Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-02-24 / 8. szám
Bottá Dénes felvétele 67 . ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2002. FEBRUÁR 24. BÖJT 2. VASÁRNAPJA (REMINISCERE) ÁRA: 89 Ft A TARTALOMBÓL Tűnődés az ellopott Bibliáról Nőszemközt Templomi bábosok J. H. Newman és az Oxford-mozgalom Amikor a legnagyobb templomba se fér be a gyülekezet A böjti időszak első hetének végén rendezik keresztény szervezetek (Timóteus Társaság, Közbenjárók Közössége, Országos Imacsoport Hálózat, Aliansz) a kétnapos böjt- és imaközösséget Magyarország ébredéséért. Az idén február 15—16-án már ötödik alkalommal gyűltünk össze a felekezetközi imaalkalomra. A tavalyi, 2001. évi imaközösségre 121 gyülekezetből, 70 településről, 30 feleke- zetből és 33 különböző missziói szervezetből érkeztek a résztvevők, az idei adatokat még nem ismerjük. Jeremiás 33,3 volt a kétnapos program vezérigéje: „Kiálts hozzám, és én válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz... ” A meghívóból is idézünk néhány mondatot: „Jeremiás korában az engedetlen népet fogságba vitette az Úr. A bűnök, amelyek miatt Izrael erre a sorsra jutott ugyanazok, mint amiket tru) a mi népünk is elkövet: paráznaság, hazugság, a szegények kihasználása, a vezetők hatalommal való visszaélése, élvezetek hajszolása, idegen istenek követése. Nem csodálkozhatunk azon, hogy Magyarország lelki fogságban van. Ennek a lelki fogságnak a jelei egészen nyilvánvalóak: depresszió, cinizmus, közöny, alkoholizmus, tönkrement családi élet, kallódó ifjúság, értékrendi válság, és ehhez hasonló jelenségek tömeges és társadalmilag elfogadott megnyilvánulása. Isten azt akarja, hogy Magyarország ne csak fizikailag, de lelkileg is szabad ország legyen. A magyar nép akkor tapasztalhatja meg Isten szabadítását, ha Krisztus népe összefogva könyörög és cselekszik azért, hogy eljusson az örömhír a magyar nép minden tagjához. Mindenkit szeretettel várunk, aki szívén viseli országunk sorsát, és nyitott arra, hogy más felekezetbéli testvérekkel együtt imádkozzon”. Az első napon az Egyházért, a másodikon pedig különböző missziós területekért imádkoztak a résztvevők. A különböző imatémákat egy-egy bizonyságtétel vezette be, majd 3-6 fos csoportokban imádkoztunk. A 30-40 perces blokkok témái: Isten, aki a misszióba küld - a küldöttek jelleme - lelkipásztorok, vezetők - összefogás az imádságban - összefogás az evangélium hirdetésében - akikhez küld: a társadalom - az ifjúság - a vezetők - a bajbajutottak - a cigánymisszió - regionális missziók. A bevezető szolgálatot végzők között volt két református teológiai professzor, evangélikus részről Szeverényi János esperes, református és katolikus lelkészek, baptista, pünkösdi lelkipásztorok, valamint különböző közösségek vezetői, gyülekezeti munkásai. Tudjuk, hogy kétnapi közös imádkozás és böjtölés Magyarország evangé- lizálásáért kevés, de nem haszontalan. Hisszük, hogy Isten sokakban elülteti az evangélizálásért való rendszeres, kitartó, odaszánt imádkozást. Az imádság tettekre késztet. Imádkozzunk minél többen az evangélium terjedéséért, Magyarország ébredéséért! Egészen bizonyos, hogy Isten meghallja imánkat, ő cselekszik. Szemléikével ő teheti hitelessé a róla szóló bizonyságtételünket, ő adhatja meg, hogy élő hitre, új életre jussunk. Győri József Regátba csángált testvéreinkről Mit jelent ez a szó: regát? És mit rejt a kifejezés: regáti kérdés? - gimnazista diák érdeklődött így nálam (ő már akkor hallott a február 17-i, békásmegyeri „összegyülekezés-napjának” előkészületeiről), hiszen bizonyára sokan vannak, és nemcsak diákok, akiknek számára ismeretlen a vasárnapi „agapé” tematikája. A szó, románul, királyságot jelent. Tévesen „ókirályság”- nak is nevezik. Azokat a fejelemségeket (Moldva, Havasalföld stb.) illetik vele, amelyek a múlt század második felében egyesülve létrehozták a királyságot. Utóbbi sok magyart vonzott, foglalkoztatott, miközben egész román falvak ereszkedtek alá Erdély felé a Kárpátok lejtőin. A regáti magyarok életéről, sorsáról Kolozsváron 2000-ben könyv jelent meg, amelyet a Svájcból hazatért mérnök, Sz. Nagy Csaba állított össze, szerkesztett, látott el bevezetővel és jegyzetekkel. A kötet édesapjának, Nagy Sándor református lelkipásztornak, a 25 éven át bukaresti lelkésznek cikkeiből, tanulmányaiból, feljegyzéseiből, leveleiből állott össze, miután a korán elhunyt édesapa a kiadás tervét már nem valósíthatta meg. Ezt a könyvet mutatta be Sz. Nagy Csaba a békásmegyeri gyülekezeti napon, a témát igen jól ismerő Bodor Pál újságíró hozzászólásával a nagy számú, erősen érdeklődő, sok gondolatot, kérdést felvető híveknek. Mint egész fővárosunkban, itt is sok a kisebbségi helyzetből érkezett bevándorló, esetleg azok leszármazottja, akiknek emlékezetében még visszhangzik az ének: „szívednek ne legyen nehéz, ha az idegen földre mész...” A regáti magyarok sorsa különféleképpen alakult. A csángók nagy része a XVIII. században vándorolt ki. (Bár némely csoportokat a honfoglaló magyarok ivadékainak tartanak.) A csángók a falusi életmód közösségében máig őrzik nyelvüket, hitüket dacolva olykor olasz eredetű papjaikkal is. Több ezer családot 1941-ben telepített át az akkori magyar kormány. Rengeteg szenvedés, viszontagság után aztán Tolnában, Baranyában leltek otthonra. Magyarságukat legkevésbé azok tudták megtartani, akik a nagyvárosok (Bukarest, Jászvásár) olvasztókohóiba kerültek. Pedig akarták: a kötet címlapján látható az egykori hatalmas református templom, melyet a „Kárpátok géniusza” romboltatott le, mert kellett neki a telek... A beszélgetés során többen is megemlítették, hogy mekkora „tektonikus” mozgásokat, népcsoport-hullámzásokat idézett elő a munkakeresés. Olyannyira, hogy sajnos, gyakorta már csak a temetők szólnak hajdan volt magyarokról. A nap fénypontjaként említhetjük a Budai Ilona énekelte klézsei csángó dalokat; erősebb az ő hangja még az orgonáénál is, de még a honvágyénál is. A gyülekezetei útrabocsátó záró áhítatot dr. Frenkl Róbert, országos felügyelő tartotta, a szabadon választott ige: „Szeresd ellenségedet.” alapján. A prédikátor igen találóan Jézus „programbeszédének” nevezte ezt a parancsot, mely annyira ellentétes a tálói-elvvel (szemet szemért). Jézus „programja” nélkül nincs kereszténység, és ha igazán komolyan vesszük, csodálkozva kérdezzük önmagunktól mi, emberek, miért is haragszunk egymásra? Pedig inkább sajnálni kellene azt, aki szere- tetre képtelen. Az ellenség szeretetére is. Bozóky Éva Fújnak már a böjti szelek Az egyházi esztendő minden időszaka hordoz sajátos kihívásokat. Talán leginkább igaz ez a böjti hetekre. Szép dolog a keresztyén ember szabadsága, de vélhetően nemcsak én gondolok olykor némi irigységgel a katolikus testvérekre, akiknél erőteljesebb az engedelmesség igénye, többek között a böjtben követendő gyakorlat terén. Olykor igen hasznosak a korlátok, segít a közvetlen útmutatás. Böjt kultúrát is jelent. A zsidó-keresztény kultúrában jelentős a böjt szerepe. Megsanyargatom a testemet és szolgává teszem - írja Pál apostol -, hogy míg másoknak prédikálok, magam valamiképpen méltatlanná ne legyek. A böjt lényege az önmegtartóztatás, az önfeladás. A 20. század emberére éppenséggel nem volt jellemző a böjt értékeinek a követése. Ellenkezőleg. Mintha az évezredes kényszerű böjtölések, a nem kielégítő táplálkozás után, a jobb életlehetőségekhez jutó emberiség egyszerre be akarta volna hozni az elmaradást. Az eredmény az elhízásból, a táplálkozási rendellenességekből adódó betegségek terjedése, pusztítása lett. (Említhetnénk intő példaként az éhezés után hirtelen táplálékhoz jutók mohóságát is, ami a fogolytáborok, koncentrációs táborok felszabadulásakor okozott újabb pusztítást a túlélők között.) Igen, a böjtölés, az önmegtartóztatás, a mértéktartás a testi egészséget tekintve is óriási jelentőségű. De test és lélek harmóniája itt is látványos. Jézus negyven napos böjtöléssel készült szolgálatára. Színrelépése előtt meg kellett küzdenie a kísértővei, a Sátánnal. Évezredek alatt - változhatott akármennyit a világ -, a kísértés ugyanarról szól. Kenyérről, azaz egzisztenciáról, hatalomról, dicsőségről. Arról, hogy - a kísértének engedve - az ember Istennek képzelheti magát, féktelen gőgjében. „Az Urat, a te Istenedet imádd és csak neki szolgálj!” - ezt válaszolta Jézus a kísértének, ezzel utasította el. Ez a kérdés, a keresztyén élet alapkérdése, a mindenkori kérdés kerül reflektorfénybe böjtben: kit imádsz, kinek szolgálsz, miről szól az életed? Fontos a hited, a bizonyságtételed, de mi van az életeddel, a kísértésekkel, a bűneiddel?! Szeretjük éghajlati viszonyaink találkozását az egyházi esztendő időszakaival. A havas karácsonyt, a napfényes hús vétót, ám megborzongunk, amikor fújni kezdenek, átjárnak a csontig hatoló böjti szelek. Pedig még mindig a böjt fizikai megpróbáltatásai az egyszerűbbek, az elviselhetőbbek. Hiszen ezek edzik a testet és a lelket. Nehezebb az önvizsgálat, a szembesülés önmagunkkal, amikor - a lélekig hatol a böjti szél: „Az Isten van valamiként: Minden Gondolatnak alján. Mindig neki harangozunk S óh jaj, én ott ülök a balján.” - írja a költő Ady Endre (Az Isten balján), felismerve, hogy hiába szeretne a jobb oldalra kerülni. Mert nyakas kálvinistaként nem köszöntötte a Krisztus-keresztet. Erre így emlékszik: „Húsz éve elmúlt s gondolatban Ott röpül a szánom az éjben S amit akkor elmulasztottam, Megemelem kalapom mélyen, Ott röpül a szánom az éjben.” (Krisztus-kereszt az erdőn) Röpül a szánunk..., és minden böjt lehetőséget kínál arra, hogy jóvátegyük, amit korábban elmulasztottunk. „Amikorpedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket... böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; ” (Máté 6,16,18) Mennyire ismerte Jézus az emberi természetet, ez látszik a böjtről szóló tanításából is. Ma is csapda az egyházban a formális kegyesség, a másoknak szóló vallásosság, ennek képmutató leple alatt a törvényeskedés, a szeretetlen ítélkezés. A böjtölésről szóló igeversek előtt tanít imádkozni Jézus, tanítja a Miatyánkot, kiemelve utána a megbocsátást ..... ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát meny- nyei Atyátok. ” Em berek, kísértésekkel, bűnökkel küzdő emberek alkotják az egyházat, a gyülekezetét is. Jól tudjuk ezt, néha mégis nehéz elviselni az olykor gyűlöletig fokozódó indulatokat, hántásokat. Idén, amikor a böjti időszak hazánkban a politikai választási kampány ideje is, az lenne a kívánatos, ha az egyház népének hatására gyűlöletmentes lenne az evilági értékekért folytatott vetélkedés. Ehelyett azt látjuk szomorúan, hogy inkább a társadalom feszültségei tevődnek át az egyházi életre is. Mindenki magáért felel. Böjt önvizsgálatra késztet. A megbocsátás gyógyír a léleknek. Nem feltétele az isteni kegyelemnek, az Atya bocsánatának a szó okokozati értelmében, de feltétele az alkalmasság tekintetében. A megbocsátás üzenet a lélekújulásról, arról az értékrendről, ami Krisztushoz köt, aki megváltoztatta a történelmet, a gyűlölet logikája helyett a szeretet parancsával győzedelmeskedett. Az O érdeméért bocsát meg az Atya, az O szeretetét közvetítik azok, akik részesültek a kegyelemben. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mint aki életét adja másokért. Erről, a másokért való életről szól - ezt jelenti a megbocsátás - a böjti üzenet. Lehet választani! Frenkl Róbert Nyilatkozat A Magyarországi Evangélikus Egyház számára is öröm, hogy immár a negyedik szabad választásra készül az ország. A rendszerváltozás az egyházak számára is a szabadságot, a korlátozások megszűntét, a szolgálat kiteljesedését jelentette. Bízunk benne, hogy az evangélikus egyház tagjai részt vesznek a választáson, felelős döntésükkel hozzájárulnak a további országépítéshez. Ugyanakkor aggodalommal tölt el bennünket is a kampány durvulása, a gyűlöletkeltés, a más nézeten lévők iránti tisztelet hiánya, személyiségük gyalázása. Bármennyire ismerjük az emberi természetet, az indulatok gyökerét, ez sem mentséget, sem magyarázatot nem jelenthet a súlyosan negatív jelenségekre, országunk jó hírének veszélyeztetésére. Ezért kérünk, buzdítunk minden felelős politikai erőt a pozitív kampányra. Őrködjenek a szokottnál is jobban azon, hogy érveik a más nézeten lévő társaik személyiségének tiszteletben tartásával artikulálódjanak. Az egymás iránti bizalom és az emberi tisztesség jegyében építhetjük együtt a holnapot. Isten áldja meg nemzetünket történelmünk e fontos időszakában, s tegyen mindnyájunkat felelősen szólni tudó és bölcsen cselekvő állampolgárokká! Dr. Frenkl Róbert D. Szebik Imre országos felügyelő elnök-püspök (
