Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-12-08 / 49. szám
Evangélikus Élet 2002. DECEMBER 8. 9. oldal Cseppek a tengerbe Ügy érzem, ez a jelképes tenger, ami manapság gyermekeinket körülveszi - legyenek bármilyen korúak, éljenek bármely részén az országnak -, az utóbbi időben nagyon zavarossá vált. S ebbe a vízgyűjtőbe hol csordogálva, hol erős nyomással, de megállás nélkül ömlik a zavaros, sokszor már szennyvíz minőségű „ivóvíz”. Vagyis azok a hatások, amelyek a tv-bői, a kereskedelmi rádiókból, az ifjúsági magazinokból, a mozikból. néha már a színházakból, az utca plakátjairól, a példaadó (?) felnőttek világából érik őket. A vízszűrő berendezések - úgy tűnik - elromlottak, az üledéket felfogó gátak lebomlottak, a zsilipek megnyíltak. Hozzáértő (?) pszichológus szakemberek pedig nemhogy vészharangot kongatnának, de szinte helyeslik pl. a valóságshow-k közös, családi nézését (lásd Nők Lapja 2002. okt. 23-i szám). Számomra úgy tűnik, sokan nem is érzik, milyen veszélyes ez. (Vagy nagyon is tudják?!) Hisz a „poshadt víz” a gyerekekben felszívódik, „vérükké válik”, ez lesz az életmintájuk. Sorolhatnánk, mennyi panasz van viselkedésükre, tiszteletlenségükre, a hírek naponta milyen tragédiákról számolnak be. Hát csoda? Mit lehet tenni? Árral szemben nagyon nehéz úszni. Hisz jogosan mondhatná bárki: nem mehetek oda egyesével az otthonokba, hogy kikapcsoljam a tv-t. Nem vehetem ki személyesen a szájukból a cigarettát. Nem lehetek jelen minden házibulin és diszkóban, hogy erkölcscsőszként vigyázzak a fiatalok testi és lelki egészségére. Valóban nem. A csapok, zsilipek zárószerkezete nem a mi kezünkben van, hanem az azokért felelős embertársainkéban. De úgy érzem, nekünk, istenhívőknek és Krisztus-követőknek olyan lehetőségeink („tisztítószereink”) vannak, melyekkel magunk körül belecsepegtetve a vízbe, tisztítani tudjuk ezt a minket is körülölelő koszos vizet. Apró csodaszerek, amelyek szavatossága sosem jár le, és hatásuk olyan, mint a hipóé: fehérít. Hadd soroljak fel néhányat! Elsőként és legfontosabbként ott van az imádság. A gyermekeinkért elmondott imádsághoz nem számít az életkor, a foglalkozás, az egészségi állapot. Az apostoli felszólítás is így hangzik: „szüntelenül imádkozzatok” (IThessz 5,17). Sok idős testvérem sajnálkozó mondata cseng fülembe: „Megöregedtem, már csak imádkozásra vagyok jó.” Micsoda tévedés! A legdrágább szolgálatok egyike az imádság! Hiszem azt, hogy ahol többen - akár együtt - rendszeresen imádkoznak emberekért, ügyekért, az nem marad meghallgatás nélkül! Fiataljaink között e célból is alakulhatnának báb- és színjátszó csoportok, amelyek a betanult bibliai történeteket vihetnék iskolákba, óvodákba. Egy-egy ilyen közös cél nemcsak közösségépítő, de missziói hatása is felmérhetetlen. Másik „cseppként” a gyülekezetek háziasszonyai felől közelítem meg a kérdést: egymás között felosztva süteményes „kakaópartikat” szervezhetnének, ahol áhítat, beszélgetés közben hangzik az Ige is, és „szóródik a vetőmag”. * Felelősséggel tartozunk gyermekeinkért, akik egyszer talán számom fogják kérni rajtunk gyermekkorukat. Mit fogunk nekik mondani: „tudod, gyermekem, akkor az volt a divat”, vagy „fontosabb volt a földi vágyaink teljesítése, mint a te egészséges nevelésed", „egyszerűen nem volt rád időm” ? Nikotintól tüdőbeteg, kábítószertől tompa agyú, abortuszoktól tönkretett, szüleikkel mit sem törődő ifjúságot akarunk felnevelni? Köztük a mi gyermekeinkkel?! Negatív a kép? De mi mit tettünk, teszünk azért, hogy a kísértésektől megóvjuk, vagy legalábbis felkészítsük rá gyermekeinket? Evangélikus egyházunk piciny sziget hazánkban. Össze tudunk-e tartani, amikor a víz körülöttünk egyre zavarosabb? Találunk-e ötleteket családjainkban, gyülekezeteinkben, egyházmegyékben vagy kerületi, esetleg országos szinten, használva a felülről kapott talentumokat, hogy óvjuk, védjük gyermekeinket, velük együtt jövőnk és egyházunk jövőjét? Nem másokra mutogatva, hanem mi magunk nekiindulva? Kérem és várom a hozzászólásokat, megvalósult ötleteket vagy friss terveket, melyek pici cseppek csak, de sokat érnek. Boda Zsuzsa evél&] levél l&evél&lev ■MM n EV.ELET-FORUM Hetilapunkról rendezett fórumot november 29-én az Evangélikus Élet Szerkesztőbizottsága. A Evangélikus Hittudományi Egyetem dísztermében megjelentek elsőként értesülhettek az Ev.Élet jövőbeni terveiről, amelyeket „hivatalosan” december 5-én - sajtótájékoztató keretében - kíván a nyilvánosság elé tárni a Luther Kiadó. Az eseménydús adventi időszak okozta anyagtorlódás mellett ez a körülmény is indokolta, hogy a két tájékoztatóról együttesen számoljunk be - mához egy hétre megjelenő lapszámunkban. Sárszentlőrinci levélrészletek Kedves Frenkl Róbert! Az Evangélikus Életben legutóbb megjelent, a németkéri cigányok kilakoltatása ürügyén írt cikke indított arra bennünket, hogy levélben megkeressük. Kb. két éve figyeljük, hogy az újságban a különböző, indulatokat kiváltó témákban mennyire józanul, és - ami nem kevésbé fontos - értő jó szándékkal foglal állást. Ugyanakkor természetesen az sem kerüli el a figyelmünket, hogy ezek kapcsán mennyi támadás éri... ... Szeretnénk Önnek további jó erőt és egészséget kívánni, valamint megköszönni, hogy emberséget tükröző írásaival újra és újra hitet ad a mi helyi munkánkhoz is. Üdvözlettel: Ignácz János, beás tanár * Községünkben a lakosság harmada beás cigány. A 60-as évek eleje óta élnek együtt magyarok és cigányok a faluban. Ez az együttélés, egymás mélyebb megismerése, elfogadása sok örömet és jó gyümölcsöt szült már, de természetesen naponta találkozunk az előítéletekkel is. Ezért különösen ki van élezve a figyelmünk mindarra, ami kevés hir a mi egyházi sajtónkban a cigányokkal kapcsolatban megjelenik. S olyan jó mindig olvasni az Ön állásfoglalását a cigányok, a kivetettek mellett, érezni a törekvést a személyválogatás nélküli, előítélet-mentes szeretet megvalósítására. Ezért fogalmazódott meg bennünk a szándék Ignácz János barátommal-munkatársammal, hogy köszönetét mondjunk (...), és sok erőt kívánjunk további sokrétű munkájához. Kívánjuk, hogy a Mindenség Ura tegye eredményessé és áldottá azok fáradozását, akik a megvetettekért küzdenek! Őszinte tisztelettel, szeretettel: Kari Jánosné Csepregi Erzsébet Meghívó a Keresztény-Zsidó Társaság decemberi rendezvényeire I Győr, 2002. december 9., 17 óra; Győri Hajnalcsillag Baptista Gyülekezet (9022 Győr, Bisinger sétány 6.) Győri keresztény-zsidó teológiai nap i Megnyitó: i Sellyéi Imre (baptista lelkipásztor), I Villányi Tibor (a Győri Zsidó Hitközség elnöke) i Előadások: I Ittzés János (evangélikus püspök): „A folyóvíz mellé ültetett fa” - A boldogság titka, az 1. zsoltár szerint I Hetényi Attila (baptista teológiai professzor): i Előszó a Tízparancsolathoz 1 Róna Tamás (rabbijelölt): A zsinagógái naptár - I a szent és a profán Budapest, 2002. december 11., 17 óra Deák téri evangélikus templom nagyterme Zsidó imák Biblikus színpózium Elnök: Jutta Hausmann (evangélikus teológiai professzor). Előadások: Raj Tamás (főrabbi): A zsidó imakönyv Szécsi József (KZST-főtitkár): A Miatyánk és a Káddis Szigeti Jenő (adventista teológiai professzor): A Miatyánk a Hegyi beszéd csúcsán ORMOS intézet'"’ . EG ÉSZSÉGÜGYI ALAPÍTVÁNY Veszélyes nátha A betegségek egy része általában könnyedén azonosítható, és a helyes diagnózis után többnyire az alkalmazandó gyógymód is kínálja magát. Mondjuk az ember influenzás lesz. Ha az aktuális változat tüneteit az orvosok nagyon jól ismerik, felírják a megfelelő gyógyszereket, és ezzel a problémát valószínűleg meg is oldották. Kivéve azt a nem túlzottan kellemes változatot, amit gyógyítani nem, csupán elnyomni, tüneteit visszaszorítani sikerül. Ez esetben viszont az lehet az „eredmény”, hogy a baj szervezetünkben tovább munkál, lassan, alattomosan teret nyer, és olyan komplikációkat okoz, amelyek között akár végzetes, halálos kimenetelű károsodások is kialakulhatnak. Miközben - ahogyan már esett szó róla - orvos és betege abban a hitben él, hogy a gyógyítás sikerrel járt. A veszély ugyan csökkenthető lenne azáltal, hogy minden egyes - látszólag talán jelentéktelen - betegség után alaposan kivizsgáltatjuk magunkat, ez azonban szinte lehetetlen. Túl azon, hogy egy alapos vizsgálat hosszas procedúrát jelent, nem is mindig veszélytelen. (Példának okáért a röntgen korlátlanul nem is ismételhető meg.) Mégis van olyan megoldás, amely lehetőséget kínál a fenti veszélyek elkerülésére! Ezt az eljárást íriszdiagnosztikának nevezik. Az Ormos Intézetben az orvosok fájdalommentesen, veszélytelenül, és alig 30 perc alatt nyernek átfogó képet szervezetünk állapotáról, és a szem szivárványhártyáján tapasztalható apró jelek, elváltozások alapján képesek megállapítani, van-e valamilyen fel nem fedezett, tüneteket még nem produkáló betegségünk, s az melyik szervünket támadta meg. A korán, kezdeti stádiumban felismert baj sokkal gyorsabban és biztonságosabban gyógyítható, s mert a vizsgálat során a szakember egy időben láthatja az egész szervezet „egészségtérképét”, azt is kiderítheti, nincs-e összetettebb, több okra visszavezethető betegségünk. Az íriszdiagnosztika tehát rendkívül fontos eljárás annak szolgálatában, hogy mindenkor biztosak lehessünk benne, egészségesek vagyunk. Ehhez csupán arra van szükség, hogy legalább félévente megismételjék az ellenőrzést, eny- nyi idő alatt ugyanis már - az előző, negatív eredménnyel zárult vizsgálat után - elkezdődhet valamilyen újabb, még nem érezhető káros folyamat. S persze a gyógyítása is: hagyományos orvosi vagy éppen alternatív módszerekkel. Az Ormos Intézet Egészségügyi Alapítvány címe: 1184 Budapest, Hengersor u. 73. (Bejárat a Bozsik Stadionnal szemben.) Telefon: 295-5963 ■I Kedves Testvérek! Az Északi Egyházkerület Közgyűléséről és az Országos Presbitérium üléséről szóló beszámolóval kapcsolatban az alábbi korrekciót szeretném megtenni. 1. A misszió fontosságát szem előtt tartva, kerületi közgyűlésünk elfogadta a kerületi missziói lelkészi állás megalkotására tett javaslatomat (a mellékelt munkatervi leírást pedig - a jövőre nézve - tárgyalási alapnak tekintette), s ezzel együtt felhatalmazta az elnökséget a pályázatot előkészítő ad hoc bizottság felállítására, s arra, hogy az Országos Egyháznál a finanszírozás ügyében járjon el. 2. Az Országos Presbitérium a törvényesség megtartásával nem semmisíthet meg egy törvényesen hozott kerületi döntést. Kerületünk a jelenleg is érvényben lévő Missziói Törvény szellemében döntött, miszerint kerületi missziói és evangelizációs lelkész függetlenített munkakörben is alkalmazható. 3. A kerületi és az országos döntés közötti „feszültség” az alábbiak szerint értelmezhető: a. Az Északi Evangélikus Egyházkerületben törvényesen megalkotott függetlenített missziói lelkészi állása van! b. Az Országos Egyház részéről ennek az állásnak a betöltéséhez a finanszírozást kellene biztosítani. Mivel ebben az ügyben döntés nem született, a pályázat kiírására az egyházkerületünknek várnia kell. Reményem, hogy a közeljövőben az Országos Egyház részéről is támogató hozzáállást tapasztalhatunk majd kerületünk megfontolt missziói döntésével kapcsolatban! Ezt az ügyet azért tartom fontosnak, mert jelenleg a kerületi missziói lelkészi szolgálatot gyülekezeti lelkészként látom el. S azt tapasztalom, hogy ez a helyzet nem használ sem a gyülekezetben folyó szolgálatnak, sem a missziónak, egyházunk égtető ügyének! Tisztelettel! Bence Imre budavári lelkész, az Északi Egyházkerület missziói lelkésze A nyolcadik napon „Nyolc nap múlva” - e címmel hangulatos, helyes gondolatokra serkentő, szívre ható, Isten-hiányra figyelmeztető cikket olvashattunk az Evangélikus Élet advent első vasárnapi számában, az „Élő víz” rovatban. Kár, hogy egy 48 éves Biblia-ellenes tévedés zavaros hullámai is begyűrűztek e néhány sorba, amit talán csak néhány „írástudó” vett észre. Lk 2,21-39 szerint az agg Simeon nemcsak a csecsemő Jézus szülei számára érthetően áldotta Istent azért, hogy megláthatta az Üdvözítőt, hanem - a szülők csodálkozására - Máriának is mondott néhány prófétai szót: „íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak - a te lelkedet is éles kard játja majd át hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata.” (Lk 2,34-35) Mindez azonban nem Jézus születése után nyolc nappal történt a jeruzsálemi templomban, hanem amikor leteltek Mária (rituális) „tisztulásának" Mózes törvényében (3Móz 12,3—4) megszabott napjai. Az újszülött fiút nyolcadnap kellett körülmetélni és nevet adni neki, ami otthon történt (vö. Lk 1,57-64); azután az anya ettől számítva még 33 napig nem mehetett szent helyre. Ezt a karácsonytól számított 42. napot Mária tisztulása vagy a fontosabb esemény miatt - Urunk bemutatása ünnepeként evangélikus őseink is számon tartották, de hagyományőrző testvéreink ma is ezt teszik (például az 1969-es német lutheránus agenda is). Római katolikus testvéreink gyertyaszentelő boldogasszony néven ünnepük február 2-án. József és Mária ez alkalommal mutatta be áldozatként (a szegények kedvezménye alapján bárány helyett) a két gerücét vagy galambfiókát (3Móz 12,6-7 szerint), amit Simeonnak is észre kellett vennie. Ekkor szentelték az Ümak az elsőszülött fiút 2Móz 13,1-2 értelmében, ami Jézus esetében sokkal többet jelentett. („Én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal.” Jn 17,19) Ennek a többnek a szemtanúi és vallomástevői voltak Simeon és Anna is. A bibliai tények után a cikkíró mentségére idéznem kell az J 955-ben megjelent „Új rész” 732. énekéből (Nékünk születők mennyei király...) a negyedik verset: „Nyolcadnapon a templomba vitték, Isten törvényét így betöltötték.” Ez bizony a (Nagy)Váradi Énekeskönyvben, 1566-ban így szólt: „És nyolcadnapon körülmet- szeték A nagy Istennek törvénye szerént...” Ezt finomkodásból, korszerűsködésből a bibliai tényekkel ellenkezően megváltoztatták, s így került az 1981/82-es Evangélikus énekeskönyv 179. énekébe is 3. versként. Az „Új rész” 732. énekének hasonló változtatása magával az énekkel együtt maradt ki az Evangélikus énekeskönyvből. A Tranoscius (melynek hagyományhű 1856-os pesti kiadása van kezemben) 112. számú újévi éneke az „Új részből” kihagyott következő (3.) versében külön meg is említi, hogy Jézus először körülmetélésével ontotta vérét megváltásunkra. Dr. Zsigmondy Árpád Megjelent a Cipő Magazin decemberi száma Hosszú várakozás és csend után végre megjelent a legújabb Cipő Magazin! A decemberi szám témája: a játék. Mitől játék a játék, hol a határ a játék és a komolyság között, mi a szerepe a játéknak mindennapi életünkben - ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk. Vendégünk Till Attila, a Big Brother műsorvezetője, akit a vegyes fogadtatású valóságshow-ról kérdezünk. Gumicsizmamühelyünkben a játékszenvedély és a marihuana veszélyeivel ismerkedhetsz meg. Megtudhatod, hogyan játszottak nagyapáink, és tippeket adunk, hogyan játszhatsz Te is társaiddal, minimális kellékekkel vagy anélkül. Olvashatsz a flörtről mint a nők és férfiak közti mindennapos „játszmá”-ról. Bemutatjuk a Jelige magazint és a Jubál fesztivált. Ezenkívül pedig elgondolkodtató és léleképítő írásokkal, útravalókkal is találkozhatsz a legújabb Cipő Magazinban! A Magazint keresd az evangélikus középiskolákban, az ifjúsági vezetőknél vagy megrendelheted a http://cipo.lutheran.hu címen, a Cipő Magazin Online oldalain! Cipő - Jól jársz vele!
