Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-09-15 / 37. szám
2002. SZEPTEMBER 15. 5. oldal EV. ÉLET ÍTIELLÉKLET A nyár legfontosabb ifjúsági eseménye a IV. Szélrózsa Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozó volt Kismaroson. A nagy találkozás mellett azonban bőven akadt egyéb országosan szervezett ifjúsági program. Ilyen volt többek között a Diáksziget Közös Pont sátrában az ökumenikus ifjúsági szolgálatban való nagyon aktív evangélikus részvétel - beszámolót korábbi számunkban közöltünk valamint a több mint húsz éve minden nyáron megrendezett nyári országos evangélikus ifjúsági konferenciák sora. Idén 7 konferencián több mint 400 fiatal táborozhatott együtt. Első alkalommal szerveztünk evangélikus környezetvédő tábort. A hét konferencián szolgáló vezetőknek, lelkészeknek és nem lelkészeknek köszönjük, hogy szabadidejüket és energiájukat az egyház ifjúsági missziójának működésére fordították. A konferenciák levezetésében több mint 50 ember dolgozott együtt. Köszönjük a Révfülöpi Oktatási Központ (R), a gyenesdiási Kapemaum (G), a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány és a Hortobágyi Nemzeti Park (H) együttműködését és támogatását. A konferenciák vezetői: G1 Ifjúsági konferencia középiskolásoknak - július 8—13. — Rihay Szabolcs, egyetemi másodlelkész G2 Ifjúsági konferencia középiskolásoknak - július 15-20. - Novotny Dániel, amóti lelkész G3 Ifjúsági konferencia az „Öregedő Ifjúság" részére - augusztus 19-24. - Szeverényi János, kelenföldi lelkész Hl Természetismereti és környezetvédelmi tábor - július 8-14. - Simon Eszter, hittantanár szakos hallgató RÍ Ifjúsági konferencia a konfirmandus korosztály részére - június 23-29. - Krámer György, pilisi lelkész R2 Ifjúsági konferencia a felnőtt ifjúságnak - augusztus 11—17. — Nagy Zoltán, debreceni lelkész R3 Ifjúsági konferencia a felnőtt ifjúságnak — augusztus 18-24. - Lénárt Viktor, egyetemi lelkész A nyári országos evangélikus ifjúsági konferenciák megrendezéséhez a tavalyi és a tavaly előtti évhez hasonlóan idén is komoly anyagi támogatást kaptunk az Ifjúsági és Sportminisztériumtól (ISM). Buday Barnabás Örömmel jöttem el a gyenesdiási konferenciára, hogy újra eltöltsek egy hetet hozzám hasonló, Krisztusban hívő fiatalok körében. Egy nap keretét a reggeli és esti áhítatok adták meg. Sokat nevettünk a héten, és élveztük a nyarat a Balaton mellett. De nem csak ezért jöttünk. A szabadidőnkben és a kötött programok során a keresztény életünk fontos kérdéseiről beszélgettünk. Legtöbbet a hitről: a hit jelentéséről, a mindennapokban való megéléséről és alapjairól. Jézusról, a kegyelemről és a Szentírásról. Az áhítatok és a csoportbeszélgetések a legtöbbünk számára nehezen megválaszolható kérdésekre adtak választ. Előfordult, hogy az éppen aktuális kérdést több aspektusban világították meg a vezetők, mindenkinek esélyt adva ezzel a számára járható út kiválasztására. „...hozzám hasonló, Krisztusban hívő fiatalok Jézus Krisztus volt a központ. Az ő irántunk érzett szeretete, értünk való szenvedése, halála és feltámadása. Megértettem, hogy bár lehetnek ellentmondások a Bibliában, lehetnek ' Fotó: Rihay Szabolcs kétségeink, de egy biztos: Isten szeretete megtart Jézus Krisztusért, ha hiszek benne. Az egymás iránti szeretet a kereszténység legfontosabb üzenete. Horváth Dániel Vajk, egy résztvevő „AMILYEN A FA, OLYAN A GYÜMÖLCSE" Beszámoló az RI -es konferenciáról „Mi következik abból, hogy életűnk Istenhez kapcsolt élet? Milyen gyümölcsöket terem az életünk fája? A hit gyümölcseiről, a hitünkből születő tetteinkről lesz szó a táborban." - olvashattuk az invitáló, tájékoztató lapról. Az idei frissen konfirmóitoknak szóló országos evangélikus ifjúsági konferenciát június 23-29. között rendezték meg. A tábornak ismét a Balaton északi partján lévő révfülöpi Evangélikus Oktatási Központ adott helyet. Az épületet, amely a település központjában helyezkedik el, néhány évvel ezelőtt újították fel. így a 21. század elvárásainak megfelelő (kiváló technikai felszereltség, színvonalas berendezés, sportolási lehetőségek stb.) helyet biztosítottak számunkra tartalmas, pihentető és egyben hasznos kikapcsolódásunkhoz. A táborban kb. 80 gyermek és 9 vezető vett részt az ország különböző pontjairól, Debrecentől Szombathelyig, Budapesttől Kaposvárig. Június 23-án vasárnap 14 órától érkeztek a gyermekek. Jó volt tapasztalni, hogy a nagy konferenciaterem szépen lassan megtelik. Sok ismerős drcot láttam, akikkel a korábbi években már együtt táboroztam. Nagyon jólesett velük újra találkozni. A téma, amely a tábor minden napján szóba került, a lélek gyümölcse (Gál 5,22) volt, pontosabban a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a szívesség, a jóság, a hűség, a szelídség és az önmegtartóztatás. Egy „átlagos" tábori napunk a 7 órai énekes-gitáros ébresztővel kezdődött, ez már jó hangulatot teremtett egész napra. Reggeli után az áhítat elején közösen ifjúsági énekeket énekeltünk, majd csoportokra bontva naponta más-más bibliai történetet, példabeszédet vitattunk meg. Ezután közös beszélgetés következett a lélek valamely gyümölcséről. Majd jött az ebéd, aztán 18 óráig szabadidőnk volt, amely alatt strandolhattunk, pihenhettünk, sőt aki akarta, figyelemmel kísérhette a labdarúgó-világbajnokság eseményeit is. (Számomra nagy élmény volt, hogy a vezetőkkel együtt tehettük meg ezt.) Vacsora után izgalmas programok - bibliaverseny, „Fele sem igaz" vetélkedő stb. - tarkították programjainkat. Az esti áhítat sem volt szokványos. A vezetők minden este korunkban játszódó jelenetekkel adtak elő a bibliából részleteket. Ez sokat segített abban, hogy megértsük és hasznosítani tudjuk ezeket a régen íródott, de még ma is aktuális történeteket. Azért írtam hogy „átlagos", mert volt olyan nap, amikor filmet néztünk, vagy számháborúval egybekötött kiránduláson vehettünk részt. A záró-istentisztelet nagyon szép és bensőséges volt: úrvacsorát vettünk, és búcsúzásként mindenki kapott egy kavicsot, amelyre a lélek valamely gyümölcse volt írva, mintegy az egész életre adott és megtartandó jó tanács. A társaság nagy része vonattal utazott haza. Mikor leszálltunk, és búcsút kellett vennünk egymástól, megható volt, hogy sokunk szemében könny csillogott, és sírva, egymás nyakába borulva búcsúztunk. Ez is azt bizonyítja, mennyire jó volt a tábor, ezen belül a vezetők, a programok és persze a társaság is. Úgy érzem, minden program épülésünkre szolgált, minden foglalkozással egy kicsit közelebb kerültünk Istenhez. Azt hiszem, ez az egy hét mindannyiunkat megerősített a hitben. A résztvevő gyermekek nevében köszönöm a vezetők, és az Evangélikus Oktatási Központ dolgozóinak áldozatos munkáját. Remélem, jövőre is lehetőségünk nyílik egy ilyen jó hangulatban zajló konferenciára. Baranyai Dávid, résztvevő A G3 konferencián történt Idei konferenciánk mottóját a 355-ös számú énekünk adta: »Áldó hatalmak oltalmába rejtve...'. Az áhítatok, előadások mind erre a címre voltak felfűzve. Reggelente ószövetségi alakok üzenetén keresztül: Jónás, Hóseás, Jeremiás és Jób, este az ének versei alapján szólt az áhítat. Előadások hangzottak el a konferencia mottójáról, Bonhoefferről, a titkokról és a héber-görög gondolkodásmód összehasonlításáról. Természetesen délután a szabadidőben lehetőség volt strandolásra, pihenésre, kikapcsolódásra is. A Szigliget-túra és egy keszthelyi városnézés is együttlétünket gazdagította. Egy vidám vetélkedő a „Csalóka" című műsor alapján, és egy esti koncert Fűke Szabolcsékkal külön színfoltja volt a konferenciánknak. A záróest bográcsozásának hangulata sokáig emlékezetes marad. Reméljük, minden résztvevő élményekkel gazdagodva mehetett haza. Bajuszné Orodán Krisztina A konferenciáról szeptember 8-i számunkban közöltünk hosszabb beszámolót. A záráest bográcsozásának hangulata sokáig emlékezetes marad Fotó: Zelenka Edit Sajnos ebben az évben a Piliscsabóra tervezett konferencia elmaradt. Azonban már most szólunk: Piliscsabát nem érdemes elfelejteni! Az a tervünk, hogy jövőre (az idei konferenciát is pótolva) az elmúlt években megszokott időpontban, július 3. hetében újra találkozunk. R2 - Fiatal felnőttek konferenciája Mivel sokan szeretik a számokat, ezért hadd kezdjem így: hetvenöt résztvevő fordult meg egyhetes konferenciánkon. Sok ez vagy kevés? Ha arra gondolok, hogy nincs nagy reklámja ennek a rendezvénynek, akkor egyáltalán nem kevés. Az Országos Ifjúsági Osztály projektje nyomán évről évre, április-május táján kapnak a lelkészi hivatalok egy olyan plakátot, melyen rajta van minden országos szervezésű program. Ezen mindössze egy mondat szerepel a hétről, és alatta a vezető neve... Elég csekély információ ahhoz, hogy az ember valóban tudja, mi várja egy ilyen rendezvényen. Ráadásul a „stáb" tagjai mind vidéken szolgáló lelkészek, zömmel kis gyülekezetekben tevékenykednek, fejenként legfeljebb néhány (5-8?) olyan fiatalt érnek el, akiknek elvileg szól a konferencia. Mégis megtelik a ház. Volt olyan, aki először jött. Volt olyan, aki kilenc éve minden alkalommal ott volt, mióta csak létezik ez az akkor még „Szárszó kettőként" elnevezett hét. Volt, aki interneten keresztül jutott el hozzám, volt olyan, aki idén az édesanyját is hozta magával. Ezek a jelzések megerősítenek abban, amit már évről évre sejtettünk, hogy bizonyos értelemben hiánypótló az, amit csinálunk. Az évek során kerestünk és találtunk is olyan új formákat, melyek - ha direkt módon nem is vezethetők be a gyülekezeti gyakorlatba, de jövőbe mutatóak: mint például az esti képmeditációk, melyek egy-egy írásvetítővel kivetített festményre épülnek (pl: Hans Holbein „Halott Krisztus- a vagy Max Beckmann „Házasságtörő nő" című festménye). Vagy az életrajzolvasások, melyek nem feltétlenül a szentnek nyilvánított elődök életét tárgyalják, hanem olyan emberekét is, akik életének eseményei - minden viszontagságukkal egyetemben - valahogy a „misztérium tremendumot" közvetítik, mint Árva Bethlen Kata, Jack London vagy Friedrich Schleiermacher. De a régi értékek is olyan tündöklőén újak tudnak lenni, csak azon múlik, hogy nyúlunk hozzá: gyülekezeti énekeskönyvünk énekei is mennyire frissen és üdítően szóltak a klarinét-, hegedű- és szarangiszólamokkal kiegészítve, a rit- musos gitárakkordokkal kísérve. Egy-egy ilyen éneklés után a spontán felcsendülő, örömteli taps azt is kifejezte, hogy az unalomig elkoptatott is tud frissítőén üde és új lenni: csak kevés energiába kerül, de megéri a fáradtságot. És csoportot vezettünk, és előadtunk: milyen hálás műfaj ez, és milyen jó érzés látni, hogy lelkész kollégáimnak van mondanivalója. Ocsai Zoli, Barthq.Pisti, Németh Zoli, Tóth Szilvi, Zelma néni, Aradi Gyuri, Béres Tamás mindannyian kiváló előadók, tényleg öröm velük együtt dolgozni. Még akkor is, ha egyik másik teljesen lestrapálton, fáradtan és kiszipolyozva érkezik meg, és akkor is, ha programbeli elképzeléseimből nem mindig jön át az, amit elképzeltem. De csalódott sose vagyok. Stábunk titka talán az, hogy a rivalizálásnak vagy rivalizáló szándéknak semmi nyomát sem lehet felfedezni köztünk. Talán azért volt idén különösen jól megválasztva a cím: „Versengés vagy együttműködés", mert erről csak olyanok beszélhetnek hitelesen, akik ezt valóban komolyan gondolják - Krisztus szerinti értelemben is. A záró-istentiszteleten hagyományosan tartunk offertóriumot, de a körbe- Folytatás a 2. oldalon.
