Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-07-21 / 29. szám
Evangélikus Élet 2002. JÚLIUS 21. 5. oldal Szép, bensőséges légkörű istentisztelet keretében avatta lelkésszé Harmati Béla püspök Horváth Zoltán Olivér végzett teológust a pécsi templomban július 6-án. Ez a gyülekezet indította őt a krisztuskövetés útjára, és itt hallotta meg a belső elhívást, a vocatio internat. Meghatározó közösségként vette őt körül az az eleven, kohéziós erővel rendelkező ifjúsági kör, amely annak idején szép számmal bocsátotta ki a gyülekezetben felelős szolgálatot vállaló fiatal embereket, s amelynek sorából többen kerültek a Teológiára is. Most körülvették ennek a közösségnek tagjai a szolgálatba indulót - úgy is, mint az ünnepet előkészítő gyülekezeti tagok, és úgy is, mint áldó lelkészek. Teológus évei még két gyülekezettel segítették közeli kapcsolatba Horváth Zoltán Olivért. Segédlelkészi szolgálatban álló felesége révén otthonának tekintette az angyalföldi gyülekezetét, ahol megismerkedett a lelkészi élet hétköznapjaival és életkörülményeivel. Gyakorló évét a budahegyvidéki gyülekezetben töltötte, s ez az év fontos állóKegyelem mást jelentett, mert újabb oldalainak megismerését jelentette. Együtt örültek az ünnepelne! és áldást kértek számára a két budapesti gyülekezet képviselői, lelkészei is, közöttük az a lelkész - Bácskai Károly - , aki mentora, vezetője volt a gyakorlóév során. „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló. ” ( lKor 15,10a) - ez a mondat volt Horváth Zoltán Olivér lelkészavatási igéje. Minden kegyelem - hangzott az igehirdetés -, az, ahonnan jövünk, ahol állunk és ami felé tarunk. Kegyelem, hogy elhívást kaptunk, kegyelem, hogy felkészülhettünk, kegyelem, hogy várnak a szolgálatunkra. És nem azért tekintünk jó reménységgel a jövő felé, mert erősek vagyunk, hanem azért, mert hatalmas az az Isten, akinek kegyelme szolgálatra hívott. Ez a kegyelem nem hiábavaló. Nem üres, ahogyan a latin fordításban a vacuum szót olvassuk,' hanem elindít és hordoz. Ezért a kegyelemért imádkoztak a szolgálatvégzők is a Hittudományi Egyetem képviseletében Szabó Lajos rektor, az indító gyülekezet képviseletében pedig Varsányi Ferenc lelkész. Kollégákon, barátokon, hajdani ifjúsági tagokon kívül körülvette Horváth Zoltán Olivért a család, szülők és rokonok - és a nagymama, aki kétéves munkával erre az ünnepre hímzett új oltárte- rítő-készletet a pécsi templom számára. Azt üzeni ez a munka, hogy kezek is tudnak imádkozni, kezek is tudnak szólni Isten hűségéről, kegyelméről és a belé vetett reménységről. Ez a gyönyörű, rengeteg munkát, türelmet és reménységet hordozó kézimunka díszítette az oltárt és a szószéket ezen az ünnepi alkalmon. Isten ajándékozza meg az új lelkészt továbbra is őt szeretettel körülvevő családdal, örömében-bánatában osztozó barátokkal, olyan gyülekezeti közösséggel, amely megtart és elindít. Mindenek fölött pedig azzal a kegyelemmel, ami sohasem lesz hiábavaló. Szabóné Mátrai Marianna Isten ösvényein A jegyzőkönyv tömörségével a Bakonyszombathelyi Evangélikus Egyházközség „történelemkönyvében” 2002. július 14-e így szerepel: a mai napon Bence András, a Fejér-Komáromi Evangélikus Egyházmegye esperese beiktatta hivatalába a gyülekezet megválasztott lelkészét, Vancsai Józsefet Hivatalos bejegyzés, távirati stílusú híradás, de ami mögötte van, az ünnepi alkalom, Istentől kapott idő, és nála készülő jövő gyülekezetnek és lelkészének egyaránt. Az iktatás ünnepi alkalma a vasárnap délutáni istentisztelet és közgyűlés volt, amelyen elhangoztak a beiktatás szavai, szólt a könyörgés Isten Szendéikéért, áldások indították útra a beiktatott lelkészt. A liturgikus rend mindig ugyanaz, de az iktatandó személye, a gyülekezettel való kapcsolata egyedi bizonyságtétellé teszi az elhangzottakat. ! Vancsai József igehirdetésben elmondott személyes vallomása a 25. zsoltár 4. verse alapján szólt. „ Utóidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! ” A zsoltárvers vezérigeként mindig figyelmeztet, hogy sem a mindennapi keresztyén élet, sem a lelkészi szolgálat nem mutathat jó irányt, ha nincs meg a szüntelen Istenre-figyelés készsége. Az igében és a köszöntésekben - az újonnan beiktatott felé - megnyilvánult szeretet és megbecsülés így tanúskodott az Isten ösvényét választó életről. Az iktatás ez esetben nem csak ünnepi alkalom volt, de hálaadás az Istentől kapott időért. Vancsai József 2000 augusztusában kapott segédlelkészi megbízást a bakonyszombathelyi gyülekezetbe és a hozzá tartozó szolgálati területre. Az Istentől kapott idő pedig megérlelte lelkész és gyülekezet tartós kapcsolatának szándékát, lehetővé tette, hogy az iktatás ünnepi pillanatai kifejezzék a közös elhatározást, a lelkipásztor és a pász- toroltak szolgálatát az evangélium hirdetésében, Isten országa építésében. Ajándék és kegyelem az, ha Isten ösvényein együtt járva - néha botladozva, néha határozottan lépve - egyre inkább megtalálják egymást az egy cél felé haladók: most a lelkész és a gyülekezet. Vancsai József így hát nem először állt a bakonyszombathelyi templom szószékén. Az eltöltött segédlelkészi idő már megkezdett egy történetet, amelynek a vasárnapi ünnep egy kiemelkedő pillanata volt, a remény és a jövőbe tekintés ünnepe, a történet továbbírásának örömteli elhatározása. Az is meghatározó élménye volt az iktatásnak, hogy az Isten ösvényein járva, az ő vezetését kérve, nem kell belefáradnunk a bennünket körülvevő világ terheibe, tragédiáinak egymásutánjába. Isten szabadítást készített Jézus Krisztusban, jövőt az ő eljövendő, örök országában. Erre a múlhatatlan célra tekint most lelkész és gyülekezet; előttük Isten ösvényei. Az új kezdetért imádkozva áldásként pedig nem is kérhetünk egyebet, minthogy a cél soha ne tűnjön el a szemek elől, kísértések, lázadások soha ne borítsák sötétbe a ragyogó jövendőt. Ördög Endre „Fogj munkához, az Úr legyen veled!” A hatékony közös munka alapja a bizalom. Bizalom az evangélium iránt, bizalom Krisztus iránt, hiszen Krisztus a közös szolgálat alapja. - hangoztatta igehirdetésében Vető István, a Vasi Egyházmegye esperese június 13- án Nemeskoltán, azon az istentiszteleten, melynek keretében a gyülekezet parókus lelkészévé iktatta Benedek Jánost. A Nemeskoltai Evangélikus Egyház- községnek hét évtized után van ismét parókus lelkésze. Benedek János és a gyülekezet másfél évvel ezelőtt kezdte el építeni egymással a kapcsolatot. Ennek a bizalomnak és együttműködési szándéknak az eredménye, hogy a helyettes lelkészt az elmúlt év végén parókus lelkésszé választották. Az iktatást végző esperes kérésére Móricz Géza felügyelő átadta az egyház- község meghívólevelét, a jelenlevő lelkészek pedig egy-egy igeverssel kívántak áldást szolgatársuk további munkájára, életére. „Szószékfoglaló” prédikációjában Benedek János IKron 22,13 alapján hirdetett igét: „Légy erős, bátor, ne félj és ne rettegj! ” Elmondta, hogy életében sok félelem, aggódás, rettegés kísérte. Emlékezett a kolozsvári Fehér-templomban hét évvel ezelőtt tartott avatására, mikor is súlyos betegen állt az oltár előtt. Legutóbb akkor félt, amikor elhatározta, hogy pályázik Nemeskoltára. De az Úr mindannyiszor kiutat mutatott a félelemből, barátokat adott, mindvégig olyan embereket, akik segítettek otthont teremteni. Az ünnepi közgyűlésen dr. Nagy János egyházmegyei felügyelő elmondta, hogy 6-8 éve, akkori látogatása idején az enyészet jeleit láthatta a templom falain, a parókia épületében. Ma rendezett környezetet lát, ebből is látszik, hogy a gyülekezet megújult. Erdélyi Zoltán nagyszénási lelkész megindultságtól sem mentes baráti szavakkal köszöntette a lelkészfeleséget is, aki a legnehezebb időszakokban is híven kitartott Benedek János mellett, imádságos szívvel - Istenben bízva. Rác Miklós az egyházmegye lelkészeinek nevében azt kívánta az ünnepeknek, hogy szolgálatát mindig úgy végezze, ahogyan azt igehirdetésében elmondta. A református egyházmegye nevében Szakoly Elemér esperes köszöntötte a parókust, akit testvérként üdvözölt Tóth Ferenc plébános is. Farkas Imre nemeskoltai polgármester arról szólt, hogy egy közösség attól lesz gazdag, ha van benne erkölcsi rend. A gyülekezetei papja és hívei átsegítették a nehéz időszakon, mert voltak lámpások közöttük. Vető István esperes Tamási Áron Ábeljéből idézte azt a részt, amikor a főhőst apja a hegyen hagyta. Egy láthatatlan fonal feszült közöttük, kötötte össze őket. Benedek János is nagy útra indult otthonától. Az ő láthatatlan fonala bár megfeszült, nem szakadt el. Azt kívánta, hogy itthon legyen otthon. Móricz Géza gyülekezeti felügyelő Kovács Bélának, a gyülekezet 72 éve beiktatott lelkészének hosszú szolgálatát kívánta. Erdélyi Károly A FELVÉTELEKET A BUDAVÁRBAN BOTTÁ DÉNES, A FASORBAN HORVÁTH OLIVÉR. KESZTHELYEN MENYES GYULA, Pécsett Molnár Katalin, Bakonyszombathelyen Franko Mátyás, Nemeskoltán Gyarmati István készítette Isten formáló kezében F ájdalmasan tapasztalható tény a megosztottság, a véleménykülönbség, a megértés hiánya a családokban, gyülekezetekben, egyházban. Egyre élesebb a keresztyének között a Biblia-szemléleten belüli ellentét hangsúlyozása. Ebből következik a Biblia-kutató teológusok közötti kiegyenlíthetetlen nézetkülönbségek állandó növekedése. Krisztus személye nem összekapcsolja a keresztyéneket, hanem - úgy látszik - elválasztja. A másképpen vélekedő, nem szeretett testvér támadás célpontja. Igen messze kerültünk Pál megállapításától: ....tükör által homályosan látunk". Kü lönböző Krisztus-értelmezések állnak egymással szemben. A maguk igazában bízók olyan könnyen mondanak ítéletet a másképpen vélekedőkről. Mindezt nem lehet elintézni azzal, hogy ez a végítélet közeledésének egyik jele. A szembenállás lehetetlenné teszi, hogy Isten köztünk végzett munkáját folismeijük, őt ezért dicsőítsük. Az egyre növekvő ellentétek nemcsak azoknak fájdalmasak, akik hitben élve, lelkűk békességére vágyakoznak. Fájdalmas ez annak a Jézusnak is, aki követői egységéért imádkozott. Luther soraival folytatom: „Mindig úgy van az, hogy a magunk művét megértjük, mielőtt végbemegy. Isten művét nem értjük meg, míg végbe nem megy. Úgy van ez, mint amikor a művész veszi az anyagot, amely alkalmas a műalkotásra. Az anyagnak ez az alkalmassága mintegy néma könyörgés az alakért. Ezt érti meg a művész, mikor hozzá lát, hogy megtegye, amire az anyag alkalmasságával vágyik. Ugyanígy veszi kézbe Isten az érzéseinket, gondolatainkat és látja meg, hogy lelkünk mire vágyik, mire alkalmas. Azután elkezdi rányomni a formát, amely művészi tervében már készen van. Közben a saját gondolatunk alakja és elképzelése természetszerűleg semmivé válik.” Micsoda Jó Hír ez! Isten műalkotása vagyunk! Ő alakítja, formálja az életünket. Nem a körülmények, Sors, Végzet a velünk született adottságaink, csillagok járása, korszellem, társadalmi adottságok alakítják jelenünket és jövendőnket. Az Örökkévaló mint művész fonnál bennünket. Már életünk kezdetén látta mivé leszünk alkotó kezében. Tudja azt, amit mi nem sejtünk magunkról, amit a körülöttünk élő emberek sem képesek elképzelni rólunk. A Mindenható nem erőszakolja ránk elképzeléseit. Figyel mindarra, ami bensőnkben vágyakozásként él. Arra vigyáz tudatosan, hogy ne legyünk hamis elképzeléseink rabjai. Ez a magyarázata annak, hogy nem teljesíti minden kérésünket. Minden embert más és más módszerrel formál az Alkotó. Munkája közben számol lelki adottságainkkal, lényünket meghatározó alkatunkkal. Tiszteletben tartja személyiségünket. Különböző munkafázisok állapíthatók meg Isten emberformálásában. Vannak, akiknek életében most kezdi munkáját, mert eljött a megfelelő pillanat. Van, akin az utolsó simításokat végzi. Az egymás félreértésének, meg nem értésének - sok minden más mellett - talán egyik oka lehet az, hogy nem ismerjük föl, mit cselekedett és cselekszik Isten a közöttünk élőkben. Testileg a lélek világába nem látunk bele. A keresztyének kisebb-nagyobb csoportja mögött észre kell venni az Örökkévalót. Amint az egyes emberek életét formálja, úgy munkálkodik az Őt követők közösségében is. Ez a fölismerés segít a különbözőségek megértésében, türelmes, figyelmes elhordozásában. A mi számunkra a nevünkben található Evangélium adatott; sokszor jelentős áldozatok árán - őrizték a nekünk adott Igazságot. Ez indíthat egyházunk szeretetére. a Mindenhatótól kapott ajándék tovább adására. Ferenczy Zoltán
