Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-07-07 / 27. szám
8. oldal 2002. JÚLIUS 7. Evangélikus Elet DONATH LÁSZLÓ (szül.: 1955, Budapest) Az általános és a középiskolát Budapesten végezte, 1974-ben érettségizett a Táncsics Mihály Gimnáziumban. 1974-1979 között az Evangélikus Teológiai Akadémia hallgatója volt, 1979-ben avatták lelkésszé. 1979-től Budapesten, a kelenföldi egyházközségben, 1981 januárjától a budavári egyházközségben, majd szeptembertől a miskolci egyházközségben segédlelkész. 1982. novembertől 1983. áprilisig Ózdon helyettes lelkész. 1983. április és 1984. szeptember között Sajókaza és Kazincbarcika helyettes lelkésze. 1984 őszétől 1985 júliusáig ismét Miskolcon segédlelkész. Mint egyházmegyei szórványlelkész az említett gyülekezeteken kívül más Borsod-Abaúj-Zemplén megyei helységben is végzett lelkészi munkát. 1985-1986-ban a Lutheránus Világszövetség ösztöndíjával Heidelbergben az egyetemen, illetve a Zsidó Tudományok Főiskoláján tanult; a posztgraduális teológiai képzés mellett judaisztikai tanulmányokat folytatott. Hazaérkezése után két hónapig munkanélküli. 1986 végétől újra Budapesten, a budahegyvidéki és a csepeli egyházközségben végzett kisegítő segédlelkészi munkát. 1988 januárjától tíz hónapon át helyettes lelkész a csillaghegyi gyülekezetben; 1988. október 22rén parókus lelkésszé választották. Változatlanul szórványlelkész, gyülekezetéhez tartozik Üröm, Solymár, Pilisvörösvár, Piliscsaba evangélikussága is. 1990-1994 között szociáletikát és 20. századi teológiatörténetet tanított a Miskolci Bölcsész Egyesületben, az ELTE Szociálpolitikai Tanszékén és a Wesley Károly Teológiai Főiskolán. 1978 óta jelennek meg publicisztikái az egyházi, 1987 óta a világi sajtóban, írásai főleg teológiai, kulturális és politikai témájúak. Több könyv társszerzője, illetve szerzője. 1989-ben tagja volt a Történelmi Igazságtétel Bizottság Kegyeleti Bizottságának, és aktív résztvevője a június 16-i, Nagy Imrének és mártírtársainak végtisztességet adó temetésnek. 1989-ben alapító tagja a Magyar-Zsidó Kulturális Egyesületnek. 1989-től az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem elnökségi tagja. Számos kulturális, egyházi és kisebbségi alapítvány kuratóriumának tagja, az Aranyág Alapítvány elnöke. Szülei sorsán tóresztül kora gyermekkorától fogva élete részévé vált a politika, tevékenységét ugyanakkor ma sem tartja politizálásnak. Nem volt és jelenleg sem tagja pártnak. Normatív értékűnek az evangélium etikáját, a hegyi beszédet, Jézus példázatait, röviden a közvetlen teokráciát tartja. Szociáletikai meggyőződésének alapja a lutheri és a lutheránus antropológia, valamint a S. Kierkegaard, P. Tillich, D. Bonhoeffer és H. Zähmt munkásságával fémjelzett teológiai liberalizmus. Az 1994. évi országgyűlési választásokon a második fordulóban az MSZP jelöltjeként, Budapest 4. sz. (III. kér.) választókerületében szerzett mandátumot. Választókörzetében - egyéni képviselőjelöltként - 1998-ban és 2002-ben is újraválasztották. Az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi állandó bizottságában dolgozik, jelenleg a testület alelnöki tisztét tölti be. A most kezdődött parlamenti ciklusban tagja a parlament Kulturális és sajtó bizottságának is. Az IPU magyar csoportja magyar-izraeli baráti tagozatának a tagja. Fogadóórája: minden hónap első szerdáján a Békás- megyeri Közösségi Házban. „Meg kell védenem magamat és embertársamat a gyűlölettől” Szerkesztőségünk időről-időre i kap olyan leveleket, amelyek ; szerzői nehezményezik, hogy ; hetilapunk nem, vagy csak j igen ritkán foglalkozik aktuális j társadalmi, politikai kérdések- j kel. Mások viszont (ha néha- : napján a közélet politikai szeg- ; mensét érinti egy-egy cikk) j azonnal felháborodottan fi- j gyelmeztetik a szerkesztőt; ; maradjunk az egyházi, hitéleti, j kegyességi témáknál! De, va- ; jón elmehetünk-e szó nélkül j amellett, hogy a közelmúltban j lezajlott országgyűlési képvise- j lő-választások eredményekép- I pen, ismét vannak lelkész tag- i jai a Tisztelt Háznak? Mind- í hárman „visszatért" törvény- i hozók. Míg azonban a két re- j formátus honatya - dr. Hör- \ esik Richárd és Szászfalvi Lász- \ ló - mandátuma május 22. j óta az ellenzéki padsorokba j szól, addig a harmadik „tiszte- ! lendő úr" a Magyar Szocialista j Párt parlamenti frakciójában ; ül. Úgyis, mint - evangélikus j lelkész... ••••••••••»•••••a«»«- Interjúban illő magázódni. Hogyan szólítsam: képviselő úrnak vagy lelkész úrnak?- Tevékenységem jelentős része változatlanul és egyértelműen lelkészi, tehát tanítói vagy éppen gyógyítói tevékenységnek tartom. Kétségtelen, hogy a gyülekezetem nem kizárólag a csillaghegybékásmegyeri szórványra terjed ki. Hivatásom gyakorlása szempontjából nem a földrajzi vagy a jogi körülhatárolást tartom a legfontosabbnak. Ha lelkésszé válók a másik ember számára, akkor lelkész vagyok, akkor is, ha nincs rajtam a Luther-kabát. Ha azonban nem tudnék vigasztalni az evangéliummal, akkor nem volnék lelkész, akkor sem, ha püspöki kereszt lógna a nyakamban.- Elsősorban talán az idei szokatlanul feszUlt választási kampánynak, no meg a református zsinat ebbéli állásfoglalásának tudható be, hogy egyházunk közgyűlésén ismét felvetődött a lelkészek politikai szerepvállalásának a kérdése. Hadd élezzem ki úgy a kérdést: lehet-e, szabad-e két úrnak szolgálni?- Ajézusi kérdésre természetesen az a válasz, hogy nem lehet. Az én esetemben azonban az a helyzet, hogy az ÚR sem nem az állam, sem nem az egyház. Szolgálatomra egyrészt az az emberi közösség számít, amely a népfelség elve alapján engem a körzet országgyűlési képviselőjévé választott. A másik oldalról ugyanez áll gyülekezetem tagjaira is. Csak az számít, hogy eljönnek-e a templomba, amikor prédikálok. Az ő eleven jelenlétük, és csakis az ő eleven jelenlétük igazolja azt, hogy én az Isten elhívott - bár méltatlan - szolgája vagyok.- Ezt értein, csakhogy Ön annakidején lelkészi esküt tett. Képviselőjelöltként viszont nyilatkozatot kellett aláírnia, miszerint megválasztása esetén az MSZP frakciójának tagja lesz, és nem szavaz a párt kongresszusának és országos választmányának határozataival ellentétesen. A nyilatkozat arra is kitér, hogy ha feloldhatatlan konfliktusba kerülne a párttal vagy a frakcióval, vagy valami miatt képtelen ellátni a feladatát, akkor köteles visz- szaadni a mandátumát...- Nem szeretek esküdözni. Komolyan veszem Jézus idevágó szavát. Elutasítom, hogy bármilyen szekuláris esemény az eskü szóval konnotálódjék. E tekintetben Harmati Béla püspök, még a v 70’-es években képviselt szociáletikai gondolatait tartom követendőnek, miszerint másfajta felelősség egyes egyedül állni Isten színe előtt, és másfajta felelősség az emberi közösség elé állni. Most már harmadszorra tettem országgyűlési képviselőként fogadalmat. Az esetleges záróformulát: „Isten engem úgy segél- jen!”, nem tartom helyesnek. Olyan világi dolgokról, érdekekről, hatalomról van itt szó, melyekbe senki se cibálja be kénye kedve szerint Isten nevét. Hiszen ez azt jelentené, hogy a lelkészi eskümet és a négy évre szóló képviselői megbízatásomat ugyanarra a szintre hozom. Márpedig nem keletkezhet kollízió, mert csak egyetlen ponton fedi át a két dolog egymást, ez pedig az emberek szolgálata. Ha tehát úgy adódna, hogy a meggyőződésem, a lelkiismeretem, a hitvallásom ellenében kényszerítene engem akár az országgyűlés, akár a frakció, akár az MSZP állásfoglalásra, akkor nincs más megoldás, mint megtagadni ezt a fajta engedelmességet. Nem a levegőbe beszélek, volt példa erre. Amikor 1997 nyarán, az Apostoli Szentszékkel kötendő megállapodásra énnem-mel szavaztam. Hozzáteszem, hajam szála sem görbült miatta.- Azt akarja mondani, hogy az elmúlt nyolc évben mindössze egyszer képviselt a szocialista párt olyan álláspontot, amivel Ön nem tudott egyetérteni?!-Nem, nem ezt mondtam. Számtalan esetben tért el a véleményem frakciótársaim többségétől, de ez volt az az eset, amikor egyetlenként szavaztam másként.- Tekintettel arra, hogy az Evangélikus Élet utóbbi nyolc évfolyamában egyetlen Önnel készült interjúra sem akadtam, fel kell tennem egy olyan kérdést, aminek megválaszolásával nyolc éve „adós” lapunk olvasóinak. Családi hátterét nem ismerők körében mindközönségesen ez így hangzik: „egyáltalán, mit keres Donátit László a Magyar Szocialista Párt frakciójában?” Én viszont a családi háttér némi ismeretében vagyok kénytelen ugyanígy feltenni a kérdést. Formális logika szerint a Nagy Imre per másodrendű vádlottjának a fia, egy elkötelezetten marxista, ám a sztálinisták által sokszorosan meghurcolt apának a lelkésszé lett fia, épp ellenkezőleg, a jobb oldalon kellene, hogy keressen magának elvtársakat...- Tökéletesen megértem azokat, akik így teszik fel a kérdést. Az a töménytelen üldözés, meghurcoltatás, amelyben 1950 és 1990 között a családomnak része volt, s.^ipjéi a priori kizárta, hogy nekem bármely olyan testülettel kapcsolatom legyen, amely személyi átfedésben lehet az előző Rendszer képviselőivel. Ez azonban elméleti kijelentés, amit a Holdon fel lehet tenni, a való életben azonban nem. Amikor 1990-ben megkeresett a Szabad Demokraták Szövetsége, hogy vállalnék-e képviselő jelöltséget, kategorikusan nemet mondtam. A rendszerváltás után 1992-ben, Csurka István hírhedt cikke után került sor először arra, hogy én nyilvános közszereplést vállaltam a Demokratikus Charta Petőfi-szobornál tartott demonstrációján. Néhány hónappal ezután az MSZP helyi szervezete keresett meg azzal a kéréssel-kérdéssel, hogy indulnék-e színeikben a körzetben. Nemet mondtam. Másodszor is megkerestek, és ekkor megkérdeztem álláspontjukról az egyház akkori vezetőit. Bár különböző megfontolásból, de kivétel nélkül egyetértettek azzal, hogy én aktív politikai közszereplést vállaljak. Az én világlátásom egyébiránt alapvetően két forrásból táplálkozik. Mindenekelőtt édesanyám tradicionális evangélikus szórványhitéből. Abból a vidám, felszabadult lelkiségből, amely nem hiszi azt, hogy a bűnök súlya alatt össze kell omolni, amely nem hiszi azt, hogy nem lehet talpon maradni, amely nem egyezkedik ki a rosszal, hanem állandóan azt kutatja, miként lehet jobbítani. Anyám megtanított arra, hogy nem csak olvasni kell tudni a sorok között, de írni is tudni kell. A másik forrás: apám. Túl azon, hogy ő arra tanított, hogy minden körülmények között igyekezzem megőrizni a szuverenitásomat, tagadhatatlanul hatott rám az általa szerkesztett Bibó-emlékkönyvbe írt esszéje (én politikai testamentumának szoktam nevezni), amelyben azt gondolta végig: mit is akartak az emberek 1956-ban. Ebből egyértelműen kiderül - s ez az én szelle- -mi örökségem -, hogy az egyes ember személyes hitelét nem. az dönti el, hogy mit beszél, hogy mit vél magáról, hanem az, hogy a közösség érdekében mit tud tenni, feláldozni. Hogy az ember a meggyőződését nem kótyavetyéli el, azt nem kellett leírnia, mert erről szólt az élete.- Csak az a bökkenő, hogy azok a - kommunisták alatt soha meg nem valósított - baloldali értékek, amelyeket manapság perszp már a szociáldemokrácia jellemzőinek gondolunk, nálunk sokkal inkább kimutathatók a jobboldali pártok programjában, mint a nagytőkét - sokak szerint egyenesen multinacionális érdekeket - kiszolgáló MSZP „pragmatizmusában”...- Van ebben igazság, de csupán forma szerinti igazság eg. Az élet előbbre való az ideológiáknál, előbbre való a múltnál is. Engem csak az érdekel, hogy mit tudok csinálni, tudok-e építeni. S, ha az építésben, a gyermekeink jövőjének építésében a szocialisták támogatnak, akkor nekem erkölcsi ajapom van arra, hogy őket eredendő jó meggyőződésükben megerősítsem. Vagy ha attól aktuálpoli- tikai érdekből eltérnek, ezért megintsem. Az elmúlt fél év két dologra megtanított. Meg kell védenem magamat és em- • bertársamat a gyűlölettől. Ez nekem is mindennapos házi feladatom. A másik - és ez már kifejezetten egyházunkra vonatkozik -, hogy mi evangélikusok olyan kevesen vagyunk, hogy, akinek csak meg lehet bocsátani, annak meg kell bocsátani, és dolgozni kell vele együtt.- A választási kampány során az MSZP vezető politikusai azt hangoztatták, hogy megőrzik az előző kormány vívmányait, mi több mindenki számára jobb létet biztosítanak. Ennek az ígérvénynek az elemzése nem lehet feladatunk, szűkítsük le tehát a kérdést az egyházakra, egyházunkra. Nekünk evangélikusoknak, mitől lesz jobb ez a balliberális kormányzati ciklus?- Mostani állás szerint - úgyis, mint az országgyűlés-emberjogi bizottságának alelnöke - még intenzívebben részt tudok venni a kormányzat egyházpolitikai stratégiájának kialakításában. Most csak két szándékot említenék. A Horn-kormány a volt egyházi ingatlanok tulajdonrendezésének végső határidejét 2011-ben jelölte meg. A tulajdonrendezés az Orbán-kor- mány alatt is ugyanezt az ütemet követte. Nemzeti érdek az egyházak teljes, tiszta tulajdoni helyzetének a megteremtése. Magyarul, amit az állam az 50-es években elvett az egyházaktól, azt 2006- ig - remélt uniós csatlakozásunkat követően - vissza kell adni, illetőleg ellentételezését le kell zárni. A Magyarországi Evangélikus Egyház esetében ez - szerintem - nem is okoz majd gondot. A másik az adóalapból felajánlható 1% kérdése. Én Bauer Tamás SZDSZ-es képviselőtársammal már 1995-ben indítványoztam, hogy az 1% teljessége illesse meg az egyházakat, függetlenül a kedvez- ményezők számától. Javasoltuk továbbá, hogy a kedvezményezők által tett felajánlások ne a központi pénztárakban összegződjenek, hanem közvetlenül ahhoz az egyházközséghez, egyházi intézményhez kerüljenek, amelyeket a kedvezményezők támogatni kívántak. A konkrét és személyes anyagi felelősségvállalást erősítve az adózó állampolgárokban a velük kapcsolatba kerülő közösségek és intézmények iránt. Ezt a javaslatot a pénzügyminiszter- Medgyessy Péternek hívták - támogatta, de az akkori miniszterelnök különböző nyomásnak engedve, elvetette. Szeretnénk visszatérni akkori törvényjavaslatunkhoz. Ebben az esetben az egyházak nem a kormányzat kegyének következtében, hanem a törvény hatályánál fogva több pénzt fognak kapni. Vagyis anélkül, hogy az éppen hatalmon lévő politikai erőknek kiszolgáltatottjaivá válnának.- Ne feledkezzünk meg azért arról a tényről, hogy a választási kampány során Ön tett egy-két olyan nyilatkozatot, amelyektől egyházunk elnöksége kénytelen volt elhatárolódni. Ezt az Evangélikus Élet előfizetői is olvashatták.- Azt gondolom, hogy a kampány - kétségkívül felfokozott - légkörében történtek olyan pengeváltások, amelyek testvéri tisztázásra, ha úgy tetszik keresztényi utógondozásra szorulnak. Partner vagyok ebben, bár - szomorú iróniával mondom- nagyon nem szeretnék azon egyházi emberek sorsára jutni, akiket először megítélnek rangos papok és testületek, majd az erre serkentő külső nyomás szűn- tével többnyire ugyanezek rehabilitálnak. — A Fraterneten egyébiránt ebben az időszakban külön „topik” lett a Donáth-ügy. Megjegyzem, ott nem kizárólag politikai szerepvállalása miatt tették többen is kritika tárgyává az Ön személyét, de legalább ilyen súllyal marasztalták el bizonyos pénzügyi manőverek miatt, és voltak, akik teológiai, illetőleg erkölcsi szempontból sem tartották vállalhatónak Donáth Lászlót, legalábbis lelkészi mivoltában...- A politikai támadásokat helyére tudom tenni. Ezek beletartoznak a mi - Bibó szavával - kelet-európai nyomorúságunkba. A teológiai vádat én pusztán csomagolásnak tartom. Egyetlen egyszer nem akadt evangélikus lelkész Magyarországon, aki azt mondta volna, hogy üljünk le, mert én a tételeidet cáfolni akarom és tudom. Egy helyütt azonban kiátkoztak már. A HIT Gyülekezete 1990-ben harmadik számú „fő ellenségének” titulált. • A hittanórákért járó pénzek körüli viták- mert hisz erről van szó -, másutt is felvetődnek. Lehetséges, hogy helytelenül jártunk el, azonban tévedés ne essék, itt nem önmagámnak kiutalt vagy érdemtelenül másokat gazdaggá tévő pénzügyi manőverekről van szó. De, ennek tisztázására adottak a különböző egyházi fórumok. Végezetül, ami az erkölcsi vádakat illeti, ezekkel kapcsolatban hadd idézzem Jézus szavait, amit a házasságtörő nő megkövezésére készülő farizeusoknak mondott: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ. ” T. Pintér Károly Bottá Dénes Felvétele I É 4 4
