Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-02-24 / 8. szám
2002. FEBRUÁR 24. 7. oldal .. Evangélikus Élet Ne wman és az Oxford-mozgalom A kétszáz éve született John Henry Newmanröl (1801-1890), a híres angol egyházi vezetőről szervezett konferenciát február 16-án a Sapientia Szerzetesi Főiskola. Az alábbiakban a 19. századi eleji „Oxford-mozgalom”-ról e fórumon tartott előadásomat kísérlem meg összefoglalni. Az Oxford-mozgalom nemcsak az anglikán egyház, hanem a kétezer éves kereszténység történetében is valószínűleg az egyik leghitelesebb megújulási mozgalom volt. Jelentősége a 16. századi reformációhoz hasonlítható, hiszen- mindkét lelki-szellemi megújulás - noha más korban és más előjellel - a Szentlélek által teremtett, de a külső és belső erők által eltorzított anyaszentegyház újjászületésének szolgálatában állt. Amíg a 16. századi reformáció a Szentírás tiszta tanításához való visszatérésben, addig a 19. századi Oxford-mozgalom az ősegyház hitének még romlatlan erejében, az első keresztény évszázadok egészséges tanításában látta meg azt az erőt, amivel a mozgalom elhívottjai - felülről kapott látásukkal - az egyház hajóját a történelem viharaiban tovább navigálni igyekeztek. A 19. századi Oxford-mozgalmat a három protestáns évszázad alatt nemcsak az ősegyháztól, hanem immár a klasszikus reformátorok tanításától is elhajló, s azt felhígító racionalizmus és liberalizmus megfékezésére támasztotta az Egyház Ura. Newman korának liberalizmusáról így írt: „A gondolatszabadság önmagában jó; egyúttal azonban a téves szabadságnak is utat nyit... A liberalizmus... az a tévedés, amikor az emberi ítéletnek vetik alá azokat a kinyilatkoztatott tanokat, amelyek természetüknél fogva azon túl vannak és tőle függetlenek; s amikor igényt formálnak arra, hogy saját alapjukon döntsenek azoknak a kijelentéseknek az igazságáról és értékéről, amelyek elfogadása egyszerűen az Isteni Ige külső tekintélyén múlik. ” Ha az „Oxford-mozgalmat” (más néven „traktáriánusok”) definiálni kívánjuk, azt kell mondanunk, hogy ez az anglikán egyházon belül szorosabb értelemben -1833-1841-ig tartó, J. Keble, J H. Newman, R. H. Froude, majd E. Pusey irányításával az anglikán egyház megújulását célzó irányzat, amely az ősegyház hitéhez és alapelveihez való visszatérésben látta a 19. századi liberalizmus fogságában vergődő anglikán egyház megmentését. 1833 és 1841 között e csoport kilencven traktátust tett közzé, ebből huszonkilencet a mozgalom kétségtelenül vezető alakja Newman írt. Az Oxford-mozgalom az anglikanizmuson belül az „anglo-kato- likus”, ún. „magas-egyházi” szellemiséget eredményezte, amely mind a mai napig érezteti kisugárzó hatását, mint via media (arany középút) a „romanizmus” és a „protestantizmus” között. Az Oxford-mozgalom történetéről mindenekelőtt Newman-nek 1864-ben Apologia pro vita sua címmel írt önéletrajzi emlékezéséből szerezhetünk tudomást. (A könyv 2001-ben Balázs Zoltán fordításában magyarul is megjelent az Európa Kiadó gondozásában.) Önéletrajzában Newman beszámol arról, hogy az anglikán egyházon akkoriban különösen erős „evangélikal izmus” hatására tizenöt éves korában megtér, s ezért a lelkészi pályát választja. 1825-ben szentelték fel az anglikán egyház lelkészének. Az oxfordi Oriel College tanára és a St. Mary egyházközség lelkésze lett. Evangelikál beállítottságú prédikációi nagy hatást gyakoroltak a húszas évek végén Oxfordban. Itt barátságot kötött H. R. Froude-dal, aki összehozta őt a náluk tíz évvel idősebb John Keble-lel, aki költő, irodalomprofesszor és lelkész is volt. Newman számára Froude és Keble barátsága révén egyre inkább világossá lesz, hogy a korabeli liberalizmus az egyház valódi ellensége, s az egyháznak sokkal inkább a katolicitásra és az apostoli szukcesszióra kell figyelnie. Kifogásolták, hogy London akkori püspöke gyengíti az egyház orthodoxiáját, amikor az evangelikál irányzat embereit igyekszik befolyásos pozícióba helyezni. Newman és Froude 1832 decemberében dél-európai körútra indul. Ebben az időben értesülnek arról, hogy a brit parlament az ír püspökség megszüntetéséről tárgyal. 1833-ban életbe is lép az a törvény, amely a huszonkét püspökségből tízet megszüntet. Newmant és barátját ez mélyen elkeserítette, hiszen egy ilyen törvény nemcsak a liberalizmus nyilvánvaló előtörését jelentette, hanem azt is, hogy az egyház a valóságban az államnak van alárendelve, mert a parlament dönthet még egyházi belügyekben is. Útjának vége felé Newmanben egyre erősebb lett egy érzés: „Kezdtem úgy érezni, hogy küldetésem van", „Dolgom van Angliában. ” Ugyanakkor egy betegség keríti hatalmába, olyannyira, hogy társai azt gondolták haldoklik. Newman azonban így felel: „Nem fogok meghalni, mert nem vétkeztem a világosság ellen. ” Newman, a küldetéses ember, küldetése megkezdése előtt szinte halálosan megbetegszik, de az elhívásban való rendületlen hite az, ami életben tartja. Döbbenetesen hasonló volt a helyzet Luther esetében is. Küldetését - „Itt állok, másképp nem tehetek!” - átélve mégis állandóan a kísértések, a gonosz gondolatok gyötörték. De nem hagyta, hogy legyőzzék! Isten igéjében szilárdan, szinte makacsul megkapaszkodva ismételte magának újra és újra a zsoltáros szavait: „Non móriam sed vivo et narrabo opara domini. ” („Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr csodálatos tetteit!”) Newman is legyőzte betegségét és 1833. július 9-én érkezik meg Angliába. A rákövetkező vasárnap, 1833. július 14- én John Keble elmondja azonnal országszerte híressé vált prédikációját a „A nemzet hitehagyása”-ról. Newman számára ez a prédikáció jelentette az Oxford-mozgalom kezdetét. Keble számára egyértelműen a nemzeti hitehagyás jele, hogy a parlament megszavazhatta a püspökségeket, hiszen, ha az állam, a törvényhozás dönthet egyházi ügyekben, akkor az egyház öntörvényűségét, apos- toliságát éri sérelem, s ez azt is jelenti, hogy az angol egyház feje és fenntartója nem Krisztus, hanem a brit parlament. A mozgalom számára a legnagyobb nyereség kétségtelenül Edward Pusey, a nagynevű orientalista professzor megnyerése volt. Keble, Newman és Pusey szoros szellemi és lelki barátsága vezetői „triumvirátust” jelentett a mozgalom számára. 1840 után, Newman fokozatos visszavonulásával Pusey vette át a vezetést. A mozgalom azonban nemcsak a traktátusok útján indult meg. Newman lapot is szerkesztett, s az oxfordi St. Mary templomban Newman minden vasárnap délután négy órakor hirdette az igét. Az értelemhez és a szívhez is szóló világos, egyszerű igehirdetéseiben mindvégig az általa következetesen képviselt anglikán via media -t hirdette. 1840 körül azonban az anglikán püspökök egyre erőteljesebben kezdik követelni, hogy állítsák le a traktátusokat. A legnagyobb felhördülést azonban az 1841-ben megjelenő utolsó, 90. traktátus okozta, amelyben Newman az anglikán hitvallási irat, a Harminckilenc Tétel katolikus jellegét kívánta bebizonyítani. Azt remélte, hogy elemzésével felmenti az anglikanizmust az egyházszakadás vádja alól. Ám Anglia-szerte rendkívül erős volt a negatív visszhang. Newmant az anglikán hit árulójának, a „romanizmus” védelmezőjének és titkos ügynökének tekintették. A személyét érő egyre erősebb támadások, valamint ekkoriban végzett teológiai kutatásai (elfogadta á „dogmafejlődés” tanát) következtében Newman egyre inkább katolikus irányba tolódik. 1845. október 9-én konvertál, s két évvel később Rómában pappá szentelik. Ezzel Newman-nek az Oxford-mozgalommal való kapcsolata véget ér, s ugyanakkor a római katolikus egyház angliai történetében egy új fejezet veszi kezdetét. Newman kiválásával az anglikán egyházhoz mindvégig hűséges társai veszik át a mozgalom vezetését. Legyen szabad még e sorok írójának egy személyes vallomást tennie. Az Oxford-mozgalom kétségtelenül ébredési mozgalom volt, annak vezetői az egyház elfeledett jelentőségére hívták fel a figyelmet. Ezért Krisztus egyetemes anya- szentegyháza ma is hálás Istennek, hogy az egyház megújítása („örök reformációja”!) érdekében felhasználta az ő életüket és tanúbizonyságukat. ifj. Fabiny Tibor PQ BÉRES A2 egészséges emberért Egészségesnek lenni nem csak azért jó, mert nem fáj semmink Egészségmegőrzés szempontjából átmeneti korban élünk. Hazánkba - érthető módon - évtizedes késéssel van érkezőben az a mozgalom, amely Nyugat-Európában és a tengerentúlon az 1970-es évektől fokozatosan igazi, megőrzendő értékké emelte az egészséget és magába foglalja többek között az egészségesebb táplálkozást, az aktívabb testmozgást, a káros szenvedélyek elhagyását. Az Európai Unió küszöbén állva még szembetűnőbb, riasztóbb a különbség a mi általános egészségi állapotunk és az övék között. Mi nem érdemelnénk meg, hogy a mai magyar átlagnál hosszabb ideig és jobb életminőséggel élhessünk? Dehogynem. Ezt elérni azonban csak szemléletváltással, odafigyeléssel, kitartó és tudatos munkával lehet. A Béres Gyógyszergyár Rt. 1 2 éve azon van, hogy termékeivel segítse az egészség megőrzését és a betegségek megelőzését. Mint tudjuk, a táplálkozásnak központi szerepe van az egészségi állapot alakításában. Magyarországon nem is a táplálkozás mennyiségével, hanem minőségével, összetételével vannak bajok. Túl sok kalóriát, zsírt, nátriumot fogyasztunk, ezzel szemben élelmi rostokból, kalciumból, káliumból, számos vitaminból és nyomelemből a szükségesnél kevesebbhez jutunk hozzá. Az Actival multivitamin családot azzal a céllal alkottuk meg, hogy a magyar fogyasztók hozzájuthassanak egy komplex összetételű, kifejezetten a magyar lakosság tápanyagszükségletére vonatkozó különböző előírások, vizsgálatok, ajánlások figyelembevételével kifejlesztett készítményhez. A vitaminpótlásban ma a komplexitás alapkövetelmény. Az Actival egyedülállóan komplex, 31 hatóanyagot tartalmaz, amelyek mindegyike nélkülözhetetlen, és bizonyítottan hasznos az egészség megőrzése szempontjából. 14-50 éves korig ajánljuk. Ötven év felett az egészségről a korosztály szükségleteihez igazodó összetételű Actival Senior gondoskodik. Hatóanyagai nem csak védik a szervezetet, de lassítják az öregedés folyamatait is. Gyermekeink egészségét az Actival Junior rágótabletta 28 aktív hatóanyaga védelmezi. A gyerekvitamin finom is, ám nem kell félni, hogy a fogakra ártalmas, sőt... Olyan édesítőszert tartalmaz, amely segíti megelőzni a fogszuvasodást. A mi csalódunk gondoskodik az Ön családjáról! Jó egészséget kívánunk Önnek és szeretteinek: Actival család és a Béres Rt. Gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! evél&levél&evél&levél Hibaigazítás Lapunk 2002 január 6.-án megjelent számában, a „Putnok példája” című írás adatait szeretném pontosítani: Putnok, most Ózd társgyülekezete, 1954-től 1978-ig önálló gyülekezet volt. Ez idő alatt végzett ott lelkészi szolgálatot Kovács István, Pásztor Pál, Völgyes Pál és Pintér Károlyné Nagy Erzsébet parókusként. Testvéri köszöntéssel: D. Szebik Imre püspök Személyes történelem Az Evangélikus Élet rendszeres olvasója vagyok, a Bibliával együtt olvasom. A jelzett igehelyeket kikeresem. így lélekben együtt vagyok azokkal a lelkészt avató vagy templomot szentelő gyülekezetekkel, amelyekről az Evangélikus Elet cikkeiben olvasok. Az újságot mindig két példányban veszem meg. Az egyiket a tizedemből veszem, tehát Istennek szánt adományom részének tekintem, mert ezt egy beteg testvéremnek viszem el. A másik példány az enyém. Ha elolvasom, ezt is elviszem egy idős test- vémőmnek. Gyakran találom őt az újság olvasása közben. Ilyenkor magamban hálát adok Istennek, hogy áldott magvetésének eszköze lehet az Önök újságja és az én igyekezetem. Az említett testvéreim testi elesettségük miatt nem tudnak templomba járni, és az Evangélikus Élet az ő lelki ébresztőjük, igei kenyerük. Úgy gondolom, hogy szerte az országban sok ilyen idős, beteg testvérünk van, akiknek szinte egyetlen lelki tápláléka az Evangélikus Élet. Éppen ezért bánt, amikor az újság oldalain itt-ott olyasmiről olvasok, hogy a mi egyházunk élete unalmas, sőt még olyat is, hogy a Szent Liturgia unalmas. Aki így érez, kérem, más fórumon hangoztassa ezt a véleményét. Lehet-e unni például ezt a liturgiánkban megszólaló drága szent isteni üdvözletét: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól... Vagy kinek lehetne unalmas a bűnbánatra szólítás: Valljuk, bánjuk meg bűneinket! Az újság néhány rovatára kívánok rátérni a továbbiakban. A Sarok liturgikus írásai gyönyörűségesek! Köszönöm. Hasonlóképpen nagyon kedvesek számomra az Elő víz írásai. A táborozásról szóló beszámolójukat örömmel olvastam. Nyugdíjas tanár vagyok. Sok iskolai rendezvényt, gyermekeknek szánt programot szerveztem és intéztem annak idején. Nagyon jól tudom, hogy mennyi gonddal, fáradozással, törődéssel jár a táborozás megszervezése, vezetése, a szükséges kellékek beszerzése. A cikk olvastán elképzeltem, milyen boldogok lehettek a korabeli lepényeket sütő, vagy a stólákat batikoló gyermekek. Elképzeltem őket a határban alkonyaikor, amint elmélyülnek, és lelkűk időn, térén át a Golgotát betakaró alkonyatba száll, s várják ők is a hajnalt, a megváltás örömének pirkadatét, hiszen lélekben a szent városban az üres sírnál vannak. Imádkoztam a lelkes táborvezetőkért, akiknek munkája tudom és hiszem, hogy beérik majd. A gyermekszívekben szunnyadó Élet-magvak a Lélek fuvallatára várnak. * Miért kísérem különösen a táborozó gyermekeket, ifjakat féltő imádsággal? Hadd idézzem fel egy régi emlékemet, mely hasonlóképpen egy imádságos lelkületű találkozóhoz kötődik: 1946 tele volt. Egy Győr melletti kis faluban rendezett kétnapos konferenciára hívott meg levélben Bernát Erzsébet diakonissza nővér. A helységnek, ahol a találkozót rendezték, az alsó és a felső végén is volt megállója. Édesanyám áldásával útnak indultam, hogy az esti nyitó istentiszteletre odaérjek. Az alsó megállónál kellett leszállnom. Egyetlen utasként érkeztem. A peron sötét és kihalt volt. A gyülekezetből senki sem várt. Elindultam a kicsiny állomásépület felé. A váróterem világos volt ugyan, de az ajtaja sarkig tárva, hidep jégverem. Bekopogtam a forgalmi irodába. Csak egy vasutas volt szolgálatban. Érdeklődtem, hogy merre találom az evangélikus templomot. Megtudtam, hogy az állomás, mint máshol, több kilométerre van a falutól és a falu közepén álló templomtól. A nővéremnek egy óra múlva kell érkeznie Komárom felől. Megkérdeztem a vasutast: „Hol várhat- nám fnegfa testvéremet?” - Itt. - válaszolta, és leültetett az irodában a papírkosár és a kályha közé, elém húzva egy kis asztalt. Amint végzett ezzel, hirtelen durva hangok, lábdobogások hallatszottak. Megrémültem. Tudni kell ehhez, hogy negyvenhatban is tartott az oroszjárás, kóborló muszka hordák járták az országot, raboltak, amit értek, elhurcolták, akit találtak. Minden okom megvolt á rettegésre. A vasutas gyorsan figyelmeztetett: „Jönnek az oroszok! Amint meghallják a vonat sípolását az állomáson teremnek zabrálni. Gyorsan boruljon az asztalra, húzza a kabátját teljesen magára, és meg ne moccanjon!” így cselekedtem. Azt hallottam, hogy kivágódik az ajtó, indulatos, alig artikulált beszéd zakatol közvetlenül a fülem mellett, majd a vasutast hallottam, de fojtott hangjából mit se értettem. Lélegezni sem mertem. Remegtem és imádkoztam. „Istenem, Istenem, szabadíts meg engem, hadd legyek a te házadban.” Egyszer csak csend lett. - Előbújhat - szólt a vasutas - Azt mondtam, hogy maga súlyos fertőző beteg. Alighogy ebből a veszedelemből megszabadultam, máris a nővérkémért való aggódás gyötört. Mi lesz, ha elkerüljük egymást, hiszen két megállója van a falunak, hogy lelünk egymásra?! Nem tudtam, mitévő legyek. Köd és sötétség vette körül a vidéket. Végre befutott a vonat Komárom felől, és a mozdony lecsapódó, nehéz füstjében, párájában megpillantottam nővérem törékeny alakját. Boldogan összeborultunk. Kölcsönös szorongásból szabadultunk. O ugyanis a sorrendben elsőként következő, felső megállónál akart leszállni. így biztosan elkerültük volna egymást. A kocsi ajtaja azonban nem nyílt ki. Hiába rángatta a többi utas is, nem sikerült. Fennmaradt tehát a vonaton a következő megállóig, s ott, ahol mint később kiderült, én vártam rá, tehát az alsó megállónál ugyanaz az ajtó könnyedén kinyílt. A komáromi vonattal leszálláskor bátyánk egyik iskolatársával is összetalálkoztunk, akivel a soproni líceumben tanult tizenegynéhány évvel azelőtt. Úgy döntöttünk, hogy éjszaka már nem vágunk neki a bizonytalan útnak a falu és a templom felé, és az állomáson várjuk meg a reggelt. Három evangélikus együtt. Beszélgettünk, el-elszunnyadtunk, boldogok voltunk, mert vártuk a hajnalt, az Úr házához elvezető világosságot. Máig különös jelenség számomra az a bezárult, majd feltárult ajtó. Gyermekeimnek, unokáimnak is elmondtam ezt a csak jelként és figyelmeztetésként értelmezhető eseményt. Az Úr, a mi áldott Istenünk, életünk során bezár egy-egy ajtót, azt érettünk teszi, hogy megóvjon minket mindattól, ami az ajtó mögött van, hiszen mindannak ártalmas és hiábavaló voltát másként nem ismerhetnénk meg, csak akkor, amikor az elnyelt minket. Az O féltő szeretete ismeri a mi útjaink irányát és megállóit, és azok szerint tárja fel a bezárt ajtót, hogy azokra a helyekre léphessünk be, amelyeket számunkra készített. Áldassék az O szent neve! Mikó Gyuláné, Vác Szerkesztőségi közlemény Többek kérésére ismételten közöljük, hogy 2002-től az Ev. Élet előfizetési díjában, illetve példányonkénti 89 Ft-os árában benne foglaltatik a Misszió - evangélikus magazin 6 száma is. A Magazinon feltűntetett 120 Ft-os ár kizárólag az utcai terjesztésbe kerülő példányokra vonatkozik. HFtkl Evangélikus műsorok a Magyar Televízióban ÖRÖMHÍR címmel egyházunk műsorát közvetíti a Magyar Televízió február 24-én, vasárnap az ml-en 15.05 órakor. A műsort március 3-án az m2-n 7.35- kor megismétlik. HAJNALI GONDOLATOK címmel áhítatokat közvetít a Magyar Televízió mindkét csatornáján 5.42-kor. Március 1-jén Bence Imre, március 8-án Bencéné Szabó Márta, március 16-án Gáncs Péter mondja el gondolatait. v v
