Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-01-20 / 3. szám

6. oldal 2002. JANUÁR 20. Evangélikus Élet RÉVFÜLÖP Hívogató ház a Balaton partján 1999 áprilisában gyönyörűen újjávarázsolva vehettük birtokba a révfülöpi Evan­gélikus Oktatási Központot. Azóta e lap olvasói közül is sokan töltöttek már néhány napot a szép épületben, s élvezték a Balaton közelségét, az itt tapasztalható nagysze­rű nyugtató időjárást, a táj csodálatosságát. Örülnünk kell ennek az épületnek, hogy Isten ajándékaként ilyen szép helyen - amit Cholnoky Jenő is a világ egyik legszebb helyének említ -, ilyen szép, a tájba nagyszerűen beleülő épülete lehet egyházunknak. Aki még nem járt itt, tervezze be programjába, aki már ismeri, szeretettel váijuk újra. Most ismerkedjünk meg rövid történetével, amit P. Miklós Tamás írásait felhasználva adok közre. Még a legrégebbi révfülöpi képeslapokon is látható a korabeli épület. Nem tudjuk, pontosan mikor épült, de az 1890-es évekre annyira átszaladt rajta az idő, hogy a ros­kadozó épület felújítását követelték, mivel rontotta a faluképet. Szó szót követett, de végül is elhatározták, hogy újjáépítik az épületet, úgyis kívánatos egy vendéglő fel­állítása Révfülöpön. 1896 nyarára fel is épült a régi romos csárda helyén a Balaton gyöngye vendéglő, amelyet Lieger Gyula vendéglős üzemeltetett elegáns modorban és olcsón. Az első vendégek között találjuk Gyurátz Ferenc evangélikus püspököt is. Lieger Gyula az úri közönség igényeinek megfelelően vezette a vendéglőt, aminek nagytermében kitűnő programok, estélyek, táncmulatságok, koncertek voltak. A szá­zadfordulón Révfülöpön három vendéglő, a Vihar, a Rianás és a Balaton gyöngye kí­nálta szolgáltatásait, de a legszínvonalasabb az utóbbi volt. Pezsgett akkor itt az élet. Az igényes polgárság megalakította egyesületeit, társa­ságait. Volt itt Fürdő- és Parkszépítő Egyesület, Balatonparti Szépítészeti Társaság, működött a vízisport egyesület, nőegyletek születtek, s persze jóval élénkebb volt a hitélet is. Az I. világháború megakasztotta a fejlődést, erre az időszakra csak kevés utalást találtak. Valószínűleg nem is működött folyamatosan, az 1920-as években megnyitot­ták, de hamarosan be is zárták a vendéglőt. 1926-ban Weisz Arnold megveszi, majd nem sokkal később bezárja és kiárusítja berendezéseit, eszközeit. 1928-ban Mázor Pál akkori tulajdonostól veszi meg az Országos Evangélikus Tanítóegyesület, hogy üdülőházat hozzanak létre a megfáradt evangélikus tanítók számára. A házzal kap­csolatos ügyek intézésére Krug Lajos elnökletével 6 fős bizottságot alakítottak. Az épület nem lehetett jó állapotban, mert hamarosan elfogadták a felújítási-átépítési ter­veket. Létrehozták a működés biztosítására az ellenőri állást. Kiszely János ellenőr kidolgozta az üdülőház ügyrendjét, meghatározták a „szezon” idejét. Az üdülni vá­gyók az egyházmegyei tanítóegyesületi elnöknél jelentkezhettek, s ezután az intéző bizottság döntött a sorrendről. 1928 nyarán olyan sokan jelentkeztek, hogy még két helyi villát is ki kellett bérelni a vendégek elhelyezésére. Turnusonként 20-30 főt fo­gadott a ház, közel 200 nyaraló fordult meg itt a nyár folyamán. A vendégek a ház bővítését kérték, s e kérés meghallgatásra talált. 1935-ben be is fejeződött a teljes fel­újítás. 16 kényelmesen berendezett 2-3 ágyas szoba, valamint olcsó turistaszobák várták a pihenni vágyókat. 1936-ban már villanyvilágítás, 1937-ben folyóvizes víz­vezetékrendszer volt az épületben. S aztán jött az újabb háború, ami megakasztotta a további fejlesztéseket. A háború idején kórházként működött, majd 1952-ben államo­sították az épületet. Valószínűleg tanácsi üdülő lett volna, ha a helyi iskola tanárai - élükön Nagy Károly iskolaigazgatóval - nem foglalják el, s nem kérik, hogy a rossz állapotú iskola hadd költözzön az épületbe. A vizsgálóbizottság helyt adott e fogla­lásnak, s 1980-ig itt működött az iskola. Ekkor új iskolaépület készült, de a házban továbbra is iskolai osztályok, napközi, könyvtár dolgozott. 1993-ban kárpótlás fejében visszakaptuk, s ma büszkén mondhatjuk, hogy a kör­nyék egyik legszebb épülete az Evangélikus Oktatási Központ. Szeretettel várunk minden evangélikus családot, minden korosztályt, minden gyü­lekezetei, jöjjenek el, élvezzék, hogy immár ez a mi üdülőnk, a mi pihenőházunk. Töltsenek el nálunk rövidebb-hosszabb időt, szívják magukba ezt az igazi mediterrán levegőt, pihenjenek kényelmes szobáinkban, tegyenek túrákat a környéken. Iskoláink osztálykirándulásai, erdei iskolai programjai számára is kiváló helyszín a révfülöpi Evangélikus Oktatási Központ. A technika haladásával immár internetes honlapunkon is tájékozódhatnak: www.konferenciahotel.hu. Telefonszámunk: 87/464-107 A viszontlátás reményében üdvözli: Somogyi Veronika, igazgató EGYÜTT, KÖZÖS AKARATTAL TÍZEZER GYERMEKÉRT, EZER NEVELŐÉRT Oktatási Központunk - munka közben zetnek esetenként komoly, hosszan tartó és elmélyülő konfliktusokhoz. , Nagy érdeklődéssel vártuk dr. Frenkl Róbert országos felügyelő gondolatgaz­dag, egyéni hangvételű „Egyház és peda­gógus értelmiség ” című előadását. A téma kifejtése részben történelmi beágyazottsá­gában, szociológiai megközelítésben, tár­sadalompolitikai összefüggésben hangzott el. A kifejtés alapján nem annyira az anali­tikus építkezés, sokkal inkább a szintetizá­lás, következtetés és feladatmeghatározás volt a jellemző. Valamennyiünk számára fontosak voltak tézisszerű megállapításai. D. dr. Harmati Béla püspök úr témavá­lasztása már önmagában is figyelemkeltő volt: „ Oktatási intézményeink többszörös kötődése Az előadás tartalmának össze­tettsége, felépítése, stílusa együttesen eredményezte ismeretgazdagító és él-, ményt nyújtó hatását. A társtudományok - etimológia, folk­lór, etc. — felhasználása meggyőzően bizo­nyította, hogy oktatási intézményeink fej­lődése mennyire kiterjedt, múltból eredő meghatározottságú. Egyházunk története, történelmünkben betöltött szerepe, ki­emelkedő személyiségei, a gyülekezetek története mind-mind erősítheti a többszö­rös kötődést, egymás tiszteletét, szeretetét, megértését. Szólt arról a feladatról, amelyet min­den oktatási intézménynek magának kell elvégeznie. Ez összefügg azokkal a társa­dalmi változásokkal, amelyek befolyásol­ták, illetve megakadályozták az iskolák fejlődésének folytonosságát. Szükséges, hogy az iskolák tárják fel, írják meg ennek az időszaknak a történetét. A kutatás, me­moárok gyűjtése önmagában is nevelési értékeket tartalmaz tanárnak, diáknak egy­aránt, és hozzájárul egyháztudatunk erősí­téséhez, elmélyítéséhez. A MINDENNAPOK FELADATAIRÓL A SZEKCIÓKBAN A harmadik és egyben utolsó napon szekcióülésekre került sor. Az igazgatók tanácskozásának témája: Mit tehetünk a jobb beiskolázás eléréséért a nagyobb evangélikus merítés érdekében? Egyértel­mű a válasz: tervszerű, folyamatos együtt­működésre van szükség iskolák, tanárok,/ gyülekezetek, lelkészek között a szülők, gyermekek megnyerése érdekében. Köz­vetlen, személyes kapcsolatra, tájékozta­tásra van szükség a gimnáziumok részéről az általános iskolákban, nyílt napok, órák, foglalkozások, ismertetők keretében. Mo­dell értékű volt Ónodi Szabolcs bonyhádi igazgató ötletgazdag beszámolója. Először hívtuk meg az általános isko­lák és gimnáziumok igazgatóhelyetteseit továbbképzésre. Krug Ferenc országos szakértő tartott előadást „Az iskolai csa­patjátékban az igazgatóhelyettes helye és szerepe" címmel. Majd az igazgatóhe­lyettesek kérdőívet kaptak, melyet kitöl­tenek, és annak elemzése, értékelése után - a második félévben - tapasztalatcserét tartunk a kialakult iskolai gyakorlatról. Szólni kell még arról, hogy minden nap kezdetekor és befejezésekor ihletett érzéseket és gondolatokat elindító áhíta­tokon vehettünk részt. Köszönjük a szol­gálatot Ittzés János és Harmati Béla püs­pököknek, Hafenscher Károlynak, az Országos Iroda igazgatójának, továbbá Smidéliusz Zoltánnak, a Nyugati (Dunán­túli) Egyházkerület püspökhelyettesének, aki mindhárom napon velünk volt, s aki az úrvacsorával egybekötött záróistentiszte­leten is szolgált. Krug Ferenc Révfülöp tavaly immár ötödik alkalommal adott otthont a Pedagógus Csendesnapoknak. A 2001. évben Advent második hetében, december 10—12-e között találkozhattak újra a Magyarországi Evangélikus Egy­ház vezetői és az óvodák, iskolák, kollégiumok irányítói, hogy az együtt- lét szerető, örömteli, alkotó légkörében hallgassanak ihletett, továbbgon­dolandó előadásokat, áhítatokat. Eközben mód nyílott véleménycserére, a problémák, tennivalók felvetésére, és a hétköznapok, ünnepek kis és nagy eredményeinek valamennyiünket lelkesítő számbavételére. ben. A különbségek ugyanakkor jól tük­rözték a korosztályok természetes változa­tosságát. A kedd délután - estébe nyúlóan - bővelkedett még gazdag, változatos, nagy érdeklődést kiváltó, egyetértő és vi­tára indító programokban. Evangélikus egyházunkban tiszteletre méltó hagyomány fórumbeszélgetések szervezése. Ez élő, közvetlen kapcsolat lehetőségét teremti meg az egyházi veze­tők, a gyülekezeti vezetők, az intézmé­nyek irányítói, a hívő emberek között. A révfülöpi fórumbeszélgetés ezúttal az Or­szágos Elnökség tagjaival történt. Meg­tisztelő és egyben kétoldalúan szükséges, hogy időről időre sor kerüljön ilyen „mű­fajú” együttlétekre. Jelen esetben mindhá­rom püspökünk - Ittzés János, dr. Harma­ti Béla, D. Szebik Imre - aktivan részt vett a fórumbeszélgetésen, csakúgy, mint dr. Frenkl Róbert országos felügyelő, dr. Weltler János, a Nyugati (Dunántúli) Egy­házkerület felügyelője, valamint Szemerei Zoltán gazdasági igazgató. A Tisztelt Olvasót nem tudom minden­ről tájékoztatni, ami ezen a fórumbeszél­getésen elhangzott, de engedtessék meg, hogy két témakört kiemeljek. Az egyik a templom és iskolalelkész, illetőleg taná­rok és egyházi vezetők közötti folyamatos kapcsolat szükségessége. Összeköt ben­nünket a közös cél. Fia ebben az össze­tettségben gondolkodunk az összetarto­zó, de egyben eltérő feladatokban a megvalósítás szintjéről, a munkamegosz­tás megvalósulásáról, sok még az egyezte­tésre szoruló, egymást erősítő, gyermeke­inket szolgáló tennivaló. Ezért helyesen, indokoltan hangzott el az az igény, hogy kerüljön sor lelkészek és tanárok között országos tanácskozásra, ahol alkalom nyílna a múlt és a jelen elemzésére, érté­kelésére, a jövő közös feladatainak meg­határozására. DEMOKRATIKUSAN, AZ ÖNÁLLÓSÁG MEGSÉRTÉSE NÉLKÜL A második téma az igazgatótanácsok és igazgatók kompetenciájának érvénye­sülése az önállóság megsértése nélkül. Sokéves gimnáziumvezetési tapasztala­tom alapján elmondhatom, hogy az igaz­gatótanács mind célja, mind összetétele alapján demokratikus intézmény. Mégis, közoktatási szakértői tapasztalataim is arra intenek, hogy felül kell vizsgálni, miért vannak zavarok az együttműködés­ben, milyen szakmai, személyi okok ve­A csendesnapok programját - Mihályi Zoltánná vezetésével - egyházunk okta­tási osztálya dolgozta ki és szervezte meg. Hogy milyen gondossággal és ered­ményességgel, azt átélhettük minden elő­adásban, beszélgetésben. Jelen volt, és hatott ránk a hét mottójaként választott ige: „ ...meglátogat minket a felkelő fény a magasságból." Luk 1,78. Az előadások sorát Ittzés János püspök „Az adventi várakozás" címmel nyitotta meg. A vallomásszerü lelki feltárulkozás, érzelmeinkre, hitünkre, értelmünkre, lelki és közös tennivalóinkra egyaránt felhívta a figyelmet, önvizsgálatra indított. Kettős kötődésünk kapott „tiszta forrásból” ösz­tönzést: evangélikus hitünk és nevelői, ne­velési hivatásunk. V FELVETETT GONDOLATOK ÉS FÓRUMBESZÉLGETÉSEK A második napon D. Szebik Imre el­nök-püspök tartotta meg „Teológia és nevelés " című előadását. A résztvevő in­tézményvezetőknek, igazgatóhelyette­seknek a téma különösképpen jelentős, és a mindennapokban szükséges irány- mutatásnak és követendő metodikának bizonyult. A felvetett gondolatok a hívő vezetők számára is egyértelművé tették a teológia és nevelés összetartozását a neve­lés-oktatás folyamatában. A hallottak meggyőzhettek bennünket arról, hogy a cél elérése - a keresztyén szellemiség for­málása - nagyfokú tudatosságot, és a pe­dagógia alkalmazásban hatékony metodikai tevékenységet igényel. Nemcsak igaz és szép az az össze­függés, hogy „Hit és erkölcs ta­nításának alapja a Szentírás’', hanem továbbgondolandó az is, miként valósítható meg a taní­tás-tanulás, a nevelés különbö­ző területein. Hivatástudatun­kat megerősítette Luther Márton hitvallásának idézete: „A nevelés a legdrágább fel­adat ezen a Földön. ” Találkozott valamennyi­ünk gondolatával a fopász- tor feladatmeghatározása, melyszerint jövőképet kell adni a fiataloknak, a jelenismeret tartal­ma, elmélyítése szolgálja a jövőt. A múlt­jelen összekapcsolása eredményezze a kö­zös jövőt! A nevelés; tudás alapú, lélekindítású tevékenység, de a nevelő példája, meggyőző és követen­dő ereje, kisugárzó, von­zó hatásától függ. Kedves színfolt volt az „Adventi ünnepkör az óvo­dában, az iskolában és a kol­légiumban ” megelevenítése Lakatosné Hachbold Éva (Solt- vadkert), Murár Endréné (Irsa) vezető óvónők, Jantos Istvánná ál­talános iskola és gimnázium igaz­gatónő (Orosháza) és Gaál Jánosné igazgatónő (a budapesti középisko­lai kollégium) szemléltető bemutatá­sában. Örömmel láthattuk, hogy az ün- nepvárás jegyében, Jézus befogadásában, milyen azonosságok vannak jelen gyer­mek és nevelő felemelő együttmüködésé­A „csendeshét” rendhagyóan kezdő­dött. Utunk hétfőn legelébb nem a Ba­laton partjára vezetett, hanem Sopron­ba, a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnáziumba, az evangélikus temp­lomba és a temetőbe... Elbúcsúztat­tuk dr. Lampérth Gyula líceumi igaz­gatót, mindnyájunk által tisztelt, szeretett testvérünket, kollégánkat, so­kak barátját. Fájdalmunkat enyhítette az ő példát adó életútja, Istenbe vetett élő, mindig ható hite, sugárzó szelle­misége, embersége, gyermekszerete­te, harcát megharcoló élete. j r*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom