Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-09-15 / 37. szám
4. oldal 2002. SZEPTEMBER 15. Evangélikus Élet Nincs pénzünk Jézust követni? Elfogadható, hogy gazdasági szempontok teszik lehetetlenné számunkra a puritán Jézus követését? - ezt a kérdést Mekota Ervin építész, Építési és Műemlék- védelmi Osztályunk vezetője tette fel a „Környezetvédelem és egyház” című konferencián tartott referátumában. Válasza egyértelmű volt: ha komolyan vesszük Jézus követését, akkor sem anyagi korlátok, sem történelmi lemaradás nem menthetnek fel a környezetünkért viselt felelősségünk alól. Az augusztus 30-31-én a Védegylet és a Nádasdy Alapítvány szervezésében megtartott konferencia egyik fővédnöke D. Szebik Imre püspökünk volt. A főtémát - hogyan jelenik meg az ökológiai szempont a történelmi egyházak gyakorlatában, napi munkájában - négy kérdéskör köré szervezve tekintettük át: 1. Hogyan jelenik meg az egyházak napi kommunikációjában - sajtóban, igehirdetésekben - az a környezetvédelmi elkötelezettség, melyet nemzetközi egyházi dokumentumokban (LVSZ, EVT, katolikusok esetében a Vatikán nyilatkozatai) már oly sokszor megerősítettünk? 2. Jelen van-e a környezetvédelmi szempont a gazdasági döntések meghozatalában, illetve az egyház szervezeti felépítésében? 3. Hogyan, milyen formákban és milyen súllyal tanítunk ökológiáról, ökoteológiáról a lelkészképzés és -továbbképzés során? 4. Megjelenik-e a környezetvédelmi nevelés a hitoktatásban? Az egyes témakörök átgondolására egy-egy katolikus, református, izraelita és evangélikus előadót kértek fel. Egyházunk részéről (a kérdések sorrendjében) Béres Tamás (lelkész, teológiai oktató), Mekota Ervin, Andorka Eszter (lelkész, doktoranduszhallgató) és Simon Eszter (középiskolai tanár, végzős hittanár) tartottak referátumot, és Rihay Zsuzsa (környezetvédelmi mérnök, ifjúsági munkás) felkért hozzászólást. Megszólalásainkat a „kis sikerek, nagy remények“ címmel lehetne összefoglalni: minden kérdésnél elmondhattuk, hogy történt bizonyos elmozdulás egyházunk tevékenységében, s azt is, hogy sokkal többre lenne szükség, sőt rövid- és középtávú terveink is vannak a továbblépésre. Beszámoltunk többek között az idén nyáron először megszervezett természetvédelmi és kömyezetisme- reti ifjúsági táborunkról, a kőszegi szak- középiskolánk részvételéről a Globe programban, és a Huszár Gál könyvesboltban kialakított „zöld sarokról“. Bár kis eredményekről van szó, a testvéregyházak és környezetvédő szervezetek képviselői nagy lelkesedéssel és elismeréssel hallgattak előadásainkat, mert, sajnos, e kevés eredménnyel is előbbre járunk, mint a többi egyházak. Több hozzászóló is kifejezte reményét, hogy egyházat az evangélikus példa is mozdítja majd a komolyabb ökológiai felelősségvállalás fele. A környezetvédő szervezetek máris több könyvfelajánlással, együttműködési javaslattal kerestek meg bennünket. Erőtadó és lelkesítő volt számunkra az együttlét. Felderengett előttünk egy olyan egyház képe, mely igazan tanítja és meg is éli környezeti felelősséget, ráébreszti híveit a teremtett világ iránti felelősségre, s maga is környezetbarát anyagokat használ, újrahasznosított papírt tesz a fénymásolóba, és őshonos fákat ültet a templomkertekbe. A közös munka össze is kovácsolta a jelenlevő evangélikusokat, „ökoklikkünk” készül a további együtt- munkálkodásra - s nyitott új tagok felé. Andorka Eszter (A konferencia résztvevői közös nyilatkozatot fogadtak el. amelynek szövegét lapunk következő számában közöljük. — a szerk.) Isten embere Nyíregyházán „A nyíregyházi börtön kapuja 1946. március 1-jén nyílt meg számára. Kapi Béla püspök visszaemlékezéseiben ezt olvashatjuk: csodálatos nap volt. A püspök első útja a templomba vezetett, melyet zsúfolásig megtöltött a hívek serege. A püspök némán az oltár elé ment, s annak zsámolyán térdelve imádkozott. Egyetlenegy szó nem hangzott el. Nem volt hallható imádság, és nem volt ének. És mégis tele volt a hatalmas templom imádsággal és hálaadó énekkel. Azután megkondultak a harangok, először az evangélikus templom harangja, aztán harang csendült fel a református templom tornyából, aztán sorban minden katolikus templom tornyából. Harangzúgás töltötte be Nyíregyháza városát, és mindegyik kongás imádság és hálaadás volt. Az utcák pedig megteltek ujjongó tömeggel. Kiszabadult a püspök! Kiszabadult a püspök!"{4\-4l. oldal) Ma sem lehet megrendülés nélkül olvasni e sorokat. S amikor 2002. szeptember 8-án a nyíregyházi gyülekezet „hivatalosan” is kézbe vehette a Túróczy püspökről és püspöktől való - levéltári dobozok fogságából kiszabadult - írásokat, újra átélhette a visszatérés csodáját. Mert ugyan az elmúlt évtizedekben is szellemiségéből élt a gyülekezet, de mostantól félreállíthatatlanul újra valamennyiünké lehet Isten, emberének tanítása, hitének és életének példája. A könyvbemutató nyitányaként, a jövőre 250. születésnapját ünneplő gyülekezet nevében Adámi László igazgató lelkész koszorút helyezett Túróczy Zoltán nyíregyházi püspök gyülekezeti házunk falán lévő emléktábláján. A szalagokon ezek a szavak olvashatók: „Emlékezzetek meg vezetőitekről!” és „Isten igéje élő és ható Az evangélikus általános iskola dísztermét megtöltő érdeklődő evangélikusok között igen sok fiatalt láthattunk. Ok már csak szüleik, nagyszüleik visszaemlékezéseiből hallhattak mindazokról, amikről most az 1138 oldalon megelevenedő „holt” betűk adnak hírt. Felemelő és magasztos élmény volt néhány percig magnószalagról is hallani Túróczy Zoltán hangját, amint éppen a „Hol töltőd az örökkévalóságot?” című igehirdetését mondja - most nekünk... (Bárcsak a rádiómisszió kazettáin is hallhatnánk ezeket az evangélizációs igehirdetéseket, hiszen sokan ébredésért fohászkodnak ma is!) A gyülekezet hálás figyelemmel hallgatta a kötet megjelent szerkesztőinek személyes hangú élményeit arról a nemes munkáról, amit a dokumentumok összeállítása jelentett az ő számukra. így id. dr. Fabiny Tibor a püspök életútját vázolta röviden, kiemelve az ősök örökségét. Áhítatában Isten emberének utolsó imádságát idézte. Ittzés András és Mirák Katalin az I. kötet dokumentumainak levéltári kutatásairól, a dobozok tartalmának feldolgozásáról szóltak. Szavaikból éreztük, hogy mindez nem csak fáradságos munkát jelentett a számukra... A II. kötet talán az olvasmányosabb, s Tekus Ottó és dr. Cserháti Péter arról is szólt, hogy a bőség zavarával küszködve, bizony nehéz volt a válogatás. Igyekeztek, hogy minél sokoldalúbb és objektív képet alkossanak a püspök igehirdetései és a róla szóló visszaemlékezések. Ezek a személyes visszaemlékezések itt is folytatódtak. Demcsákné Balczó Ildikó lelkész édesapja példáján arról szólt, hogy milyen nagy jelentőségűek és áldottak voltak a Túróczy püspök által a lelkész házaspároknak tartott rendszeres imaórák. Urbán Erzsébet a személyes találkozások és levelezések életét meghatározó jelentőségéről szólt vallomásában. Dr. Hadar Ilona a nyíregyházi fogság dokumentumokban nem szereplő mozzanatairól szólt többek között. A svédasztalos szeretetvendégségen tovább folyt a szeméfyes beszélgetés a kötetek szerkesztői és olvasói között. G. A. 104 ország állam-, illetőleg kormányfőjének részvételével augusztus 26-án nyílt meg - RIO+ címmel - a dél-afrikai Johannesburgban az a tíz napos konferencia, amelyen Magyarország is számot adott arról, hogy az 1992-es Rió de Janeiró-i találkozó óta mit tett a fenntartható fejlődés ügyében. Az alábbi írás szerzője személyes élményeinek felelevenítésével kívánja a környezetvédelem - keresztény szempontból sem érdektelen - ügyére irányítani a figyelmet. Krisztus-követés és környezetvédelem Idestova már egy éve azt kutatom mint egyszerű keresztyén érdeklődő, hogy miként viszonyuljak a világban sok gondot, ínséget okozó környezetszeny- nyezés kérdéséhez, és hogy általában mi a felelőssége az egyháznak, Krisztus kővetőinek eme világproblémával kapcsolatban. Egyetemista éveim alatt a világi zöld mozgalom különféle kiadványai iránt érdeklődtem. Jóllehet templom- és gyülekezetközeiben éltem (mindig is evangélikus körökben), de csak végzős egyetemistaként jutottam el arra a felismerésre Isten előtt, hogy bűneimben teljesen elveszett vagyok, Isten ingyen kegyelmére szorulok. Elfogadtam Jézust Megváltómnak, és Isten újjászült Szendéikével örök életre, Jézus követésére. így az a helyes, hogy a környezet- védelem kérdéséről is most már Jézussal gondolkozzam, és tegyem, amit rám bíz ezzel kapcsolatban. A múlt év őszén egy egyházi szervezésű környezetvédelmi tanfolyamon jártam Csehországban, ezek után a magyar Jézus Testvérei Ökumenikus Diakóniai Rend munkájába, tanításába tekinthettem bele, amely egyházközi szervezetként az egyházak környezeti felelősségével foglalkozik. A CSEHORSZÁGI TANFOLYAM Az Európai Keresztyén Környezeti Hálózat (angol rövidítéssel ECEN) és a Közép-Morvaország kicsiny falujában, Vilemovban lévő Ortodox Akadémia szervezte meg az „Elsőökumenikus vezetőképző tanfolyamot az egyházak környezeti megbízottjai részére A vilemovi akadémia egy kis létszámú közösség. Roman Juriga teológus a vezetője, felesége és 2-3 rendszeresen „bedolgozó” segítő munkálkodik mellette. Az akadémiának helyet adó alig tíz éves konferenciaközpont és a nagyon szép ortodox templom körüli munkákat apácák és vilemovi önkéntesek látják el. A tanfolyamra cseh és német előadók is érkeztek. Résztvevőként két román lány, egy cseh fiatalasszony, egy szentpétervári fizikus pro- fesszoraszszony és jómagam részesülhettünk a vilemoviak igen szívélyes vendéglátásában. A kurzus fő célja az volt, hogy hallgatóit érzékenyebbé tegye a környezetvédelem problémája iránt, és útmutatást adjon, hogyan tehetünk valamit saját gyülekezetünkben, egyházunkban vagy társadalmunkban a környezetért, aminek folyamatos pusztulását látjuk magunk körül. A reggeli ökumenikus áhítatokon olyan igéket dolgoztunk fel, melyek közvetve vagy közvetlenül az embernek a teremtett világ iránjj felelősségéről szólnak, vagy a teremtés csodálatán keresztül Isten dicsőségét hirdetik. Az előadásokon ismerkedhettünk a környezeti teológiával, ami a ’70-es évek világi környezetvédelmi felismeréseivel szinte egy időben indult útjára. A legtöbb előadás a konkrét vagy általános környezeti problémákról szólt, és lehetőséget adott a tanfolyam „hallgatóinak” is a hozzászólásra, tapasztalatcserére. Próbaképpen elkezdtünk kidolgozni akcióterveket, melyeket röviden értékeltek előadóink. Magam egy lakossági szelektív hulladékgyűjtési kezdeményezés lehetőségeiről gondolkodtam el lakóhelyem számára, ahol azt is meg kell szervezni, hogy a külön gyűjtött hulladékokat nyersanyagként különböző vállalkozók elszállítsák és hasznosítsák. A kurzus nagy értéke volt, hogy sok gyakorlati példát láthattunk a környéken a környezetbarát gazdálkodásra, az ez irányba tett erőfeszítésekre. Maga a vilemovi ortodox konferencia- központ is törekszik fenntartható életstílushoz igazodni amellett, hogy főként környezeti kérdésekről, környezeti teológiáról szóló találkozóknak ad helyet. A gyönyörű környéken való közlekedéshez például beszerzett közel 20 darab kerékpárt vendégei részére, a melegvíz egy részét napkollektorokkal biztosítja, napelemeket használ kísérleti jelleggel, az épületet gondosan szigetelték a fűtés hatékonysága érdekében. Folyamatban van egy szélmotor építésének terve áramtermeléshez, amelyet felerészben maga a nyugat-európai gyártó támogatna, s példaértékű lenne Csehországban. Roman Juriga érdeklődik a biogazdálkodás iránt is, amit a konferenciaközpont kertjében lehetne folytatni. Az jutott eszembe, hogy hasonló ez a vilemovi ortodox központ a virágzó középkor kolostoraihoz, amelyek szellemi aktivitásuk mellett a gazdálkodási-technikai fejlődés élenjárói is voltak. Szerintem ugyanis ma az a korszerű technika és életvitel, ami környezetbarát, hosszú távon fenntartható. Vilemovban pedig keresik ezeket az utakat. KÖVETKEZTETÉSEK Hiszem, hogy Krisztus követőinek, az egyháznak a különféle egyházszervezetekben, gyülekezetekben lévő anyagi javaival gondosabban kell gazdálkodnia, mint ahogy azt a fogyasztói társadalom sugallja. Gyülekezeteink életvitele legyen mértéktartó, mert a globalizáció révén összefüggésben van a mi fogyasztásunk a szegény országok nyomorával, még ha tudunk is tőlünk nyugatabbra lévő országokra mutogatni, ahol még nagyobb ütemben élik fel a társadalmak Istentől kapott földi javainkat. Ezért jó volt látni Vilemovot, jó volt hallani arról, hogy a német egyházakban már a gyülekezetek jó részében van megbízott ember, aki a környezetbarát gyülekezeti életért felelős. A globális környezeti válság mellett úgy tűnhet, kevés az, amit tehetünk életvitelünk mértéktartób- bá tételével, de ha nem tesszük, az a mi bününk. A bibliai teremtéstörténetekben azt olvashatjuk, hogy Isten az embert a föld gondozására, művelésére rendelte, ami kifejezi, hogyan viszonyuljunk környezetünkhöz. Isten és ember iránti sze- retetből, utódaink iránti szeretetből Krisztus testének tagjaiként vizsgáljuk meg, hogyan tehetjük életstílusunkat kevésbé kömyezetrombolóvá, hogy az emberek ezen a téren is lássák jó cselekedeteinket és dicsőitsék a mi mennyei Atyánkat! Biczó Dénes Alzheimer világnap „Memóriazavar - kor vagy kór?” - címmel rendezik meg húsz város TESCO Áruházában a második hazai Alzheimer világnapot szeptember 21-én. A rendezvényt a Feledékeny (Alzheimer-kórral és más emlékezetzavarral élő) Emberek Hozzátartozóinak Társasága szervezi. A Világnap évenkénti megrendezését 1994-ben indította útjára a Nemzetközi Alzheimer Társaság (ADI), az Egészségügyi Világszervezet (WHO) támogatásával. Mostanra már hatvan ország csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez. Bár pontos adatok nem ismertek, szakértői becslések szerint a 60 év feletti magyar lakosság 12-15 százalékánál (ez hozzávetőlegesen 250-300 ezer főt jelent) fordul elő a feledékenység és emlékezetzavar (demencia) valamilyen formája. Az esetek többségében az Alz- heimer-kór áll a háttérben. Akik közvetlenül nem érintettek, azok általában semmit vagy csak nagyon keveset tudnak a memóriazavarokról. Az emlékezési gondok mellett - többek között - például a nyelvi kifejezőkészség zavarai, időbeli és térbeli dezorien- táltság és kedélyállapotváltozás sorolhatók a tünetek közé. Az „ellenszerek”: rehabilitáció, agytoma és gyógyszeres kezelés, melyek lehetővé teszik a szellemi leépülés lassítását, az emberhez méltó életet. A demencia mindenkinél eltérő módon jelentkezik. Befolyásoló tényező a személyiség, az általános egészségi állapot és a társadalmi helyzet. Ami szinte mindenkinél közös, az a megbélyegzés, a kívülállók számára szokatlan, furcsa viselkedés az emlékezés, a tanulási és döntési képesség csökkenése miatt. Éppen ezért fontos az alapos és széles körű tájékoztatás, a korai tünetek felismerése és diagnosztizálása, hogy mielőbb el lehessen kezdeni a szükséges kezeléseket. A második Alzheimer világnap célja a figyelemfelkeltés és az ismeretterjesztés. Annak tudatosítása, hogy a memóriazavarokból adódó megbetegedésekkel egy olyan össszetett problémával állunk szemben, ami a nehézségeivel küzdő beteget, családját és gondozóit egyaránt érinti. Kérjük egyházunk lelkészeit és gyülekezeti tagjait, hogy imádságban emlékezzenek meg a második Alzheimer világnapról! G. Zs. Felvilágosítás: Hungarian Alzheimer Society - Feledékeny (Alzheimer kórral és más emlékezetzavarral élő) Emberek Hozzátartozóinak Társasága - Levélcím: 1122 Budapest, Csaba u. 7/a Adatok a Föld keresztényeinek számáról A közelmúltban jelent meg a „Szentszék évkönyvének” (Annuario Pontificio) legutóbbi, 2002-es kiadása, amelyből friss adatokat lehet megtudni a Római Katolikus Egyházról, különböző intézményeiről, szervezeteiről, a papságról és a hívekről. Az egy évvel korábban (2001. december 31-én) rögzített statisztikai adatok alapján a világméretű Római Katolikus Egyházban 178 bíboros van. Számuk a tíz évvel ezelőttihez képest 30-cal növekedett. A Római Katolikus Egyházban, amelyben 4472 püspököt tartanak nyilván, 1000 a címzetes, 890 pedig nyugalmazott püspök. A különböző országokban működő püspöki konferenciák száma 112. A római katolikus megkeresztelteket több mint 1 milliárdra becsülik, ami a világ - ma 6 milliárd 47 millió- összlakosságának 17%-a. A legtöbb katolikus az Észak-, illetve Dél-Ameri- kában él, ahol a katolikus hívőknek közel 50%-át találjuk. Igen jelentős számban vannak azonban Európában, Afrikában és Ázsiában is. A katolikus hívek száma legerősebben Afrikában növekszik, legkevésbé Európában. A pasztorális munkában több mint 4 millió különböző státuszú egyházi és világi személy áll. Ezt a szolgálatot főképpen 405 ezer plébános végzi. Igen jelentős szerepet töltenek be a szerzetesek és az apácák, akiknek létszáma eléri az 1 milliót. De figyelemre méltó a laikus misszionáriusok és hitoktatók tevékenysége is. Ők több mint 2,5 millióan vannak. A kiadvány sajnálatos tényként állapítja meg, hogy „Európában csökkent a lelkészek és az egyházi munkások száma, míg Amerikában gyakorlatilag ugyannyi, Afrikában és Ázsiában erőteljesen megnövekedett”. Nagy gondot okoz az egyháznak a „klérus elöregedése”, amely Európában a legerőteljesebb. A kiadvány rendkívül érdekes egyéb számadatokat is közöl hiteles képet adva a világtnéretű egyház különböző munka- ágainak változásairól. A világon élő legkülönbözőbb felekezetű keresztények másik felét az Egyházak Világtanácsának 342 egyháza, illetőleg a református, evangélikus stb. világszervezetek nyilvántartásai alapján becsülik további 1 milliárdra. A kereszténység a fentiek szerint a világ legnagyobb vallása, a Föld kerekén élők egy- harmadának, azaz több mint 2 milliárd embernek a hite. (ÖTK hírek)
