Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-12-08 / 49. szám
8. oldal 2002. DECEMBER 8. r Az Ur szolgálóleányai Kedves, bensőséges találkozóra került sor november közepén Győrött. Nem első alkalommal, hanem egy „haladó hagyomány” folytatásaként. A Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület nővérei látogatták meg testvéreiket, a Győri Diakonissza-anyaház nővérközösségét. Vendégeink két csoportban érkeztek, néhányan kisbusszal, néhányan - a könnyebben közlekedők közül - vonattal. Nagy örömünkre szolgált, hogy vendégeink között köszönthettük Zászkaliczky Pál igazgatólelkész mellett elődjét, Madocsai Miklóst is, Taschner Erzsébet mb. főnökasszony társaságában pedig Gertrud Heublein berlini ny. diakonissza főnöknőt. Rövid pihenő után a nap programja nyitó áhítattal kezdődött. A helyi nővérek kérésére Weltler Rezső, a győri anyaház igazgatólelkésze a 17-es, énekéit liturgia keretében hirdette Isten igéjét. Az áhítat után került sor Gertrud Heublein vetített képes előadására. Az előadás középpontjában Mária, Jézus anyja állt, mégpedig - igazi lutheránus értelemben, Lk 1 alapján - mint az Úr szolgálóleánya, aki alázattal fogadja kiválasztását, és végzi szolgálatát. Ebben, és csakis ebben az értelemben lesz Mária minden diakonissza „prototípusa”. Az előadás nemcsak tartalmilag, de formailag is megragadó volt. A reformáció egyházaiban a leírt és hirdetett ige talán túlságosan is domináns más megnyilatkozási formákkal szemben. Éppen ezért a képmeditáció - mint „műfaj” - nálunk még mindig szokatlan, német testvéreinknél viszont már komoly hagyománya van (vö. pl. Jörg Zink munkáival). Ahogyan azt pszichológiai tesztek már sokszorosan igazolták, az emberek döntő többsége vizuális típus, és az elvont fogalmak boncolgatása helyett idősebb korban egyre inkább a szimbólumokban, képekben való gondolkodás dominál. (Isten Szentleikének munkája révén minden bizonnyal ez a tényező is hozzájárult - Madocsai Miklós szakértő és precíz tolmácsolásán keresztül - az előadás kedvező fogadtatásához.) Délután a program a két testület vezetőinek beszámolóival folytatódott. Budapesti testvéreink nagy örömmel szóltak az Evangélikus Egészségügyi Központ (Kórház) tervéről, amely a Fébé égisze alatt, az Országos Egyház és a német testvérek anyagi támogatásával létesülne, és töltene be hiánypótló szerepet a magyar egészség- ügyi palettán. (Győri részről mi is Isten iránti hálával említhettük a közelmúltban lezajlott főnöknőiktatást, amelyen nemcsak magyar, de német, osztrák és finn testvérek örvendeztek együtt velünk, közöttük Erna Carle, a német diakonissza- anyaházakat egyesítő Kaiserswerther Verband főnökasszonya is.) A közös együttlét - szintén a kialakult hagyományoknak megfelelően - úrvacsorái istentisztelettel fejeződött be, Zászkaliczky Pál igazgatólelkész szolgálatával. Lassan már ránk borult a kora novemberi este, amikor búcsút vettünk kedves vendégeinktől, és megállapodtunk abban, hogy - amennyiben Isten engedi - a találkozónak legkésőbb égy év múlva folytatásra lesz. Addig pedig rábíztuk magunkat az egyetlen igazi Világosságra, aki az idei adventén is eljön a világba és szívünkbe, és aki elől minden csüggedés, reménytelenség és ki- csinyhitűség meghátrál. Weltler Rezső (Lapunk múlt heti számában tett ígéretünkhöz híven ezúton ismertetjük a MEE Országos Presbitériumának legutóbbi ülésén, az oktatási osztály előterjesztése alapján született döntéseket.) Az Országos Presbitérium oktatással összefüggő döntései Az Oktatási Osztály és az Oktatási-nevelési Bizottság az alábbi témákat terjesztette döntésre a Presbitérium elé: 1. A Kőszegi Evangélikus Mezőgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola Alapító okiratának módosítását kérte egy harmadik szakképzés beindításához. Műszaki szakterületen, informatika (szoftver) szakmacsoporttal szeretné bővíteni kínálatát az iskola, amely a következő időszak beiskolázási lehetőségeit is tovább növelné. A fenntartó egyetértett ezzel a gondolattal, hiszen a szakmai, személyi, tárgyi feltételek adottak az iskolában. Az igazgatótanács, az Oktatási-nevelési Bizottság támogatta a kérést, amelyet a fenntartó jóváhagyott. 2. A soproni középfokú intézmények igazgatótanácsa kezdeményezte az intézményi struktúra átalakítását, amelyben a Hetvényi Lajos Líceumi Diákotthon és a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium integrációját javasolja. A javaslatot az Oktatási Bizottság is megtárgyalta, jóváhagyta, és döntésre az Országos Presbitérium elé terjesztette. Az OP részletes vita után előzetes határozatot hozott az összevonás mellett, amely természetesen a közoktatási törvény által meghatározott előírások alapján fog megtörténni. 3. A Dunántúli Egyházkerület Tölli Balázs igazgatót javasolja a Nevelési-oktatási Bizottság tagjának az elhunyt dr. Lampérth Gyula megüresedett helyére. Döntési joga az Országos Közgyűlésnek van a Magyarországi Evangélikus Egyház törvényei értelmében. Addig az igazgató úr tanácskozási joggal vehet részt a bizottság munkájában. 4. A soproni középfokú intézmények igazgatótanácsa Forrás Béla soproni presbitert javasolja az iskolaszék országos képviselőjének, ezt a fenntartó jóváhagyta. 5. A következő napirendi pontokban lemondott igazgatótanácsi tagok helyére választott új tagokat a fenntartó: • a Fasori Evangélikus Gimnázium igazgatótanácsába - a diákok képviselőjeként - Csemus Rita tanárnőt, • a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium Igazgatótanácsának diákokat képviselő tanáraként Seszták Ilona tanárnőt, • az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium igazgatótanácsi tagjának az Országos Presbitérium képviselőjeként Mekis Ádám lelkész urat bízták meg a feladattal. 6. A Nyíregyházi Kossuth Lajos Evangélikus Gimnázium Igazgatótanácsa és az iskola vezetése között hosszú idő óta feszült helyzet alakult ki, amely nagymértékben akadályozza az iskola munkáját. A feszült helyzet feloldása érdekében felmerült, hogy az igazgatótanácsot az Országos Presbitérium - mint az Igazgatótanács megválasztásáról gondoskodó önkormányzati szerv - visszahívja. Erre a jelenlegi törvények nem adnak jogi lehetőséget. A problémát az igazgatótanács elnöke, dr. Bodnár Zsolt oldotta meg, aki 2003. január 31-től lemondott munkájáról. Mihályi Zoltánná osztályvezető UJ KAZETTA/CD „Lélektől lélekig” - válogatott rádiós áhítatok. Megrendelhető: Ev. Rádiómissziói Központ 1656 Budapest, Pf 22. Telefon/fax: 400 3057. E-mail: evmis@axelero.hu Evangélikus Élet ünnepelt a reménység gyülekezete Reménység gyülekezete... Talán nem túlzás ezt a kifejezést használni egy olyan közösségre, amely zűrzavaros történelmi időkben jött létre, s a mai napig létezik. Advent első vasárnapján a 60 évvel ezelőtti alapkőletételre és a templom 5 évvel ezelőtti végleges felszentelésére emlékeztek a zuglói gyülekezet tagjai. Idén azért is hálát adhattak Istennek, hogy templomukat immár megújult tető fedi. Az ünnepi alkalmon D. dr. Harmati Béla püspök szolgált igehirdetéssel, melynek alapjául a december havi igét választotta: „Mondjátok a remegő szívű- eknek: Legyetek erősek, ne féljetek! íme, jön Istenetek!” (Ézs 35,4) Prédikációjában hangsúlyozta, hogy „ez a templom azért épült, hogy hirdessétek az igét, adjátok tovább hiteteket, erősítsétek a remegő szívűek reménységét, és hirdessétek az érkező Király szeretetét”. Az ünnepségen a jelenlegi lelkészházaspár mellett jelen voltak a gyülekezet korábbi lelkészei is. A gyülekezet első pásztora, Scholz László, idős kora miatt levélben köszöntötte az egybegyűlteket. Levelében felelevenítette a gyülekezet megalakulásának főbb állomásait. Mint írta: fiatalemberként került a Fasorról leválasztott zuglói lelkészkörbe, ahol azon munkálkodott, hogy önálló gyülekezet jöhessen létre, és templomuk is lehessen. 1942-ben tették le az épület alapkövét, de a háború megnehezítette az építkezést. A parókia 1944-re beköltözhetővé vált, a templomfalak viszont csak félig álltak. A politikai helyzet következtében 1950-ben csak ideiglenesen szentelhették fel a templomot. Végül 1953-ban elkészült a templom - egyelőre még csak csonka toronnyal -, és egyben megszületett az önálló Zuglói Evangélikus Egyházközség. A gyülekezet első lelkésze végül a Róm 15,13-mal köszöntötte az ünneplő gyülekezetei: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hit által teljes örömmel és békességgel, hogy bővelkedjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.” Tamásy Tamás, a gyülekezet jelenlegi lelkésze elmondta, hogy a templom és a parókia az elmúlt 60 év alatt folyamatosan épült és szépült. Egyedül a templom- tető-szerkezet felújítása maradt el, az utóbbi években viszont egyre több jele mutatkozott annak, hogy elkerülhetetlenné válik a teljes felújítás. Ezért tavaly decemberben a presbitérium teljes körű felmérést végeztetett, majd a rossz hírek hallatán elhatározták, hogy nekivágnak az emberpróbáló feladatnak, a felújításnak. Sok segítség, adomány érkezett, a munkálatokat támogatta az Országos Egyház, a Pesti Egyházmegye, a Teológia, a Zuglói Önkormányzat,és nem utolsósorban a hívek, akik legalább 25% önrészt vállaltak. A gyülekezet lelkésze hangsúlyozta, hogy mindezt a munkát nem végezhették volna el, ha tervüket, reménységüket nem az Úr kezébe teszik. Az ünnepi istentisztelet keretében új tisztségviselőket is beiktattak: Göllner Pál felügyelőt, Krizsán András másodfelügyelőt, Pintér László jegyzőt és Komáromi Lászlóné számvevőszéki tagot. A reménység gyülekezetét köszöntötte dr. Kéry Lajos, a Pesti Egyházmegye felügyelője, dr. Sólyom Jenő, a Déli Egyházkerület felügyelője, a református és katolikus testvéregyházak képviselői, valamint Pelyva György, Zugló alpolgármestere. A köszöntések sorát az egyházközségben korábban szolgáló lelkészek folytatták. Először Boros Károly nevében özvegye, majd dr. Selmeczi János, végül dr. Szabó Lajos szólt a jelenlévőkhöz. A Himnusz elének- lése előtt D. dr. Harmati Béla püspök mondott zárszót. Az ünnepségen a gyülekezet kórusa és kisénekkara a jeles alkalomhoz illő művekkel örvendeztette meg a hallgatóságot. A közös úrvacsoravételt és a közgyűlést szeretetvendégség követte, melynek végén a Cuente Guitarre Trió klasszikus gitárzenei hangversenyt adott.-ekAdventi zenés áhítat (II.) a zuglói templomban (Bp. XIV., Lőcsei u. 32.) dec. 12-én, csütörtökön este 6 órai kezdettel. Műsoron J. S. Bach, D. Buxtehude, G. Muffat és G. F. Händel művei, közreműködik: Deák László - orgona, valamint az Evangélikus Hit- tudományi Egyetem énekkara. Vezényel Csorba István. Igét hirdet: Csep- regi András. A belépés díjtalan. Karikatúra-papparádé „Ilyennek láttam őket” címmel rendezett kiállítást az Evangélikus Országos Múzeum Koppány János (1913-2000) karikatúráiból. A két esztendővel ezelőtt elhunyt - jó szemű és ügyes kezű lelkész testvérünk - mintegy 80 lelkésztársát örökítette meg néhány jellemző vonással. A múzeumunkat zsúfolásig megtöltő érdeklődőket Harmati Béla László, az intézmény igazgatója köszöntötte, majd egy Karinthy Frigyes novellát hallgattunk meg a Deák Téri Evangélikus Gimnázium tanulója, Mekis Péter tolmácsolásában. Azt a novellát, amelyből megtudhattuk, hogy az író a Deák téri iskolánk tanulója volt. Ezután a Lutheránia kamarakórusa énekelt, Kamp Salamon vezényletével. (Egyik számuk a Koppány Jánoshoz írt alkalmi szövegű darab volt.) A kiállítás megnyitó beszédét - Ady Endre: Ki látott engem című versének néhány sora alapján - Hafenscher Károly (id.) tartotta. Az alábbiakban ebből idézünk: Mi most látni jöttünk ide, nem csak nézegetni. Koppány János lelkész testvérünk is látta barátait, kollégáit, nem csak nézte őket, hanem néhány vonallal jellemző vonásaikat ragadta meg. Szép gyűjtemény ez... Szerzőnk látott, és minket is látni tanít. Embereket, nem tárgyakat, arcokat, nem tájképet örökített meg. Lelkészgyűléseken, egyházi konferenciákon állandóan rajzolt. Most itt sok lelkészt látunk, egyházi vezetőt, olyanokat, akik már elmentek a minden halandók útján, mások még itt vannak. Szellemesen írták a múzeum munkatársai: „talán egyszerre enynyi evangélikus lelkész még soha sem volt jelen múzeumunkban”. Van, aki közülünk találkozik egykori önmagával, mások társaikat ismerik fel, Békésből, Dunántúlról, a fővárosból. * Azt mondják, jaj annak a művésznek, akinek műveit magyarázni kell, hiszen a művészeti alkotásokat látni kell, a zenét hallani kell, amit szóban alig tudunk kifejezni, azt még láthatjuk vagy hallhatjuk. Koppány János lelkészként a szavakat használta eszközként, hogy Isten igéjét hirdesse, gyűjtőként a tárgyakat vette észre, és munkája nyomán újra életre keltette régi tanyák és falvak kincseit - itt meg annak vagyunk tanúi, hogy éles szemével, ügyes kezével maradandó, jellemző karikatúrákat alkotott. Ahány fej, ahány arc, annyi műalkotás, mint a valóságban is. Isten csodálatosan megkülönböztetett minden embert, nincs két egyforma arc, nincs két egyforma ujjlenyomat... Koppány, aki szerette Istent, és szeretetét hirdette, kedvelte társait is, érdekelte a másik ember, és testvéreinek is meg akarta mutatni, hogyan lehet meglátni a másikban a jellemzőt. Ehhez adott Isten neki tehetséget. * Köztudomású, hogy Koppány János vidám ember volt, nem könnyű sorsa tette azzá, vidámsága, humora belülről, szeretetéből fakadt. Nem túlzás azt állítani, rajzain áttetszik a humor. Megfigyeltem, aki kézbe vette albumait, vagy most nézi egyik-másik karikatúráját, önkéntelenül is mosolyra fakad. Koppány János nem volt „savanyú keresztény”, tudott nevetni és másokat is megnevettetni. A lutheri hilaritás értelmében szívesen tréfálkozott, szerette a társaságot, családjában is, kollégái között is így ismerték őt. Meggyőződésem, hogy a humor nem idegen a lelkészektől, Jézus tanítványaitól. Igaza van annak az amerikai teológusnak, aki azt írta: „a humor a hit kezdete, a vidámság az imádság előszobája” (R. Niebuhr). * A mozgáskorlátozott, kerekes kocsiban élő egykori stockholmi püspök, Krister Stendahl búcsúbeszédében ezt írta: „több humor kell az egyházban. Még a teológia is veszélyes humor nélkül.” Örülök, hogy ezen a kiállításon újra találkoztunk az egyház finom humorával. Kívánom, hogy derítsenek fel a karikatúrák, hogy örvendezőbb keresztények lehessünk, akik még a sárkány torkában is (hát nem ilyen a mi időnk?) tudnak furulyázni, ahogy Túrmezei Erzsébet írta egyik versfordításában. Gratulálunk az ötletes rendezőknek, a kiállítás kivitelezőinek. Reméljük, hogy a kiállítás anyaga megjelenik sajtóosztályunk kiadványaként is. Hálával emlékezünk Koppány Jánosra! r, Fotó: Bottá Dénes
