Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-10-06 / 40. szám
Evangélikus Élet 2002. OKTÓBER 6. 3. oldal 70 év után ismét építkezünk Evangélikus nyugdíjasotthon Sopronban Egyház és társadalom (Folytatás az 1. oldalról.) Három éve kezdték meg Baranyában a civil szervezetek, az egyházak és az ön- kormányzatok dialógusát - Platthy Iván kormányfőtanácsos javaslatára - olyan kérdésekről, amelyekben az egyházak közfeladatok megoldásában vállalnak szerepet. így került sor a közoktatás, majd a kisebbségek helyzetének a megvitatására. Idén az egyházi feladatvállalás jelentőségét az is kiemelte, hogy az eseményre templomban került sor. Az evangélikus környezet jelzésértékű volt: Pécsett ugyanis már hagyománya van a gyülekezet és az önkormányzat közös gondolkodásának, cselekvésének. A helyszínválasztás ugyanakkor a Magyarországi Evangélikus Egyháznak a mai magyar társadalom iránti felelősségérzetét is hangsúlyozta. A Soproni Evangélikus Egyházközség 70 év elteltével ismét nagy vállalkozásba kezdett. Akkor, 1932-ben, a nagy gazdasági világválság idején is képes volt a gyülekezet arra, hogy önerőből elemi iskolát építsen a Deák tér sarkára, ami néhány év óta ismét evangélikus gimnáziumként működik. Most pedig az iskola melletti beépítetlen telken kezdődött el egy egyházi szeretet- intézmény építése a Kisfaludy és Gyóni Géza utcák találkozásánál. A gyülekezet 2001 őszén határozta el, hogy nyugdíjasházat létesít diakóniai munkájának bővítése és az egyre fokozódó igények kielégítése céljából. Az otthon tervezett bekerülési összege 280 millió Ft, amely két forrásra támaszkodik: egyrészt a Széchenyi-terv keretében pályázaton elnyert 150 millió Ft vissza nem térítendő állami támogatásra, másrészt az államosított Fő téri „Fabricius-ház” pénzbeli kártérítésének összegére. E két nagyobb összeg, valamint híveink és egyéb támogatók áldozatos adományai segítségével kezdődött meg egy hónapja a munka. (Nyugdíjasházunk tervezője a kerület püspöki székházát is alkotó győri Comfort Tervező Kft. Ráskai Péter vezetésével.) Szeptember 26-án délután a már kész fundamentum felett állhatott meg a gyülekezet, hogy letegyük az épület alapkövét. Az egyházi szolgálatot Jankovits Béla esperes, Zügn Tamás vezető lelkész és Gabnai Sándor lelkész segédletével Ittzés János püspök vezette. A püspök a napi zsoltárige (Zsolt 145, 15-16) alapján hirdette Isten igéjét. Szólott az emberileg remélt földi utolsó hajlék tervezésén, építésén és munkálatain túlmutató égi reményről, amely tudja, hogy „minden jó adomány és tökéletes ajándék felülről, a világosság Atyjától száll alá”. Várakozva nézhet gyülekezetünk, de nem a tervezőre, a kivitelezőre, az építést leve- zénylőre, hanem az Élő Istenre. 1 Az Evangélikus Élet hasábjain néhány hete már megjelent egy tudósítás a Tótkomlóson vendégeskedő galánta- iakról. Ok a Szlovák-Magyar Szövetség és a Tótkomlósról elszármazott szlovákok nevében helyeztek el márvány emléktáblát az evangélikus templom falán. Ez a látogatás része volt annak a kulturális kapcsolattartásnak, amit a két város önkormányzata 1999-ben testvérvárosi szerződés aláírásával vállalt. Múlt vasárnap ismét a galántaiak voltak a vendégek a tótkomlósi templomban, de a háromfős gyülekezeti küldöttséget már nem annyira a múlt, mint inkább a jövő és az együttműködés kialakításának lehetőségei foglalkoztatták. Jaroslav Mlynár lelkész, Mária Záhorcová felügyelőasszony és dr. Vladimir Gergel presbiter-kántor ennek jegyében kereste fel - még az istentisztelet előtt - a helyi szeretetotthont. Galántán is van ugyanis hasonló intézmény, amit 2000-ben szenteltek fel. Az 30 fő befogadására alkalmas, és a 2-3 ágyas szobákat ott teljes egészében a lakók saját bútoraival renAz igehirdetést követően Kebelei Ferenc gyülekezeti felügyelő felolvasta az alapkőokiratot, és elhelyezte a helyére. A lelkészek - kiegészülve Volker Menke német lelkészünkkel és Weltler Rezsővel, a győri szeretetotthon igazgató lelkészével - megáldották az épülő intézményt. Az egyházi szolgálat fényét méltóan emelte a soproni Juventus fúvószenekar szolgálata. Világi részről a Széchenyi-tervet gondozó minisztérium főosztályvezetőhelyettese, Telekes György szólt a pályázati rendszerben rejlő lehetőségekről, majd Ivanics Ferenc megyei közgyűlési elnök köszöntötte gyülekezetünk kezdeményezését, külön kiemelve, hogy egyházközségünk milyen fontos szerepet töltött be a múltban Sopron életében. Mind a város, mind hazánk érdeke, hogy az elkészülő intézmény hozzájáruljon az időskorú lakók jobb szociális ellátásához és befogadásához. Az ünnepélyt követően a dezték be. Az átlagéletkor is magasabb náluk, és - lelkészük elmondása szerint - Galántán nagyobb arányban gondoznak elesett, beteg embereket. A tótkomlósi otthon szlovákul tudó lakói boldogan invitálták szobáikba a vendégeket. A beszélgetések lehetőséget adtak a jövendőbeli testvérgyülekezet jobb megismerésére is. A mintegy 800 főt számláló galántai gyülekezetbe Jaroslav Mlynár 22 évvel ezelőtt érkezett. Akkor még sem Galántán, sem a szórványgyülekezetekben nem volt templom. Az alkalmakat magánházakban vagy imaházban tartották. A lelkész talpraesettségéről, szervezőkészségéről, de mindenekelőtt Isten áldásáról árulkodik, hogy Galántán azóta két templom és egy szeretetotthon is áll. A lelkész mellett hitoktató és segédlelkész is szolgál a gyülekezetben. A legnagyobb segítség mégis ahhoz kell, hogy a szórványokban élő mintegy száz magyarhoz anyanyelvükön jusson el Isten igéje. A kölcsönös érdeklődés és tapasztalatcsere olyan felismerésre vezetett, hogy két közösségre vágyó, sok szemszomszédos Eötvös József Evangélikus Gimnáziumban fehér asztal mellett folytatódott a nap további programja. A nyugdíjasházbá felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül tesszük lehetővé a rászorulók bekerülését. Céljainkat rögzíti a Zügn Tamás vezető lelkész által fogalmazott alapkőokirat szövege is: „Egyházunk Urától, Jézus Krisztustól kapott küldetésünknek tekintjük, hogy gondoskodjunk idős felebarátainkról; számukra nyugodt, békés, kényelmes elhelyezést és teljes ellátást biztosítsunk, és ezáltal hozzásegítsük őket az időskor testi-lelki terheinek könnyebb elviseléséhez. Munkánkat az Úrban bízva kezdjük, Tőle kérünk segítséget a megvalósításhoz is... Azt reméljük, hogy idős emberek megsegítésén keresztül, utódaink itt végzett áldozatos munkájával Isten dicsöíttetik majd, akié a dicsőség az egyházban nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké!” pontból valóban hasonló gyülekezet találkozott össze, akik az országhatár és a mintegy 400 km-es távolság ellenére testvérekként kívánják számon tartani egymást, együtt szeretnék megőrizni a krisztusi drága kincset. Az evangéliumi örökség mellett azonban a magyar és a szlovák népnek vannak más jellegű kincsei is, amelyek megőrzése és továbbörökítése ugyancsak fontos feladat. Példának okáért a nyelvi, kulturális, zenei hagyományok, amelyek sokszínűségéből e kétnyelvű ünnepi istentiszteleten is ízelítőt kaphattak a jelenlévők, a gyönyörű énekes liturgia során. A két gyülekezetét képviselve Jaroslav Mlynár szlovák és Balogh András helyi lelkész állt meg az Úr oltára előtt, hogy hálát adjanak a soha el nem fogyó isteni szeretetért (lKor 13,8). Ez az a szeretet, mely összköt népeket, mely megáld minden közös szándékot, mely valóban testvérekké teheti Krisztusban a tótkomlósi- akat és a galántaiakat is. A szlovák és a magyar prédikációt követően a gyülekezetek vezetői megállapodási szerződést írtak alá, melyet mindkét nyelven felolvastak a nagyszámú gyülekezet előtt. Ez a megállapodás mérföldkő mindkét gyülekezet életében. A testi és lelki testvériség építésének célkitűzése mellett a testvérgyülekezetté válás hivatalos okmányában gyakorlati feladatok és együttműködési javaslatok is szerepelnek. így a jövőben személyes találkozások révén evangélizá- cióra, segédeszközök által pedig (írások, CD-k, video- és magnókazetták, kották, gyermekmunkaanyagok stb.) kölcsönös segítségnyújtásra nyílik lehetőség. Szó van a megállapodásban - elsősorban gyermekek közötti - csereüdültetésről és közös megoldáskeresésről a gondokban, Pál apostol parancsa szerint (Gál 6, 2). Tótkomlós és Galánta legfőbb közös feladata tehát: a kincs őrzése, Krisztus törvényének, a szeretet parancsának teljesítése. Reméljük, hogy a tótkomlósiak jövő tavaszra tervezett galántai látogatása méltó folytatása lesz az ígéretes kezdetnek. Balogh Zsuzsanna A beszámolók élére kívánkozik id. Balog Zoltán református igazgató lelkész (Iszákosmentő Misszió) bizonyságtétele. 0 személyében is megtestesítője az együttműködésnek, hiszen lelkészként részt vesz a civil szervezetek munkájában: az 1877-ben alakult alkoholellenes mozgalom, a Kék Kereszt, valamint a Józan Elet hazai egészségvédelmi tömörülés egyik vezetője. Az ő szájából - egy harmincágyas, alkoholbetegeket gyógyító intézményt is vezet Dömösön - hitelesen hangzott az arra a veszélyre való figyelmeztetés, mely szerint az egyház társadalmi szerepvállalása elterelheti energiáit az evangélizációtól, pedig csak a megtérés, a hit, az új élet szabadíthat meg tartósan a szenvedélyek rabságából. Ifi Géza plébános (Kaposvár) és Molnár Géza intézményvezető (Kecskemét) a katolikus Magyar Karitász-szolgálat egyes elemeiről szóltak. Előbbi színes előadásában kiemelte, hogy a korai keresztények már a Római Birodalomban - mai szóhasználattal élve - ökumenikusán, vallási és szociális korlátok nélkül végezték a karitatív munkát. Molnár Géza a Rév - Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat tevékenységéről szólt, amely immár nyolc városban működik. A nemzetközi tapasztalatok - konkrétan a skóciai modell - a konferencia egyik legtartalmasabb blokkját jelentették. Az alapinformációkat Kenneth MacKenzie lelkipásztortól (Budapesti Református Skót Misszió) kaptuk meg. Az egyházi szociális tevékenység nagyságrendjére jellemző, hogy évi negyvenmillió fontot igényel, s ennek 97 százalékát az állam nyújtja. De az egyházra, a hívekre háruló lj2 millió font is jelentős összetevő. A munkán keresztül szembesül a szekularizált társadalom az egyház értékeivel. Az egyház feladata a partnerség, a helyi és az országos kormánnyal, a civil és az önkormányzati szférával. Skóciában az elmúlt két évtizedben jelentős szerepet játszott az egyház az ötmilliós ország nemzeti identitásának erősödésében. Ennek is köszönhető, hogy a közelmúltban, háromszáz év után, bizonyos átruházott jogokkal újra működhet a skót parlament. Ennek előfutára az évente nyolc napot ülésező egyházi közgyűlés volt. Pángyánszky Ágnes pilisi lelkész hat hetet tölthetett Skóciában, a Civil Társadalmat Fejlesztő Iroda ösztöndíjával. Pilisre ezres nagyságrendben költöznek családok a fővárosból. Glasgow-ban azt is tanulmányozta, hogyan segítheti az egyház a helyi közösségekbe való beilleszkedésüket. Ebben a nagyvárosban ugyanis jelentőssé vált a mobilitás. Az ipar hanyatlása miatt sokan elköltöztek, először chilei, majd koszovói menekülteket költöztettek a kiürült lakóhelyekre, azután ők is hazatértek. Ekkor lett Glasgow az Egyesült Királyságba érkező menekültek állandó központja. Jellemző, hogy skót egyházi teremben működik a Glasgow-i Önkéntes Szervezetek Tanácsa, lelkészi elnökkel. A civil összefogásnak, az idegengyűlölet fékezésének, a helyi hálózatok kiépítésének legtöbbször egyházi emberek a katalizátorai, és egyházi épületek adnak otthont a kezdeményezéseknek. Mint előadásában említette, meglepte, hogy ezek az emberek sohasem politizáltak; a segítségnyújtás belülről fakadó igénye volt a meghatározó számukra, mivel a menekültben felismerték a hozzájuk érkező Jézust. A skót blokkot Csanády Dániel, a programiroda vezetője zárta fontos információkkal. Előadása vigasztaló is volt: nincs okunk a csüggedésre, ha még nem tartunk ott, mint az Egyesült Királyságban, hiszen az angol jótékonyság hagyományai 1601-re, I. Erzsébet úgynevezett szegénytörvényeire nyúlnak vissza. Nálunk csak 1997-ben született meg a közhasznú szervezeteket segítő nonprofit törvény. 44 000 ezer skóciai civil szervezetből 27 000 a közhasznú, 5000 az egyházi civil szervezet; 86 százalékuk helyi szinten működik, 46 százalék pedig kifejezetten szociális célú. Jelentős a munkaerőigény, százezer hivatásos fizetett alkalmazott és három- százezer állandó önkéntes dolgozik a szervezetekben. Az önkormányzatiságot erősítette, amikor a bonyolult rendszert valódi reformmal átláthatóvá tették. Ma mindössze 32 önkormányzat működik Skóciában (nálunk 3200 a településeken), de ezek igen erősek. A hazai állami oldalt Bíró Boldizsár minisztériumi főcsoportfőnök előadása ismertette. Lényegében azokról a meglévő és tervezett programokról szólt, amelyek révén az állam enyhíteni kívánja a szociális feszültségeket, javítani az egészségügyi ellátást, elősegíteni a családok életének jobb minőségét. Ezeket csak üdvözölni lehet, a konferencia viszont megerősítette, hogy bármennyire alapvető az állami szerepvállalás, az anyagi erőforrások növelése, ezek hatékonysága nem képzelhető el a civil szféra aktivitása nélkül. Különösen jelentős mindenütt a helyi adottságokat figyelembe vevő összefogás, többek között a településen működő gyülekezetek, lelkészek, gyülekezeti munkások közreműködésével. Pécs jó példa erre, tudtuk meg dr. Mikoly Lilian szociálpolitikai osztályvezető ,Az önkormányzatok és az egyházi szervezetek együttműködése Pécs városában” címmel tartott, informatív előadásából. A 'sok örvendetes konkrétum mellett bőven esett szó a hiányosságokról és az evangéliumi üzenet mélyebb rétegeiről. Időszerű gondok, a jászladányi és paksi romaproblémák, a fiatal katonák öngyilkossága, a fogyatékkal élőket sújtó intolerancia, a drogfüggők számának növekedése stb. sajátosan erősítik a krisztusi életpélda, az áldozatvállaló szeretet időszerűségét. Az irgalmas samaritánus példázata - hallottuk - a 21. században is releváns. Ez a század az egyházi élet, így az igehirdetés hagyományos értékeinek a megőrzése mellett a lelkigondozás százada lesz. Frenkl Róbert „Hétköznapi” lelkészavatás Nyíregyházán Szeptember 18., szerda, délután négy óra. Az emberek igyekeznek hazafelé, kígyózó kocsisorok, nagy nyüzsgés. A város olyan, mint máskor. Semmi különös. Szokványos hétköznap délután. De nem az Galgóczi Lívia Magdolna számára, akit a nyíregyházi evangélikus nagytemplomban ezekben a percekben avat lelkésszé - szolgatársak, ismerősök, rokonok, barátok jelenlétében - D. Szebik Imre elnök-püspök. Számára ez ünnepi hétköznap. Mintegy 60 évvel ezelőtt Lívia nagyapja, Gáli Sándor is ugyanitt indult a szolgálatra. Az oltárnál most Bozorády Zoltán püspökhelyettes és dr. Cserháti Sándor teológiai professzor végezte a liturgiát D. Szebik Imre mellett, aki a 2Kor 12,9 alapján hirdette az igét; „De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. " Lívia a diósgyőri gyülekezetből indult az Evangélikus Hittudományi Egyetemre. Tanulmányait 1994-1999 között végezte, majd 2002 őszén szerzett lelkészi diplomát. Négy és fél évig ápolónőként is dolgozott, főleg gyermekonkológián. Két évig volt gyülekezeti munkatárs a nyíregyházi Emmaus Evangélikus Szeretetotthonban, ahol - Bozorády Zoltán igazgató lelkész mellett - mostantól segédlelkészként folytatja szolgálatát. Gál Zsuzsanna Gabnai Sándor EGYÜTT ŐRIZNI A KINCSET Testvérré lett gyülekezetek A gyülekezetek vezetői aláírják a megállapodási szerződést Fotó: Lóczi Mihályné
