Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-01-20 / 3. szám
Evangélikus Élet 2002. JANUÁR 20. 7. oldal A Lélek vezetése Buzgó keresztyének jelentős csoportja meg van győződve arról, hogy a Lélek valamilyen titkos belső hang révén irányítja és vezeti a kegyes keresztyéneket. Hozzátartozik az egyéni és közösségi imaélet is, azzal a gyakori reménységgel, hogy amit az ember hittel kér Istenétől, azzal kapcsolatban félreérthetetlen eligazítást, választ, útmutatást kap megváltó Urától. A tetszetős elméletet azonban igen gyakran nem igazolja az élet. Már az ötvenes évek közepén találkoztam azzal a klasszikus esettel, mely szerint egy imaközösségben a házasodás kérdésével vívódó fiatalembernek azt válaszolta a Lélek, hogy „ne félj feleségül venni Máriát" (Mt 1,20), ám mindezek ellenére a házasság rövid időn belül tönkre ment. A „Lélek vezetése” gimnazista korom óta egzisztenciálisan érdekelt és minden olyan megoldás, amelyben valamiképpen szerepet kapott a Lélek „belső világot formáló tevékenysége”, bizalmatlansággal és kétségbeeséssel töltött el. Egy alkalommal Édesanyámnak tettem fel a kínzó kérdést: hogyan tudhatom meg, hogy miként és merre vezet a Lélek? Hiszen döntéseinkből nem lehet kizárni az óember nyomorúságából adódó tévedéseket. Máig őrzöm az ihletett válasz lényegét: „Isten nem kegyetlen Úr, fiam. Ha nyolc ajtó van nyitva előtted, s kérdés számodra, hogy melyik az egyetlen helyes kapu, melyen át kell lépned, akkor ne félj: hetet be fog zárni előtted és csak egyet hagy nyitva, melyen átlépve az üdvösség útján előre haladhatsz". Való igaz: a Lélek nem „fülbe súgva” vezeti népét, illetve Isten népének egyes tagjait. S ebben van talán az első és legfontosabb felelet a Lélek vezetésével kapcsolatos kérdésre. Teológiai tanulmányaim hozzásegítettek egy alapvetően fontos felismeréshez: a parttalan és kontrollálhatatlanu! szubjektív „Lélek-vezetés” helyébe Jézus egy olyan vezetési rendről tett bizonyságot tanítványai előtt, mely szerint a Lélek az Igéhez kötve működik. Jézus a tanítványaihoz intézett híres búcsúbeszédében mondja ki azt, hogy „a Lélek megtanít titeket mindarra, amit én mondtam nektek" (Jn 14,26). Vagyis: a Léleknek az a munkája, hogy a kijelentést (mely sem a tanítvány, sem az igehallgató számára nem érthető) Isten tetszése szerint világossá tegye. Néhány igét említhetek igazolásul. Az egyik a templomtisztítás eseménye, melynek értelmét (hogy t.i. Jézus „messiási tettet hajt végre: bemutatja az ószövetségi törvénykegyesség helyébe lépő újszövetségi, krisztocentrikus kegyességet) nem értik meg mindaddig, míg Jézus váltsághalála és feltámadása nem következik be (Jn 2,22). A másik szintén a feltámadással kapcsolatos. Jézust nem ismeri fel a magdalai Mária (Jn 20,14-16), de a két emmausi vándor sem (Lk 24,16), csak akkor, amikor szava a „Lélek erejével” meggyőzővé teszi jelenlétét és mondanivalóját. Feltétlenül hozzá kell kapcsolnom néhány alapvetően fontos bibliai elbeszélést, amely a Lélek vezetésének sokszínűsége mellett egy alapvetően azonos tartalmi tényezőre mutat. Az egyik Bálámmal esett meg, aki nem látja a rossz utat elzáró angyalt, csak a szamarának csökönyösségét veszi észre. Itt a szamár a „Lélek vezetésének” eszköze (4Móz 22,19-35). A „Lélek vezetésének” újszövetségi példáját Pál apostol szolgáltatja, akiről Lukács evangélista megírja, hogy mindenképpen Jeruzsálembe kívánt jutni, azonban a Lélek ebben a szándékában megakadályozta, s végső soron így jutott el Európába (Ap Csel 16,6-10). Lukács nem bocsátkozik részletekbe. így az „akadály” lehet egy sorompóőr a Jeruzsálem felé vivő úton, aki közli, hogy száj- és körömfájás járvány miatt a továbbhaladás lehetetlen. De előfordulhatott az is, hogy katona állta el az utat és valamelyik fegyveres hatalmasság rendeletét közölte, mely szerint Jeruzsálem felé senki sem mehet. Végső soron mindegy, hogy milyen konkrétumot képzelünk el. Az a fontos, hogy felismerjük: Isten Lelke nem úgy vezet, hogy „fülbe súgja” akaratát, s ezzel mintegy kiszolgáltatja magát az emberi szubjektivizmusnak, hanem úgy, hogy félreérthetetlenné teszi a követendő jót és az elkerülendő rosszat, a dolgait Istenre hagyni akaró ember életében. A két példa önmagában is bizonyítja, hogy a „Lélek vezetése” nem az ember belső érzéseihez, hanem Isten külső kijelentéséhez, magához a Szentíráshoz kapcsolódik. Kis változtatással valljuk azt, amit egyik énekünk így mond el: „Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket" (ÉK 292,3), azaz életünket. Biztonságot, bátorságot ugyanis csak Isten Igéje ad: benne és általa fedezzük fel azt az utat, melyen Isten vezetni akar és vezetni tud bennünket. id. Magassy Sándor Tisztelt Szerkesztőség! Szeretném bemutatni a pétfurdöi pici gyülekezetünket, amely a várpalotai gyülekezethez tartozik. Kéthetente van istentisztelet a Református imaházban, ahová nagy örömünkre beengednek bennünket. Kis csapatunk által tisztelt lelkészünk, Lampért Gábor csodálatosan összetartja a gyülekezetei. Ha lehetőségünk van rá, elmegyünk különféle rendezvényekre, pl. Orosházi Evangélikus Találkozó, vagy Ittzés János pöspökszentelése stb... Itthon a várpalotai templomban tartott hangversenyeken és más rendezvényeken is képviseljük magunkat. Büszkék vagyunk arra is, hogy a német fúvós együttes itt adott csodálatos hangversenyt, a várpalotai Pintér-testvérek közreműködésével, akik Pintér Mihály esperes gyermekei. Négy gyereket kereszteltek meg nálunk. Vendégül láttunk osztrák látogatókat is. Részt veszünk ökumenikus szertartásokon, amelyeket a római katolikus templomban tartanak meg evangélikus, katolikus és most már református testvérek együttműködésével is. Isten kegyelmét kérem kis csoportunk megtartására. Tisztelettel: özv. Vendlóczky Mihályné, Pétfürdö Emlékezés Don-kanyar áldozataira Ötvenkilenc éve annak, hogy a szovjet csapatok Scsusjénél áttörték a Második Magyar Hadsereg vonalait. Ez a Jány Gusztáv vezette magyar egységeknek két napon belül a második veresége yolt... A Don-kanyar Kápolna Alapítvány kezdeményezésére hét éve szerte az országban emléktüzek gyújtásával tisztelegnek a Don-kanyar hőseinek és áldozatainak emléke előtt. Múlt vasárnap Sitkén, a Hősök és Áldozatok Emlékparkjában katonai tiszteletadással emlékeztek a Második Magyar Hadsereg pusztulásának tragikus, 59. évfordulójáról. A kegyeleti ünnepséget követően a helyi katolikus templomban - Tempfli József (nagyváradi) katolikus és Ittzés János evangélikus püspök részvételével - ökumenikus istentiszteletet tartottak. A megemlékezés szervezőinek célja az volt, hogy a Második Magyar Hadsereg évtizedekig méltatlanul elhallgatott áldozatára felhívja a felnövekvő generációk figyelmét. A társadalom ma is keveset tud a többszörös túlerő ellen hiányos felszereléssel és ruházatban harcoló, hetek alatt több mint százezer fős veszteséget szenvedett hadseregről, és a kevés túlélő mostoha sorsáról. Ugyancsak az egyenlőtlen feltételekkel vívott harcra, és a bátor helytállásra emlékeztek meg január 14-én Budapesten, a Mátyás templomban megtartott szentmisén. Utana a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kertjében régen várt eseményre került sor; az igazságtalanul kivégzett tábornokok, Szombathelyi Ferenc egykori honvéd vezérkari főnök és Jány Gusztáv, a 2. magyar hadsereg volt parancsnoka emléktábláinak leleplezésére. Rehabilitációjuk már 1993-ban megtörtént, emléktábláik azonban csak 7 évi várakozás után kerültek méltó helyükre. (Az avatáson magas rangú katonatisztek és különböző hazafias egyesületek képviselői mellett - jelen volt Dávid IboSZOMBATHELYI FERENC vezérezredesnek a háború kitörésében nem volt szerepe. 1941. szeptember 6- án a németbarát Werth Henrik helyére nevezték ki a honvéd vezérkar főnökévé. Sorsa a március 19-i német megszállás után vált kritikussá, bíróság elé állították. A nyilas uralom rövidsége miatt ítéletet nem hoztak perében, de Bajorországba szállították. A náci rabságból 1945. május első hetében szabadult. Június 26-án az amerikai hatóságok háborús bűnökkel foglalkozó részlege őrizetbe vette, majd az ideiglenes nemzeti kormánynak kiadta. Pálfy György vezetésével megkezdődött kihallgatása. Előzőleg megtörtént „lefokozása és a honvédségből való lecsapása” -, törvényellenesen. (Tábornokokat előléptetni és lefokozni csak az államfőnek van joga.) 1946. július 10-én dr. Ries István igazságügy-miniszter a kormány és a parlament tudta nélkül kiadta Jugoszláviának. 1946. november 4-én a pétervári erődben golyó által kivégezték. (1993-ban rehabilitálták, csakúgy, mint Jány Gusztávot, mivel a nekik tulajdonított bűncselekményeket nem követték el!) lya igazságügyi miniszter és Boros Péter volt miniszterelnök is.) Az emlékünnepélyen a katolikus és evangélikus tábori lelkészek, valamint katonai vezetők szóltak emlékező beszéddel a mártír tábornokok kötelességüket mindhalálig vállaló hűségéről. Az esemény a Szózat hangjaival és a tárogató gyönyörű megszólaltatásával ért itt véget, majd a résztvevők átvonultak a Hadtörténeti Múzeum dísztermébe, ahol bemutatták dr. Györkei Jenő „ Vae victis Tábornokok meghurcolása 1945-1948 ” VITÉZ JÁNY GUSZTÁV vezér- ezredes már igen közel járt a nyugdíjazáshoz- a 2. magyar hadsereg parancsnoki tisztét nem akarta elfogadni. Horthy ragaszkodott hozzá, mint nem németbarát vezérkarihoz. Amikor látta, hogy az ígéretek nem teljesülnek, nagybaczoni Nagy Vilmos révén kérte a kormányzótól felmentését. Nem kapta meg. Az összeomláskor dr. Lajtos Árpád vezérkari százados tanácsára, aki mindvégig mellette volt, telefonon kérte a Legfelsőbb Hadurat a visszavonulásra. A válasz: „Teljesíteni kell a németek parancsát.” Amikor 1944 őszén nyugdíjazták, beteg feleségével nyugatra ment. Felesége és édesanyja halála után önként hazatért és bíróság elé állt. A főtárgyaláson kegyelmet nem kért, mondván, hogy ezzel elismerné bűnösségét. 1947. november 26-án golyó által kivégezték. Utolsó éjszakáját végigaludta, megborotválkozott, elolvasta Bibliáját és indult... Névtelen sírján utolsó szavai kis márványtáblán: „Nem én vagyok, hanem aki mögöttem áll, Krisztus.” Ő pedig tiszta szívvel állt Krisztus elé, igyekezvén kötelességét teljesíteni legjobb tudása szerint, ahogyan azt ifjú korában az evangélikus gimnázium diákjaként tanulta... című könyvét. Személyesen emlékeztek meg a két tábornokról azok, akik parancsnoksága alatt szolgáltak, részben a szovjet fronton. (Megemlékeztek még Deseő László, Szügyi Zoltán, Stefán Valér és Marosy Ferenc drámai sorsáról is.) A bolti forgalomba február hónapban kerülő könyvet e helyszínen a szerző dedikálta. Az egész megemlékezés szomorú, de lélekemelő volt, bizonyítandó, hogy az igazság, sokszor hosszú idő után, de utat tör magának. Gajárszky Magdolna Györkei Jenő TÁBORNOKOK MEGHURCOLASA 1945-1948 75 éves a mezőtúri evangélikus templom Hálaadó istentisztelettel ünnepelték a mezőtúri evangélikus templom megépülésének 75. évfordulóját december 15-én a helyi és a testvérgyülekezetek tagjai, közel százhúszon. A hideg idő ellenére Szarvasról, Kondorodról, Gyomaendrődről, Mezőberény két egyházközségéből, Kecskemétről és Budapestről is érkeztek evangélikus testvérek a jeles ünnepre. Az igehirdetés szolgálatát Kondor Péter, a Kelet-békési Evangélikus Egyházmegye esperese látta el. Lukács evangéliumának 19,1-10 versei alapján: Krisztusnak a ma élőkhöz van szava ebben a kis gyülekezetben is, s mi fontosak vagyunk Neki - szólt az üzenet. A liturgiában az esperes segítségére volt az egyházmegye nyugalmazott esperese, Táborszky László, és a mezőberényi II. kerület lelkésze Feyér Sándor István. A liturgia ünnepélyességét emelte Cserháti Ferenc és felesége - mindketten presbiterek - vezette énekkar szolgálata. A közénekeket két fiatal mezőberényi testvér kisérte fúvós hangszerrel. A hálaadó istentisztelet utáni közgyűlésen Tóth János gimnáziumi tanár, az egyházközség felügyelője köszöntötte a megjelenteket, majd Köhler Júlia gyülekezeti munkatárs mondta el a templom építésének és a gyülekezet életének történetét. Ebből megtudhattuk, hogy 75 éve - az 1926. áprilisában elkészült terv alapján - 1926. december 19- én adták át a kész templomot, amely ma is ékesen, tisztán áll. S bár kis létszámú a gyülekezet (ma Mezőtúron 150 evangélikus él) színes ékkő ez a gyülekezet, amely önálló egyházközségként működik, nyolcfős presbitériummal. Az ünneplő gyülekezet nem azoknak a leszármazottai, akik egykor az alapítók voltak - mondotta -, most a megjelenteknek fontos ez a templom, s adja az Úr, hogy mindig legyen Mezőtúron evangélikus népe, akiknek ez a templom az imádság és az igehallgatás helye. A Megváltó Úr áldja meg azok emlékét, akik alapították a mezőtúri egyházközséget és templomát, őrizze azokat, akik most élnek itt, és azokat, akik szeretettel emlékeznek erre a gyülekezetre, templomra, és áldása kísérje az utánuk jövőket. Az önkormányzat nevében Seres Attila városi képviselő köszöntötte a hálaadó istentiszteleten megjelenteket, akik ezt követően megtekintették a jubileumra készült kiállítást a gyülekezeti teremben, amely az elmúlt 75 évet mutatta be írásos dokumentumokkal és fényképekkel. Köhler Júlia, Jávorcsik Sándorné 4 t \
