Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-02-03 / 5. szám
Evangélikus Elet 2002. FEBRUÁR 3. 5. oldal KARÁCSONYI SZIVÁRVÁNY Evangélikusok Albánia csodálatos természeti adottságai, égbenyúló vadregényes hegyei és elragadóan derűs tengerpartja ellenére, Európa legszegényebb országa. Lakóinak nagy része elképzelhetetlen nyomorban él. Az egyharmadnyi Magyarország területen összezsúfolódott népesség döbbenetesen alacsony színvonalon tengődik. A fertőzés veszélyét jelentő szeméthegyekkel borított utcák házaiban hol a villany, hol a víz, legtöbb esetben mind a kettő hiányzik. Fűtésről ki-ki maga gondoskodik. Ha tud. A közintézményeket, köztük az iskolákat, egyetemeket sem fűtik télen, a tanulók és a tanárok is kabátot viselnek telente az osztálytermekben. Európa legszegényebb népének nyomoránál csak a nemzeti büszkesége, öntudata nagyobb. Az illírektől, földrészünk egyik legrégebbi népétől származtatják magukat. Az eredetileg keresztény albánok a török megszállás idején áttértek a mohamedán hitre. Elmondásuk szerint ez a vallási elkülönülés tartotta meg őket a szláv népek tengerében. Lépten-nyomon mohamedán templomokat, dzsámikat találunk, mellettük a karcsú minarettel. Szabályos időközönként a müezzin jellegzetes éneke hívja imára a hívőket. Ennek ellenére ma kevés a vallását gyakorló mohamedán az albánok között. A sok mecsetben kevés a hívő. Egyszerűség Enqucr testvér tiranai kistestvéreivel - egy dán riportfotóján kedvéért istentagadónak vallják magukat. Egyéb jelek azonban cáfolják ezt a vélekedést. Jóindulatúak, segítőkészek, vendégszeretők az albánok, békés, meleg a családi életük. Egy ilyen albán családnál tölthettem az elmúlt heteket, egy eszperantista kongresszus apropójából. Albániában a karácsony hivatalosan csak egynapos ünnep. Hosszasan elgyönyörködnek ugyan a karácsonyfában, de inkább az újesztendőt ünnepük meg hagyományos formaságok között. Már jóval újév, sőt karácsony előtt megtelnek a legjobb ismerősöket illik meglátogatni, a második napon kerülnek sorra a távolabbi ismerősök. A két nap alatt mindenféle intézmény, a legtöbb üzlet is zárva tart. Az albánok barátságos viselkedésére jellemző, hogy bár számukra a karácsony nem vallási ünnep, vendéglátóim minden családtagja külön ajándékkal kedveskedett nekem, a távolabb lakók pedig külön felkerestek, mert tudták, hogy az evangélikusoknak ünnepet jelent a karácsony. Számomra ünnepi adalék volt, hogy éppen karácsonykor láthattam Tiranában szivárványt. (Az albán főváros éghajlata jóval enyhébb Budapesténél.) Talán meglepő, de ma már tulajdonképpen vallási sokféleség jellemzi Albániát, legalábbis a nagyvárosokban. A mohamedánokon kívül akadnak római katolikusok is. Új székesegyházukat ez év elején szentelték fel a fővárosban. Ebből az alkalomból a tiranai operaház zenekara hangversenyt adott, ahol Mozart Koronázási miséjét és egy alkalmi zeneművet adtak elő. Egy kedves katolikus albán kislány nagy örömmel üdvözölt, amikor megtudta, hogy Budapestről jöttem. 0 ugyanis akkor érkezett haza a nálunk rendezett taizéi találkozóról. Elragadtatással emlékezett a nálunk töltött három napra, a vendégszeretetre és a város szépségeire. Különösen a fegyelmezett és rendezett városi közlekedés tetszett neki (?!). Tiranában ugyanis csaknem minden szabály nélkül haladnak a fülsiketítőén tülkölö, keresztjén magazin általában igen |assan haladó járművek. A gyalogosok össze-vissza rohangálnak közöttük, halált megvető bátorsággal. A forgalmas csomópontokon egy-egy közlekedési rendőr integet, minden irányváltást harsány füttyszóval jelezve, mert a villanyrendőrre senki sem ügyel. (A jóindulatú helybeliek belekapaszkodnak a gyámoltalan külföldibe, és úgy rángatják maguk után a biztosnak vélt átkelőkön.) Ortodox vallásé albánok kevesen vannak. Templomaikat a más vallásúak- kal együtt a kommunizmus idején bezárták. Ma már ismét megnyithatták az orChristenstein lelkész angolt tanít a tiranai gyülekezet gyermekeinek piacok és még a környékük is a pulykát árusítókkal. A hagyományos sült pulyka azonban csak szilveszterkor kerül az asztalra. Az óesztendöt bőséges vacsorával búcsúztatják családi körben. Vallási jelleg nem fűződik a lakomához. Az új esztendőt két napon át ünnepük. Az első napon a legközelebbi családtagokat, todox templomokat is, de kevés van belőlük. Viszont protestáns templomoknak egész sokasága található Tiranában. A baptistáknak több irányzata is működik a fővárosban. Például „A Kegyelem Egyházáénak nevezett felekezet magát legközelebb a baptistákhoz érzi, de mégsem akatják magukat elkötelezni ennek a felekezetnek. Ők egy amerikai kulturális intézményben találtak otthonra. (Egyre több hivet szereznek maguknak az albánok között - kitűnően felépített szervezetükkel és módszereikkel - a magukat protestánsnak valló mormonok.) „A Kegyelem Egyháza” tájékoztatott arról, hogy van Tiranában evangélikus templom is. Vasárnap egy istentiszteletre is el tudtam látogatni. A főváros egyik szép, forgalmas, központi fekvésű útján, a Muhamet Gjoleshun van a templom, egy bérház második emeletén. Az ingatlant a múlt év szeptemberében vásárolta meg a tiranai gyülekezet számára egy kicsiny dán falucska, Holstebra evangélikus egyháza. A templom felszerelésének minden darabja valamelyik dán egyházközség ajándéka,- a szép keresztelőtáltól az oltár feszületéig. A fiatal dán lelkész, Kari Christenstein is csak szeptembertől van Tiranában, finn feleségével, Tullaval és 18 hónapos kisfiával, Simonnal. (Következő gyermekét egyébként februárra várja a há- zaspár.) A gyülekezet már mintegy nyolc esztendős múltra tekinthet vissza, és nagyjából háromszáz tagot számlált. Közülük körülbelül száz a megkereszteltek száma. Eddig öt evangélikus missziós lelkész szolgált Albániában. Egy alkalommal viszont az albán hívek jártak Dániában. Ők kérték fel a dán egyházat, hogy küldjön számukra tanárokat, lelkészeket, hogy Tiranában is lehessen evangélikus templomot látogatni. A kérést teljesítették, és elsőként egy rendkívül segítőkész, áldott szolgálatot végző embert küldtek Enquer testvér személyében. Jóllehet nem volt lelkészi képesítése, de az albánok annyira megszerették (különösen a gyermekek), hogy a gyülekezet máig is nagy szeretettel emlékezik rá. A dán egyház - külön engedéllyel - lehetővé tette, hogy minden lelkészi feladatot elláthasson. A tiranaiaknak nagy szomorúságot okozott, amikor vissza kellett térnie Dániába, mivel azonban megbetegedett, haza kellett mennie. (Jelenleg a Missziói Központban szolgál Dániában.) A kitűnő „misszionárius” utódai nem voltak egyformán kiválóak. Volt olyan házaspár is, amelyikre egyáltalán nem szívesen emlékeznek a helybeliek, de Christensteinék újra lendületet hoztak a gyülekezet életébe. (Ma már Tiranán kívül, Albánia más településein is alakulóban vannak evangélikus gyülekezetek: a történelmi jelentőségű Krujában, Szkander bég szülőhelyén, Durresben, az egykori Durazzoban és az ókori Epimanedesen, Albánia különösen elmaradott és szegény vidékén.) Karl Christenstein lelkész angol nyelvű igehirdetését állandó tolmács fordítja. Amikor először jártam ott, éppen a megigazulásról beszélt egyszerűen és érthetően, a hallgatósághoz alkalmazkodva. A hívek ugyanis csaknem kivétel nélkül - kisgyermekek voltak. (Egy más alkalommal már mintegy ötvenen hallgatták az igét, és néhány felnőtt is akadt a gyülekezet tagjai között.) Különösen szép volt az istentisztelet zenei része, a lelkész gitáron kísérte az Istent dicsérő énekeket. A kicsiny tiranai evangélikus egyház már több külföldi testvérgyülekezetre is szert tett. Örömmel vennék, ha valamelyik magyarországi evangélikus gyülekezettel is testvéri kapcsolatot létesíthetnének. Dr. Berényi Zsuzsanna Ágnes Világraszóló magyarok „ Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hivatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. Az. aki az öt talentumot kapta, azonnal vállalkozásba fogott velük,, és nyert másik ötöt. ” (Máté 25,14-17) Ez a jézusi példázat jutott eszembe, ahogy a budapesti Almok Almodói - Világraszóló Magyarok Millenáris Kiállításán sétáltam. Sok talentumot adott az Isten a magyar népnek, és ezzel nagy felelősséget is. Hiszen így sokat is kémek számon rajtunk. Azonban látva ezt a hatalmas csarnokot, talán vehetjük a bátorságot kimondani: nem ástunk gödröt a földbe, és nem rejtettük el a ránk bízott talentumot, ahogyan azt a példázatbeü harmadik szolga tette. Szívet melengető végigjárni azt a kiállítást, amely tavaly december óta minden nap várja a látogatókat a Millenáris Kiállítócsamokban. A több órás séta (!) végén büszke szívvel mondhatjuk: szinte nincs olyan része a tudománynak, művészetnek, ahol a magyarok ne értek volna el világraszóló, a tudományos és kulturális életet olykor gyökeresen megváltoztató eredményeket. A különféle karzatok segítségével több szintessé alakított csarnokban egymás után helyezték el az irodalom, matematika, fizika, orvostudomány, csillagászat, építészet, közlekedés, földrajz, oktatás, zene, sport, színművészet területén dolgozó, szolgáló Világraszóló Magyarok arcképcsarnokát. Az előző felsorolás szigorúan a teljesség igénye nélkül készült, hisz’ szinte lehetetlen felsorolni azon tudósok, kutatók, feltalálók tudományterületeit, mellyel a több kilométeres séta során találkozik az odalátogató. Az arcképcsarnok nagy tablóiról - a rövid életrajz mellett - megtudhatjuk azt is, mit köszönhetünk a fényképről ránk tekintő személynek. Sok esetben megcsodálhatjuk a találmány kiállított modelljét, vagy felvételről megnézhetjük, meghallgathatjuk magától a feltalálótól a felfedezés történetét. Több pavilon segít jobban megismerni az adott művészeti-, illetve tudományág történetét, híres képviselőit az ott kiállított fényképek, kordokumentációk segítségével. (Ezekben a helyiségekben a szervezők falra szerelt nagyítókkal segítik a látogatókat.) Azt csak szerényen jegyzem meg, hogy lutheránus szívünk is büszkén dobbanhat meg egy-egy Nobel-díjas tudós tablójához érve. Sok talentumot kaptunk mi, magyarok. Ezek felhasználása, kamatoztatása sok munkával, szorgalommal, de ugyanakkor belső vívódással és harccal jár. Számtalan zsákutca és kerülőút előzi meg az eredményeket. Sokszor nehéz az út, de mindig ott a felülről jövő segítség. Dr. Szabó Árpád matematika-történész gondolatával ajánlom mindenki figyelmébe az Álmok Álmodéi, Világraszóló Magyarok kiállítást, amelynek megtekintése tartalmas gyülekezeti alkalom is lehet: „ Ha valami nem sikerül, az azért nem sikerül, mert valami sokkal jobb fog helyette történni... ... Terveim közül nagyon kevés sikerült. Azt is mondhatnám, hogy amit akartam, az soha nem sikerült. Ellenben sikerült annál sokkal jobb valami, amire nem is gondoltam. A sorsomat nem én irányítottam, és meg kell, hogy elégedve legyek, mert sokkal jobb jött, mint amit szerettem volna. ” Boda Zsuzsa Az Álmok Almodói, Világraszóló Magyarok kiállítás megtekinthető miden nap 10.00 és 21.00 óra között a 1024 Budapest, Lövöház u. 39. sz. (Széna tér) alatti Millenáris Kiállítócsarnokban. Tel.: (06 1) 438-5300 Egy meghallgatott imádság Erőt'kértem az Úrtól,s Ö nehézségeket adott, amelyeken megedződtem. Bölcsességért imádkoztam,és problémákat adott, amelyeket megtanultam megoldani. Előmenetelt óhajtottam,gondolkodó agyat és testi erőt kaptam, hogy dolgozzam. Kértem bátorságot,és Istírn veszélyeket adott, amelyeket legyőztem. Áhítottam, hogy szeretni tudjak,és kaptam az Úrtól bajbajutott embereket, akiken segítsek. Kegyes jóindulata helyett alkalmakat kaptam a jóra. Semmit sem kaptam, amit kértem, és mindent megkaptam, amire szükségem volt. Imádságom meghallgatásra talált. (Ismeretlen szerző) A Királyhágómelléki Református Egyházkerület és az MNC Magyar Népfőiskolái Collegium az Ady-év alkalmával szavalóversenyt rendez, a 14. életévüket betöltötték számára, korcsoportos beosztással. Jelentkezni a határon túlról és az anyaországból lehet. Elődöntők színhelye: Nagyvárad, Nagydobrony, Rév-Komárom, Sárospatak, Kecskemét, Budapest. Döntő: Vác. Részvételi szándékot életkor feltüntetéssel 2002. február 28-ig kérjük jelezni a 323-0307-es budapesti telefonszámon. / Ima- és böjtközösség Magyarországért Szeretettel hívjuk testvéreinket az országunkért való közös imádságra. Az előző évekhez hasonlóan idén is várjuk mindazokat, akik szívükön viselik országunk sorsát és nyitottak arra, hogy más felekezetbeli testvérekkel együtt imádkozzanak az egyházért, a misszióért. Isten életeket megváltoztató munkájáért. Az evangélikus egyház részéről Szeverényi János esperes fog szolgálni. Az alkalom időpontja: 2002. február 15-16. Helyszíne: Hotel Regina, Budapest XXII., Művelődés u. 21-27. Házigazdája: Timóteus Társaság. További információ: Besenyei József, Timóteus Társaság, Budapest, Zsurló u. 6. Tel.: 228-0682.
