Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-10-06 / 40. szám

Fotó: Bottá Dénes 4. o ldal 2002. OKTÓBER 6. Evangélikus Élet A Déli Egyházkerület felügyelője köszönti az Északi Egyházkerület székházának tanács­termébe lépő vesztfáliai főpásztort. (Mögöttük az országosfelügyelő-helyettes.) Az egyház jelképes hajója a Balatonon Előző számunk címoldalán rövid hír­ben jeleztük, hogy hazánkba érkezett - a Magyarországi Evangélikus Egy­ház és a Magyarországi Református Egyház meghívására - dr. Manfred Sorg, a Vesztfáliai Evangélikus Egy­ház püspöki rangú elnöke (Präses). A nyolctagú vesztfáliai delegáció egy hetet tartózkodott Magyarországon. Hét vendégünk először járt hazánkban! Szá­mukra nemcsak az egyházi találkozások sora, de az ország szépsége, változatos jellege éppúgy élményt jelentett, mint a magyar emberek megismerése. Sorg el­nök kíséretében az ottani egyház vezető­ségének három tagja, az országos egyhá­zi hivataluk néhány munkatársa és két lelkész volt jelen. A vesztfáliai kapcsolat nem új keletű. Egyházunk korábban igen intenzíven ápolta a közös szálakat. A református egyház hosszú évek óta hivatalos partneri viszonyt tart fenn, az evangélikus kapcso­latok azonban átmenetileg szüneteltek, néhány személyes találkozástól és ösztöndíjas csereprogramtól eltekintve. Egy évvel ezelőtt Szebik Imre elnök­püspök és Hafenscher Károly orszá- gosiroda-igazgató felkereste Bielefeld- ben Manfred Sorg egyházelnököt, és meghívta Magyarországra. Reménysé­günk szerint a hagyományos jó kapcsolat ismét intenzív testvéri együtt munkálko­dásban folytatódik. A látogatók programja nemcsak zsú­folt, de igen színes is volt. Felkeresték mindkét egyház vezetőségét. Ellátogattak az Evangélikus Hittudományi Egyetemre és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektorához. Voltak Győrben, a Dunántúli Egyházkerület székházában, valamint a pápai református teológián és gimnázi­umban is. Egyházunk elnökségének egy része az Északi Egyházkerület székházá­ban folytatott informatív tárgyalásokat Sorg elnökkel és kíséretével. Magyar részről jelen volt D. Szebik Imre elnök­püspök, Benczúr László országosfelügye­lő-helyettes, Sólyom Jenő déli kerületi felügyelő, Hafenscher Károly orszá- gosiroda-igazgató és Szirmai Zoltánná külügyi osztályvezető. Fontos állomása volt a találkozásnak az a teológiai fórum, amelyet a Református Egyház Zsinati Irodájának székházában tartottak a három egyház vezetőjének szolgálatával. Mindkét vendéglátó örült a vesztfáliai testvérek itt-tartózkodásának. Különösen is fontos volt az együtt töltött napokban, hogy vendégeink a maguk eszközeivel abban is segítettek, hogy a két magyar protestáns egyház egymáshoz való kap­csolata még szorosabbra fűződhessen. Lapunk múlt heti számában - a bedegkéri templomszentelésről írt tu­dósításban - a Somogy Megyei Önkor­mányzat példaértékű „egyházi vállal­kozásáról” olvashattunk. Ezúttal Veszprém megyéből számolhatunk be hasonló jellegű kezdeményezésről. Amikor a Veszprém Megyei Közgyű­lés négy évvel ezelőtt megalakutt, Kuti Csaba elnök fontosnak tartotta, hogy egyházügyi tanácsadót kérjen fel maga mellé. Dr. Huszár Pál veszprémi adjunk­tus személyében talált kiválóan alkalmas munkatársat erre a feladatra. Egy olyan munkatervet dolgoztak ki, amelynek je­gyében az önkormányzat igyekszik megszilárdítani kapcsolatát a különböző felekezetekkel, de egyúttal erősíteni kí­vánja a különböző felekezetek egymás közötti együttműködését is a megyében. Veszprémben tehát rendszeresek az olyan találkozók, amelyek keretében az önkor­mányzat képviselői felkeresik a megye legfontosabb egyházi központjait. így gyűltek össze az elmúlt négy év alatt a révfülöpi Evangélikus Oktatási Központ­tól kezdve - a veszprémi érsekségen ke­resztül - a tihanyi apátságig több helyen. A megválasztott önkormányzati cik­lus utolsó találkozóján, az elmúlt négy év munkájának kiértékelésére gyűltek össze szeptember 27-én a lelkészek és a helyi politikusok. A mostani találkozót egy „felekezetileg semleges” területen tartot­ták meg, ugyanis a találkozó résztvevői a hullámzó Balaton vizére szálltak. Az első napirendi pont a köszönet sza­va volt. A megyei önkormányzat Tisler Géza csopaki református lelkésznek, egyházkerületi főjegyzőnek a pro comi­tatu Vespremiensis díjat adományozta ki­emelkedő közösségi munkájáért. Ezután dr Huszár Pál értékelését hallhatták a je­A felügyelőnő, Bence-Utrosa Gabri­ella köszöntő szavaiból, a vezetőség és a gyülekezeti krónikát olvasók arcáról még a kívülállók is megérezhették, mi­lyen békét, nyugalmat és Istenre mutató biztonságot kapott ez a kis gyülekezet Skalics Gusztáv lelkésztől. Ő 1972 óta mind a mai napig - még nyugdíjas létére is - szeretettel gondozza az itt lakókat, akik ugyan kétszeresen is kisebbségben vannak, de magyarságukat és evangéli- kusságukat egyaránt szeretik aktívan megélni. (A lendvai gyülekezet szórvá­nyai Dobronaktól Csáktornyáig, Csenté- től Kapcáig, Petesházától más falvakig terjednek.) A jubileumi istentisztelet első prédi­kátora a Szlovéniai Evangélikus Egyház püspöke, Ernisa Géza lKorintus 3.11- ről beszélt: „Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. ” Csak ezen az alapon élhet, ün­lenlévők, amelyben elmondta, hogy nem volt hiábavaló a négy évvel ezelőtt indult kezdeményezés. Egymás alapos megis­merése mellett sikerült - a hitoktatói munka összefogását támogatandó - négy konferenciát is tartani. A millenniumi ünnepségsorozatok bátorítólag hatottak ránk. Megtanultunk közösen ünnepelni. Felismertük, hogy összetartozunk, és fe­lelősek vagyunk egymásért. A közgyűlés elnöke, Kuti Csaba baráti számadásnak tartotta ezt a találkozót. Megemlítette, hogy a művészeti, az okta­tói és a szociális szférával működött az in­tézményesített kapcsolattartás, de az egy­házakkal korábban nem. Ezért tartotta fontosnak ennek kiépítését. Dr. Márfy Gyula veszprémi érsek sze­rint sokszor elhangzik az a felszólítás, hogy a másik véleményét tiszteletben nepelhet egy gyülekezet, benne szlové­nek és magyarok egyaránt. Josár Lajos bodóhegyi lelkész, aki 1958-1961 között káplánként is szolgált e kicsiny nyáj előtt, Lukács 12,32 alap­ján tolmácsolta Jézus szavait: „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyá­toknak, hogy nektek adja az országot. ’’ Nincs okunk a félelemre, mert a nehéz­ségekből is kivezet a mi Urunk. Úgy le­het ünnepelni, hogy bátran előre tekin­tünk, ahogy Gusztáv Adolf svéd király éneke fogalmaz: „Bízzál, ügyed az Iste­né, Ne félj, hogy porba ejtené Drágán megváltott népét! Ő rendel Gedeont mel­léd, Ki vészben, viharban megvéd Téged és szent igéjét.” Surd lelkésze (e sorok írója) és fel­ügyelője, Szegedi Sándor is szeretettel­jes meghívást kapott erre az ünnepi alka­lomra, ahol a falu szépen hímzett címere adta a köszöntés alapját. A kereszt víz­kell tartani. Amikor az egyház emeli fel szavát, és mond véleményt, akkor nem ilyen egyértelmű a helyzet. A „magyar tengeren” utazva Ittzés Já­nos evangélikus püspök megjegyezte, hogy Jézus tanítványainak köze volt a vízhez. Példaértékű az itt tapasztalt mun­kakapcsolat, amelyet már több helyen is ajánlott megvalósítani. Fontos, hogy mindenki a maga helyén képviselje a ke­resztény értékeket. A tihanyi apátság alatt elhaladva fo­galmazódott meg: nem új úton kell jár­nunk, hanem azon, amit államalapító ki­rályunk mutatott számunkra. Reménység szerint Veszprém megyében a következő négy évben is lesz igény és készség - ál­lami és egyházi részről egyaránt - az együtt munkálkodásra. szintes szára szeretetben, testvérként köt össze minket, ahogyan ez évtizedek óta megvalósul Kuzmics István szlovén bib­liafordító révén, aki több mint két évtize­det szolgált Surdon. A címer koronája pedig emlékeztet minket arra, amit Jézus ígért övéinek, a reménységre a jövő fe­lől. A mennyre kell készülnünk. Földbe gyökerezünk, mint a címer fái, de jó gyümölcsöket kell teremnünk égi Atyánk dicsőségére. A 100 éves jubileumra összegyűltek tiszta harmóniában zengték együtt - az új orgona kíséretével - két nyelven, szlové­nul és magyarul az éneket. Fiataljaik meghatóan szép verssel, gitárral, fuvolá­val szolgáltak, és hallhattuk zsoltárfeldol­gozásokat egy magyarországi vendégmű­vész, Dinnyés József előadásában is. Baráti, testvéri beszélgetés folyt még a közös ebéd alatt is, a magyarok számá­ra azzal a jó érzéssel, hogy Lendván szí­vesen szólalnak meg anyanyelvükön az evangélikusok. Az istentisztelet mindig mindkét nyelven folyik, amíg lesz olyan magyar nyelven prédikáló lelkészük, mint Skalics Gusztáv, aki korát és egész­ségét nem kímélve hirdeti az örömhírt - ha kell, három nyelven is. Smidéliuszné Drobina Erzsébet OI Kántorképző Intézet, Fót A Kántorképző Intézet 2002/2003. tanévi téli tanfolyama 2002. október 19-én, szombaton kezdődik a 10.30-kor tartandó megnyitóval. A tanfolyam 20 szombati tanítási napból áll (a záróvizsga várható időpontja 2003. április 5.), helyszíne a fóti „Mandák Otthon” (2151 Fót, Berda J. u. 3., tel.: 27/360 093). Jelentkezni a fenti címen lehet 2002. okt. 10-ig. Új hallgatóktól lelkészi aján­lást és az eddigi zenei tanulmányokról szóló rövid beszámolót kérünk mellékel­ni a jelentkezéshez. A tanfolyamon oktatott tárgyak: egyházi ének, harmonium-, ill. orgonajáték, szolfézs-zeneelmélet; az oklevél megszerzésére készülő hallga­tóknak: kaivezetés, liturgika, orgonaismeret. Felvételi vizsga nincs, minden hall­gatóval saját szintjéről indulva igyekszünk foglalkozni. Részvételi díj, mely az ebéd költségeit is magába foglalja: 14 000 Ft, mely két részletben is fizethető. Kérjük a hallgatókat küldő gyülekezeteket, lehetőségük szerint támogassák jövendő kántoraikat legalább útiköltségük megtérítésével. (A gyülekezet vezetőségének kérésére, indokolt esetben, lehetőségünk van az Or­szágos Egyház anyagi támogatását kérni.) Menyes Gyula A szlovéniai Lendván 100 éves a gyülekezet A szüreti munkaidő ellenére ünnepi alkalmat szervezett önállósulásának 100. évfordulójára a 120 lelket számláló kicsi lendvai gyülekezet. Arra a közgyűlés­re emlékeztek, amikor 1902. szeptember 2-án a hívek határozatot fogalmaztak meg az önálló gyülekezet megalapításáról, s egy év múlva meg is választották el­ső lelkészüket, Teke Dénesi. Templom, lelkészlak, kántorlakás, iskola és tanító­lakás épült két évtized alatt, így kovácsolódott össze a maroknyi evangélikus közösség, először határon belül, majd az új országhatáron túl. A régen áhított templom 1934-ben épült fel Skalics Sándor lelkész szolgálati ideje alatt. Világosság és sötétség Az evangélikus egyház gyermekmunká­jában aktívan közreműködőket hívta to­vábbképzésre a közelmúltban az EKU (Evangelische Kirche der Union). Né­met, lett, román, erdélyi és magyar részt­vevők lehettek jelen a szeptember 18. és 23. között Brandenburgban megrende­zett konferencián. A fő téma a világos­ság és sötétség fogalmának bibliai alapú átgondolása volt, de a témafeldolgozás változatos gyakorlati módszereivel is megismerkedhettünk. Óratervezés, csa- ládiistentisztelet-előkészítés, gyermektá­borok programjának összeállítása mel­lett kézműves technikák elsajátítása is szerepelt a képzés anyagában. Az ötletbörzén, tapasztalatcserén és a nem kevésbé hasznos beszélgetéseken túl lehetőségünk nyílt kulturális progra­mokra is. A szabadidőben mi Berlin ne­vezetességeit tekintettük meg. Egy más alkalommal a rossz időjárás elől Berlin egyik legszebb múzeumába, a Pergamon Múzeumba menekültünk, s ezt cseppet sem bántunk meg, hiszen az ókori kultú­ra - tanulmányainkból már többnyire is­mert - lenyűgözően monumentális emlé­keit láthattuk itt. A hét egyik legnagyobb ajándéka a berlini evangélikus dómban megtartott kantátazenés istentisztelet volt. A világ­város monoton zajából kiszakadva min­denkit magával ragadott J. S. Bach mu­zsikája és a dóm lebilincselő szépsége. Mivel ott-tartózkodásunk ideje alatt Németországban parlamenti képviselő- választás zajlott, mi is részt vehettünk a brandenburgi dómban azon a könyörgé­sen, melynek során országuk jövőéjéért imádkoztak a legfőbb állami és egyházi méltóságok. Az élményekben gazdag hét közös úr­vacsoravétellel zárult, ahol ismét elhang­zott Jézus szava: „Én vagyok a világ vilá­gossága. " Jézus szavában küldetést kaptunk arra, hogy ezt a világosságot vi­gyük magunkkal - a gyermekek köze. Balog Eszter - Schailer Bernadett „Nem esik messze az alma a családfától” címmel hirdetett családi hétvégét Piliscsabára néhány fővárosi kerület evangélikus egy­házközsége, elsősorban idén esketett házaspárok részére. A mint­egy száz fiatal szeptember utolsó napjaiban - többek között - dr. Pálhegyi Ferenc pszichológus tanácsaira is figyelhetett a Béthel Missziói Otthonban. Fotó: GYJS Megkezdődött Kelenföldön a „táncházidény”. Az evangélikus gyülekezet tanácstermében múlt szombaton gyűltek össze első ízben a táncolni vágyó fiatalok, hogy elsajátítsák a magyar, a zsidó, az ír, a skót és a görög táncok lépéseit. Fotó: Bottá Dénes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom