Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-09-15 / 37. szám

2. oldal 2002. SZEPTEMBER 15. Evangélikus Élet r VASÁRN AP ” Pedi8 a bűnös megtér, és nem követi el többé bűnét, hanem az igazság és törvény szerint él, akkor megmenti életét. ” - (Ez 18,27)} (Gál 1,23-24; 2Tim 1,7-10; Zsolt 37,1-20) Uram! Nem tudtam úgy élni, hogy meg-r menthessem saját életemet, és ítéletedet is kiérdemeltem. Légy irgalmas nekem, tör­vényszegőnek, Te, aki betöltötted a törvényt! " / j / Jm „Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!” - (Zsolt 100,2) (2Kor 4,6; Róm 6,18-23; l’réd 4,17-5,6) Uram! Ismersz engem. Ismered életemet, gondolataimat, tetteimet, egész valómat. Sokszor bénít félelem, aggodalom, közönyösség, és emiatt nem tudok tiszta szívvel örülni, nem tudok felszabadultan a szeretet leleményességéveláielytállni hivatásomban. Aján­dékozz meg bocsánatod és jelenléted tiszta örömével, hogy földi életemben megle­hessem mindazt, amit vársz tőlem! / /,#/ „Az Úr fölemeli a porból a szűkölködött" - (lSám 2,8) (Mk 11,24; ApCsel 21,8-14; Préd 5,9-19) Uram! Te tanítottál meg engem jó Lelked által arra, hogy Istenben Atyámat lássam, p minden szükségemet neki bizalmasan el­mondjam. Köszönöm, hogy oly sokszor hallgatott meg miattad. Kérlek, ma is add meg mindennapi kenyeremet a Te nevedért! „Megpróbáltalak a nyomorúság kohójában. ” - (Ézs 48,10) (Lk 22,60-62; Mk 5,21-43; Préd 6,1-12) Uram! Borzalmas képeket lát­tam a televízióban a minap. A megdöbbenés után a rettegés érzése kerített hatalmá­ba: magamat és szeretteimet látták lelki szemeim a hóhérok kezei között. Tudom, hogy sok nyomorúságon kell a tieidnek átmennie, ezért kiáltok most hozzád: őrizz meg-a nyomorúság idején, hogy semmiért se tagadjalak meg Téged, aki életed se sajnáltad értem feláldozni! „Láttad, hogy úgy vitt téged Istened, az Úr, ahogyan fiát viszi az ember. ” - (5Móz 1,31) (Ef 1,16.17; Fii 1,19-26; Préd 7,1-14) Uram! Amióta gyermekeim vannak, még inkább megtapasztaltam szereteted atyai mivoltát. Sokszor kértelek, hogy saját gyermekeimmel én is úgy tudjak bánni, aho­gyan Te énvelem bánsz. Most leginkább arra kérlek mégis, add, hogy ők is felis- metjék benned Mennyei Atyjukat - Jézus Krisztus által! PÉNTEK "Dicsőítettem és magiisztaltam az örökké élőt, mert az ő uralma örök uralom, és királysága megmarad nemzedékről nemzedékre. A föld minden lakóját semminek tekinti. * - (Dán 4,31.32) (Jn 19,11; Jel 2,8-11; Préd 11,1-10) Uram! Csodálatos látvány volt számomra, amikor először láttam a Földet a felhők magasságából egy repülőgépen... Valóban nem lehetett emberi szemmel látni az embereket abból a magasságból. Köszönöm neked, hogy Jézus Krisztusban egészen közel jöttél hozzám is, s hogy azóta is az Ő szemén keresztül tekintesz rám - s én is az Ő szemén keresztül vehetem észre az embertársaimat! SZOMBAT ■’ Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez’’ - (Zsolt 84,3b) (lPt 1,8-9; Mk 9,1-10; Préd 12,1-14) Uram! Ritkán ujjong az én lelkem han­gos szóval, de olykor ez is megesik. Köszönöm jelenléted csendes és állandó örömét, éle­tem szimfóniáját, amely átölel, körbevesz, és elrejt minden gonosztól, amely egyre jobban kiárad mai világunkban. Segíts, hogy a rám bízottak is megtapasztalhassák ezt az örömöt! Aklan Béla Sándor SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 16. VASARNAP Középpont Mt 23,1-12 „A világ azt sugallja: villogni kell. Kivá­lasztódni. Feltörni. Látszódni. Szerepelni. Luxusvillában ébredni, partikon mutat­kozni, Bahamákon nyaralni, barátokat, barátnőket cserélgetni, feltűnést kelteni, a megengedett sebességet túllépni” - állt egy hetilap sikerről szóló írásában. Jézus idejében az írástudók és a fari­zeusok voltak azok, akik ki akartak tűn­ni a szürke, névtelen tömegből. „Min­dent csak azért tesznek, hogy feltűnjenek az embereknek” - leplezi le őket Jézus. „Mózes székébe ültek.” Archeológiái kutatások szerint ezek olyan magas kő­székek voltak, amelyekben ülve a tör­vény magyarázója olyan magas volt, mintha állt volna. A „Mózes széke” tehát mindenki számára látható jele volt annak a törvénytudói jognak és fennhatóság­nak, amit a farizeusok és írástudók él­veztek. Az imaszíjaik megszélesítése és ruhájuk bojtjának megnagyobbítása ke­gyességük „reklámozását” szolgálta. Önmagukat állították a középpontba az­zal is, amikor a lakomákon az asztalfőre és a zsinagógákban a főhelyekre ültek. Jézus azonban azt mondja: Ti ne le­gyetek olyanok, mint ők. „Aki pedig a 40 éves fennállását ünnepelte az Oroszlányi Evangélikus Gyülekezet Énekkara (Folytatás az 1. oldalról.) Közben az Oroszlányon lakó kórustago­kon kívül a környező és távolabbi telepü­lésekről is többen vállalták a rendszeres utazást jelentő próbákat és szolgálatokat. Nagy Dániel a helyi szólam- és összpró- bákon túl partitúrák, szólamkották máso­lását, szólamok magnószalagra éneklését és az ezzel kapcsolatos számtalan levele­zést is vállalta. 1981-ben ismerkedtünk meg a plochingeni evangélikus fúvósze­nekar tagjaival, akikkel azóta is testvéri, baráti kapcsolatban vagyunk. 1985-től há­romévente koncertezünk Németország­ban, illetve fogadjuk a plochingenieket. A kapcsolat megerősödéséért két német ba­rátunk, Dieter Greiner és Michael Pangert igen sokat munkálkodott. Később eljutot­tunk Burgerland magyar gyülekezeteibe és a szlovák Vágsellyére is. Külföldi útja­inkon mindig feladatunknak tekintettük a magyar egyházi zene megismertetését. 1995-ben szeretett karnagyunk, Nagy Dá­niel váratlan, súlyos betegsége miatt már nem tudta tovább irányítani a kórus mun­káját. Ekkor leánya, Milán Zoltánná vette át a stafétabotot és a vezetés terheit. A 40 év alatt több mint háromszáz kó­rustag és legalább 100-150 zenész kap­csolódott be rövidebb-hosszabb időre az ének-zene szolgálatába. Közösségünk mindenki felé nyitott volt, aki szívesen vállalta az Úristent dicsérő zene szolgá­latát. Ezt tükrözi a kórustagok felekezeti kötődése is. A háromszáz tagból 55% evangélikus, 21% katolikus, 12-12 % re­formátus és baptista. A 80-as évekig a kiadásokat a kórus tagjainak hozzájáru­lásaiból fedeztük. Ezt követően komoly segítséget jelentett a németországi kon- certkörutak perselypénze és a rendszer- változás után az Oroszlányi Önkor­mányzat rendszeres támogatása.” Az ünnepség szombat este hangver­sennyel kezdődött, melyen az énekkar Schütz, J. S. Bach, Bárdos, Kodály, Su­lyok és Szokolay válogatott műveiből mutatott be egy csodaszép „zenés csok­rot”. Az ünnepi istentiszteleten Ittzés Já­nos, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke Ézs 12. fejezete alapján hirdette az igét. Mikor köszönetét mondtunk Is­tennek az énekkart életre hívó csodájáért, megláttuk ebben azt a nagy áldást, ame­lyet ez a teremtő akarat létrehozott. I. Az Istennek tetsző ének összeköt a múlttal: az előttünk élt hittestvérekkel, kórusta­gokkal, az elmúlt ének-zenei alkalmak­kal, saját múltunkkal is. Mindezeken felül összekapcsol Istennek Jézus Krisztusban értünk hozott áldozatával. 2. Az Istennek tetsző ének összeköti az ő vándorló népét a jövendővel, mivel a reménység szava is hangzik benne. Ez a „szivárványhíd” a sírpartról, a bűn, halál, a Sátán hatalmá­nak mélységéből az atyai ház kitárt ajtajá­hoz visz. Amint az oltár feletti írás is hir­deti: Isten minden embert üdvözíteni akar. 3. Az Istennek tetsző ének mindig bizony­ságtétel és misszió is. Nem önmagunk és művészi teljesítményeink tanúsítványa, hanem Isten mentő, irgalmas szeretetéé. Dr. Weltler János, az egyházkerület felügyelője köszöntésében arról szólt, hogy az elmúlt 40 év alatt nem volt könnyű énekelni. Kellett hozzá kórus, karnagy, olyan lelkész és gyülekezet, mely háttérként biztosította és biztosítja a zavartalan munkát. A felügyelő és a püs­pök együtt adták át a kórusnak a Weltler Jenő emlékplakettet és egy, az egyházke­rület címerével díszített tányért. Ezek után dr. Sunyovszky Károly pol­gármester és Lázár Mózes, a Megyei Közgyűlés elnöke köszöntésében továb­bi eredményes munkát kívánt. Megható befejezése volt az ünnepi istentisztelet­nek a közösen elmondott Miatyánk után a régi és jelenlegi kórustagok közös éne­ke. Ugyanaz, amely negyven évvel ez­előtt először hangzott el a templomszen­telési emlékünnepen: „Ó, vezess a hüs forráshoz”. A vasárnapi istentiszteleten pedig az 1972-ben először elhangzott Bach-kantáta csendült fel. Asbóth Lászlóné legnagyobb közöttetek, az legyen szol­gátok! Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Mt 23,11-12) Nem a mások iránti tiszteletadás ellen emel szót, hanem a másoktól elvárt (netán ki­erőszakolt) tiszteletnyerés ellen. Jézus életével és halálával is az alázat erényé­re akar megtanitani. Nyilvánosság, elismerés, siker, karrier, pénz. Sokak számára áhított dolgok. De ha Jézusra gondolunk, egy egészen más viselkedésmintát láthatunk. Jézus nem akart egy lenni a szektavezetők közül, aki híveiből kíván meggazdagodni, és nem akart a zsidók élére állni sem, hogy fegy­verrel győzze le a rómaiakat, aztán pedig dicsősége fényében sütkérezve hadvezér­ként ünnepeltesse magát. Nem döntött egy harmadik verzió mellett sem, amit a Krisztus utolsó megkísérlése cimű, nagy botrányokat kavart regény és az ennek alapján készült film mutatott be. Nem szállt le a keresztről, hogy a gyötrelmes halált elkerülve ácsként éljen és haljon meg családja körében. Jézus nem aszerint cselekedett, amit az emberek, hanem aszerint, amit az Isten várt el tőle. Szelí­den, szamárháton vonult be Jeruzsálem­be, hogy így töltse be az írásokat. Igaz, hogy a tömeg ekkor ünnepelte őt, később viszont elfordult tőle, és a keresztfára jut­tatta. Engedelmességét és alázatosságát hűen tükrözik Ézsaiás könyvének szavai: „Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágó­hídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyílják, ő sem nyitotta ki szá­ját.” (Ézs 53,7) Alázatos és engedelmes maradt egészen a halálig. A múlandó föl­di dicsőség helyett a maradandó mennye­it választotta. Meghalt, feltámadt, és Isten jobbjára ült, hogy egykor majd onnan jöj­jön el Ítélni élőket és holtakat. Megalázta magát, de nem azért, hogy felmagasztal- tassék, hanem azért, hogy így teljesedjék be Isten akarata. Ezen a vasárnapon Isten arra kérdez rá, hogy ki vagy mi áll életünk középpontjá­ban. Önmagunk vagy pedig Ő? Nem azért, mintha kifogásolná azt a törekvést, ha az ember többre akar jutni, ha ki sze­retné bontakoztatni a benne rejlő képessé­geket, ha szeretné, hogy elismeijék. De arra emlékeztet, hogy az igazi nagyság a szolgálat jutalma. „Mert aki felmagasztal­ja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Mt 23,12) Aki felmagasztalja magát, azt Isten meg fogja alázni, aki viszont megalázza magát, azt Isten fel fogja magasztalni. Ha nem is már ebben a földi világban, de az örök életben bizonyosan. Gazdag Zsuzsanna ISTENTISZTELETI REND______________ Budapesten, 2002. szeptember 15. ..g... I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Be nce Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Gerhard Schorr (Nürnberg); du. 6. Bence Imre; II., Hűvös­völgyi út 193. Fébé de. 10. Herczog Csaba; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics And­rás; Pesthidegkút, II., Ördög­árok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csiiiaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bí­ró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Új­pest, IV., Leibstiick M. u. 36-38. de. 10. Soly­már Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Pinfér Károly; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fa­sor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VHI., Ül­lői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákó­czi út 57/b de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VHI., Karácsony S. u. 31—33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római ka­tolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kő­bánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X. Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Arpád;du. 6. Szeverényi János; XI., Németvöl­gyi út 138. de. 9. Missura Tibor, Budagyön- gye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. Bácskai Károly; du. 5. szeretetvendég- ség; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyar­mat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestúj­hely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Pé­ter; Rákospalota, XV., Nagytemplom, Régi Fóti út 73. de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszent­mihály, XVI„ Hősök tere 11. de. 10. Bajuszné Orodán Krisztina; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoske­resztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszent- lőrinc, XVin., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél II. Missura Tibor; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabad­ság út 57. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 16. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Gál 2,16-20; az igehir­detés alapigéje: Mt 23,1-12. HETI ÉNE­KEK: 355, 322. Összeállította: tszm • • • SAROK 3 £ 5 c* 3 S­„Urunk, hallgass meg minket!” A mindenekért való egyetemes kö­nyörgő imádság - oratio oecumeica - felolvasásában optimális esetben is csak annyian vehetnek részt, ahány kérést az imádság tartalmaz. A gya­korlatban ez a lelkész mellett két-há- rom, esetleg öt-hat felolvasót (lektor) jelent, de semmiképpen sem a teljes gyülekezetét. Ezért jött szokásba, hogy az istentiszteleten résztvevők minden kérés után együtt és fennhan­gon mondják: „ Urunk, hallgass meg minket! "Ezzel fejezik ki, hogy a lel­kész és a lektorok a gyülekezet egé­szének könyörgését terjesztették Is­ten elé., „Urunk, hallgass meg minket! ez nem liturgiái formalizmus, hanem annak kifejezése, hogy ami az imént valaki másnak az ajkán hangzott el, az az én kérésem is. Úgy a gyülekezet imádsága, hogy benne mindannyiunk szívből jövő kérése, tehát érvényes rá Jézus ígérete: amit az ő nevében - akár csak ketten-hárman is - egyetér­tésben kémek, az meglesz. „ Urunk, hallgass meg minket! ezzel a fohásszal vallhatjuk meg hi­tünket is, hogy az imádság nem pusztába kiáltott szó, nem monológ, hanem eljut Istenhez, aki nem csak hallja, de - ha kedvét találja benne -, meghallgatja. Az ószövetségi ember végtelenül messze érezte magát Istentől, akinek - mint az írás tanúsítja - a menny a trónusa, aki elérhetetlen fényben la­kik. A zsoltáros mégis hitte, hogy ki­áltása eljuthat Isten elé: „Halld meg, Uram, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!" (Zsolt 27,7) „Téged hívlak, Uram, Kősziklám, ... halld meg esedező hangomat, amikor segítségért kiáltok!" (Zsolt 28,1-2) „A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, halld meg hangomat, fiiled legyen figyelmes könyörgő sza­vamra!" (Zsolt 130,1-2) Néha per­sze panaszkodik is, hogy késik a meghallgatás: „Istenem! Hívlak nap­pal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni. ” (Zsolt 22,3) De ekkor sem kételkedik, hogy Isten hallja imádságát. Látjuk, hogy még az ószövetségi embernek is volt reménysége, hogy Isten meghallgatja. Akkor mennyivel inkább szabad az Újszövetség né­pének reménykednie! Isten tőlünk nincs is távol. Jézus azt ígérte tanítvá­nyainak, hogy amikor ketten-hárman az ő nevében jönnek össze, köztük lesz ő is. Mennybemenetele előtt az­zal bátorítja őket, hogy velük lesz minden napon, a világ végezetéig. Benne maga Isten van velünk, hiszen már fogantatásakor megjövendöli az angyal, hogy születésével az teljese­dik be, amit Ézsaiás próféta jöven­dölt: „íme, a szűz fogan méhében.fiút szül, akit Immánuelnek neveznek"- ami azt jelenti: „ Velünk az Isten!” „ Urunk, hallgass meg minket! ” - attól a Jézustól kérhetjük így minden kérésünk meghallgatását, aki köz­tünk és velünk van minden napon, de az elérhetetlen fényben lakozó mennyei Atya trónjánál is szüntele­nül közbenjár értünk. Ha ő meghall­gat, akkor Isten is úgy fogadja imádságunkat, mintha maga Jézus könyörögne a mi szavainkkal. Ennél biztosabb záloga nem lehet a meg­hallgatásnak, mert szeretett Fia kéré­sére a mennyei Atya nem tud nemet mondani. Véghelyi Antal * * t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom