Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-07-07 / 27. szám

2002. JÚLIUS 7. 9. oldal Evangélikus Élet Mit etetsz? 12 végzetes tanács Figyelemre méltó plakátfelirat ol­vasható Bréma egyik törvényszéki épületében: 12 végzetes tanács a szülőknek, ha gyermekeiket bűnö­zővé akarják nevelni címmel. Akik pontokba szedték tanácsaikat és azokat éppen egy ilyen jogi intéz­ményben terjesztik, jól meghatáro­zott céllal, a szülők emlékeztetése érdekében teszik. Minden bizonnyal sok-sok tapasztalat alapján; első­sorban mint jogtudósok, gyakorló jogászok, de nem utolsósorban szü­lőkként is. Az említett, írhatnám úgy is „aranyigazságokra” a Krisztus Világossága című, helyi szerkeszté­sű, katolikus havilapban bukkantam rá. Érdemesnek tartom szélesebb körben is ismertetni: 1. Adj meg gyermekednek mindent, amit csak akar, így arra a meggyőződés­re jut majd, hogy övé az egész világ. 2. Ha gyermeked trágár, ízléstelen kifejezésekkel él, csak nevess rajta, hogy annál érdekesebbnek tartsa magát. 3. Ne részesítsd semmiféle vallásos nevelésben. 18 éves korában majd ő ma­ga választhat, hogy miben higgyen! 4. Sose mondd gyermekednek: „nem jó”, „nem helyes”! Ezáltal még bűntuda­ta támadna... 5. Minden hibáját, hazugságát igye­kezz helyette elrendezni! így biztos lesz abban, hogy a saját vétségeiért is mások felelősek. 6. Olvasson, nézzen, amit csak akar! Evőeszközét viszont gondosan fertőtle­nítsd! 7. Házassági perpatvaraitoknak le­gyen a tanúja! Ha majd elváltok, leg­alább nem csodálkozik. 8. Bármit megkívánna, adj neki pénzt rá, nehogy valaha is rádöbbenjen, hogy a pénzért meg kell dolgoznia. 9. Gondoskodj arról, hogy minden lehetséges ételt, italt, luxust megkapjon. Különben a reklámok láttán esetleg de­presszióba esik. 10 . Adj neki mindig igazat! Hiszen a szomszédok, tanárok és mindenki más, csak bosszantják, és kárát akarják! 11. Ha végül haszontalan csirkefogó lesz belőle, mondd el mindenkinek, nem tehetsz róla, hiszen mindent megtettél érte. 1 2. Készülj fel időben a rögös, tövises életedre! Ha a fentieket megtartod, min­denképpen lesz részed benne. Borsodi László (Csíkszereda) Egyházunk honlapja az interneten: wmevangelikus.hu „Mit eszel? Mivel táplálod szívedet, agyadat, lelkedet? Ne légy minden­evő!” - olvashattuk Gáncs Aladár ko­moly, elgondolkodtató, nagyon igaz sorait az Ev. Élet június 16-i számá­ban. Mert nem minden épít, nem min­den használ. Van ártalmas lelki táplá­lék, de van olyan is, ami nem árt, de nem is épít, csak fölösleges. Időt, ener­giát, agykapacitást lefoglaló, pazarló. De, lépjünk tovább! Nem csak azt kell megszűrnünk, amit magunkhoz ve­szünk, hanem, amit tovább adunk, amit közvetítünk. Vagyis; ne légy minden­evő, de ne is etesd akármivel a másik embert sem\ Sem ártalmassal, sem fö­löslegessel! Ha körülnézel a környeze­tedben (hogy hányáknak kell mondanod, továbbítanod a tiszta Igét, az igaz Evan­géliumot), rájössz, hogy mily kevesekre bízatott oly sok ember. A Jézus Krisztust személyes megváltójuknak tartók fele­lőssége, ó de nagy! A mi feladatunk Is­tennek a Bibliában tett kinyilatkoztatá­sait továbbadni. Ha nem tesszük, akkor az a mi mulasztásunk. Bizonyságtétel helyett, hányszor csak a szó dől belő­lünk. Csak fecsegünk, fölöslegesen vitá­zunk, jópofáskodunk, azért mert ma­gunk sem hisszük el, hogy Isten Szent Lelke elvégzi a munkáját. Ránk bízatott A magyar puszta ilyenkor nyáron külö­nös vonzerővel bír. Az idegenforgalom fellendül, külföldiek és hazánk fiai is szívesen fürdetik tekintetüket a végte­lenségben. Nádtetős tanyák, lovasbemu­tatók, kézműves alkotások mind a pusz­ta-romantika részei. De tényleg olyan romantikus a pusztai élet? Akkor is az lenne, ha ott kellene maradnunk? Ha nem jönne értünk a busz megrendelt idő­re, ha nem főznék meg az ebédünket? Akkor is, ha minden díszlet eltűnne, ha beállna az ősz és mindenről nekünk kell gondoskodnunk? Mindnyájan ismerjük a pusztai életet, akkor is, ha városlakók vagyunk. Isten gondoskodik arról, hogy legyenek idő­szakok, amikor minden sivárnak tűnik. Amikor a látóhatár üres és semmi izgal­masat nem tartogat. Amikor a végtelen­ség inkább nyomasztó, mint boldogító. Amikor meg kell szenvedni a legelemibb dolgokért is. Amikor beleizzadunk abba, ami máskor olyan könnyen ment. A pusz­tában sok mindent megtudhatunk ma­gunkról. Még többet Istenről, mivel akkor és ott aligha bízhatunk bárki másban. Egy lókereskedő két lovát kínálta el­adásra. A jószágok nagyon hasonlítottak egymásra, erősek, izmosak voltak. A ke­reskedő az egyikért mégis a dupláját kér­te, mint a másikért. A vevők értetlenked­tek, kíváncsiskodtak: mi a különös titka ennek a lónak. - Próbálják ki! - biztatta őket a kereskedő. Ez sem segített, a ti­tokra azonban néhány kör vágtázás sem derített fényt. A gazda végül maga árulta el a ló különös értékét: Ez az állat, Ura­im, miközben fut, szinte semmi port nem ver fel a patájával, míg a másik alig lát­szik a porfelhőtől. A pusztai életszakaszokban többek közt kiderül rólunk, hogyan járunk. Mi­a Jézus Krisztusról szóló örömhír to­vábbadása. Ezen belül még valami: Ittzés János püspök úr az Ev. Elet által szervezett ta­vaszi Ifjúsági Fórumon mondta azt, hogy keresztény hitünkről, ha nem is sokan, de mások, más felekezetűek is tanúságot tesznek. De a lutheri reformáció áldásai­nak, a lutheri felismeréseknek és megta­pasztalásoknak a továbbadása, megváltá­sa, csak ránk, evangélikusokra bízatott. Mivel etetsz, táplálsz másokat? Min­dig aktuális ez a kérdés. Most a nyári programok, gyermek, ifjúsági, felnőtt, családi, zenei, mozgássérült stb. táborok és a fiatalok nagy találkozója, a „Szélró­zsa” előtt különösen. Életre szóló gyermek- és ifjúkori lel­ki élményeim között tartom számon a református Joó Sándor és Gyökössy Endre szolgálatait, a szentantalfai néhai Kovács Lajos evangélikus lelkész ige­hirdetéseit és Csepregi Béla bácsi három napos evangélizációját az ifjúságunk­ban. Testvérem! A mi felelősségünk, a Tied és az enyém, hogy sokan gazda- godnak-e lélekben ezen a nyáron. Lesz- nek-e életre szóló lelki élmények, Jézus Krisztussal való találkozások? Mondd, - és Te mit „etetsz”? lyen lépésekkel, milyen indulattal, hoz­záállással tesszük meg a kijelölt utat. Vannak, akik - bár erős, biztos a járásuk - nagy port vernek maguk körül. Min­denkinek tudnia kell ügyeikről. Minden­kinek hallania kell, hogy bántak velük egy üzletben, vagy hogyan kezelték őket a kórházban. Senki nem úszhatja meg a velük való találkozást anélkül, hogy leg­frissebb meghurcoltatásukat - amely ter­mészetesen csak velük eshetett meg - ne kellene részletesen és érdeklődve végig­hallgatnia. Sokan járunk így a pusztában, vagy port kavarva. Ez a porfelhő megkö- zelíthetetlenné tesz minket. Nem mernek szólni hozzánk sokan, mert nem lehet tudni, nem sértődünk-e meg. Nem tudják, hogy egy ilyen nagyon nehéz helyzetben lévő embert, aki tudja is magáról, hogy neki milyen nagyon nehéz, hogyan lehet megközelíteni. Ez a por aztán a saját sze­münket sem hagyja szárazon: beletelep­szik, és könnyeket csal ki. Ezek pedig nem egészséges könnyek. Ezek az önsaj­nálat könnyei. A bűnbánat könnyei egész­ségesek, ezek áldásra, simogatásra indít­ják Isten kezét. A „szegény én”-könnyek elválasztanak. Istent is távol érezzük, az embereket pedig jobb lenne nem is látni. Minek is élnek egyáltalán a többiek, ha nem éreznek együtt velünk? Mi derül ki rólad a pusztában? Ho­gyan lépkedsz? Tudsz-e erőteljes, de ugyanakkor elegáns, nemes léptekkel elő­rehaladni? Elviseled-e, ha csak Isten látja fájdalmaidat, ha csak Isten segít azokon? A hívő élet pusztája nem annyira ro­mantikus, mint egy hortobágyi kirándulás. De sokkal hasznosabb. Sokkal nagyobb élmény lesz visszanézni a képzeletbeli fényképeket: milyen voltam az út elején és milyenné formált Isten a végére. Bálint Józsefné Garádi Péter Pusztában Kamilla Kamilla tipikus második gyerek. Sokkal önállóbb, mint a testvé­re, és mivel mindig a „ nagy ” sarkában van, rengeteg dolgot ha­marabb tanul meg, les el játék közben. Másfél évesen segítség nélkül csúszdázott, mászókán föl, fenéken le, ahogy illik. Első szavainak egyike is ez volt: „ededül!", így felkiáltójellel, amikor segíteni merészeltem volna a levest a szájába kanalazni. Meg­jegyzem, Noémi, a nagyobbik lányunk ezt időnként, ha fáradt, vagy bánata van, igényli még most is. De nem úgy a kicsi. O ha­tározottan „ededül'' óhajt táplálkozni, a kiságyába mászni, sőt, néha még ki is szolgálja magát a hűtőszekrényből, jókat harap­va a salátának szánt kígyóuborka oldalából például. Ha sétá­lunk, az utcán előre jut, felmászik egy-egy alacsonyabb kerítés­re. az ismerős terep magabiztossá teszi. Nyugodtan otthagy, én meg szánalmasan loholok két teli szatyromat lobogtatva, nehogy kiszaladjon az úttestre, vagy beleessen az árokba. Ezért szeretek időnként számára idegen, ugatás kutyákkal gazdagon ellátott részein is sétálni kis falunknak. Mert ilyen­kor az én magabiztos, határozott, önálló kislányom két kis pu­ha karját felfelé nyújtva bizalmasan néz rám. „Kutától”- mondja, vagyis hogy fél a kutyától, és ha felveszem egészen odabújik hozzám. Bár nagyon nehéz cipelni, mégis jólesik, ha néha még tisztázzuk mi ketten, hogy bizony szükségünk van egymásra. Ölelem a reszkető kis csomagot, aki most teljesen szerethető, sőt szeretgethető közelségben van, és valahogy megértem, miért is enged Isten minket időnként idegen és félel­metes helyzetekbe.- Füller Tímea A lélek kialszik Eredendően Zilahy Lajos egyik regényének címe. Főhőse kül­földre kerül, haza nem jöhet, honvágy gyötri. Próbálja legyőz­ni, nem sikerül, s az idő múlásával elfásul a lelke, minden mindegy lesz, feladja, érzelmileg elsivárosodik. Mindig azt hittem, hogy vannak alapvető emberi érzések, amelyek végigkísérik az embert egész életében, nem lehet azo­kat kiirtani. Mostanában egyre többször szembesülök a tény­nyel: ami számomra evidens, másokból kihalt vagy nem is is­merték soha. Lehet szeretet, becsület, hit, őszinteség, jóság nélkül élni? E nélkül „ember”-e az ember? Egyszerű, szerény szavakkal, hihető viselkedéssel fordult hozzám segítségért vala­ki, akiről később kiderült, hogy csaló. A mai napig sem akarom elhinni. A pénztárcám is megsérült, de sokkal inkább a lelkem. Vonjam le azt a következtetést, hogy soha többé ne higgyek senkinek, mert úgyis becsapnak?! Baráti körömben szinte mindenki mosolygott rajtam már az első szavaknál, amikor el­meséltem a történetet. Véleményük egyöntetű volt: naiv va­gyok. Finoman fogalmaztak, másra gondoltak. Jó lenne, ha mi, keresztyének soha nem fásulnánk el, s fel­vállalnánk a naiv jelzőt, ha igyekszünk a Tízparancsolat szerint élni. A Tízparancsolat nem avulhat el! Az ítélkezés joga Istené. Mi emberek nagyon különbözőek vagyunk, de Isten jól is­mer bennünket, s mindig ad útmutatást: „Ki milyen lelki aján­dékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai. " (1 Péter 4,10) Csaba Piroska „Fedezd fel Magyarországot!” címmel indult el mintegy három évvel ezelőtt az a mozgalom, amely a helyi értékek, sajátosságok felkutatását, rendszerezését és multi­médiás adatbázisban történő feldolgozását tűzte célul. Mára 25 hazai és 5 határon tú­li középiskola - köztük (Babies Csaba informatika tanár irányításával) a soproni Ber­zsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) tanulóifjúsága - kapcsolódott a projekthez, melynek CD-ROM-on rögzített részeredményei meggyőzően bizonyítják e kultúrális misszió hasznát és életképességét. A mozgalom képviselőjétől - Poós Lászlótól - személyesen vette át a „bizonyíté­kok” néhány példányát az UNESCO főigazgatója, Macuura Koicsiro, aki június 29- én a budavári Hilton szállodában tartott sajtótájékoztatót. Az ENSZ Nevelésügyi, Tu­dományos és Kulturális Szervezetének vezetője e fórumon előzőleg éppen arról beszélt, hogy az épített örökséghez hasonló jelentőséggel bír a világ szellemi örök­sége is, ezért annak megőrzése a kulturális identitás fenntartása miatt, minden ország­nak, nemzetnek fontos feladata. Macuura Koicsiro szerint az immateriális örökségre vonatkozóan is mielőbb létre kell hozni egy jogi rendszert. A főigazgató emlékeztetett arra, hogy a világszervezet 1972-ben fogadta el a Világörökség Egyezményt annak a felismerésnek a jegyében, hogy az egyes országok területén található kiemelkedő műemlékek és együtteseik, természeti tájak az egész emberiség számára egyetemes jelentőségűek. Gratulált ah­hoz, hogy az UNESCO bizottságának megelőző napon véget ért budapesti ülésén döntöttek a budapesti Andrássy út és a Tokaj-hegyaljai borvidék világörökségi listá­ra történő felvételéről. Felvételünk az ajándékozás pillanatát örökítette meg. Ajapán származású főigaz­gató jobbján a sajtótájékoztató házigazdája, iff. Fasang Árpád magyarországi UNESCO-nagykövet. TPK Kisebbség? Másság? Liberalizmus? Német barátnőm már több ízben látogatott Magyarországra az elmúlt években. Az idén úgy gondolta, hogy a gyerekei már elég nagyok (7, illetve 5 évesek), hogy el­hozhassa őket. Jó evangélikusként vasárnap elmentek a Deák téri templom 11 órai istentiszteleté­re. Sápadtan érkezett vissza, mert a templom mellett, az építkezések miatt emelt vé­dőfalon erősen közérdeket sértő, beteges hajlamú emberek show-műsorát reklámozó plakátokat látott, amit persze a gyerekek vettek észre először. Felháborodásunkat fo­kozta az a tény, hogy azon a héten zajlottak a Bach-hét ingyenes hangversenyei. így még olyanok is bementek a templomba, akik egyébként nem rendszeres látogatók. Mostanában egyes politikai erők az ún. „másság”‘féKlárftozásáVal töltik'az idejüket. Mi sem jobb módszer erre, ha az ifjúságot célozzák meg, akik a jövőnket jelentik. Ho­gyan akarunk mi Európához csatlakozni, ha tévesen fogjuk fel a demokrácia fogalmát? Tűrhetjük-e, hogy kiforgatják, szándékosan félreértelmeztetik a kisebbség elfoga­dásával kapcsolatos európai követelményeket? Miért kell a többségnek szó nélkül tűrnie a beteges hajlamú emberek és „futtatóik” (templom mellé) tolakodását? Őket gyógyítani kellene, és nem úgy elfogadtatni, hogy ezzel veszélyeztessük a fiatalság gondolkodásmódját a szeretetről, családalapításról, anyaságról. Bella Cecília (Budapest) Kapható a Túróczy-könyv Mint arról lapunk múlt heti számában beszámoltunk, a MEVISZ kiadásában meg­jelent a Túróczy Zoltán életének és szolgálatának emléket állító, isten embere cí­mű kétkötetes mü. A könyv 2700 Ft + postaköltség áron megrendelhető a kiadó címén: MEVISZ, 1085 Budapest, Üllői út 24., tel./fax: (1) 317-1671. Kapható a Luther Kiadó (ko­rábbi Evangélikus Sajtóosztály) Üllői úti könyvesboltjában és a Deák téri Huszár Gál könyvesboltban is. * W É Bottá Dénes Felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom