Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-09-01 / 35. szám

Evangélikus Élet 2002. SZEPTEMBER 1. 3. oldal Hálaadás és evangélizáció Béren Hálaadással tekintett vissza az eddig megtett útra a Béri Evangélikus Egy­házközség. A török hódoltság alatt el­néptelenedett faluba 340 évvel ezelőtt a Felvidékről telepedtek le evangéli­kus családok. A lerombolt templomot újjáépítették, a lelkészüknek paróki­át, gyermekeiknek iskolát építettek. Több mint 15 nemzedék nőtt fel azóta a szépséges helyen fekvő faluban, ahol az evangélikus gyülekezet mellett egy kis baptista gyülekezet is él. A hálaadó istentisztelet keresztelés­sel kezdődött, és úrvacsorával fejező­dött be. Az igehirdetés szolgálatát D. Szebik Imre elnök-püspök végezte a 100. zsoltár alapján. Szavaiban az ün­neplés fontosságára hívta fel a figyel­met, és a hálaadás szavával szólt az itt szolgált hűséges lelkipásztorokról, a béri evangélikus népről, majd az Isten hűségéről tett bizonyságot, és hitvalló életre hívta Krisztus sok szenvedést és próbát megélt népét. Az istentisztelet végén Súlyán András felügyelő köszöntötte az ünneplő gyüle­kezetei. Szavaiban Ézsaiás prófétát idéz­te: „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. ” (Ezs 43,2) A béri gyülekezet évszázadokon keresztül ezt a védelmet, vezetést élte át. Létével ma ar­ról tesz bizonyságot, hogy érdemes Is­tenhez tartozni, vele közösségben élni. Ezt a megtapasztalást kell továbbadni gyermekeinknek, unokáinknak. A béri gyülekezet hálaadása a másnap délután megtartott evangélizációval folytatódott, Zászkaliczky Pál ny. lelkész szolgálatával. A hitmélyítő szabadtéri alkalmon közel 150 ember hallgathatta Isten szolgálatra hívó szavát. Az igehir­dető kiemelte: „Szolgálni az Úrnak csak örömmel lehet.” Isten hívása (toborzója) alapján állhatunk e szolgálatba. Méltat­lanok vagyunk rá, de Isten méltóvá és al­kalmassá tesz az evangélium hirdetésé­re. Végül János evangéliuma alapján a szolgálat ajándékairól és jutalmáról is szólt a lelkész. Az úrvacsorával befejeződött evangé- lizációs alkalmat gyermekek szavalatai, az ifjúság éneke, a baptista fiatalok szol­gálata tették emlékezetessé. Az istentisz­telet után a helyi gyülekezet a kultúrház- ban terített asztalokkal várta az evangé­lizáció résztvevőit. E két nap ünnepi eseményeivel méltó­an emlékezett meg a béri gyülekezet ala­pításának 340 éves évfordulójára. A falu népe egységesen vallotta az alkalom vé­gén: örömmel szolgálunk az Úrnak. Tóth Attila Sziráki életjelek A mintegy 1200 lakost számláló nógrádi falu háromszáznyi evangélikussága szá­mos jelét adta élni akarásának az utóbbi időben. Az idegenforgalmi látványosság­ként is számon tartott sziráki kastély mel­lett a település másik fő ékessége az evan­gélikus műemléktemplom, melynek külső-belső felújításán immár több mint egy évtizede fáradoznak. Az impozáns épület annak idején a ‘Teleki család patro- nálásával épült, és napjainkra már csaknem teljesen visszanyerte egykori szépségét. Alinál szomorúbb képet mutatott a pa­rókia, amelyben jelenleg nem lakik lel­kész. A gyülekezetét az utóbbi években a szomszédos falu - Egyházasdengeleg - lelkipásztora, Tóth Attila gondozza. A szinte romos épület rendbehozatala erőn felüli vállalkozásnak tűnt a kicsiny gyüle­kezet számára. De, hála Istennek, a Gond­viselés ismét megajándékozta a sziráki evangélikusokat egy nagylelkű patrónus- sal. Kopka László, a gyülekezet felügye­lője, az Egri Nyomda vezérigazgatója 2,8 millió (!) forintot áldozott a parókia fel­újítására. Ehhez járult még a kerítés meg­építése, négyszázezer forintos költséggel, így, összesen 3,2 milliós munka elvégzé­séért adhatott hálát a gyülekezet augusz­tus 24-én. Sokatmondó az üzenete annak, hogy ez a hálaadás egy evangélizációs nap ke­retében történt, hiszen lelki építkezés nélkül a megújuló épületek csupán üres keretek maradnak. A nap programját az Evangélikus Missziói Központ szervezte. Az egyik cél az volt, hogy a sziráki evangélikusság ismét világos jelét adja élni akarásának. Éppen ezért lehetett be­szédes szimbólum az egész település számára, hogy az evangélizációs napot a falu kultúrházában kezdtük. Kiléptünk az egyházi épületek megszokott „fedezé­kei mögül”, hiszen a reánk bízott öröm­hír mindenkinek szól. Biztató, hogy az átlagos vasárnapi istentiszteleti létszám­nak (10-15 fő) több mint négyszerese jött el a művelődési házba. Közös ének­tanulás után Dinnyés József daltulajdo­nos zsoltárokkal, megzenésített versek­kel és szép magyar szóval készítette az utat az élet szavának, az Isten igéjének. A hang után vizuális élmény követke­zett: egyfajta missziói modellként néz­tük meg Fülöp „egyszemélyes evangé- lizációját”, az etióp kincstárnok törté­netének filmfeldolgozását. A látottakat két csoportban beszéltük meg. Ugyan­csak bátorító, hogy Szabó Szilárd misszi­ói munkatárs külön gyermekcsoporttal is foglalkozhatott - ők már a jövő gyüleke­zetét jelenthetik. Ebben az összefüggésben meg kell említeni azt az ugyancsak jövőt építő missziót, amit a gyülekezet lelkésze heti rendszerességgel végez, óvodai hittan formájában. Minderről egy „árulkodó” számadat: a jelenleg 40 %-ban cigány la­kosú település óvodájában 54 gyermek­ből már 46 a roma „kisebbségből” szár­mazik. Az óvodai hittan tehát valódi missziói kihívás és lehetőség... A kultúrházból délben vonultunk át a megfiatalodott parókia ünnepélyes hasz­nálatbavételére. A kertben felállított sát­rak alatt terített asztalok, igazi nógrádi vendégszeretet fogadott minket. A kötet­len együttlét elején a gyülekezet lelkésze mondott köszönetét a felügyelőnek és fe­leségének, valamint az Egri Nyomda mun­katársainak, hiszen - csupán emberileg nézve - nélkülük valóban nem élhettük volna meg ezt a bátorító ünnepet. Jó volt hallani az egykor Szirákon konfirmált me­cénás válaszát, melynek lényegét így tud­nám summázni: a földi javakat nem meg­tartásra, hanem továbbadásra kapjuk Istentől. Bárcsak minél többen tudnánk ilyen bátor hittel és áldozatkészséggel adakozni. Kevesebb lenne a lelki erőtlen­ség és anyagi deficit gyülekezeteinkben... A fehér asztal körüli közösség végül új dimenzióval gazdagodhatott a záró úrvacso­rái istentiszteleten, melyre ismét Dinnyés József zsoltárénekei hangolták rá a kör­nyező falvakból időközben érkezett hí­vekkel még tovább bővült gyülekezetét. (A daltulajdonos egyébként megígérte, hogy az ősz folyamán, havonként elláto­gat majd Szirákra, hogy még többet ad­hasson át a zsoltárokban rejlő erőből...) Igehirdetésében e sorok írója arra a lát­ható, megízlelhető örömre tette a hang­súlyt, amely útravalóként éppen az úrva­csorában lehet úgy a miénk, hogy azzal másokat is megajándékozhatunk. így, re­ménység szerint, a nap bibliai mottója már nemcsak az etióp kincstárnokra volt igaz, hanem sokunk közös élményévé vált: „ ...örömmel haladt tovább az útján." Gáncs Péter A gyülekezet ajándékaként újabb Bibliával gyarapodott a parókia felújítója, Kopka László (a kép balszélén) gyűjteménye. A templomban készült felvételen; Dinnyés József daltulajdonos. Nemzeti ünnepünket követő vasárnapra kettős ünnepséget hirdettek a zalaeger­szegiek. Egyrészt az egyházközség megalakulásának századik évfordulóján ad­tak hálát Isten megtartó kegyelméért, másrészt pedig a megújult gyülekezeti há­zuk felszentelésére invitálták a meghívottakat. A hálaadás a templomban kezdődött, ahol az istentiszteleten Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egy­házkerület püspöke szolgált (Zsolt 103,1-5 alapján) igehirdetéssel. Elmond­ta, hogy a mostani alkalom lehetőséget ad felmérni, mi tartotta meg a gyüleke­zetét. Ez nem más, mint az örömhír, az evangélium. Voltak ugyan jelentős sze­mélyiségek az elmúlt száz év történel­mében, mégsem neveket tisztelni gyűl­tünk össze, hanem Isten nagyságos dolgaira emlékezünk. A jövőben is azt kell tenni, ami a múltban lételeme volt ennek a közösségnek. Mindenkinek Porkoláb Gyula volt. 1906-ban építettek templomot, majd Trianon után - 66 köz­ség ellátásával - az ország egyik legna­gyobb szórványterületének központja lett Zalaegerszeg. 1928-ban építették fel a gyülekezeti házat, amelyet a háború után államosítottak, és katonai célokra használtak. Az 1990-es rendszerváltozás után a leromlott állapotú épületet vissza­kapta az egyházközség, de gazdálkodási kényszerből még évekig bérbe kellett adniuk az emeleti részt. Az alsó szinten lévő gyülekezeti helyiségek most ké­szültek el, az emeleten lévő lelkészlakást a közeljövőben szeretnék felújítani. Szabó Vilmos (bal szélen) Szemerei János esperes „ellenőrzése” mellett veszi át a gyülekezeti ház kulcsát Ittzés János püspöktől misszionáriussá kell lenni,és Isten örök hűségét hirdetni. Hiszen akkor maradan­dó az öröm(hír), ha továbbadjuk. A templomi alkalom után az ünneplő tömeg átvonult a gyülekezeti ház elé, majd a püspök felszentelte az épületet. Ezután a gyülekezeti teremben tartottak közgyűlést. A felszólalók között elsőként dr. Kostyál László művészettörténész, egyházközségi jegyző ismertette a meg­alakulás és az elmúlt száz év történetét. Zalaegerszegen 1830-ban 9 fő vallot­ta magát evangélikusnak, és Zalaistvánd szórványaként, majd fiókgyülekezete­ként tartották számon egészen 1902. au­gusztus 20-ig, amikor a több mint száz lelket számláló evangélikusság közgyű­lése - Varga Gyula esperes, Vértesi Sán­dor zalaistvándi lelkész, Lányi Kálmán felügyelő jelenlétében - kimondta az önállósulást. A gyülekezet első lelkésze A felügyelői jelentésből megtudhattuk, hogy az eddig elvégzett munkákhoz - a helyi közösség áldozatvállalása mellett - támogatást adott az Országos Egyház, a német és a magyar Gusztáv Adolf Se­gélyszolgálat, Zalaegerszeg Önkormány­zata, a Kulturális Örökség Minisztériuma és a finnországi testvérgyülekezet. (Finn­országi vendégek is megtisztelték jelen­létükkel az ünnepséget, Raili Komulainen esperesnő vezetésével.) Köszönet illeti Szilvás László felügyelőt, Sárkány And­rás és Simon Zoltán gondnokokat, vala­mint Sebestyén Győző pénztárost, akik Szabó Vilmos lelkész munkatársaiként vé­gezték a feladatok nagy részét. Reménység szerint néhány év múlva újra együtt ünnepelhet a gyülekezet templomuk építésének századik évfor­dulóján. Menyes Gyula EBBE CSENDESNAP „Újuljatok meg telketekben és elmétekben. " (Ef 4,23) Az EBBE országos csendesnapot szervez Kelenföldön (Bocskai út 10.) 2002, szeptember 14-én, délelőtt 10 órától A csendesnap programja: 10 00 Úrvacsorái intentisztelet - Győri Gábor 11 00 Előadás - Balikó Zoltán Az előadás megbeszélése Ebéd Fórum Záró áhítat - Smidéliusz Zoltán Mindenkit szeretettel várunk! %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom