Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-12-01 / 48. szám
Bottá Dénes Felvételei Ev angélikus Elet 2002. DECEMBER 1. 3. oldal Ünnepeltek a hírős város hívei Hálaadó istentisztelet Kecskeméten A Mikulás hétszáz évvel ezelőtt Magyarországon járt. A XIII. században Szent Miklós püspök - a legrégibb kecskeméti templomnak, a Barátok templomának védőszentje - a megtérített új híveknek kecskét ajánlott tenyésztésre. Állítólag innen ered a város nevében álló „kecske” szó. A „hírős városban” - Petőfi Sándor nevezte el így - született Katona József, a Bánk bán írója, valamint a zeneszerző Kodály Zoltán. És Kecskemét az a település is, ahol 1862-1863-ban - száznegyven esztendővel ezelőtt - ötszáz evangélikus összefogott, hogy templomot építsen Ybl Miklós építész tervei szerint. A kecskeméti evangélikus gyülekezet november 24-én istentisztelet keretében adott hálát fennállásának 210. évfordulójáért és most felújított templomáért. A zsúfolásig megtelt templomban D. dr. Harmati Béla püspök hirdette Isten igéjét, Jézus talentumokról szóló példázata (Mt 25,14-29) alapján. A személyes élet vonatkozásában arról beszélt, hogy mindnyájan kapunk talentumot - képességeink szerint. A kérdés csak az, hogy ezt megsokszorozzuk-e vagy sem. Az a feladatunk, hogy Isten ajándékait megtöbbszörözve adjuk tovább. Egyszer mindnyájan az O ítélőszéke elé kerülünk, ahol számot kell adnunk arról, hogyan sáfárkodtunk azokkal a lehetőségekkel, amelyek nekünk adattak. Éppen ezért fontos felismerni, hogy mit kaptunk az Úrtól. Más történelmi felekezetekkel összehasonlítva, kis létszámú evangélikus egyházként különösen is fontos feladatunk, hogy a minőség elérésére törekedjünk. A kecskeméti gyülekezet ennek jó példáját adta, hiszen az évek hosszú sora óta tartó felújítási munkák után valódi minőséget, valóban igazán szépet hozott létre. A kecskeméti templom egyházunk egyik leggyönyörűbb temploma, kívül- belül ékszerdoboz. Az istentisztelet lezárásaként Kis János, a gyülekezet lelkésze tartott rövid ismertetést az építési munkálatokról. Megtudhattuk, hogy az elmúlt 14 évben - amióta ő az evangélikus közösség pásztora - szinte mindig valamilyen épí- tő-szépítő munka zajlott, zajlik. A külső felújítás (az ács- és bádogos munka, festés) 20 millió forintba került. Ebből 5 milliót az Országos Egyháztól kaptak a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának pályázatán keresztül, a fennmaradó összeget pedig a gyülekezet adta össze, egyrészt a közösség tulajdonában lévő üzletek bérbeadása, másfelől adományok révén. Kis János kifejezte abbéli reményét is, hogy a jövőben megújulhat a templom kövezete, valamint lépcső és rámpa segíti majd az időseket, kismamákat és mozgássérülteket abban, hogy könnyebben és egyszerűbben juthassanak Isten házába. A templom mellett készülőfélben van még egy kisebb épület is, amelyet segéd- lelkészi lakás, gyülekezeti terem és hivatal gyanánt szeretnének hasznosítani. A helyi lelkész végül név szerint is megköszönte, a segítséget és a támogatást, illetve azt, hogy mind a kecskemétiek, mind az idelátogatók számára kézzelfoghatóvá és szemmel láthatóvá vált az ünnepi isten- tisztelet meghívóján olvasható bibliai ige: „ Uram, szeretem házadat, ahol laksz, dicsőséged lakóhelyét. ’’ (Zsolt 26,8)- gazdag ülésezett az Országos Presbitérium November 23-án az Országos Egyház székházában egész napos ülésen vitatta meg a Presbitérium az országos felügyelő, az elnök-püspök és az országos irodaigazgató jelentését. A testület állást foglalt néhány munkaág előterjesztésével kapcsolatban is, illetőleg jóváhagyta a Magyarországi Evangélikus Egyház 2003. évi költségvetését. Az egész napos ülést D. Szebik Imre elnök-püspök rövid áhítata nyitotta, majd az országos felügyelő adott számot a májusi Országos Közgyűlés óta eltelt fél esztendőről. Az alábbiakban lapunkban is idézünk néhány gondolatot dr. Frenkl Róbertnek az Evangélikus Közlöny következő számában teljes teijedelmében megjelenő előterjesztéséből, csakúgy, mint a teljes teljeseimében ugyanott közlendő elnök-püspöki jelentésből. D. Szebik Imre egyébként azzal a megállapítással kezdte beszámolóját: „egyházunk elsődleges feladata, hogy híveink Krisztus által megérintett, igéjétől meghatározott gondolkodású emberekké váljanak”. Az Or§|ágos Iroda működéséről, terveiről Hafenscher Károly igazgató számolt be, aki sajátos helyzetének nehézségeit is kendőtezetlenül a Presbitérium elé tárta: „... nehéz lelkészként a vezető szigorával élni. Az egyházi munkahely mindig kínálja a veszélyt: összekeverjük a szeretetet a mindent ráhagyással, a testvéri közösséget a lazasággal. Azonban tudatosítani kell, hogy a szeretet nem az, hogy a testvért a rossz úton hagyjuk. A szent szolgálat fegyelmet, odaadást, áldozatot kíván. Értelmes áldozatot.” Az ülés délelőttjén került előtérbe a missziói szolgálat kérdése. Az Északi Egyházkerület részéről előtelj esztett javaslat az önálló kerületi missziói lelkészállás létesítésének szükségességét hangsúlyozta. A presbiterek azonban az „utazó nagykövetek” helyett inkább a missziói gyülekezetek szervezéséről határoztak, illetőleg lelkészek küldéséről olyan régiókba, ahol a népszámlálás adatai ezt indokolttá teszik. Több fontos kérdésben született döntés az oktatási osztály előterjesztése alapján, ezekről lapunk következő számában külön is beszámolunk. Az Országos Presbitérium jóváhagyta, hogy egyházunk az OTP Bank Rt.-tői 500 millió forintos kölcsönt vegyen fel. Több mint egyéves előkészítő munka után kívánunk élni azzal a lehetőséggel, hogy tavasszal - a beütemezett építési és rekonstrukciós munkálatok kezdetekor - igénybe vegyük ezt a hitelt, amelynek fedezetét az államtól kapott járadékösszeg képezi. Ugyancsak a költségvetés tárgyalásakor született határozat arról, hogy - figyelembe véve a közalkalmazotti szférában bekövetkezett jelentős béremeléseket - egyházunkban a presbitérium 2003-as évre az illetmények 20-30 “Zoos emelését javasolja gyülekezeteknek. A lelkészi illetményrendszer átalakításának bevezetéséről a 2003. évi tavaszi közgyűlés hoz döntést, de addigra remélhetőleg minden munkaközösség megvitatja majd a kérdést. Tóth-Szöllős Mihály AZ ORSZÁGOS PRESBITÉRIUM NYILATKOZATA A Szentírás tanításán alapuló szilárd meggyőződéssel valljuk, hogy az emberi élet Isten ajándéka. Fájdalommal látjuk, hogy korunkban eddig még soha nem látott módon veszélyeztetett az emberi élet. A környezettel, a természeti értékekkel felelőtlenül bánó magatartás is, de ezen túl a rohamosan terjedő káros szenvedélyek is egyre növekvő mértékben rombolják, pusztítják a teremtő Isten csodálatos adományát, az emberi életet, egészséget. Az egészségügy és a tudományos élet felelős személyiségei is napról napra intő szóval fordulnak a közvéleményhez, és felhívják a figyelmet a dohányzás, az alkohol- és drogfogyasztás helyrehozhatatlan károkat okozó, pusztító hatásaira. Sajnos az intés legtöbbször eredménytelen marad. Felmérések bizonyítják, hogy ifjúságunkban is egyre többen követik a felnőtt társadalom rossz példáját. Ebben a helyzetben minden felelős tényezőnek csak egy feladata lehet. Egyházaknak, egyesületeknek, iskoláknak, családoknak és kormányzatnak külön-külön, de összefogva is fel kell venni a harcot e pusztító veszedelem ellen. A Magyarországi Evangélikus Egyház is megtesz mindent azért, hogy oktatási intézményeiben, de szolgálatának minden más területén is elvégezze a rá jutó feladatot. Ugyanakkor nem hallgathatjuk el azt sem, hogy látásunk szerint ebben a küzdelemben különösen is jelentős feladata van a törvényalkotónak. Ezért azzal a nyomatékos kéréssel fordulunk a törvényhozókhoz és törvényalkalmazókhoz, hogy sajátós’felada- tuk és kötelezettségük szerint törekedjenek arra, hogy Törvényeink az ügy súlyának megfelelően kezeljék a kábítószer-termesztéssel, -terjesztéssel és -használattal összefüggő kérdéseket. Minden engedékenység beláthatatlan károkat és veszélyeket okoz. Minden - társadalmunk egészségéért, jövőjéért felelősséget érző és tenni akaró - erőnek össze kell fognia, hogy eredményesen vehessük fel a harcot e fenyegető veszedelem ellen. A Magyarországi Evangélikus Egyház nevében kifejezzük készségünket a kábítószer elleni küzdelemben a legszélesebb körű együttműködésre. Részletek az országos felügyelő és az elnök-püspök jelentéséből* Az egyház természetesen mindig a hivatalban lévő kormánnyal kell, hogy tárgyaljon; a kapcsolatok további rendeződését várjuk a találkozástól. Ez azért is lényeges, mert bár egyfelől az új kormány gyorsan teljesítette az egyházak azon óhaját, hogy az egyházügyek intézése kerüljön vissza a Miniszterelnöki Hivatalba, de egyelőre, főként személyi okokból lassan alakul a munkamegosztás, bizonytalanok a tárgyalási pozíciók. Ennek tisztázását is várjuk a miniszterelnöki megbeszéléstől. Bizonyos aggodalmak ellenére örvendetesebben és gyorsabban alakult a helyzet az oktatási tárca számunkra alapvető fontosságú területén. Az új minisztériumi vezetés megerősítette az egyházügyi titkárságot, aminek pozitívumát - például a hitoktatói óradíjak ügyében - már tapasztalhattuk. Kevésbé megnyugtató a helyzet a szociális intézményrendszer terén, itt is türelmet, együttműködési készséget tanúsítunk természetesen, ugyanakkor határozottan képviseljük a szintén jelentős fontosságú ügyet. A szociális törvény tervezett módosítása zökkenőket okozhat ugyanis az egyházi intézmények számára, amennyiben minden jogot helyi önkormányzati szintre delegál. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy egyházunk t nem köti hajóját semmilyen pártpolitikához, együttműködik a közjó érdekében a különböző politikai erőkkel, elsősorban a választók akaratából kialakult országgyűléssel, kormánnyal. Természetesen az egyháztagok szabadságához tartozik politikai meggyőződésük is. De az egyházi életet nem ennek talaján kell megítélniük. Őszintén remélem, hogy megvalósulhat a szükséges egység egyházunkban, és spirituális küldetésünkre koncentrálhatunk. (...) Isten kegyelme, hogy több mint háromszázezren rendelkeznek evangélikus kötődéssel. Bizonyára vannak még lappangók a vallási kérdésben nem vagy negatívan nyilatkozó huszonöt százalékban is. Ez megadja a misszió feladatát. De építkezni elsősorban belülről és alulról kell. Gondolok a többször sürgetett gyülekezetépítési programra, mely egyaránt ki kell, hogy terjedjen a regionális központok, a potenciális nagygyülekezetek jövőjére és a saját erejükből működni képtelenek megerősítésére. Mindez a folyamatos, magas szintű szakemberutánpótlást is igényli. Ezért is volt jelentős az Országos Elnökség és a hittudományi egyetem tanárainak együttes ülése, mely úgy vélem, megnyugtatóan rendezte az egyház szellemi központjának a felvetéseit, gondolva elsősorban a lelkészképzés mennyiségi és minőségi szempontjaira. (...) A továbbiakban jelentem, hogy az Országos Elnökség programja szerint havonta ülésezett. Az Országos Presbitérium tagjainak rendelkezésére áll minden ülés jegyzőkönyve a határozatokkal. Tart a tanulási folyamat, igyekszünk jól alkalmazni a törvény szabta kereteket, a centralizáció és decentralizáció arányát. így, utalva a mai ülés talán legfontosabb napirendjére, a jövő évi költségvetés elfogadására, a központi gazdálkodás érvényesítése mellett a végrehajtásban törekszünk az egészséges decentralizációra, az egyházkerületek, az egyházmegyék kompetenciájának növelésére. Augusztusban rendkívüli ülést tartott az elnökség a hatékonyabb együttműködés érdekében. Ez csak részben járt sikerrel, de jobban felszínre jöttek a véleménykülönbségek. Ezek is - nézetem és tapasztalatom szerint - nem elsősorban hitbeli, kegyességi, hanem - akárcsak általában az egyházban - politikai tényezőkre vezethetők vissza. Értéknek tartom, hogy egyházunk a viharos 2002-es esztendőben is megőrizte identitását, s akik nem feltétlenül rokonszenveznek velünk, azok is el kellett, hogy ismerjék tisztességünket, valóban evangéliumi álláspontunkat. Feladatomnak tartom őrködni azon, hogy ez a magatartás legyen meghatározó a jövőben is. Az Országos Elnökség döntései tükrözik-és ez is igen lényeges -, hogy minden egyházkerület, egyházmegyei gyülekezet, iskola, intézmény érték, fontos a számunkra, nincsenek kivételezettek. Remélem, ezt a vélekedést erősíti a beterjesztett költségvetés is... Dr. Frenkl Róbert Egyházunk lelki élete ...A jól bevált alkalmakon túl az újat keresés jellemzi több gyülekezetünk dicséretes törekvését. Általános tapasztalat, hogy legtöbb egyházközségünk nyilvántartott híveinek létszáma csökken. A keresztelések és temetések aránya is kedvezőtlen az országos felméréseink szerint. (Megkereszteltük 3260 testvérünket, eltemettünk 4880-at.) A többi statisztikai mutató sem kínál örvendetes számokat. Konfirmáltak száma: 2349. Az egyházi esküvőké: 1085. Az egyház azonban nem a számok bűvöletében él, hanem gyülekezeteiben. Ott, ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az O nevében. Ezért döntő, hogy minél többen együtt legyenek istentiszteleteinken, bibliaóráinkon, hittanóráinkon. A jól pásztorolt gyülekezet bizonnyal növekszik. Egyfelől vonzása megjelenik a pásztor szeretetében, másfelől maguk a gyülekezeti tagok is aktivizálódnak. Nemcsak jó hírét költik a gyülekezetnek, de szívesen hívogatnak közösségükbe. A már említett Klaus Douglas „Az új reformáció, 96 tétel az egyház jövőjéről” című könyve éppen arról győzhet meg minden olvasót, hogy a reformációban felismert egyetemes papság elve milyen gyakorlati következménnyel kell, hogy járjon a hívő ember életében. A minden testvérünknek kötelező olvasmányként ajánlott könyvet egy-egy tézisében lehet vitatni, de összességében aligha lehet kétségbe vonni - jó szándékán túl - jövőbe mutató megállapításait és feladatmegjelöléseit. (...) Jelentem az Országos Presbitériumnak, hogy Kossuth Lajos születésének 200. évfordulójáról Tállyán, Nyíregyházán és Bu- dapest-Deák téren emlékeztünk meg. Tállyán egyházkerületi szórványnap keretében, Nyíregyházán és Budapest-Deák téren az istentisztelethez tudományos szimpózium is csatlakozott. E helyen is köszönet a szervezőmunkáért. Evangélikus Hittudományi Egyetemünkön 2001-ben végeztek az első hatodéves hallgatók. Az egyesztendős hospitálási idő, al úgynevezett „cselédkönyves” gyakorlat nagyon jól bevált az első végzett évfolyam hallgatói között. Gyülekezeteink és lelkészeink is jól teljesítették a tőlük elvárt szolgálatot. (...) Feladataink Ez alkalommal csak gondolatszilánkok megfogalmazásával, jelzésszerűen tárom az Országos Presbitérium elé sürgős tennivalóinkat, úgymint:- rejtőzködő evangélikusaink felkutatása, meghatározott helyeken missziói gyülekezetek létrehozása,- gyülekezeti munkatársak toborzása és képzése megyei, kerületi, országos szinten,- a gyülekezeti belső mag erősítése az igehirdetés, bibliaóra s egyéb közösségi alkalmak útján,- a hitoktatás gondjainak számbavétele és a résztvevők számának növelése,- a gyülekezetek anyagi bázisának növelése, felkészülés az EU-ra,- szoros és hatékony egyház- megyei, kerületi és országos együttműködés,- az egymás szolgálataiért való imádság gyakorlása, mert lehet, hogy ez a leggyengébb láncszem közös munkánkban, pedig ennek kellene a legerősebbnek lennie. „Fokozni kell az egyház belső erejét. Hitvalló egyházzá kell átalakulnia minden keresztény egyháznak. Hitv|dló pásztorokat, tanárokat, tanítókat és világi vezetőket kell sorompóba állítania. Hívő egyháztagokat kell nevelnie, akik a vallást és egyházat nem tekintik a kultúra avult függvényének, amelyet egy új kultúra vagy új államberendezkedés feleslegessé tehet.” Ki hinné, hogy e sorokat D. Kapi Béla püspök írta 1939-ben? Krisztustól érintett emberek kerestetnek! Végezetül Istennek adok hálát, hogy megőrizte egyházunkat, elfogadta szolgálatunkat, engedte hirdetni Igéjét, és élhettünk szentségeinek áldásaiban. Köszönetét mondok minden elhangzott igehirdetésért, megtartott Ifibliaóráért, a hitoktatás olykor nehéz munkáját végzők helytállásáért, lelkészi és nem lelkészi szolgálattevők lelkiismeretes áldozatvállalásáért... D. Szebik Imre 'Az országos felügyelői és elnök-püspöki jelentés szövegét - teljes terjedelmében - az Evangélikus Közlöny legközelebbi száma közli.
