Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-12-01 / 48. szám

2. oldal 2002. DECEMBER 1. Evangélikus Élet UJ NAP - ÚJ KEGYELEM „Isten a királyom kezdettől fogva, aki szabadító tetteket vitt vég­hez a földön. ” Zsolt 74,12 (Mt 21,9; Róm 13,8-14; Zsolt 24) A király feladata, hogy népéről gondoskodjon, és országát az ellenségtől megvéd­je. Az én királyom az Isten kell, hogy legyen, aki látja az életemben azokat a pon­tokat, ahol segítségre van szükségem. Nekem tehát olyen királyom van, aki odafi­gyel rám, aki képes az ellenségeimtől, kísértéseimtől, az ördögtől megszabadítani és megvédeni. Hálával tartozunk Istennek, aki nem a bűneinknek megfelelő bünte­tést szab ránk, mert nagyon szeret. / (SBf „Megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek. " 2Móz 16,12 (Jn 8,42; lPt 1,8-13; Ézs 8,1-15) Gondolom, sokszor vetődik fel bennünk a kérdés életünk során, hogy vajon milyen vagy kicsoda az Isten? Amikor Mózes, miután megkapta Istentől a feladatot, az égő csipkebokomál rákérdezett arra: „Mit mondjak a fáraónak, ki küldött engem?” Isten így felelt neki: „A vagyok küldött té­ged.” Az Isten tehát van, él, működik, hat ebben a világban. Mindannyian az írott és hirdetett igén keresztül kerülhetünk egyre közelebb hozzá. Megismerhetjük Őt, aki végigkíséri az életünket. Ezért fontos, hogy hittel közeledjünk hozzá, mert így egyre többet tud megmutatni nekünk ön ~\ HÉTFŐ „Sokan megtisztulnak, fehérek és kipróbáltak lesznek. ” Dán 12.10 (Róm 14,22; Zsid 10,32-39; Ézs 8,16-22) A tisztaság jele a fehér szín. Az em­ber élete során számtalanszor követ el bűnt. A kérdés az, hogy tudok-e bünbocsá- natot kérni, és beismerem-e bűnömet? Amennyiben nem, akkor hogyan lehetnék „tiszta”? A próbatételek azért fontosak és azért részei a sorsunknak, mert alattuk, általuk tisztul az életünk. Egy-egy megpróbáltatás után erősebbnek érezzük magun­kat, hiszen valami új az, amin keresztülmentünk. Ilyen kipróbáltakká kell válnunk. Azt mondjuk, hogy az Isten azért próbál, mert szeret. Mindig ez legyen előttünk, és ez adjon erőt. SZEROJ ..Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelké­ben álnokság. ” Zsolt 32,2 (Mt 6,15; Kol 1,9-14; Ézs 8,23-9,6) Minden ember bűnös. A Tízparancsolatot többek között azért (is) adta nekünk Isten, mert ab­ból ismerjük meg bűneinket, és annak alapján fel tudjuk mérni, hogy mit tettünk. Is­ten és embertársaink szeretete a legfontosabb „feladatunk”. Mégis előfordul, hogy megszegjük a parancsolatokat. Ilyenkor az Isten minden esetben meg kellene, hogy büntessen. Azonban mégsem ez történik, hanem azt látjuk, hogy Isten nem olyan mértékben büntet meg minket, mint amennyire azt megérdemelnénk. Ez azért van így, mert az Isten annyira szereti az embert, hogy képes még egyszülött Fiát is felál­dozni, hogy mi megmeneküljünk, és örök életünk legyen. CSÜTÖRTÖK "Nyomorúságomban az Urat hívtam segítségül. Az Úr meghallga­tott, tágas térre vitt engem." Zsolt 118,5 (Róm 8,15; IThessz 5,1-8; Ézs 9,7-10,4) Végső kétségbeesésemben, amikor teljesen reménytelennek lá­tom pillanatnyi helyzetemet, akkor az Urat hívom segítségül. Vajon miért van az, hogy gyakran még a magukat nem hívőnek nevezők is szorult helyzetükben az Istenhez fo­hászkodnak? Talán a lelkem legmélyén valami mégis azt mondatja velem, hogy van Is­ten? Igen, van Isten. Ezt kell újra és újra átélnem akkor, amikor kétségbeesésemben vagy éppen örömömben az Úrhoz fordulok. Az Úr valóban meghallgat engem, és vé­gigkíséri az életemet. Ebben különbözik az ördögtől, mert ő csak addig kísér(t), amíg bajba nem kerülök, és ott azután maiamra hagy. „ Tisztítsd meg szívedet a gonosztól, hogy megszabadulhass! Meddig maradnak még benned álnok gondolataid? " Jer 4,14 (Jak 1,21; Jer 30,18-22; Ézs 11,1-10) Életünkben a legfontosabb a tiszta szív: tiszta szívvel és lé­lekkel kellene minden új napot elkezdenünk. Az már régen rossz, ha nap mint nap úgy hajtom le a fejem, hogy nyugtalan vagyok, mert nincs elintézve mindaz, amit keresztény emberként meg kellene tennem. A gonosz, a kísértés naponként meg- környékez, azért hogy a kísértés után átálljunk az Isten oldaláról a bűn oldalára. Mindezt a Sátán úgy intézi az életünkben, hogy a bűnt vonzóvá teszi, olyanná, amit szívesen megteszünk. Ezért szükséges a szívünket megtisztítani, mert akkor tudunk továbblépni az Isten felé, ha álnokság nincs bennünk. SZOMBAT ■' kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását, el- hagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet. ” Jer 2,13 (Jn 4,13; Ez 37,24-28; Ézsl2,l-6) Naponta megszomja­zunk, és innunk kell. A víz fontos energiája, forrása életünknek és a földnek. Nyáron, a nagy melegben vízhiány miatt megrepedezik a föld, és óriási törésvonalak keletkeznek rajta. Az emberi lélek is ki tud száradni, és ugyanilyen mély repedések keletkeznek azon is, amikor „szomjas". Nekem van forrásom lelki szomjúságom esetén: az Isten. Előfordul azonban, hogy öntelten úgy gondolkodom: „Nincs szükségem Istenre. A magam életét akarom élni, anélkül hogy beleszólna valaki.” Talán még az elején megy is ez a fajta élet, de később rádöbbenek arra, hogy nem úgy szigetel a víztározóm, mint az Istené. Képes vagyok-e visszatérni az Úrhoz - még idejében? Fischl Vilmos V____________________________________________________________________________________________________________ ADVENT 1. VASÁRNAPJA Térj meg, Isten népe, Uradhoz: Ő szeret és megáld! Hós 14,2-3.5-10a ISTENTISZTELETI REND ______________ Bu dapesten, 2002. december 1. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. Bence Imre; II„ Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. id. dr. Fabiny Tibor; II., Modori u. 6. de. fél II. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Bekás- megyer, III., Mező u. 12. de. 10.; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Nepp Éva; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (családi) Andorka Eszter; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Város­ligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rá­kóczi út 57/b de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza;'VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római ka­tolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kő­bánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. fél 10. (családi) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Szeveré­nyi János; du. 6. Győri Tamás; XI., Németvöl­gyi út 138. de. 9. Győri Tamás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv., családi) Vári Krisztina; de. fél 12. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIU., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lő­csei út 32. de. 11. (úrv.) dr. Harmati Béla; Pest­újhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistem- plom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmi­hály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út Tétj meg, téljetek meg! - hangzik újra és újra a Szentírásban. Tétj meg: ez a kife­jezés bünbánatra indít, megfordulásra. Ma gyakran úgy használjuk e szót, mint erkölcsi felrázást, kéznyújtást a bűnös szenvedélyből való kiemelésre, kimozdí­tást az önpusztító vagy közösséget rom­boló életből. Az ilyen megtérésre hívás nagyon fontos sokunk életében, mert hit­re jutással ki tudunk mászni a gödörből, újraindulhat az életük. Máskor úgy hasz­náljuk a „térj meg” kifejezést, mint akti­vizáló hívást, kiemelést az apák hagyo­mányára büszke, de kényelmes, „látszat­hívő vallásosságából. Igen, az élő Isten félelmére és az embertárs iránti szemé­lyes elkötelezettségre ébresztés nagyon fontos és egyre szükségesebb ma, ami­kor a régibe való kényelmes beágyazó­dás, az önmegvalósítás és a törtetés a di­vatos magatartás. Tapasztaljuk azonban saját életünk­ben, hogy nagy lelki élmények után is le­hetnek visszaesések. Régi bűneink újra és újra erőt vesznek rajtunk. Luther Már­ton, aki sok viaskodás után találkozott Isten igazságával a Krisztusban, így kez­di 95 tételét: ,Amikor a mi Urunk és Mesterünk, Jézus Krisztus azt mondta: »Térjetek meg!« - azt akarta, hogy a hí­vek egész élete megtérés legyen.” - ,A test megöldöklése” „a magunk vádolása, ami az igazi belső bűnbánat, eltart egé­szen a mennyek országába való bemene­telig” - folytatja. Ha közösségi életünkben elkövetett bűneinket számba vesszük, rá kell jön­nünk egy alapvető lelki magatartásunk­ra: az önigazság foglyai vagyunk. Azért vagyunk képtelenek a szeretetre, mert már nem is figyelünk a másik „igazsá­gára”, az ő vélt vagy valódi sérelmére, anynyira betölti a szívünket a saját sé­relmünk. Azt mondják, hogy Közép- és Kelet-Európa társadalmainak levegőjét az önsajnálat teszi fülledtté. És ennek a lelki torzulásnak az a következménye, hogy nem beszéljük meg egymással azt, hogy mi a jó és mi a rossz benned és bennem, mik azok a sérelmek, amiket állandóan hangoztatunk, vagy amelyek csak belülről rágnak bennünket. Nem hiszünk igazán a bűnbánat szükségessé­gében, sem a megbocsátás életet újító erejében. A „térjetek meg” ige mindig közösség­nek, éspedig elsősorban a választott nép fiainak szól, vagyis nekünk, az egyház­nak. De rajtunk keresztül, missziói szol­gálatunk által Isten szava megtérésre hív­ja a pogányokat, a kívülállókat is. Az emberi közösség Isten maga választotta eszköze a kinyilatkoztatás, a törvény, a megváltás, a megtérésre hívás igéinek fel­hangzásában. A közösség megszólítottja is a megtérésre hívó isteni szónak, de tol­mácsa is. Isten felelőssé tett valamennyi­ünket a ránk bízott közösségekért - első­sorban gyülekezetünkért és az egyházért. Nemcsak saját bűneink következményei­re ébreszt rá kegyelmesen, hanem egyhá­zunk állapotáért viselt felelősségünkre is. A fogyó létszám, a lelki emberek, a felké­szült és elkötelezett szolgák hiánya vagy egyházkormányzásunk gyarlósága: eze­kért mind felelősek vagyunk. És Isten akár el is vetheti népét. Téijünk meg, amíg halljuk a szót! Hóseás szava azoknak az izraelieknek szól, akik fogolyként vánszorognak Asz- szíria felé. Az ítélet rajtuk már betelt. Isten mégis utánuk szól: térjetek meg! Kegyel­me még az ítélet beteljesedésében sem fogy el. Még mindig ébredhet a remény, mert Isten hü, és mindig szeretni fogja övéit. Az elhurcoltaknak azt hirdeti: „Eze­ket a szavakat vigyétek magtokkal, amikor megtértek az Úrhoz: »Bocsáss meg min­den bűnt, és fogadd szívesen, ha ajkunk gyümölcsét áldozzuk Neked!«” Ajkunk gyümölcsét, vagyis a Tóra szent szavait és hitünk megvallását^ áldozzuk Neked, és nem a hamis vallas termékenységbikáit vagy elveszett vagyonunk megmaradt tö­redékét. Lehet, hogy azt gondoljuk, hogy cinikus dolog az elhurcoltaknak a bűnük­ből való megtérést hirdetni, hiszen a mi dolgunk megszabadítani őket. Hát nem az igazak elnyomóinak, az erőszakosságban tombolóknak, a terroristáknak és a pacifi- káló hadseregek parancsnokainak kell-e Isten haragját hirdetnünk? Igen, Isten ha­ragja nyilvánvaló minden bűn fölött, és Ő be is teljesíti ítéletét. Ő és nem mi. Ezt va­lóban hirdetnünk kell. De szóra sem nyit­hatjuk a szánkat, ha ugyanakkor, ugyan­azoknak nem hirdetjük Istennek ítéletében is megszólaló, megtérésre hívó szavát, ke­gyelmét, szeretetét, a Krisztust. Ezen az adventén Isten minket is megtérésre hív. Szava, hívása töredelem- re indít, felelősségünkre figyelmeztet. De Isten szeretete Benne testté, az ember számára elérhetővé lett. Velünk van esendőségünkben. Lelke, Igéje, kereszt- sége, szent vacsorája újra és újra kiemel bűnünkből, kétségbeesésünkből. Ma a próféta igéjével ért utol minket. Enged­jük be a szívünkbe szeretetének ítéleté­ben is felhangzó szavát. „Ezért ma, ha az O szavát halljátok, ne keményítsétek meg a ti szíveteket!” Thurnay Béla 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoskereszt­úr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsé­bet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sá­muel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza. ADVENT 1. VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín; lila. A vasárnap lekciója: Lk 4,13-21; az igehirdetés alapigéje: Hós 14,2-3.5-10a. HETI ÉNEKEK: 131,141. Összeállította: tszm SAROK Halálodat hirdetjük, Urunk, amíg eljössz to 3 £ 5 te 3 H Úrvacsorai liturgiánkban a szereztetési ige záradéka­ként mintegy indoklásul ezt a gondolatot szólaltatja meg a szolgáló lelkész. Majd kétszer hangzik el rész­ben imádság, részben elbocsátás formájában ugyan­ez: „Úr Jézus Krisztus, aki halott voltál, de íme élsz örökké, és mindent megteszel üdvösségünkre, add . meg most mindenkinek azt, amire szüksége van (...), hogy valamennyien részesüljünk minden értelmet meghaladó békességedben, és megízleljük eljövendő országod örömét.” Végül az elbocsátó szakaszban a lelkész így szól: „Testvéreim, menjetek el, és hirdes­sétek az Úr halálát és feltámadását.” - így három időbeli vonatkozása van ezeknek az ősi kifejezések­nek: utalás a múltra, örömteli reménység a jövőre, valamint a megfeszített Bárány és feltámadott Úr küldő ereje a jelenre érvényesen. Ez a mondat az apostoli hagyományt őrző egyhá­zakban más és más formában, de lényegében azono­san alkotórésze az úrvacsorái liturgiának. Megváltá­sunk szent titka a megöletett Bárány áldozati halála, a halált győző Vitéz erejének meghirdetése és á lel­kész ajkán megszólaló vagy a gyülekezet válasza­ként hangzó ígéret, imádság formájában. Itt éljük át, hogy az úrvacsora emlékezés Jézus Krisztus rendelkezésére, az apostoli hagyomány ko­molyan vétele és minden más egyházi cselekménytől megkülönböztető központi titokra utalás. Nem a ke­nyércsoda egykori megismétlése ez, nem is a kánai menyegző atmoszférájának érzékeltetése, nem is csupán páskavacsora az Ószövetség értelmében, ha­nem az Úr szent vacsorája, az Újszövetség meghir­detése. Itt, a földön élő egyház tagjainak szent, hitet tápláló eledele, amelyben a megfeszített, de feltáma­dott Úr önmagát kínálja, közösségében részesíti mai tanítványait, és egyben meghívja az eljövendő lako­mára, a Bárány menyegzőjére övéit. Az úrvacsora szentség, azaz titok. A görög müsztérion szó latinul sacramentum, vagyis titok. Ezt a titkot nem mi teremtjük, nem is a mi áldozatunkon múlik, hanem Jézus Krisztus életére, megváltó halálá­ra és halált győző feltámadására utal, ezt jeleníti meg, és teszi érvényessé. A titkot nem magyarázni kell, ha­nem csodálni. Nem a szentség elemeit imádjuk, ha­nem Jézus Krisztus személye és munkája előtt hajtunk térdet. Melanchthon az isteni titokkal kapcsolatban ír­ta: „nem az explanatio, hanem az adoratio a mi dol­gunk (azaz nem a magyarázkodás, hanem az imádat)". Luther sem az iskolás filozófia mindent megmagya­rázni akaró szerepére hivatkozik, hanem Jézus Krisz­tus szavaira. Ezekben bízott és hitt. Nem véletlen, hogy Magyarországi Evangélikus Egyházunkban is megmaradt az úrvacsorái oltári tér­deplő, a hódolat kifejeződésének helye templomaink­ban. Az egyetlen hely, ahová még - az eskütételen vagy az esküvőn kívül is - letérdelnek a gyülekezet tagjai. A térdelés a hódolat jelzése - Isten népe csak Ura előtt hajt térdet. Az Ószövetség népének sem volt szabad térdet hajtania a hamis istenek előtt (szobrok, képek, uralkodók). Az evangéliumok szerint Jézus nem hajtott térdet a sátán vagy akár a főpap, akár a helytartó Pilátus előtt, de többször térden állva vagy leborulva imádkozott Atyjához. A korai keresztény­ség tagjai sem hajtottak térdet a Római Birodalom császára vagy főemberei előtt. Főleg a húsvét utáni történetekben olvassuk, hogy a tanítványok térdet hajtanak a feltámadott Jézus előtt: a már nem kételkedő Tamás, az újra tanítvánnyá lett Péter vagy a többiek a missziói kiküldés előtt (Mt 28, Lk 34). Pál apostol is így imádkozik pl. az ApCsel 20,21 szerint. Nyilván nem a testhelyzet a döntő, de ez is jelzés­értékű lehet. Kálvin még térden állva imádkozott, Luther önmagát is biztatta: „veled együtt térdel és imádkozik az egész kereszténység”. Karl Rahner, hí­res római katolikus teológus mondta, hogy csak a térden álló teológiában hisz. Az igehirdetés tudomá­nyára tanító profeszszorok ismételten felhívják a fi­gyelmet a „térdelő előkészület” fontosságára, hogy az igehirdetés ne előadás, hanem személyre szóló evangéliumhirdetés, személyek találkozása legyen. Pál appstol még levélírás közben is térdre eresz­kedik (Éf 3,14), máskor együtt énekli a gyülekezet­tel, hogy egykor minden térd meghajol a magát ki- üresítő, majd hatalmat nyert Úr előtt (Fii 2). Ez a hódolat különbözik a hálaadástól, bűnbánattól, kö­nyörgéstől, ez az Urat Önmagáért dicsérő imádás. A Jelenések könyve szerint angyali seregek is így áll­nak meg az Örökkévaló trónja előtt, de az Ószövet­ség nagy szenvedője, Jób is porban és hamuban, mégis hódolva imádja Istenét. Amennyire az Ige tiltja az emberek előtt a térdhaj­tást, annyira ajánlja ugyanezt egyeseknek és a gyüle­kezeteknek egyaránt: ,jöjjetek, hajoljunk meg, es­sünk térdre az Úr előtt” (Zsolt 95). Máskor azt ígéri, hogy egykor majd még a pogányok is, sőt az egész föld leborul az Ur előtt (Zsolt 22, Zsolt 66). Mi és ki előtt hajt térdet a mai ember? Vagyon, jó­lét, hatalom vagy más bálvány előtt? Az úrvacsora ma említett mondanivalójában Jézusra irányítja figyel- mijnket, akinek egyedül jár a dicséret, dicsőség. - Az adoráció ősi szava, fogalma (hódolat, imádás) csak Is­tennel lehet kapcsolatos, az adoráns pedig a Krisztus előtt térdeplő nép. Emberek vagy eszmék imádása Krisztustól rabolja el a jogos tiszteletet. Bárcsak a mai földön járó gyülekezetünk ecclesia orans, Urát önma­gáért is imádni tudó gyülekezet lenne. Erre segítsen az úrvacsorában hozzánk érkező megöletett Bárány, a ha­lált győző Krisztus! Hafenscher Károly (id.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom