Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-07-28 / 30. szám
Evangélikus Élet 2002. JÚLIUS 29. 5. oldal JOHANNES FEIGE - INGRID EBERT Forgácsok a Bibliához (Holzschnitte zur Bibel) Versek és elmélkedések (Gedichte und Meditationen) „Egyszer azt mondta Káin a testvérének, * Ábelnek: Menjünk ki a mezőre! Amikor a „És Mária megszülte elsőszülött fiát. Bepó- mezőn voltak, rátámadt Káin a testvéré- lyálta, és a jászolba fektette, mivel a szállá- re, Ábelre, és meggyilkolta. " lMóz 4,8. son nem volt számukra hely. ” Lk 2,7. „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval. " Rm 12,21. Ábel a mezőn eltemetve fekszik. Hol nyugodjon Káin? Nyugtalanul kószál ide-oda. Lemészárolta a pásztort, így azután őrizetlenül marad. Vérrel trágyázta a földjét. Most a félelem növekszik rajta. * „Isten ezt mondta Abrahámnak: Fogd a fiadat, a te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijjá földjére, és áldozdfel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked!" lMóz 22,2. „Akkor azt mondta Sámuel: Talán ugyanúgy tetszik az Úrnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az Úr szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél!" lSám 15,22. Ábrahám szereti Izsákot. Védeni akarja őt, őrizni, megóvni, és mégis magasra emelve tartja a kést, hogy megölje fiát a kegyes engedelmesség oltárán. Hogy tessék Istennek, azért akarja az apa feláldozni fiát. És Isten a karjaiba omlik. * „Jákob egyedül maradt. Ekkor Valaki tu- sakodott vele egészen hajnalhasadtáig. ", lMóz 32,25. „A bűn ellen való harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig. ” Zsid 12,4. Menekülhetsz magad elől- szorongat a múlt, a bűn terhe nyomja vállad. De szembe is szállhatsz magaddal, Küzdhetsz magaddal nyílt viadalban. Nincs több fondorlat, nincs több álarc. Aki magával szembeszáll, az minden harcok legnehezebbjét vívja. És aki ezen az éjszakán kitart, az reggel megáldatik. * „A patakból majd ihatsz, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy gondoskodjanak ott rólad. ” lKir 17,4. „Jézus így válaszolt neki: Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted. ” Jn 13,7. ... a hollóknak megparancsoltam, hogy tápláljanak téged... Éppen azoknak!- sóhajt Illés. Nem tudja Isten, hogy milyenek a hollók? Hiszen mindenki ismeri ezeket a madarakat. Az élelmükre irigyen egymást ütik-vágják, mohón kapnak a legjobb falatok után, ami a csőrükben van, oda nem adnák. Fekete árnyak köröznek fent az égen, közelebb jönnek, hozzák ajándékaikat, megbízhatóan, pontosan, reggel, este. A Kerít pataknál tapasztalja meg Illés: Isten az Úr, - a hollóké is. * „ Uram, szeretem házadat, ahol laksz, dicsőséged lakóhelyét." Zsolt 26,8. Kezeimet imára akarom emelni, függetlenül attól, hogy vidáman vagy szomorúan, hálásan vagy csalódottan, bizakodón vagy csüggedten. Kezeimet imára akarom emelni, szemeim előtt akarlak tudni Téged, hogy mindig érezzem jelenlétedet, hogy tőled veszek, hogy neked adok, hogy Benned maradok. Uram. És hogyha kezeim elnehezülnek, küldj embereket: legyenek segítségemre, hogy Benned maradjak. Uram. „Az Ige testté lett, közöttünk 'lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. ” Jn 1,14. A gyermekben O jön. A melléképületben lakik Ő. Ilyen kicsinyen kezdődik ISTEN. * „Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki igy szól hozzád: Adj innom! - te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet. ” Jn 4,10. „A Lélek és a menyasszony igy szól: Jöjj! Aki csak hallja, az is mondja: Jöjj! Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen! Jel 22,17. Az asszony vízért jött. 0 azért jött, hogy az asszony szomját csillapítsa. Az asszony üres korsókkal jött. Ő megtöltötte a szívét. * „Az asszony így felelt: Senki nem ítélt el, Uram. Jézus •ezt mondta neki: Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!" Jn 8,11. „Ki vádolná Isten választottad? Itt az Isten, aki megigazít. Ki ítélne kárhozatra? Itt a meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk. Rm 8,33-34. Megérintve, de nem megsebezve, lesújtva, de nem agyonütve kőkemény előítéletektől, áll meg az asszony Őelőtte és hallja: „Egészen másképpen élhetsz.” A többiek mennek útjaikon. Vajon ők is hallják? * „Ha haragudtok is, ne vétkezzetek: a nap ne menjen le a ti haragotokkal. ” Ef4,26. Még minden lehetséges. Még együtt vannak. Még elviselik a feszültséget. Még egyetértenek a vitáikban. Még összeér a váljuk. Még vár egyik a másik szavára. Még nem szorult ökölbe a kéz. Még nincs kizárva a megbocsátás. Még megfordulhat valamelyikük. Még mindketten megfordulhatnak. De ez is lehet: tovább hallgatni, továbbra is keménynek maradni, továbbra is félrepillantani, és ez is: elválni. Hogy megtalálják-e vagy elvesztik egymást, hogy maradnak-e vagy mennek: minden lehet. * „Kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár: mindazonáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te. " Mt 26, 39. Egyedül maradsz ezen az éjszakán. Földre vet a félelem. Keserű lesz neked a pohár. Iszonyat és rémület ragad meg. Mindenkitől elhagyatva vagy hozzánk közel. * „Látásukat valami akadályozta és nem ismerték fel őt. " Lk 24,16. Lógó vállal mennek. Üres kézzel mennek. Hátat fordítanak Istennek az Emmaus felé vezető úton. Nagyon elhagyatva érzik magukat. Sokat veszítettek. Nem tudnak többé reménykedni az Emmaus felé vezető úton. Még nem láthatják Őt. Még nem hallhatják Őt. Még nem tudják felfogni Őt az Emmaus felé vezető úton. És én, - fel tudom fogni ezt? (Görög Zoltán fordítása) Két dráma és egy harmadik Elsősorban a budapesti közönség láthatta azt a két alkotást, amely művészi megfogalmazásban, mély morális kérdéseket vetett fel. Mindkét esetben megrázó lelkiismereti drámának lehettek tanúi a nézők. Az egyik alkotás Robert Bolt drámája, az ,J2gy ember az örökkévalóságnak” c., amelyet az Evangéliumi Szinház mutatott be ez év tavaszán nagy sikerrel. A szertelen életű és zsarnok VIII. Henrik, angol király eleinte a reformáció és Luther ellen fordult. Műve alapján a pápa Defensor fidei (a hit védelmezője) címet adta neki. Miután azonban házassága felbontásához a Szentszék nem járult hozzá - szakított a római egyházzal. A parlament hozzájárulásával önmagát tette meg az angol egyház fejévé. Lordkancellárja, Mórus Tamás, aki legfőbb támogatója volt az említett Defensio megírásában, a király döntésével nem értett egyet. Hitéhez és egyházához hűséges maradt, és megtagadta a felsőbbségi esküt. Ezért őt a király 1535. július 6-án vérpadra küldte. Robert Bolt az ő belső vívódásait „dramatizálta”. A másik alkotás Bereményi Géza filmje, a Hídember, amely még látható a felújított Uránia filmszínházban. Egy impozáns, izgalmas, nagyszerű hőst bemutató életrajzi mű helyett azonban valójában itt is lélektani drámáról van szó - gyakran lehangoló jelenetekkel. Sokan csalódottan távoznak az előadásról. A film áttekinti Széchenyi István egész életútját. Kirajzolódik benne hatalmas életműve, számtalan, a nemzet felemelését célzó kezdeményezése. „Dolgozni és munkálni kell naponta, szüntelen. Van becse, felette nagy becse a szónak is, nem tagadhatni, de a tett, százezreknek egy célra törekvő tette emelheti ki nemzetünket felette alacsony állásából" - ez a hitvallása fejeződik ki a filmben, mégis, a film döntő módon a főhős lelkiismereti küzdelmét mutatja be; felelősségérzetét, belső vívódását az események sodrában, döntései közepette. Amikor a dolgok rosszra fordulnak, Széchenyi összeroppan az önvád súlya alatt, elméje megbomlik. Figyelemre méltó a két alkotás. Mindkettőben a mondanivaló aktualitása a fontos, amely értékvesztett világunkban felveti a belső tisztesség, a felelősség kérdését. A harmadik megrendítő lelkiismereti dráma nem megrendezetten, hanem élőben, egyenes adásban zajlott le, megrázó módon a televízió képernyőjén, az egész ország nyilvánossága előtt július 3-án. Olyan drámának lehettünk tanúi, amelyre példa nagyon-nagyon rég óta nem volt ebben az országban. Valami történt.' Egy politikus lemondott pártvezetői tisztségéről. Valaki végre elsősorban nem „praktikusan”, hanem etikusan döntött! Fontos kérdésben. Ez a dráma reménységet ébresztett sokak szivében: íme, az értékek teljes devalválódása, az érdek és előny mentén való gondolkodás elfogadásának hínáros folyamatában valaki megállt. Kimondott olyat, amire mindenki - mint szárazság idején a frissítő záporra - már régen vágyódott. Azt, hogy a belső törvénynek, a lelkiismeretnek meghatározónak kell lennie minden körülmények között, kis és nagy dolgokban egyaránt. Még mélyebben: szinte a zsol- táros király, Dávid bűnbánati zsoltárának (Zsolt 51) szavait - parafrázisszerűen idézve - mondta: „Tiszta, gyűlölettől mentes szívet teremts bennem...” A mérce fel lett állítva. Köszönjük a gyötrelemből született mondanivalót. Evangélizáció volt a javából! K. J. Segítségnyújtás a végeken Cseri Péter Segítségnyújtás a végeken Haldokló betegek es htrzzatartüz,óík pszichés, szociális és spirituális tátnogatésa MAGYAR HOSPlCK-PAtXJATÍV EGYESÜLET Segítségnyújtás a végeken - Ezzel a különös hangulatú címmel jelent meg Cseri Péter szerkesztő és író tanulmánykötete az idén, a British Know- How Alap, az OTP Ingatlan Rt. és a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület támogatásával, közel 400 oldalon. Az ízléses küllemű kötet 25 értékes tanulmányt tartalmaz (köztük a szerkesztő két nagyon tartalmas és átgondolt írását), elsősorban a thanatológia speciális tudományának a területéről. A főként angol nyelvű szerzők sorában néhány magyar tudós is megszólal, szépen érzékeltetve, hogy az igen tiszteletreméltó külföldi kutatási eredmények és meglátások mellett kiérdemelt helyük van a kötetben, illetve ezen a tudományos területen. Elsősorban a halál és a gyász témájáról olvashatunk tehát a kötetben, de olyan un. segítőszándékú kontextusban, ami egyrészt a „hivatásos segítők” munkáját, másrészt az érintett páciensek belső történéseit teszi érthetővé önmaguk és gondozóik számára. Tudós tanulmánykötetet elsősorban speciális szakmai képzettséggel rendelkező érdeklődőknek szokás ajánlani, de ebben az esetben e nagyon is tudós kötet minden további nélkül igényt tarthat - ahogy régen szokás volt kifejezni - az olvasást, és az azzal összefüggő elgondolkodást igénylő művelt olvasó kíváncsiságára. A különböző terjedelmű tanulmányok hallatlan érdeme, hogy egyszerre, egy lélegzettel végigolvashatok, s lényegük gyorsan megragadható. Vagyis az olvasót nem fenyegeti az eltévedés veszélye, de az érzelmi leterhelődésé sem. A leghosszabbak is alig haladják meg a 30 oldalt, de számos rövidebb tanulmány szinte pihentető olvasmány ezen az egyébként súlyos kutatási és gondolkodási területen, amély a thanatológia ügyével függ össze. A palliativ gondozás, a hospice-ok, a konfliktuskezelés, a szociális munka, az új klinikai elképzelések, és a terminális gondozás témájában írt tanulmányok alapos és átgondolt bevezetést jelenthetnek ezekre a területekre az olvasó számára. Különösen is informatív és eligazító a halál és a modem társadalom, avagy a gyász témájának többszöri tárgyalása. A kötet legelső tanulmánya, a „Halál a modem társadalomban” címmel érinti az un. modem ember közismert viszonyulását a földi életünket fenyegető „veszélyhez”, s rögtön utána olyan írások, tanulmányok következnek, amelyek a segítés (palliativ, hospice) ügyét kívánják megalapozottabbá tenni. Korunk emberének egyik legnagyobb lelki nyomorúsága az emberlétünk súlyos kérdései elől való menekülés, a betegek negligálása és a kórház csempé- zett, rideg valóságába való kirekesztése, eltávolítása. A családtag ugyanakkor nehezen kezelhető traumaként éli meg szeretett hozzátartozójának súlyos vagy már végzetes betegségét, közelgő halálának lehetőségét. A társadalom pszicho-kultúrája nagyon sok mindentől függ. Ezek közé tartozik a szenvedők, betegek, haldoklók, gyászolók „újratermelődő” társadalmi rétege is. Állandósult társadalmi rétegnek tekinthetjük ezt a csoportot, mivel szociológiai értelemben a csoport létezése állandó, csupán a passzív értelemben vehető „alkotó” tagjai változnak folyamatosan. A társadalom kulturáltságát lehet lemérni azon a tényen, hogy miként bánik ezzel a létében állandósult, de tagjai vonatkozásában állandóan változó társadalmi réteggel. Annak ellenére, hogy - jeles és felkészült szakemberekkel - létezik a hospice mozgalom, vagy a folyóiratot is kiadó thanatológiai társaság, a társadalom egésze ezekkel a kérdésekkel nem, vagy csak alig foglalkozik, aminek okát elsősorban világnézeti deficitben véljük látni. A hitét, azaz a transzcendens kitekintését vesztő ember nem tud mit kezdeni az ilyen totálisan perfektuáló ténnyel, mint a halál. Egyetlen módszere - a menekülés. Amiről nem beszélünk, az nincs. így azután hiába létezik egy szellemi értelemben tenni akaró tudományos kezdeményezés, nem éri el - vagy csak alig - a társadalom széles rétegét. Továbbra is kórházi magányra ítéljük súlyos betegeinket, ráadásul az inadekvát családtagi vagy rokoni látogatások csak fokozzák a testi-lelki szenvedést, mivel drasztikus módon közvetítik a meg nem értés tragikumát. A betegek a fizikai fájdalmak mellett leginkább a meg nem értés súlyos lelki terhétől szenvednek. Mert a legtöbb beteglátogató nem a beteget látogatja meg, hanem - rejtett vagy kevésbé rejtett módon - kényszerű kötelességének eleget téve, önmaga védelmi rendszerét építgeti. Vagyis a beteglátogató nem a beteggel törődik, hanem saját védekező mechanizmusát fejleszti, ami mögé rejtőzködni igyekszik. Tekintettel arra, hogy egy recenzió csupán a figyelem felkeltésére, az érdeklődés felébresztésére szorítkozhat, nem méltathatjuk a tanulmánykötet valamennyi szerzőjét, illetőleg írását. Egyet azonban szabad legyen mégis kiemelni a sok közül. A szerkesztő-író egyik tanulmánya - „Az életminőség koncepciója..- mindennapi életünk alapvető szellemi képletét kísérli meg kidolgozni: életminőség. Ebben az esetben természetesen a betegek és a haldoklók kerülnek előtérbe, de az egészségesnek tekinthető ember számára is fontos mindez. A transzcendentális dimenzió jelentősége nemcsak ebben az említett dolgozatban kerül előtérbe. Ha véletlenül lelkészek is olvasnák ezt a pár ismertető sort, akkor érdemes lenne felfigyelniük a „Lelkészként a hospice-ben” című tanulmányra, ahol éppen arról van szó, hogyan kell a beteg ember mellett emberként, lelkészként, lelkigondozóként tevékenykedni; „Az egészségügyi dolgozó mellett, mint ember, mint lelkigondozó, és mint lelkész.” (311-323. oldal). A lényeget összefoglalni akaró céllal olvasható a könyv legvégén: „a szerzők közös gondolata, hogy az emberi méltóság, az »istenarcúság« tisztelete különösen fontos súlyos beteg, haldokló embertársaink és hozzátartozóink segítése nyomán.” A cél az, hogy „az emberélet utolsó hónapjait, heteit, napjait és perceit a gyakran érthetetlen fájdalom és szenvedés ellenére is az élet értékes részének tarthassuk.” (az utolsó borítólap, legalul) Cseri Péter: Segítségnyújtás a végeken, Haldokló betegek és hozzátartozóik pszichés, szociális és spirituális támogatásaf; Magyar Hospice-Palliatív Egyesület, 2002. 394 oldal. Ribár János
