Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-09-08 / 36. szám
2. oldal 2002. SZEPTEMBER 8. Evangélikus Élet r ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM VASÁRNAP „Aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok. ” (Mk 10,43) (Mik 2,1; lPt 5,5-11; Zsolt 130) Márpedig ki ne akarna naggyá lenni? Alapvető emberi vágy, már az óvodában kezdődik... Jézus arra tanít, hogy ne úgy értelmezzük a nagyságot, ahogyan a világ. Nagynak lenni nem a hatalomban, nem az anyagi gazdagságban, nem a közismertségben kell, hanem a szeretetben. HÉ-A „Nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk. ” ™ (ApCsel 4,20) (2Krón 14,10c; Fii 4,8-14; Hab 1,12-2,5) Saját érzékeinkkel is megtapasztalni Isten szeretetét: olyan élmény, amely arra késztet bennünket, hogy megosszuk másokkal. Minél tisztábban át tudjuk adni az evangéliumot, annál nagyobb erővel hat majd másokra is. A tiszta szívű tanúságtevőkre szomjazik a világ. ságot tenni Isten szeretetéről, ahogy az apostolok is tették. Ez sok kételkedő, útkereső ember számára iránymutatás, biztatás lehet. Uram, add, hogy mindig tudjalak dicsérni, akár népszerűbb, akár népszerűtlenebb leszek emiatt az emberek között. „Seregek Ura! Te vagy a jóid minden országának Istene! Te alkot- uauiUKllHV tad az eget és a földet. ” (Ézs 37,16) (Ef 1,18-20; Lk 10,38^42; Préd 1,1-2,2) Milyen jó lenne, ha az egymással háborúzó országok lakói is tudnák, hogy mindannyian ugyanahhoz a Teremtőhöz fohászkodnak, még ha más néven hívják is őt. Ugyanaz a Mennyei Atya hozza föl rájuk a napot, gondoskodik mindennapi kenyerükről. Milyen jó lenne, ha mindig tudatában lennék, hogy az ellenfeleimet, rosszakaróimat is ugyanolyan gondoskodó szeretettel szereti Isten, mint engem. Akkor talán föl tudnám tenni a kérdést magamnak: de miért is vagyunk ellenségek...? KEDD reménységhen örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. " (Róm 12,12) (Ezsd 6,22; ITim 6,3—11 a;' Hab 2,6-17) Hálaadással imádkozni, nemcsak a reményteljes helyzetekben, de a megpróbáltatások között is: ez sokszor olyan nehéznek tűnik. Bármennyi nehézség is adódik az életemben, kérlek, Istenem, mindig emlékeztess arra a sok jóra és áldásra, amit kaptam tőled! Ha pedig éppen örömökben van részem, a nehézségek emléke figyelmeztessen, hogy el ne bizakodjam, és ne a magam tehetségének, „szt- rencséjének”, egészségének, tudásának köszönjem jó sorsomat, hanem egyedül csak a te kegyelmednek. „Dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. ” (ApCsel 2,47a) (Neh 12,43; ApCsel 27,33—44; Hab 3,1—4.8-19) Nagy ajándék, ha egy közismert, népszerű ember a nyilvánosság előtt is vállalja a hitét, mer bizonyPÉNTEK ” Titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek. " (Jn 16,22) (Jer 31,9; Lk 22,35-38; Préd 2,3-11,24—26) Lehetséges, hogy az ember szo- morkodjon és örüljön egyszerre? Igen, lehetséges. Bár szomorkodik a látható világ körülményeinek változása miatt, a szíve mélyén csendesen, de folytonosan ott rejtőzik az öröm, a Jézussal való együttlét öröme. S mert ez a derű a láthatatlan és változatlan világ birodalmába tartozik, nincs emberfia, aki ezt elvehetné. V. SZOMBAT istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik az ő szerete- ' lében bíznak." (Zsolt 147,11) (Mk 5,34; Lk 6,20-26; Préd 3,1-15) Jól olvasom, hogy gyönyörködik? Nem csak egyszerűen „örül neki”, vagy „kedvét leli benne”? Valóban GYÖNYÖRŰnek látja a szeretetébe vetett hitet? Aklan Béláné SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 15. VASÁRNAP Lehetetlen - lehetséges Mt 19,16-26 Kínos, feszélyezett pillanat, biztos a siker, semmit nem bíztak a véletlenre. Az utolsó pillanatban azonban a rutinos színész elesik. A színész eltűnik, a nézőtéren néma csend. Az ifjú „szomorúan távozott”, a tanítványok nagyon megdöbbentek. Jézus szava, mint a hideg zuhany, kijózanít: „...embereknél ez lehetetlen”. Az ember csak kergeti a célt, gondolja: majd legközelebb jobb lesz, majd eljutunk a célhoz, tökéletesek leszünk. S újra és újra a döbbenet: lehetetlen. Ez nem vallásos felismerés, az élet lényegéhez tartozik ez a „lehetetlen”. Nincs kezemben és kezünkben a siker. Sem egyedül, sem együtt nem jutunk célba. De hát mi a cél? Önállóság, diploma, karrier, család? Hány diploma kell, hol van a család végső célja? Házastárs, gyerek, unoka? Mindezt megtervezzük, és a cél előtt valami nem várt közbeszól, úgy ahogy mindig az orrunk előtt megy el a villamos... Rohanunk, küzdünk, remélünk, és mi állunk szomorúan és döbbenten, ahogy egykor Jézus tanítványai. Amikor nagyon elhatározzuk, hogy jók leszünk, akkor leszünk a legrosszabbak. „Mi jót tegyek, hogy elnyeljem az örök életet?” (16. v.) - teszi fel az ifjú a legszebb és legigazabb kérdést. „Jót tenni”, „örök életet elnyerni” - van ennél szebb, magasztosabb cél? Vallásos gondolkodás szerint nincs. De Jézus életet hozott, életre tanít, éppen ezért a kérdés rossz, mert alapvetően önző. Saját örök életéért még jót is hajlandó tenni az örök életre nem méltókkal... Az önző, maga körül forgolódó ember kérdése az ifjú kérdése; jól elrejtve az illendőség köntösébe. A jó ember magáról nem tudja, hogy jó. A jó ember zavarba jön, amikor felhívják telefonon, és szeretnék megköszönni, hogy „segített valakinek” és nem emlékszik: kinek, mit, mikor segített. A jó emberből árad a jóság, és nincs listája, hogy kinek, mikor mennyi jót tett, és eszébe se jut, hogy neki köszönet járna bárkitől is. Lehetetlen így élni - gondoljuk. Igen, Isten nélkül lehetetlen. Isten nélkül adok-veszek lesz az életünk. Könyvelünk, „szponzorálunk”, de csak akkor, ha nem marad el a címlapról a cégünk neve. Építjük az imázsunkat, karrierünket. A nagy építésben csak az életünk vész el. Istennél lehetséges, nála minden lehetséges. (26. v.) Isten szeretetében szabadulunk fel önmagunk jóságának keresésétől, a magunk mindenáron való mutogatásától, és kezdünk élni örömmel, szabadon éppen azért, mert hisszük: Ő van, nemcsak azoknak, akik hisznek benne, hanem mindenkinek. Ö az Élet, rajta kívül nincs élet! A gazdag ifjú kérdése rossz, mert magára kérdez, magáért aggódik. Magamért nem tehetek semmit. Azt kellett volna feltenni: mit tegyek, hogy a felebarátom elnyerje az életet, mit tegyek, hogy mások ne szomorkodjanak? Hiszen aki „elveszti az életét másokért”, az nyeri meg az életet. Aki megtartja, az elveszíti. Jézusról az ellenfelei mondták: „másokat megmentett.. .”(Mt 27,42) Ez az élet titka, értelme. Ez a cél, másokat megmenteni. Jézus életének titka Isten szereteté- nek titka. Ez nem vallás, ez maga az Élet, az élet alapja, az élet törvénye. Szomorúság és döbbenet, mert nem ezt látom, ha tükörbe nézek, hanem egy agyonhajszolt, kétségeskedő vagy egy nagyon igyekvő embert, aki még áltatja magát: „.. .minden parancsolatot megtartottam” ifjúkorom óta - most már jogos az elismerés, a kitüntetés. De nem jön egyik sem. Ami jött, is kevés, nekem több jár. Jézus tanítványainak is meg kell döbbenniük, hogy mennyire „vallásosak”, és éppen ezért milyen messze kerültek Jézustól, az Élet forrásától. Mennyire önmagukat akarták gyarapítani, és ez egyre kevésbé lehetséges, mert embereknél ez lehetetlen. Jézus újra ajánlja Isten szeretetét, ahol minden lehetséges. Jézus ezt a mindent hozta, hirdeti nekünk. Nem kellene megelégedni kevesebbel. Mai vasárnapunk ősi evangéliumi igéje figyelmeztet: „Senki nem szolgálhat két Úrnak.” (Mt 6,24) Jó lenne, ha észre- vennénk az ismert bibliai mondás abszurditását is. Nem lehet két Úrnak szolgálni, mert csak egy Úr van: a Názáreti Jézus. Egy út vezet az Életre: a krisztusi út. Isten szeretetében válik a lehetetlen lehetségessé. Jézus nélkül fantomokat kergetünk, úttalan utakra tévedünk. Pedig Jézus az út! Adja Isten, hogy rátaláljunk erre az útra. Ámen. Kertész Géza ISTENTISZTELETI REND_____________ ___ Bu dapesten, 2002. szeptember 8. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. II. (úrv., tanévnyitó) Bence Imre; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; II., Mo- dori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Nepp Éva; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma; du. 6. Geröfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. II. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél II. Smidéliusz András; X. Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Per Lonning (norvég püspök); du. 6. Győri Tamás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegvvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. dr. Ludwig Markert; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Nagytemplom, Régi Fóti út 73. de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI. , Hősök tere 11. de. 10. (családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél II. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út III. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII. , Gózon Gy. u. de. 11. Kosa László; Pest- szentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Missura Tibor; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. (úrv.) Endrefíy Géza. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 15. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: ApCsel 8,14-25; az igehirdetés alapigéje: Mt 19,16-26. HETI ÉNEKEK: 372, 331. Összeállította: tszm A zsinati ülésszak elé A zsinat szeptember 13-án ül össze 6. ülésszakára a Fasori Gimnáziumban. Talán nem tűnik fellengzősnek a megállapítás, hogy új szakaszába lép a VIII. Budapesti Zsinat munkája, hiszen az eddigi másfél esztendőben végzett munka jobbára a „pótlások” jegyében zajlott. A szeptemberi ülésszakon viszont átfogó, új törvényeket alkotó munka szerepel a napirenden. A legfontosabb feladatok: a munkajogi törvény megalkotása, a választási és a bírósági törvény átdolgozása, továbbá az egyházi struktúra működésének értékelése és a tapasztalatok megjelenítése a törvényekben. Ezeknek a kérdéseknek a tárgyalását már korábban megkezdtük, pl. a munkajogi elvek lefektetése már áprilisban megtörtént. A mostani ülésszak programja: végszavazása következik a választási törvény első tárgyalási sorának, foglalkozunk a lelkészek nyugdíjba menetelének problémáival, a segédlelkészek státuszával, végül a bírósági törvény elvi kérdéseinek megbeszélése kerül terítékre. Az egynapos ülésszak bizottsági ülésekkel zárul. Muntag András Meghívó Szeretettel hívunk és várunk minden érdeklődőt az EKE Bibliaiskolája összevont tanévzáró és tanévnyitó csendesnapjára, amelyet 2002. szeptember 14-én, szombaton, 10-16 óra között tartunk Budapest-Pestszentlőrincen, az evangélikus templomban (XVIII. kér., Kossuth Lajos tér 3. Megközelíthető pl. a metro Határ úti megállójától 50-es villamossal.) A csendesnap témája: GYÖNYÖRKÖDIK AZ ÚR! Az igehirdetői szolgálatok alapigéi: Zsolt 147,10-11; Zsid 10,38-39 és Zsid 13,14-16. Az ünnepi alkalom további programpontjai:- A végzett hallgatók útra bocsátása,- a kezdő hallgatók köszöntése, fogadalomtétel,- a bibliaiskolások közös szolgálata. Üdítőről gondoskodunk, harapnivalót ki-ki hozzon magával. További információkat az EKE Evangéliumi Alapítvány telefonszámán (332-7063) tudunk adni. EKE Evangélikusok Közössége az Evangéliumért 1A 3 £ 5 £ 3 □ SAROK Közbenjárunk? Van-e helye a keresztyén istentiszteleten a közbenjáró imádságnak? Nem ellenkezik ez a reformáció alapelvével, miszerint Jézus Krisztus az egyetlen közbenjáró Isten és ember között? A közbenjáró imádság bibliai alapjai már az Ószövetségben megtalálhatók. Ábrahám közbenjár Sodomáért, és egyre lejjebb alkudja az esetleg még fellelhető igazak számát, akikre tekintettel Isten megkegyelmezhetne a városnak. A sokak által csak szigoráról ismert Mózes is gyakran jár közben hűtlenné vált népéért. Istent magára haragítva lemond saját részéről Kánaánban, cserébe azért, hogy a nép kegyelmet nyeljen. Az evangéliumokban is találkozunk olyan történettel, amikor Jézus mások kérésére gyógyít. Ilyen a kapemaumi százados szolgájának esete, a szirofőniciai - más néven kananeus - asszony leánya, a holdkóros fiú vagy a béna, akinek hord- ágyát a háztetőn át eresztették le Jézus lába elé. Jézus a kétségbeesett édesapa kérésére siet Jairus házába is, hogy leánykáját feltámassza. Pál apostol is szinte valamennyi levelében megemlíti, hogy éjt nappallá téve, nem ritkán könnyhullatással imádkozik és jár közben a gyülekezetekért, hogy a folytonos viszálykodás miatt el ne veszítsék a kegyelmet, amit köztük végzett szolgálata nyomán nyertek. Ne feledkezzünk meg az Áser törzséből való agg prófétanőről, Annáról, Fánuel leányáról sem, aki nyolcvannégy évi özvegységének idejét megszakítás nélkül a templomban töltötte, hogy éjjel-nappal Izrael megváltásáért imádkozzék. Aló. század reformátorainak sem jutott eszükbe, hogy a hívők egymásért való közbenjáró imádságát - mint valami „katolikus csökevényt” - elvessék. Maga Luther sem látott ellentmondást abban, hogy - noha Krisztus az egyetlen közbenjárónk Istennél -, mi is szüntelenül imádkozni tartozunk egymásért. Amikor munkatársa és barátja, Melanchton, megbetegedett, és már-már halálán volt, Luther éjt nappallá téve imádkozott felépüléséért. „Azokban a napokban jól odavágtam a zsákot az Isten ajtajába! Megmondtam, ha Fülöpöt elveszi, vigye tovább ő maga, mert én leteszem és visszavonulok!" - így emlékezik vissza Melanchton betegségének idejére. Luther magától értődőnek tartotta, hogy az aggódó testvérszeretet nem is tehet mást, mint hogy térdre borul Isten előtt, és az emberileg lehetetlent is megkísértve, közbenjár a veszélyben lévő szolgatársért. Amikor Luther egyetemes papságról beszél, papi funkcióként három olyan dolgot sorol fel, ami meggyőződése szerint minden keresztyén ember joga és kötelessége: 1. másokért való szüntelen könyörgés és közbenjárás megsegítésükért és bűnbocsánat kérése még az ellenségeknek is stb., 2. áldozathozatal másokért, azaz önfeláldozás, hiszen a hívők - miként Pál írja — tartoznak egymásért életüket is odaadni, ill. 3. consolatio fratrorum, a testvérek egymást vigasztaló lelki beszélgetése. A keresztségben nyert egyetemes papi tisztünkből adódó kötelességünket teljesítjük akkor is, amikor az istentisztelet egyetemes könyörgő imádságában közbenjárunk hittestvéreinkért, honfitársainkért és minden emberért. Véghelyi Antal * * « I
