Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-07-28 / 30. szám
6. oldal 2002. JÚLIUS 29. Evangélikus Élet Jövőre Vele ugyanitt... Egyedül, de nem magányosan ni és esti programokat lelkészek és hitoktató-óvónő munkatársak vezették. Ezen a nyáron nem hívtunk meg színész vendéget vagy más közéleti személyiséget. Eljöttek azonban olyan előadók, akik a megelégedettségről, a tartalmas, bővöl- ködő életről tudtak bizonyságot tenni hitelt érdemlő módon. Illéssy Mátyás, a Képmás magazin főszerkesztője, aki a Béke Nevelőintézetben katolikus lelkészként szolgál bűnöző fiatalok között - a devianciáról szólt. A normától, a Krisztustól való eltérés okozza a morális elhajlásokat, a kiegyensúlyozatlan, elégedetlen életet. - így foglalható össze mindaz, amit előadásában megosztott a résztvevőkkel. Küllői Péter, a Mosoly Alapítvány elnöke a sikeres bankár-karriert adta fel 40 éves korában, hogy - ahogyan mondta - „ki ne égjen, és emberséges ember maradhasson”. Azóta karitatív célokat támogat az általa létrehozott alapítvánnyal. így segítette már második esztendeje az egyedülállók konferenciáját is. Honti Irén evangélikus lelkésznő az életünk kríziseiről szólt, és arról, hogy miként oldhatjuk meg ezeket a válsághelyzeteket. Fábián Attiláné, a Kutatószolgálat Magyarország Lelki Egészségéért elindítója pedig - mentálhigiénés szakemberként — „Siker vagy megelégedettség” címen tartott előadást. Különben magunkban voltunk. Mi, harminc édesanya és több mint ötven gyermek. Magunkban? Nem, egyáltalán nem. Nem voltunk magunkban, hanem közösségben egymással, és legfőképpen Vele, aki nem csak Révfülöpön adta ajándékba, de ígéri életünk minden napjára a bővölködő életet! BPM „dicséret”: Ilyen jó hetünk még nem volt! Természetesen Istent illeti a hála, aki jelen volt, és a konferenciát gazdaggá tette. Pedig idén „magunkA konferencia „születésnapi” tortájából nem csak a fodrász- ^an voltunk . A bibliaverseny nyertesei részesülhettek tanulmányokat, a délutáIdén ötödik alkalommal rendezte meg a Női Misszió Osztálya az egyedülálló édesanyák és gyermekeik konferenciáját Révfülöpön. A hét témáját Jézus mondata foglalta össze: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölköd- jenek, ” .ín 10,10. Mit jelent a gazdagság nektek? -* hangzott a kérdés már a bemutatkozó esten. „Az, hogy anyával egyetértésben élhetünk, szeretjük egymást a testvéreimmel...”- válaszolták a „csonka családok” szóvivőjévé választott gyermekek, olykor maguk az édesanyák. De a legszebb vallomás ebben az egyszerű, de sokat kifejező mondatban fogalmazódott meg: Együtt lehetünk Révfülöpön! Ezt a közösséget évről-évre valóban Istentől kapott gazdag ajándékként élik meg a konferencián résztvevők. A közös sors, a hasonló élethelyzet és főként Isten annyiszor megtapasztalt gondviselő szeretete összeköti az egymástól sokszor több száz kilométerre élő családokat. Nagy várakozás előzi meg mindig ezt a hetet. Bizony nagy felelősséget jelent a Női Misszió munkatársai számára, hogy a konferenciával ne okozzanak csalódást. „Én egy évig abból a lelki táplálékból élek, amit Révfülöpön kapok. " - vallotta meg tavaly több anyuka is. „Egyetlen külföldi kórus-szereplés sem ér fel ezzel a konferenciával. Révfülöp nélkül üres lenne a nyaram. " - írta még a tél folyamán egy gimnazista fiú. Érthető hát, hogy milyen felszabadult öröm töltötte el a szervezőket, amikor az idei konferenciát kiértékelő záró alkalmon egymás után hangzott el a Gyermektábor Piliscsabán „Az egész jó volt” - hangzott egy kisgyermek válasza arra a kérdésre, hogy mi tetszett a legjobban a VI. Országos Evangélikus Gyermektáborban, melyet Piliscsabán rendeztünk meg július 14-20. között. A válasz korántsem volt meglepő, hiszen egy nagyon vidám és izgalmas hetet töltöttünk el együtt, közel félszázan. A hét témája a Teremtés- történet volt, melyet fordulatos akadályversenyek, bábelőadások és a Láthatatlan Színház segítségével ismertettünk meg a gyerekekkel. Célunk az volt, hogy a gyerekek közelebb kerüljenek a természethez, mint Isten teremtett világához, ezáltal egymáshoz is. A legkisebbek is hősiesen kiállták a kirándulás erőpróbáját. Külön élményt jelentettek az út során a jégeső utáni talajban meglapuló őzike és vaddisznó lábnyomok. A délutáni kézműves programok (üvegfestés, gyöngyfűzés, bábkészítés, pólófestés) az egyéni kreativitást helyezték előtérbe, melyek során csodálatos művek születtek. Ezen alkotások nagy része a hét elején kihúzott titkos testvérek részére készültek. A sok manuális tevékenység mellett a naponkénti úszás is jó kondícióban tartotta a gyerekeket. A tábor vendégei Joó András és Joó Angelika voltak, akik az Indiában szerzett tapasztalataikat osztották meg velünk. A búcsúesten hatalmas tábortűz körül ültünk, énekeltünk. Ha valakinek még ezek után is maradt „fölösleges energiája”, héber táncokat járhatott. A hat nap eltelte után nemcsak Isten „látta, hogy ez így jó” (volt). Balog Eszter, Kocsik Mónika, Piros Krisztina, Jucus és Szuhay Zsuzsanna A búcsú esti és reggeli pillanatai Fotó: Bottá Dénes A „Vasis” tábor Múlt héten immár 11. alkalommal kerekedett útra szokásos nyári táborába a Csömöri Vasárnapi Iskola. A „vasis” tábor 30 fős gyerekseregével bejártunk hegyet-völgyet-vizet és pusztát - a Biblia lapjairól. A bagolyirtási Názáret Kápolnából pedig elmentünk Kékestetőre, Magyarország legmagasabb pontjára, megcsodáltuk a Parádsasvári Üveggyár üvegfúvóinak ügyességét és tüdejének erejét, miközben a borús napokon felhők között reggeliztünk az udvaron. Volt részünk napsütésben, eresz alatt átvészelt jégesőben, de a gyerekeknek mindig volt kedvük énekelni: „Ne aggodalmaskodjál. nézz Istenedre fel!" A mobiltelefonhoz nem volt mindig térerő, TV-t pedig négy napig nem is láttunk, de annál nagyobb élmény volt minden este végignézni egymás színdarabjait, amelyekkel a csoportok a délelőtti foglalkozások keretében készültek. Az így felelevenített ismeretek később jól jöttek a bibliai akadályversenyen. Ennek során az éneklő gyerekcsapatok a környéken pihenők misszióját is végezték, míg az egyik állomástól a másikig mentek. Nem is lehet leírni mindazt a sok kedves emléket és pillanatot, amiben ezalatt a néhány nap alatt részünk volt. De a szervezők számára talán annak híre volt a legnagyobb öröm, hogy a gyerekek közül néhányan - a család legnagyobb ámulatára - otthon maguktól elmosogattak a tábor hatására.., az egyik kisgyerek pedig ebéd előtt megkérdezte: „Mi nem imádkozunk?!” Boda Zsuzsa „Jövőre Nagyvelegen!” Immár negyedik alkalommal, 2002. június 30. és július 6. között rendezte meg a Gvőrújbaráti Evangélikus Egyház- község - a Ménfőcsanaki és Tényői, a Bakony szén tlászló-Bakony tamási, a Dunakeszi-Gödi és a Komáromi egyházközségekkel együtt - hagyományos „regionális” ifjúsági és hittanos táborát, a festői környezetű Nagyvelegen. A Fejér-Komáromi Egyházmegye Bel- missziói Központjába az ország 18 helyiségéből érkeztek a résztvevők. A táborlétszám - amely idén elérte a 136-ot - évről-évre emelkedik, és ez sajátos gondot jelentett a szervezőknek, hiszen nem csak az étkeztetés és a csoportos beszélgetések megoldása jelentett komoly feladatot, hanem a személyesség megőrzése mellett a jelentkezők elhelyezése is. (Valójában a 140-et is meghaladta a jelentkezők száma, de páran mégsem tudtak eljönni!) Négy lelkész, három teológus és három teológiát végzett személy gondoskodott a lelki háttérről, mellettük felnőtt laikusok is segítették a táborélet helyes mederben és rendben tartását. A reggeli áhítatokon a zsoltárok igéi tanítottak az imádságra, majd - korosztályának megfelelően - mindenki csoportos foglalkozáson vett részt, amelyeken ebben az évben az üdvösségtörténet főbb mozzanatait vettük sorra az egyházi esztendő ünnepei mentén. Délutánonként - főleg az idősebb korosztályt megcélozva - fórumbeszélgetés szerepelt a programban. Előadói keresztyén nézőpontból vizsgáltak meg mindannyiunkat érintő kérdéseket (bioetika, keresztyénség és társadalom, jelenkorunk történelme és a jövő kérdései). Este ismét közös áhítat hívott a napot lezáró együttlétre. Csütörtökön akadályverseny - nagyvelegiesen „hit harca-túra” - tette próbára a tábor minden résztvevőjét, a délelőtti beszélgetések alapján összeállított feladatokkal (a helyezéseket jutalmazás kíséretében az utolsó este hirdettük ki), pénteken pedig - Ittzés János püspök előkészítője után - úrvacsorái alkalomra jöttünk össze a templomba. A szabadidőt ugyancsak változatos programok segítettek eltölteni. Egyebek mellett lehetőség nyílt játékkészítésre, kézmüveskedésre is: idén fémdomborítással, üvegfestéssel, gyöngyfűzéssel ismerkedhettek az érdeklődők. Sportolási lehetőségekből sem volt hiány: foci, méta, kosárlabda, éjszakai túra és a számháború egyaránt választható volt. Hála az Úrnak, a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanácsának 250 000 Ft- os támogatásával - amelyet a Nyugatdunántúli Regionális Ifjúsági Szolgáltató Irodán keresztül sikerült elnyernünk - az áraink alacsonyabbak voltak az elmúlt évinél is, így ez mindenki számára elérhetővé tette a részvételt. „Jövőre Nagyvelegen!” - ezzel a mondattal búcsúztak egymástól a táborlakók. Várva a jövő évi találkozást, azért tegyük hozzá: ha az Úr is úgy akarja, és élünk! Hanvay László MOBILITÁS
