Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-07-14 / 28. szám
2. oldal 2002. JÚLIUS 14. Evangélikus Élet UJ NAP - UJ KEGYELEM Nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. (Ef 2,19) VASARNAP Ébren vagyok virradatkor, és fohászkodom, igédben reménykedem. Zsolt 119, 147 (Jn 4,50; ApCsel 2,41a. 42-47; Zsolt 49) Szerte a világban a mai napon is sokfelé hangzik igehirdetés. Urunk csodálatos módon az erőtlennek és elégtelennek tűnő emberi szavakba rejtette a mondanivalóját. Mi gyakran csak „fogyasztók” maradunk. Pedig az evangélium hallgatása mozdulásra hív. Nem mindig lázas és talán sokszor fölösleges aktivitásra, hanem figyelemre, türelemre, elkötelezettségre, elmélyülésre. Becsüljük meg a szavát! Hagyjuk, hogy elkezdje bennünk a munkáját! HÉTFŐ Emlékezem az ÚR tetteire, visszagondolok hajdani csodáira■ Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon. Zsolt 77,12-13 (Jn 20,18; 2Krón 30,13-22; Jn 6,1-15) Milyen nagyszerű lehet a „világ tetején” állni, a Mount Everest csúcsáról körbetekinteni. Büszkék lehetünk a hegymászóinkra, akik feljutottak oda. Néha nélkülözhetetlen ez a magassági-látás, a körbetekintés, a visszatekintés. Fontos számba venni, honnan indultunk és meddig jutottunk. Nézzünk körbe mi is! Azt fogjuk látni, hogy az emberi teljesítményen, izzadságos menetelésen túl. Valaki oltalmazott, segített védett, hordozott a legnehezebb szakaszokon is. Valaki a veszélyek között is egészen észrevétlenül, természetesnek tűnő módon, mégis csodálatosan megtartotta az életünket. Jó erre rácsodálkozni, különös érzés ezt felfedezni. Igéimet adom a szádba, és kezem árnyékával takarlak be, amikor újra togató Mátyás királyról. Egyszerű vándorként, deákként járja az országot, sokszor maga is elszenvedi a méltánytalanságot, igazságtalanságot. Az eseménysor végén azonban mindig él királyi hatalmával. A mi Urunk is az „inkognitót” választotta. Rangrejtve érkezett közénk a legnagyobb király. A hit ajándéka, hogy az álruha alatt felfedezhetjük az uralkodói palástot. pqi'-.-j-zSp-r/Six Akkor kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. Ézs 35,5 (Un 3,2; lKor 10,16-17; Jn 6,30-40) Arra figyelünk, arra koncentrálunk, amivel tele van a szívünk, ami a legfontosabb, ami a leghangosabban lüktet a fülünkbe. Annyi inger ér, hogy egyre nehezebben mélyülünk el, inkább csak a felületen egyensúlyozunk, ahogy a kérész a víz tetején. Az információ- áradat sűrűsége, feszültsége tart meg, az élet teljességétől és mélységétől azonban reménytelenül távol kerülünk. Urunk ez£el szemben az élét teljességét kínálja nekünk mindenestül. Isten országának mélységét tárja fel előttünk. Van-e szemünk, fülünk, szívünk ehhez? PÉNTEK KEDD kifeszítem az eget, és alapot vetek a földnek, Sionnak pedig ezt mondom: Az én népem vagy! Ézs 51,16 (Lk 13,13; Mt 22,1-14; Jn 6,16-21) Hajlamosak vagyunk az elkényelmesedésre. Hozzászoktunk a szolgáltatásokhoz, az egyre jobb minőséget garantáló ajánlatokhoz. A kényelem azonban nemcsak segítség, veszély- forrás is lehet. A lustaság, az eltunyulás a leépülés első lépcsőjévé válhat. Rosszul tesszük, ha Isten felénk fordulását, szeretetét, jelenlétét magától értődőnek gondoljuk. Az O hívása nemcsak egy a sok ajánlat közül, hanem maga az élet legnagyobb lehetősége. Ne legyünk restek készen állni, ha Ő szólít minket! Bár ítélő Isten az UR, boldogok mindazok, akik benne reménykednek. Ézs 30,18b (Ef2,8; Lk 22,14-20; Jn 6,41-51) Az ítéletalkotásunk, az igazságérzetünk gyakran hamis, becsap félrevezet. Arany János fülemi- le-pere jól érzékelteti az emberi igazságszolgáltatás „pártatlanságát” is. Isten ítélete, bíráskodása leleplezi a mi kétes igazságainkat. Átvilágítja makulátlannak vélt életpályánkat, helyre teszi magasba ívelő önértékelésünket, megrémít és kétségbe ejt teljes körű vádiratával. Rovott múltunkat előtte nem takarhatjuk el. Az O bíráskodásához azonban egyedül álló módon hozzá tartozik a rehabilitáció is. A Benne reménykedő, a Krisztusba kapaszkodó ember számára ezt kínálja fel. ítélet de ugyanakkor az élet teljes helyreállításának felkínálása Krisztusban. Isten ítélőszéke így működik. SZOMBAT SZERDA Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. 2Móz 3,14a (Jel 1,8; Zak 8,9-17; Jn 6,22-29) Több történet szól a népét álruhában megláNe kívánd felebarátod feleségét! 5Móz 5,21 (Rm 13,10a; ApCsel 10,21-36; Jn 6,52-59) Istenünk igéje, parancsa az ember boldogságát is védi. Ajándékait nem tehetjük tönkre következmények nélkül. Nem gázolhatunk bele felelőtlenül és szeretetlenül mások életébe sem. Az embertársban fel kell fedeznem a hozzám hasonlót - vallja Martin Buber. Csak akkor értem meg igazán, ha érzem és értem, ő éppen olyan, mint én vagyok. Nem rabolhatom meg, nem foszthatom ki érzelmi téren sem a másikat. Urunk tanít elfogadni egymást így. Smidéliusz Gábor SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 7. VASARNAP Az evangélium szolgálata ApCsel 13,44^19 Pál apostol számára az a felismerés, megvilágosodás, hogy az üldözött és a kereszten kivégzett Jézus az Isten Fia, a Megváltó, teljes belső fordulatot jelentett. Megváltozott a gondolkodása, világ-, élet és emberszemlélete, őseitől örökölt - a törvényen alapuló, kirekesztő — vallásossága. Damaszkusz után nem volt számára fontosabb feladat, minthogy minél több emberhez eljuttassa Jézus Krisztus ismeretét. Először Kis-Ázsiába akart eljutni, amely az ókor egyik jelentős kultúrterülete volt. Munkatársával, Barnabással az első úti célja a pizidai Antiochia lett, mely város nagy hatást gyakorolt az egész vidékre. Cipruson át, a rövidebb tengeri úton érték el a kis- ázsiai partvonalat. A Taurus-hegység irányába indultak tovább. Átvergődtek egy mocsaras, maláriás vidéken, majd a meredek óriáshegység szurdokain át, veszélyes hegyi utakon 160 km-t tettek felfelé, amíg végül elérték a pizidai fennsíkot Pál először mindig a választott néphez, a zsidókhoz fordult igehirdetésével. Ezúttal is, szombatnapon a zsinagógában kezdett el prédikálni. Az előző versekben olvashatunk arról, mi volt Pál prédikációjának tartalma. Arról szólt, hogy Isten Izraelhez küldte Jézust, akiben megmutatta akaratát, a kiválasztottságuk igazi értelmét, megmentő szeretetét, bűnbocsátó irgalmát. A következő szombaton - miután Pálnak és Barnabásnak híre ment a városban - óriási tömeg gyűlt össze Pál hallgatására. Csaknem az egész, főleg római veteránokból álló, város összesereglett. Pál minden valószínűség szerint kint a téren szólt a tömeghez. A pogányok nagy érdeklődéssel és örömmel hallgatták a hírt a szerető Istenről, akiről eddig nem hallottak. A zsinagóga tagjait azonban irigység fogta el a nagy tömeg láttán. Választottságuk tudatában a pogány tömeget méltatlannak tartották az Isten dolgaival való foglalkozásra. Tiltakoztak Pál mondanivalója ellen, de Pál ellen, js. Pált és Barnabást kemény bántalmazások után végül elűzték Antiochiából. A látszólagos kudarcos eseménynek mégis nagyon pozitív eredménye volt: ez az esemény adott lendületet a pogány- missziónak. Ez az ige - Pálra gondolva - felveti a kérdést számunkra: Él-e bennünk az a sürgető felismerés, amely nemcsak a keresztyén értékeket akaija menteni, és nemcsak az egyházért aggódik, hanem amely a világ, az egész teremtettség helyzetét látja veszélyben, mert az ember kezdi elveszíteni arcát (lMóz 1,27) és a teljes értékvesztés állapotába került. Érezzük-e a világgal szemben óriási felelősségünket? Hiszünk-e a feltámadott Úrban, aki él és uralkodik, akié a dicsőség és hatalom, akinek a kezében van minden, és aki a jövő? Meg kell azonban hallanunk a jelen körülményei között a názáreti Jézus hangját, aki eljött megkeresni, ami elveszett. Máté 25. szerint jelen van a földi dolgokban, a kicsinyeiben. Jézus nem maradt a templomfalak között, nem vonult el az esszénusokkal a romlott világ elől. így van ez ma is. Ott van ma is a piacokon, toronyházakban, a zsebesek mellett a járműveken, és azt mondja a mai tanítványainak: Jer, kövess engem! Kövessetek engem! (Mt 4,19) Jézus azt akaija, hogy tanítványai megjelenítsék őt a világ előtt. (Róm 8.) Ezért nagyon izgalmas a mai kor kihívása az egyház, a Krisztust követők számára. A megújulás is attól függ, hogy ki tudunk-e lépni a „térre”? Vigasztaló-e a jelenlétünk a társadalomban, a munkahelyen, bárhol, ahol megfordulunk anélkül, hogy szent dolgokat mondanánk? A történetből azt is megláthatjuk, hogy az evangélium szolgálata nehéz szolgálat. Nem civil, vagy értelmiségi „foglalkozás”. Prófétai szolgálat, amely gyakran „megkövezéssel” jár. Állandó és ismételt küzdelem. Mi azt szeretnénk, ha tömegeket vonzana Isten igéje és az O ügye tömegmozgalommá válna. Isten országa azonban nem tömeg-ügy, nem mozgalom. Valaki azt mondta: az evangélium tápanyaga a világnak, amely azonban nem látványosan hat. Mindenkinek szüksége van rá és mégis mindig ellenállásba ütközik. A kereszt mindig együtt jár ezzel a szolgálattal. Sokan elutasították Pál és Barnabás szolgálatát, de voltak, akik hittek nekik. Ok nem tették mérlegre az eredményt, tovább mentek és folytatták munkájukat. Vannak, akikre — mint Pálra — sok bízatott, de arra a morzsányi szeretette és szimpátiára (szimpátia = együttszenve- dés, együttérzés, megértés) is szüksége van a világnak, amit mi tudunk adni. Az evangélium ma aztjelenti, hogy nemcsak a halál utáni örök életről beszélünk az embereknek - ami legtöbbször nem is érdekli őket -, de biztatást adunk nekik a jelen élethez, amit sokan elhordozhatatlannak éreznek. Bátorítást adhatunk néha jelentéktelennek tűnő gesztusokkal, apró jelzésekkel, amelyek új energiát indukálhatnak a másikban arra, hogy itt és most mégis érdemes élni, küzdeni, újra kezdeni, mert a világ ellenkező híresztelése ellenére mégis a cél felé megy (Fii 2,9-11)! Kinczler Irén ISTENTISZTELETI REND ____________. Bu dapesten, 2002. július 14. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmcr; de. 11 (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Herczog Csaba; II., Modori u. 6. de. fél II. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Nepp Éva; Újpest, IV., Leb- stück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; Vili., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; Vili., Vajda P. u. 33. de. 9. Wiszkidenszky András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Wiszkidenszky András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8„( úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Szeverényi János; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. dr. Szabó Lajos, dr. Szabóné Mátrai Marianna; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Horváth Olivér; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Olivér; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Johann Gyula; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Johann Gyula; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Nagytemplom, Régi Fóti út 73. de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Böröcz Enikő; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pcstszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszent- imre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Rőzse István. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 7. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Jn 6,67-69; az igehirdetés alapigéje: ApCsel 13,44-49. HETI ÉNEKEK: 327,459. Összeállította: tszm • • * « SAROK Meg vagyok keresztelve 3 £ 5 £ 3 3 Kapható a Túróczy-könyv Mint arról lapunk múlt heti számában beszámoltunk, a MEVISZ kiadásában megjelent a Túróczy Zoltán életének és szolgálatának emléket állító, Isten embere című kétkötetes mű. A könyv 2700 Ft + postaköltség áron megrendelhető a kiadó címén: MEVISZ, 1085 Budapest, Üllői út 24., tel./fax: (1) 317-1671. Kapható a Luther Kiadó (korábbi Evangélikus Sajtóosztály) Üllői úti könyvesboltjában és a Deák téri Huszár Gál könyvesboltban is. „ Isten kegyelmébe vetett eleven és bátor bizakodás a hit, olyan bizonyosság, melyért ezer halált is vállalnánk. " Luther Márton, Előszó Szent Pálnak a rómaiakhoz írt leveléhez (Szita Szilvia fordítása) Új belső sorozatot kezdünk a Liturgikus sarok hasábjain. Néhány hétre a keresztelést választjuk témánkul. Együtt szeretnénk gondolkodni a keresztelés helyéről, rendjéről, tartalmáról, énekeiről. Legyen ez egy újabb terület istentiszteleti életünkben, ahol tisztábban látunk, tudatosabban élünk. Nem csak Luther mondhatta, de minden keresztény ember élete biztos fogódzópontjának tudhatja: „meg vagyok keresztelve.” A biztonságot nem az adja, hogy szüleim, ke- resztszüleim döntése (felnőttként az én kérésem) nyomán a lelkész elvégezte ezt a szertartást és így a nevemet véglegesen feltüntetik az egyház anyakönyvében. A biztonságot az adja, hogy a keresztségben Isten - mint a tékozló fiú atyja - tárt karokkal elém jött, magához ölelt, sajátjának fogadott el és szeretetéről egy életre szólóan biztosított. Meg vagyok keresztelve. Változó világunkban, mindig mássá váló környezetünkben, folytonosan átalakuló életemben ez a biztos pont. Meg vagyok keresztelve. Ezért Pállal együtt - a Római levél 8. fejezetének záró soraival együtt - vallom: sem élet, sem halál, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem magasság, sem mélység, sem jelen valók, sem eljövendők, sem semmiféle teremtmény nem szakíthat el az Isten szereteté- től, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban jelent meg. Meg vagyok keresztelve - ez életem alapja, létem minden rezdülésének háttere és titka. Ezért élek és életem nem csupán egy rövid élet, amiben egy biztos: a vég, hanem egy kinyíló, az örökkévalóság felé kitárulkozni képes élet. Nem a múlandóság köt, nem is embervoltom meghatározottsága, hanem Isten mindent meghaladó szeretete. A keresztség beszél arról, amit azután János apostol fogalmaz meg egy Krisztus-követő élet összegzéseként öregkori levelében: „Nem az a szeretet, ahogyan mi szeretünk, hanem ahogy Ő szeretett minket...” És hogy Jánosnál mennyire letisztult a keresztelésben megvalósuló nagy titok, hozzáteszi: „Mert O előbb szeretett...” A keresztségünk nagy titka ez. O előbb szeretett. Már akkor, amikor mi még nem szerethettük viszont. Isten - keresztségben nyert - megelőlegezett jóságát érdemes tudatosítani azzal, hogy ezt a mondatot magam számára bizonyságul, mások számára tanúságként, az ördögnek pedig ellentmondva mondom: meg vagyok keresztelve. (Nem véletlen tartozott az ősi keresztelési liturgiához a szülők és keresztszülők felé elhangzó kérdés: ellene mondotok az ördögnek?) Istentiszteleten keresztelünk. Ez a megszokott, természetes gyakorlat a Magyarországi Evangélikus Egyházban. Természetesen van kivétel, mégse ajánljuk, hogy máskor legyen. A keresztelő ugyanis nem csupán egy szűk családi kör magánügye, hanem az egész gyülekezeté, az egész egyházé. Nem azért mert a törvények így írják elő, hanem azért, mert Krisztusba kereszteltetünk meg, azaz Krisztus testének tagjaivá válunk, ezáltal az egyházhoz kötődünk. Ha valamilyen oknál fogva mégsincs jelen a gyülekezet, a keresztelés úgyis az egyház egyetemes keresztelési liturgiája szerint zajlik. Istentisztelet és keresztelés elválaszthatatlanok egymástól. Most induló cikksorozatunk felveti a problémás kérdéseket, összefoglalja a legfontosabb tudnivalókat és megosztja az igazi nagy lehetőségeket a kereszteléssel kapcsolatban. Nem provokálni akar, de szeretne rendetlenségek közepette rendet tenni, bizonytalanságokat elűzni, az ajándékokat tudatosítani, az örömöt megosztani és a hitet (ezen a téren is) megerősíteni. A keresztény istentisztelet egyik gyökere a keresztelési szertartásban van. Az istentisztelet sok eleme a keresztség- hez kötődik. A keresztség sok eleme az istentisztelet egyéb részeibe is beágyazódott. Liturgiájának története igen izgalmas, egyes elemeinek mondanivalója messze túl mutat egy pillanatnyi szertartásszakaszon. Ezért jó tudni, hol a helye, milyen a helyes formája, mi miért és így zajlik a keresztelés liturgiájában, mi mit jelent, milyen énekek gazdagítják a keresztelés rendjét, milyen kiegészítések, netán helyi szokások tarkítják a gyakorlatot. Szánjunk rá hát néhány hetet itt a liturgikus sarokban, otthon gondolkodásunkban, netán a gyülekezet közösségében, legyen közöttühk téma az istentisztelet e fontos része: a keresztelés. Hafenscher Károly *
