Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-08-04 / 31. szám
Evangélikus Élet 2002. AUGUSZTUS 4. 3. oldal Szüléink lelkigondozása, avagy: már ma kezdd el egy SMS-sel! „Hinnétek, hogy az is lelkigondozás, ha küldtök a szüléiteknek egy-két SMS-t a Szélrózsáról, hogy jól vagytok és gondoltok rájuk...?” — a stílszerű bevezetés azon a tartalmas, gondolatébresztő előadáson hangzott el, amelyet Varga Gyöngyi lelkész, az EHE doktorandusza tartott szombaton, az egyik felforrósodott Fórum-sátorban. Mint elmesélte, a táborban létesitett SMS-üzenőfalon bizony szép számmal voltak gyermek-kéz írta üzenetek is, amelyek anyunak, apunak szóltak. Ebből előadónk rögtön le is vonta a következtetést: nem lehet elég korán kezdeni a szülők lelkigondozását! Mert nagyon nagy szükségük van rá - a meghallgatásra, a törődésre, az empátiára, a sok-sok szeretetre, épp úgy, ahogy nekünk. S kiválóan alkalmas eszköz lehet rá akár egy mobiltelefon is, amikor távol vagyunk a szülői háztól. Ahogy a négy nap során, itt, ebben az összefüggésben is hasznosnak bizonyultak a mobilkommunikációból kölcsönvett képek, hasonlatok, hiszen ez a generáció: a közép- iskolások, egyetemisták, husza- sok-harmincasok (itt most kivételesen nem a szolgáltatókra gondolok...) érti és beszéli ezt a nyelvet. De miről is volt szó? A Szélrózsakorosztály, életkorától függően, különböző mértékben már belenőtt abba a korba, amikor kezdi a saját útját járni, lassanként hátrahagyja kötődéseit, új utakra, új kapcsolatokra tesz szert, egyszóval: elindul. Közös élménye a huszonéveseknek a szülőktől való el(vagy le-)szakadás, a köldökzsinór elszakítása, ami egyik érintett fél számára sem problémamentes. Sok konfliktus forrása lehet, s ez senkinek sem jó, legkevésbé pedig ez Isten szándéka. Meg kell tehát vizsgálnunk a Biblia tükrében, hogy milyen módon tudjuk ezt az utat szeretettel, figyelemmel járni. A nagy rohanásban például, mikor beszélgettünk utoljára egy jót a szüléinkkel, vagy mikor simogattuk meg utoljára az arcukat? Sokszor csak egymás mellett élünk, s nem együtt, elmulasztjuk azokat a pillanatokat, amelyek ajándékká válhatnának. A szülő és a felnőtté vált gyermek kapcsolatában új fejezetet jelent, amikor is nevelőinkből partnereinkké válnak szüléink. Talán úgy érzik, a „fejükre nőttünk”, nekünk pedig kezd terhessé válni a féltésük, meg a szankciók. Csak egy apró változtatás kell, hogy megváltozzon ez a helyzet: a nevelésből növeléssé kell érnie a szülő-gyermek kapcsolatnak. S ez utóbbi már nem egyirányú, hanem nagyon is kölcsönös folyamat. Érdekes, hogy Jézus a Szentírás tanúsága szerint több ízben is „engedetlen” volt földi szüleivel, és Máté 12-ben is olvasunk egy első látásra szülőellenesnek tűnő mondatot... A paradoxon úgy fogalmazható meg, hogy a szeretet akkor is fennáll, és akkor is az a nagyobb, ha nem engedelmeskedünk egy konkrét esetben. A feszültségek megbeszélése pedig minden esetben növeli a szereteted Ki lehet, jó” lelkigondozó? Feltétlenül pszichológus diplomát kell szerezni hozzá? Szó sincs róla. Mindnyájan jó lelkigondozóivá válhatunk szüléinknek, ha elfogulatlanul, empatikusán, szeretettel közeledünk hozzájuk, és a maguk teljességében fogadjuk el őket. Ha egymás növekedésének az elősegítése a cél. Senki ne gondoljon valami nagyon bonyolult dologra. Az is lelkigondozás, ha leülünk beszélgetni egy pohár ital mellett, mikor hazatérünk a kollégiumból. Ha azt éreztetjük, hogy készek vagyunk felelősséget vállalni az életükért, mert szeretjük és tiszteljük a szüleinket. Fontos nekünk, hogy minek örülnek, vagy mi bántja őket, és együtt gondolkozunk, felnőtt fejjel a megoldáson. Hiszen már nem vagyunk gyerekek. Partnert, társat, barátot kaphat bennünk a szülő, és fordítva. Szabad a humort is segítségül hívni a szülők „nevelésénél”, már ameddig egyáltalán „nevelhetőek” - és hogy erről kinek- kinek megvan a maga kis története, azt nagy derültség jelezte a fiatalok körében. Ami viszont nem változik: egy szülőnek a gyermeke mindig a gyermeke marad. A recept - amit végezetül mindenkinek jó szívvel ajánlott Varga Gyöngyi - egyszerű és működőképes („főzhető”): először határozzuk el, hogy felnövünk a szüléink mellé, és társsá válunk. Azután szánjunk rá időt, türelmet, és ültessük át a bizalmat a gyakorlatba is. Végül, ne elégedjünk meg a szituációk visszatükrözésével - néha ez is elég, de nem mindig hanem együtt keressük szüléinkkel a megoldást a problémákra. Minden felnőttben ott lakozik a gyermek, aki biztatásra, bátorításra, dicséretre vár - a szüléink ezt tőlünk kaphatják meg. Ne feledjük, hogy Isten általunk akar gondoskodni a szüléinkről. Egymásra bízott bennünket. Ez felelősséggel jár. Az O akarata az, hogy társakká tegyen minket egymás számára, Ő pedig Atyánkként gondoskodik mindannyiunkról. Isten erőterében hordoz és megtart. Nincs „elveszett törődés”: minden szeretettel kimondott szó, minden mozdulat célhoz ér. Arról nem is szólva, hogy a gyerek is lesz egyszer szülő..., de ez már egy másik előadás témája legyen. Kőháti Dóra Áhítatokat tartani egy több száz fiatalt megmozgató, fesztivál jellegű rendezvényen önmagában is nagy KIHÍVÁST jelent. Kihívást, mert a nagyszámú, heterogén hátterű gyülekezet számára megszólaltatni Isten szavát (tudva, hogy a hallgatóság egy részének ráadásul a Szélrózsa az egyetlen, vagy az első kapcsolópont az egyházhoz), nagy feladat, különös felelősség. Kihívást jelent azért is, mert az igehirdető könnyen szembesülhet érdektelenséggel. Reggel azért, mert a jócskán éjszakába nyúló programok után nehezen indul az új nap, s ha mégis elindult, nem túl vonzó lehetőség kiülni az egyre hevesebben sütő napra. Este a programok kavalkádja utáni fáradtság, telítettség ösztökélne valami könnyedebb levezetés, „ellazulás” irányába. Aggodalmaink azonban feleslegesek voltak. A nemes feladat, a felelősség súlya jótékony katalizátornak bizonyult az igehirdetők számára; reggelenként megtelt a nagyszínpad előtti tér, és az esti helyszínek is rendre benépesültek. A három reggeli áhítatban a különböző előtagokkal kiegészített HÍVÁS három különböző hangsúlyt kapott. Amikor Isten megszólít, az egyszerre MEGhívást, Kihívást és ELhívást is jelent; ahol az egyik mozzanat nem csupán kiegészíti, hanem árnyalja és erősíti is a másikat. Lupták György személyes hangvételű, sokszor egészen friss tapasztalatokkal átszőtt igehirdetései egész napra való, tápláló útravalónak bizonyultak. Az esti áhítatok hat helyszínén a közelben lakó lelkészeknek, a határon túlról érkező csoportok vezetőinek és a KIÉ munkatársainak közreműködésével szólalhatott meg Isten Igéje. A sok különböző hangulatú és méretű térben - klubhelységben, a fórum- és a csendsátorban, a kávézóban, a kisszínpadon és Isten szabad ege alatt - sokféle hangon és hangvételben hallhattuk ugyanannak az egy Úrnak a mindnyájunkhoz szóló, mégis személyes hívását a telefonokon időről időre megjelenő üzenetek (ÜZENETE ÉRKEZETT, A MEMÓRIA MEGTELT, NINCS TÉRERŐ, HÍVÁS VÁRAKOZIK) segítségével. ifj. Cserháti Sándor Áhítottuk Határtalan magyar evangélikus ifjúság A Szélrózsa lényegéből következik, hogy vonzása túlnyúlik a trianoni határokon. így a szélrózsa szinte minden irányából több mint száz magyar fiatal fogadta el egyházunk meghívását Kismarosra. Nemcsak egyszerű „fogyasztó” vendégként érkeztek, hanem több ponton is gazdagították a találkozó programját. A sepsiszentgyörgyi Ten-Sing-csoport éppúgy sikert aratott, mint a krizbai színjátszók, vagy a vajdasági Bajsáról érkezett Anagramma együttes. A szlovákiai Kis- és Nagyudvamokról érkezett gyerekek és fiatalok bábműsorokkal szolgáltak. Ugyancsak Szlovákiából, Sajógömörről érkezett kisebb ifjúsági csoport. Lelkészük, Rusz- nyák Dezső évek óta szervez ifjúsági táborokat a felvidéki magyar evangélikus fiataloknak Országos Egyházunk és a Missziói Központ támogatásával. Többek között az ilyen és ehhez hasonló konkrét együttműködési lehetőségek tovább fejlesztéséről szólt az a fórumbeszélgetés, amelyet „Határtalan magyar evangélikus ifjúság” címmel Végh Szabolcs vezetett. Ennek keretében (az alsó képen) Sólyom Jenő, egyházkerületi felügyelő bemutatta a tavaly megalakult Magyar Evangélikus Tanácskozótestületet, amely igyekszik összefogni az egész világon szétszórt magyar evangélikusokat. Zelenák József, sepsiszentgyörgyi lelkész örömmel számolt be arról, hogy immár az erdélyi evangélikus fiataloknak is van szervezetük: . megszületett a MEVISZ „kistestvére”: a REVISZ. Gáncs Péter, missziói lelkész felvázolta a rádiómisszió „határtalan” lehetőségeit, valamint szólt azokról a konkrét „missziói bevetésekről”, amelyek a közel jövőben várhatóak a határ túlsó felén, így, a már említett gömöri ifjúsági tábor mellett (augusztus 11-17.), a Missziói Központ az ősz folyamán hétvégéket szervez Szabadkán (október 5.), Nagyváradon (október 26.), valamint a felvidéki Kuntapolcán (november 10.). A fórumbeszélgetés eredménye talán így summázható: szép nyilatkozatok helyett, a konkrét együttműködés hétköznapi gyümölcseiért kellene még többet tennünk a határ mindkét oldalán. G. P. Somogyi Zsófia (18) révfülöpi gimnazista- Két éve, a debreceni Szélrózsán voltam először, és már az is nagy élmény volt. Tetszik a mostani is, mert keresztény értékeket valló fiatalokkal lehet találkozni, együtt gondolkozni Istenről és a hitélet kérdéseiről. A kulturális programokat is Isten ajándékának tartom. Engem érdekel a színjátszás és általában a kultúra. Az eddigi programok közül tetszett a Cédrus zenekar, és várom az esti Ghymes koncertet. Az előadások közül a környezetszennyezéssel-, környezetvédelemmel foglalkozó ragadott meg a legjobban. Elégedett vagyok a Szélrózsa Rádióval, maga az ötlet nagyon tetszik. Természetesen két év múlva is ott szeretnék lenni a Találkozón. Kelényi Zsolt (23) budapesti egyetemista-Az a három Szélrózsa, amin ott voltam, mindegyik más volt. Az ideinek talán az a különlegessége, hogy világi előadókat hívtak meg, és az ilyen „horizontfeszegető” beszélgetésekből azt tudhatjuk meg, hogyan közelítik meg az egyháziak és a nem egyháziak ugyanazt a kérdést, közös álláspontokat keresünk. Nekem nagy élmény volt még az éjszakai csendséta az erdőben, tetszett az ír- és a zsidó táncház. Szeretem a fórumbeszélgetéseket is, főleg a társadalomtudományi témák érdekelnek, például a globalizáció kérdése, és ebben a vallás helye. Sűrű a program, igyekszem minél többre elmenni. A Deák téri gyülekezetből többen jöttünk, de próbálok másokkal is megismerkedni.
