Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-12-01 / 48. szám
Fotó: Menyes Gyula 67 . ÉVFOLYAM 48. SZÁM 2002. DECEMBER 1. ADVENT 1. VASÁRNAPJA ÁRA: 89 Ft A TARTALOMBÓL Advent - virágokkal Őszi OP-ülés Az Úr csodásán működik Utánajártunk Szeretet.éhség Ki látott engem? AKTUÁLIS KÉRDÉSEKRŐL Egyházi vezetőink sajtótájékoztatója Evangélikus egészségügyi centrum alapításának terve, szociális kérdésekkel foglalkozó törvények módosítása, egyházfinanszírozás, valamint az „ökumenikus véradási program” volt az evangélikus egyház vezetői által november 19-re meghirdetett sajtótájékoztató témája. D. Szebik Imre elnök-püspök, dr. Frenkl Róbert országos felügyelő és Hafenscher Károly lelkész, az Országos Iroda igazgatója beszélt a fenti témákról, illetőleg válaszolt az újságírók által feltett kérdésekre. Körülbelül két éve lett többek számára egyértelmű, hogy a mi egyházképünkhöz is hozzátartozna egy egészségügyi centrum, a diakóniai szolgálat részeként - kezdte beszámolóját dr. Frenkl Róbert. Egy sokrétű intézményt szeretnénk létrehozni - nagy valószínűséggel - a Sportkórház rekonstrukciója révén megüresedő pavilonok helyén. Az evangélikus egészségügyi központ oktatási-módszertani részlege az egyházi szociális intézményekben dolgozók továbbképzését szolgálná. A klasszikus értelemben vett járó- és fekvőbeteg-ellátásra - elsősorban ápolási és rehabilitációs jelleggel - mintegy 150 ágyas egészség- ügyi részleg volna hivatott. Emellett egyházunk tervezi még egy nővérszálló és - a későbbiek folyamán - egy addiktológiai részleg kialakítását is, ahol a szenvedélybetegségek (alkohol, drog) megelőzésére összpontosítanának. Az előkészítő munkálatok reménység szerint a 2003-as évben befejeződnek, igy a rákövetkező esztendőben sor kerülhetne az indulásra. D. Szebik Imre elnök-püspök az elhangzottakhoz még hozzáfűzte, hogy az egészségügyi centrum alapítványi formában működne, és - a többcsatornás finanszírozás keretében - támogatást kapna a Bajor Evangélikus Egyház diakóniai részlegétől is, amely késznek mutatkozott e téren egy tízéves együttműködésre. A sajtótájékoztató következő témájára, a szociális tárgyú törvények módosításával kapcsolatos kérdésekre térve a főpásztor elmondta, hogy nem ért egyet az Egészségügyi és Szociális Minisztérium azon kezdeményezésével, amely az egyházakat civil szervezetként kezelné, hiszen az egyház - igehirdetői és diakóniai munkája révén - jóval sokrétűbb, a társadalom számára a civil szervezetekhez képest többletet nyújtó intézmény. Ezért sem tudja elfogadni, hogy az országos diakóniai hálózatrendszer intézményeit - a korábbi gyakorlattól eltérően - a helyi önkormányzatokhoz rendeljék. Dr. Frenkl Róbert országos felügyelő az elkövetkezendőkben az egyházfinanszírozás időszerű kérdéseit taglalta. Véleménye szerint az volna az ideális, ha az egyház sajátos hitéleti tevékenységének támogatása automatikussá válna, és nem lenne évenkénti „alku” tárgya. Egyházunk vezetői nem értenek egyet azzal az elképzeléssel, amely szerint 2003. január 1-től már nem az egyházak javára befizetett 1 % arányának megfelelően, hanem a legfrissebb népszámlálási adatokat figyelembe véve történne az elosztás. Annál is inkább, mert az 1%-ra alapozódott az állam és az egyház által korábban kötött megállapodás is, és ezt csak mindkét fél együttes beleegyezésével változtathatnák meg. Szebik püspök hozzátette: reméli, hogy az anyagiak miatt nem keletkezik feszültség az egyes felekezetek között, és - az Ökumenikus Charta szellemében - megmarad az egyetértés és az együttműködés. Hafenscher Károly lelkész, irodaigazgató az ünnepek előtti, ökumenikus véradási akcióban való evangélikus részvételről szólt. A kezdeményezés római katolikus felsőoktatási intézményekben indult tavaly, idén azonban a négy történelmi egyház - az Országos Vérellátó Szolgálattal együttműködve - már országos jellegű mozgalommá szeretné szélesíteni, ily módon is segítve a rászorulókat, lépéseket téve az egészséges társadalom és nemzet érdekében. Végezetül, de nem utolsósorban az is elhangzott: szeretnénk, ha a jövőben gyakrabban kerülhetne sor ilyen és ehhez hasonló alkalmakra, amelyeken a sajtó képviselői tájékozódhatnának az aktuális egyházi kérdésekről, illetőleg - egy-egy adott témával kapcsolatban - a Magyarországi Evangélikus Egyház álláspontjáról. Ennek jegyében a résztvevők megkapták azt a nyilatkozatot, amit egyházunk elnöksége adott ki az Irakkal szembeni fellépésről és a békességért való imádságról. Gazdag Zsuzsanna Dr. Fenkl Róbert országos felügyelő, D. Szebik Imre elnök-püspök és Hafenscher Károly országos irodaigazgató tájékoztatja a sajtó megjelent képviselőit Fotó: Bottá Dénes Adventi napló Indiából November 3., vasárnap: Az istentisztelet az „Ó jöjj, ó jöjj, Immánuel” korállal kezdődik. Az egyik ifjúsági imacsoport (ún. Bamabás-kör) körbeállja az adventi koszorút, és meggyújtják az első gyertyát. Itt, az iskolában, ebben a gyülekezetben már várják Jézus születését, most ünnepük advent első vasárnapját. Mi még csak mosolygunk, és magunk sem hisszük el: advent - novemberben? November 4., hétfő: Az iskolában csak félnapos tanítás van, mivel Indiában ma van a hinduk egyik legnagyobb ünnepe, Diwali, amit a fények és az újrakezdés ünnepének is neveznek. Most ünnepük Rama herceg visszatérését száműzetéséből és győzelmét a gonosz felett. Délután az iskolai ünnepségen indiai énekek csendülnek fel, majd indiai táncot lejtenek a lányok, és elmesélik Rama történetét. A lelkész pedig arról beszél, hogy mindannyian világító oszlopok, fények legyünk mások számára. Ezt követően „bazár” és a városban megrendezett Diwali Labdarúgótorna döntő mérkőzése következik. Mi magunk elkísérjük a hindu diákokat a hindu templomba, és végignézzük, hogyan áldoznak istenüknek, hogyan kenik a homlokukra azt a jellegzetes fehér csíkot: a cukorral és tejjel kevert port, ugyanis ez istenük kedvence. Neki ajánlották fel a templomot, tőle kémek segítséget. Az est fénypontja az iskola udvarán megtartott tűzijáték. Estére indiai barátainkhoz megyünk vacsorára, akikkel - a szokás szerint - meggyújtjuk a csillagszórókat, gyertyákat, mécseseket, és a lakás minden helységébe viszünk belőlük. November 7., csütörtök: Az iszlám Ramadam első napja. Az egyik kollégiumi nevelő hajnali 4 órakor arra ébred, hogy a hitüket gyakorló muzulmán diákok reggelijüket készítik elő, hogy még napfelkelte teleten egy újabb Bamabás-kör állja körül az adventi koszorút, és meggyújtják a harmadik és negyedik gyertyát. Felolvassák Jézus születésének történetét, és a sok ének közben - mint minden hónap harmadik vasárnapján az énekes istentisztelet keretén belül - egy diák és egy tanár tesz bizonyságot arról, hogy Jézus Krisztus hogyan változtatta meg az életét. Délután ifiseink jönnek hozzánk ebédre, hogy együtt ünnepeljünk, készüljünk karácsony örömére, és közösen adjunk hálát ezért a félévért. Ebédelünk - ezúttal a konyha különösen finomat készített nekünk -, és természetesen sokat játszunk. Áldásként éljük meg, hogy a monszun ideje alatt ragyogóan süt a nap. Este az alsósok kómsa zenés játékban - szó szerint angyalként - jelenti be: „Isten úgy határozott, emberként jön a földre!” November 18., hétfő: Este az alsós kollégisták az Amerikában oly népszerű „caroling”-gal érkeznek az ablakunk alá, azaz karácsonyi dalokat énekelnek, gyertyával a kezükben. November 20., szerda: Az alsós osztályok karácsonyi ünnepségre készülődnek, már magunk is karácsonyi hangulatban égünk. Jézus születésének története alapján a gyerekek felöltöznek, és előadják karácsonyi dalaikat. Ezek után az osztályok saját kis „zsúrokat” tartanak, miközben - amerikai mintára - megjelenik a Mikulás, és ajándékokat oszt a kisdiákoknak. Estére pedig mindenki ünneplőbe öltözik, hiszen ma van a karácsonyi vacsora az iskola minden tanulója és dolgozója számára. November 21., csütörtök: A félévet záró ünnepségre megyünk, és már el is búcsúzunk a diákoktól és néhány kollégától, hiszen itt a félévi szünidő. Mi magunk is elkezdünk csomagolni, mivel szeretnénk Dél-Indiát körbeutazni, hogy aztán karáelőtt elfogyaszthassák, ugyanis az ötórai ima után egészen napnyugtáig semmit sem ehetnek. Ez az ő nagyböjti időszakuk, hitük egyik alappillére. Önmérsékletet gyakorolnak, és istenük erejét kérik a gonosz elleni küzdelmükben. November 10., vasárnap: Advent második vasárnapján a gyülekezetben egy újabb imacsoport osztja meg velünk adventi gondolatait, és közben meggyújtják a második gyertyát. Isten igéje ezúttal énekben fogalmazódik meg, a kórus elénekü Mária énekét, a Magnificatot. November 13., szerda: Az egész iskola karácsonyi műsora, melyben alsósok, felsősök és gimnazisták egyaránt részt vesznek. Közösen keressük karácsony némelyek számára elveszett vagy még meg sem talált örömhírét, és aztán azt valóban Jézus születésében találjuk meg. A gimnazisták és a nyolcadikosok számára ez egyben az utolsó tanítási nap is, ezt követik a félévi vizsgák. Miközben diákjainkkal az énekeket, táncot gyakoroljuk, és a karácsonyfadíszeket készítjük, mi magunk is egyre inkább átvesszük advent izgatott, várakozó hangulatát. November 17., vasárnap: Az istentiszcsonyra visszatérjünk Kodaikanalba, pihenjünk, és a világ keresztényeivel együtt ünnepelhessük Krisztus születését. Ezzel a kis naplórészlettel talán olvasóink is bepillantást nyerhettek abba, milyen is az advent egy indiai nemzetközi keresztény iskolában (Kodaikanal International School), ahova öt hónappal ezelőtt érkeztünk meg, és vettük át azt a hitoktatói munkát, amit előttünk Jó Angelika és András végzett. Hálásak vagyunk Istennek, hogy élhetünk ezzel a lehetőséggel, és részei lehetünk egy más kultúrának. Sajátos volt ugyan a novemberi advent, de mivel a szünidő már december előtt elkezdődik, keresztény iskola lévén mégis fontosnak tartottuk az advent és a karácsony közös megünneplését - szerettünk volna együtt készülődni és várakozni. December 1., vasárnap: Advent első vasárnapja mindenhol a világban. Az otthoni Útmutató szerint a hét igéje: „Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas.” (Zak 9,9) Kívánjuk, hogy ilyen hosszú várakozás után valóban felkészültek legyünk a fogadására. Mindannyian. Mesterházy Andrea és Balázs „Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: »Térjetek meg!« - azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen (Mt 4,17). ” Luther Márton: A 95 tétel (Zsigmondy Árpád fordítása)
