Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-09-01 / 35. szám
4. oldal 2002. SZEPTEMBER 1. Evangélikus Élet Egyházi néprajz, avagy a református példa Idén éppen 30. alkalommal ülésezett augusztus végén a Magyarországi Református Egyház Teológiai Doktorainak Kollégiuma. A négynapos konferencia plenáris üléssel indult, majd a továbbiakban minden szekció önállóan folytatta munkáját, ami természetesen nem jelentette azt, hogy csak az adott szekcióhoz tartozók vehettek részt az előadásokon. Noha teológiai doktorok kollégiumáról van szó, a szekciókban nemcsak teológiai témákat vitattak meg, és a meghívott előadóknak sem kellett feltétlenül doktori címmel rendelkezniük. Az alábbiakban az evangélikus szempontból is figyelemre méltó egyházinéprajzi szekció tevékenységéről szeretnék beszámolni. Jóllehet, a doktorok kollégiuma 30 évvel ezelőtt kezdte meg működését, az egyházi-néprajzi szekciónak hosszú évekbe telt, míg elismertette létjogosultságát. Sokáig nem értették, hogy az egykori sárréti lelkész, Molnár Ambrus miért akar „gatyák és köcsögök” között kutatni, és miért fontos e szekció munkájának a megkezdése. Az elmúlt húsz évben azonban egyre több egyházi és világi személy kapcsolódott be ebbe a tevékenységbe, és nemcsak a református egyház kebeléből. A rendszerváltás óta szabadabb lett az utazás is, így rendszeresen találkoznak határon túli lelkészek és néprajzkutatók is, akik a felekezetűkben bekövetkezett változásokról, az újabb egyházi és néprajzi kutatásokról is egyaránt beszámolnak. Sajnálatos módon sem a hazai, sem az erdélyi evangélikus egyház munkatársai nem vesznek még részt ebben a munkában, így gyülekezeteinkhez kapcsolódó témák is csak elvétve kerülnek terítékre. A szekció legjelentősebb munkája a kárpátaljai, felvidéki és vajdasági református egyház gyülekezeteinek összeírása, ingó és ingatlan javainak történeti feldolgozása, valamint lefényképezése. Ebbe a gyűjtésbe tartozik az egyetlen ausztriai magyar, a Felsőőri Református Gyülekezet történetének megírása is. A kárpátaljai gyűjtőmunka eredményeit az Országos Református Gyűjteményi Tanács négy kötetben már meg is jelentette; Magyar Református Egyházak javainak tára címmel, P. Szalay Emőke és Küllős Imre szerkesztésében. (Készülőben van az utolsó, ötödik kötet is, ezt követi majd a vajdasági javak tára.) E kötetek megjelenését a munka elindítója és megszervezője - Molnár Ambrus - már nem érhette meg. Az egyházi-néprajzi szekció elnökét két évvel ezelőtt ragadta el a halál, de a munka az ő távollétében sem maradt abba. Az egykori és új tagok a nagy tudású lelkész és néprajzkutató emlékének is adóznak azzal, hogy évről évre összegyűlnek, és ismertetik legújabb kutatásaik eredményeit. Ez évben jelentek meg a legtöbben: az előadók és érdeklődők létszáma 60-ra emelkedett. Az előadások egyenkénti ismertetése külön lapszámot igényelne, hiszen a protestáns pátensről, a bocskorpénzről mint lelkészi jövedelemről, az Ipoly menti szentasszonyokról, a kárpátaljai felekezetek együttéléséről, a XVII. századi anyakönyvekről vagy a különböző vallási társulatokról lehetetlen néhány szavas összefoglalót nyújtani. Ám az említett témák talán érzékeltetik olvasóinkkal azt a munkát, amely a Ráday Kollégium falai között zajlott az elmúlt héten. A szekció tevékenysége - véleményem szerint - példaértékű. Akár útmutatóként is szolgálhatna ahhoz a felméréshez, összeíráshoz és feldolgozáshoz, amelyet evangélikus egyházunknak is el kellene végeznie, határainkon innen és túl, hiszen értékeink ugyanolyan jelentősek, számosak és figyelemreméltóak. Veres Emese-Gyöngyvér Klubterem az idősek napközijében „ Uram, áldd meg ezt a földet s minden nemzetét Napod fénye boldogítsa népek életét Szomszédok közt megértést, szere- tetet és békét Uram, áldd meg ezt a földet s minden nemzetét” - Mezőberény- ben mintegy háromszáz ember énekelte ezt a szöveget, a Minden nemzetek himnuszának első versszakát magyarul, aztán szlovák nyelven is, augusztus 17-én. Ekkor volt az alföldi kisváros szlovák hagyományú evangélikus gyülekezetének ünnepsége, melyen felszentelték az általuk fenntartott idősek napközi otthonának új klubtermét A Jeszenszky utcai épület a múlt század első évtizedeiben még egyházi iskola volt, az államtól 1994-ben kapta visz- sza a második kerületi szlovák evangélikus egyházközség. (A városban van egy német hagyományú evangélikus gyülekezet is.) A presbitérium döntése nyomán - pályázati pénzek segítségével - még abban az évben idősek napközi otthonát alakítottak ki. Az építmény klubteremmel való bővítésére - újabb pályázati pénzek mellett - a gyülekezet és a városi szlovák kötődésű szervezetek tagjainak akarata és aktivitása teremtett lehetőséget. A felszentelésre Kondor Péter esperes közreműködésével október 17-én került sor. „Az öt és fél millió forintos beruházásból ötszázezret tudott saját forrásként biztosítani az egyházközség, a többit a Szociális és Családügyi Minisztériumtól pályázat útján nyertük. De segített a városvezetés is, mely építőanyagot adott. A kivitelezést helyi vállalkozás végezte” - tájékoztatta az Evangélikus Elet olvasóit Fejér Sándor lelkész, az intézmény vezetője. A tágas, száz ember befogadására is alkalmas új szárny, amely kerekes székkel is megközelíthető, mindössze három hónap alatt épült fel, sokat segítettek önkéntesek is. (A legidősebb „munkás” ki- lencvenkét éves volt.) A tervek szerint a klubteremben elsősorban az idősek napközi otthonába jelenleg is járó 35 idős számára szerveznek összejöveteleket és előadásokat, akár zenés rendezvényeket is. A vasárnapi iskolát is itt tartják majd, és helyet biztosítanak a Mezőberényi Szlovákok Szervezetének: irodát alakítanak ki számukra. A hosszú távú tervekben szerepel a házhoz tartozó telken álló lakatlan melléképület átalakítása, melyben egy kemencés konyhát szeretnének létesíteni. A garázst is tatarozni kellene, ebben az idős emberek számára erősítő gépeket helyeznének el. Mindezzel a mezőberényi szlovákok egyházi-kulturális központját alakítanák ki. Szegfű Katalin Kőbe vésett emlékezés 2002. augusztus 25-én, a vasárnapi istentiszteleten a tótkomlósi evangélikus templom falán felszenteltek egy szlovák nyelvű szöveggel telerótt márványtáblát, amelyet az 1947-es kitelepítésnek állít emléket. Az ajándékozók, a Komlósról elszármazott galántaiak mintegy 40 fős szlovák ajkú küldöttsége a tótkomlósi gyülekezet tagjaival együtt mindkét nyelven felzendülő énekekkel, imákkal, prédikációkkal emlékezett a közös ősökre, közös lelki örökségeire,-hitére, fájdalmaira, melyeket főként a politikai lelki mélyszántások okoztak. Isten segítségével talán már elhomályosult a rossz emlékű korszak, amely az 1947-es lakosságcserét eredményezte, és aminek következményeként a galántaiak otthonról hazajöhettek. Arra a helyre hozták el márványtáblájukat, ahol sokukat keresztelték, hogy közösen emlékezzenek velünk mindazokra, akikre csak együtt emlékezhetünk. Arra az alapító maroknyi telepes csapatra, akik istenhívő lélekkel, nagy szorgalommal építették fel vályogházaikat, tanyáikat, őrizték hitüket, anyanyelvűket, reménykedve a sokszor nagyon távolinak tűnő boldogabb jövőben, anyagi szegénységüket pedig határtalan nagy szeretettel és összefogással pótolva. Leginkább ma is erre lenne szüksége az „Európa panzióban” szorongó sokféle népnek, hiszen az egymás leikéhez vezető utat csakis a szívből jövő kedves szavak erejével találhatjuk meg. A lelkészek, Nobik Erzsébet szarvasi lelkésznő és Balogh András tótkomlósi lelkész prédikációi ezeket a gondolatokat tolmácsolták a gyülekezet felé szlovák és magyar nyelven, erről énekelt a gyülekezet minden tagja szintén mindkét nyelven, és erről énekelt az énekkar Baloghné Szemerei Mária lelkész aszszony vezetésével. A prédikációkat, majd a közös énekléseket az emléktábla felszentelése követte. Az elszármazottak nevében dr. Anna Pilarikova, a Magyarországról Áttelepült Szlovákok Szövetségének vezetője arról a belső igényről, szeretetről szólt, amely a galántaiakat emlékkiállításra késztette őseik templomában. Jelképes ajándékaikat, a fonott kalácsot és a kenyeret is átadta a lelkészeknek. A szülőföld iránti tiszteletadást a közös imák és éneklések zárták. Jó volt, hogy eljöttek, hogy példát mutattak, hogy megtaláltuk a hitben való közeledés közös útját. Stirbiczné Dankó Katalin Szép gesztenyefasor vezet a Pest megyei Herceghalom szívébe. Itt található a községháza, a tornacsarnok, az iskola és most már a templom is. Az új, modern közösségi komplexum ezentúl egyaránt otthona lesz a katolikus, a református és az evangélikus gyülekezet alkalmainak, valamint a falu kulturális rendezvényeinek. A község és a három történelmi egyház közös elhatározással és összefogással - a Miniszterelnöki Hivatal támogatásával és a helybéliek bőkezű adományaival - építette fel két év alatt, mintegy 80 millió Ft-ból a több funkciót is betöltő templomot, amely Magyarországon egyedülálló módon az önkormányzat tulajdonát képezi. Kellemes napsütésben, augusztus 18- án, vasárnap volt az ünnepélyes templomszentelő. A gyülekezőket a német testvértelepülés, Mehrstetten füvószene- kara fogadta térzenével. Az ökumenikus ünnepség a harang felszentelésével és felhúzásával kezdődött. A harang és a hozzá tartozó vezérlő automatika az evangélikus Mehrstetten város ajándéka. (Erre az alkalomra 60 tagú küldöttségjött Mehrstettenből, polgármesterük, Rudolf Ott és lelkészük, Eberhard Seibold vezetésével.) A templomot megáldó és megszentelő istentiszteletre a három felekezet helybéli lelkészeit és püspökeit követve vonultak be a vendégek, köztük a kormány képviseletében két államtitkár: Keller László és az egyházi kapcsolatok címzetes államtitkára, Szalay István, aki személyesen is köszöntötte az ünnepet, illetőleg az ünneplőket. Herceghalom lakossága többségében római katolikus. Az 1300 lélekből mindössze negyvenen tartoznak az evangélikus gyülekezethez. Budaörs lelkésze, Edreffy Géza jár ki a faluba. Tavasz óta aktívan hívogatja és szervezi közösséggé az evangélikus testvéreket. A német polgármester szeretetteljes mondatai után megszólalt az új harang szép, tiszta hangja. Schnaider László polgármester és a herceghalmiak odaszánt lélekkel vitték véghez a templomépítés nemes és nem mindennapi feladatát. Adja meg Isten a számunkra, amit Szebik Imre püspökünk az Ef 2,19-22 versei alapján hirdetett nekik: Jézus Krisztus valóban alapkő, sarokkő és zárókő lehessen életükben. O legyen minden mindenekben. Az ünnepi közgyűlés vezetője a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat - Herceghalmon lakó - evangélikus lelkész-igazgatója, Lehel László volt. Bottá Dénes képriportja (Szöveg: Bottáné Tamás Szilvia) Egyházi és Kulturális Központ épült Herceghalmon \ ♦ *
