11-23.) Gedeon története (Bír 6,11-7,25) Sámson története (Bír 13,1-16,31) További információk a MEE Ifjúsági és Gyermek Osztályán kérhetők Tel.: (06 1) 314-5496/132 vagy 429-2037) Balog Eszter gyermekmunka referens I —— Találkozás Priscillával Priscilla Singh a Lutheránus Világszö­vetség (LVSZ) genfi székhelyén dolgo­zik három és fél éve, mint a Szövetség női munkaágának - a „Nők az egyház­ban és társadalomban ”-nak (WICAS) - a titkára. Indiai származású, Madras- tól délre egy kisvárosban született. Tra­dicionális indiai ruhákat hord, s mint mondja, európai ruhák viselését a bőre színe miatt sem érezné természetesnek. Huszonéves ikergyermekei vannak. Kedves, közvetlen, csupa energia.- Priscilla, első ízben jár Magyaror­szágon. Milyen elvárásokkal érkezett ide?- Nagy várakozással jöttem, hiszen a kelet-közép-európai régióban élő evan­gélikus nőkkel most találkozom először. Hiába olvastam sok könyvet, cikket az itt élőkről, a közvetlen kapcsolatot, a sze­mélyes találkozást semmi más nem he­lyettesítheti! Nagy örömmel látom a konferencián azt a sok fiatalt, akik képvi­selik országukat. A 30 év körüli nők do­minálnak, s ezt nagyon kellemes megle­petésként élem meg.- Bár tudom, hogy csak kevés ideje jutott a városnézésre és a találkozá­sokra, érdekelne milyen benyomásokat szerzett a magyarokról?- Nagyon barátságosak az emberek, nyitottak, segítőkészek, és a rövid buda­pesti városnézés után elmondhatom: Bu­dapest gyönyörű város. Magyarország nagyon gazdag ország, mind kulturális, mind lelki-szellemi értelemben. Az az igazság, hogy Indiában, ahol születtem, nem sok információnk volt a kommuniz­musról, és arról, hogy mit vártak az itt élő emberek a változásoktól. A kommu­nizmus - mint gondolat - Indiában nem tűnik negatívnak, de hangsúlyozom, ab­ból a távolságból nem lehetett megítélni, hogy milyen egy valós elnyomó hatalom alatt élni. Azt viszont több helyről is hal­lottam, hogy a kommunizmusban a nők zöme tudott dolgozni, fizetést kapott, volt állása, ma viszont, a piacgazdaságban, végtelen méreteket ölt a nők „tárgyiasítá- sa”, s ez nagyon rossz tendencia. A nők helyzete ma nehezebb - legalábbis hoz­zám több ilyen kritika jutott el. Ami a sze­mélyes véleményem: nagyon alaposan át kell tekinteni az egyházak helyzetét, és azon belül különösen is a nők előtt álló le­hetőségeket és kihívásokat a XXI. század­ban. Hadd utaljak a mostani konferenci­ánk mottójára: „Értékesek vagyunk!’’- Az Ön édesapja evangélikus lel­kész. Számomra nagyon izgalmas kér­dés, hogy miként éli meg valaki az evan- gélikusságát — egy nem keresztény országban?- Valóban, Indiában nagy kihívás evangélikusnak lenni, de hadd helyesbít­sek rögtön: a hindu világban igazából kereszténynek lenni nagy kihívás. Indiá­ban 1 milliárd ember él, ebből 2 millió az evangélikus - a számok önmagukért be­szélnek. Egészen mások a perspektívák, mint például itt, Európában. A hinduk a kereszténység irányzatait, azok különb­ségeit nem ismerik, számukra nem lé­nyeges, hogy valaki katolikus-e vagy evangélikus, hanem csak az, hogy ke­resztény. Az igazi kihívás abban ragad­ható meg, hogy Indiában a kolonizáció, azaz a gyarmatosítás és a misszionáriusi mozgalom közé egyenlőségjelet tesznek. Tehát a kereszténységet is úgy tekintik, mint ami a gyarmatosítással tört be Indi­ába. A keresztényeket ezért szinte „kül­földiekként” kezelik. Érdekes, hogy nyu­gati vallásnak tartják, noha jól tudjuk, hogy valójában Keletről származik. De Indiába a nyugati misszionáriusok hoz­ták be. Megítélését a keresztény közössé­gek azzal is munkálták, hogy a hittel együtt a nyugati kultúrát is átvették. Még az európai öltözködést is. A keresztény­ségnek nincs saját indiai kultúrája. Az én evangélikus egyházamban (Indiában több ev. egyház van!) például német li­turgiát használunk, német zsoltárokat, gyülekezeti énekeket éneklünk. A hindu hozzáállás úgy néz ki, hogy „Jó, jó, le­gyetek keresztények, de ne tartsátok a kapcsolatot a nyugattal!”- A társadalomnak melyik rétege a legnyitottabb a kereszténységre?- Az áttérők nagy része a legalsó kasztból, vagyis a legszegényebb népré­tegből kerül ki. Ők az „érinthetetlenek”, akiknek semmi kiváltsága sincs. A ke­resztény hit felvételekor ők azt élik meg, hogy végre emberi méltóságuk is van, Is­ten népévé, megváltóitokká válnak. A leglenézettebb, legmegvetettebb réteg Jézus által ilyen összefüggésben is új em­berré válik. Azt hiszem, ez nagyon kü­lönbözik az európai keresztények hely­zetétől. A kormányzat, sajnos, az ilyen áttérő hindukat a pozitív diszkrimináció alkalmazásakor egy kaszttal „feljebb” sorolja be. S, noha ők ettől továbbra is hátrányos helyzetűek anyagilag, társa­dalmilag, mégis kevesebb támogatásban részesülnek áttérésük után...- Priscilla, hogyan került ilyen ki­emelt pozícióba?- Fiatalként aktív tagja voltam az evangélikus közösségnek, és hamar felfi­gyeltek rám. Egyetemistaként pedig megválasztottak az első női titkárnak In­diában. az Egyesült Evangélikus Egy­házban. Teológiát végeztem, de nem ordináltak. Az indiai evangélikus egyhá­zak közül ugyanis csak öt szentel fel nő­ket lelkésszé, s az enyém még nem. Hív­tak más (evangélikus) egyházak, ám én inkább megvárom, míg az én egyházam is felszentel nőket. De ennek most nincs is jelentősége, hiszen teljes körű munkát végzek, sőt volt már, hogy 22 püspöknek osztottam úrvacsorát egy konferencián.- Ön Genfben, az LVSZ-ben dolgo­zik. Kiemelne egyet a sok projekt közül, ami a szívéhez közel áll?- Kihívás a nők képviselete. Kemény munka, de sok örömet ad. Jó érzés, hogy odafigyelnek rám, tisztelnek, hogy sokat tudok tenni az evangélikus nőkért ebben a pozícióban. Sok türelem és diplomáciai érzék is kell hozzá, hiszen úgy is mond­hatnám, az egyháznak egy diplomatája vagyok. 72 ország hátterét kell ismernem, 133 tagegyház aktuális helyzetére kell fi­gyelnem. A szívemhez,közel álló terület itt, ezen a konferencián is teret kapott, s ez a nők elleni erőszak kérdése. Az Egyhá­zak Világtanácsa 2001-ben meghirdette az Erőszak Leküzdésének Évtizedét, melyhez az LVSZ is csatlakozott. A célja ezzel az, hogy az egyházak végre mond­ják ki: a nők elleni erőszak bűn. Ittlétem óta írtam egy akciótervezetet, amelyet megküldtünk az LVSZ valamennyi tag­egyházának, hogy tegyék meg észrevéte­leiket. Lényeges, hogy miként tekintünk a nők elleni agresszióra - ez nem csak emberi jogi kérdés! Az egyháznak ki kell jelentenie, hogy bűn. A visszaérkezett ja­vaslatok alapján megszületett egy hatá­rozat, amely szerint minden egyes lel­kész, aki LVSZ-tagországban szolgál, kézbe kell, hogy kapja ezt a dokumentu­mot. Mivel még ma is sok vallás hagyja nyitva az utat az agresszió előtt, ezért ne­künk határozottan kell fogalmazni. Az áldozat is, és az elkövető is az istenképű- ségiinkre van hatással, amikor erőszakot szenved/követ el. Meggyőződésem, hogy alapvetően hitprobléma a nők ellen elkö­vetett erőszak, ezért az egyház nem tehe­ti meg, hogy ne foglaljon állást.- A csillebérci konferencián tartott előadásában foglalkozott a gazdasági globalizáció egyházakra gyakorolt hatá­sával is. Több mint 40 évi kommuniz­mus után, most mintha „minden létező jót” Nyugatról várnának e térség orszá­gai. Mi a véleménye, hogyan találhatjuk meg keresztény identitásunkat az új vi­lágrendben?- Fontosnak tartom, hogy a múlt hi­báiból minden országnak tanulnia kell, és ezeket nem szabad elkövetni a jövő­ben. Továbbá hasznos mások múltjából is tanulni, ami esetleg a mi jövőnk lehet! Ázsiaiként nem tudom megítélni, mely értékek vannak leginkább veszélyben Magyarországon a változás után. Az LVSZ képzéseket tart azzal a céllal, hogy ki-ki felismerhesse a globalizációt a sa­ját környezetében, és kezelni tudja azt. Hiszen nem csupán gazdasági globalizá­ció létezik - bár tény, hogy ez van a leg­nagyobb befolyással az életünkre -, ha­nem kulturális és technikai is. Az egyházak szerepe kiemelten fontos. Szeptember 11-e óta tudjuk, hogy bármi, bárhol történik a világban, az mindenki­re hatással van. Köháti Dorottya Fotó: Bottá Dénes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom