Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-01-20 / 3. szám

2. oldal 2002. JANUÁR 20.

Evangélikus Élet

ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM

VASÁRNAP

„Nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk. ” 1 Sám 2,2 (lKor 8,6; 2Kor 4,6-10; Zsolt 92) Mást jelent a kőszikla annak, aki száraz lábbal, nézelődve sétál a hegyek közt. Szintén mást annak, akit tarajos hullámok sodornak felé, s egyetlen célja, hogy csónakját épségben elvezesse mellette. Megint mást annak, akinek lába mocsárba merülés közben talál biztos pontot egy sziklán. Vészhelyzetben derül ki igazán, milyen kőszikla a mi Istenünk. Biztonságos talaj életünk épülete számára, nem ingadozik. Amit megígért, meglesz. Amit megmondott, színigaz. A sziklahasadékában menedéket kínál az élet viharaiban. Felnézni rá: fenséges, hinni Benne, hinni Neki: stabil, megbánhatatlan életszemlélet.

„ Te vagy a látás Istene ” 1 Móz 16,13a (Jn 1.48-49; 2Kor 3,9-18; 5Móz 4,14—24). Valaki néz! - Mennyi szorongás kíséri az embert gyerekkora

dalműnk” határait, személyiségünk agyon tisztelt korlátáit igen, ha engedelmeskedni kívánunk. Ne csak jelen legyünk a világban, hanem ízesítsük is azt! Ne legyünk szétszórtak, de legyünk elszórtak, elérhetők, megközelíthetők, kérdezhetők. Erőt ad ehhez a hit, hogy meglesz az ideje a sótartóba-gyüjtésnek is, amikor együtt leszünk mindenkivel, akikkel közös volt a hitünk.

CSÜTÖRTÖK

HÉTFŐ

óta emiatt a sejtés miatt. És nem is alaptalanul. Az, hogy körülnézve senkit sem látunk, még nem jelenti azt, hogy tényleg senki sem lát minket. Isten a látás Istene. Nemcsak a bűnösöket kíséri tekintete, de nem is csak az övéit. Nem rövidlátó, és nem is csak a körvonalakra kíváncsi. Nem huny szemet általunk jelentéktelennek minősített ügyek fölött, és nem veszi le a szemét arról sem, aki már fég elfordította róla tekintetét. Akkor miért lehetünk mégis nyugodtak? Miért nem kerget minket beteges félelembe Isten tekintete? Isten lát minket, de nem mindegy, milyen „szemüvegen" át. Ha Jézus mögé sorakoztunk, akkor Isten Őrajta keresztül nézi életünket. Megvallott bűneinket az Ő Fián látja, mi pedig tisztán, kedvesen állhatunk előtte.

I„Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. ” ÍJn 1,8 (Jer a35‘ 2Kor 4,1-5; 5Móz 4,25-40) A pilóták jól ismerik azt az észlelést (vertigon), amikor mmííenltizék- I szervük jelzi, hogy a fejük van fölül. Ugyanakkora műszereikre tekintenek, azok azt mutatják, hogy fejjel lefelé repülnek. Tudniuk kell, hogy ez az igazság. Bármit éreznek, a műszereknek van igaza és nem az érzékszerveknek. Vajon nem észleljük-e mi is kérges lelkiismeretünkkel, hogy nincs bűnünk? Vagy ha van is, nem olyan komoly. Legalábbis nem annyira, mint másoké. Mit mutat a műszerfal? Miről tájékoztat Isten igéje? Arról, hogy az idő apró töredéke alatt is könnyedén, észrevétlenül „összehozzuk” a kárhozatra valót. Minek hiszel? Érzéseidnek, vagy a műszereknek? Vigyázz, be ne csapd magad!

„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban. ” Ef 1,3 (Zsolt 109,30; Jel 1,1-8; 5Móz 5,23-33) Nem tévedés a múlt idő: megáldott? Nemcsak ezután fogja majd Isten nekünk adni a mennyei világ áldásait? Örülök, hogy a magyar nyelvben a múlt idő jele a „T” betű, amely a keresztre emlékeztet. Ott, a kereszten, a múltban történt ugyanis, hogy kinyílt irántunk Isten szeretete és minden áldása. Mindez már a miénk, csak nem meijük elhinni és ezért nem meijük használni sem. Ha tudnánk, micsoda kincsesládán kuporgunk és sóhajtozunk, azonnal felpattannánk és forgatnánk kincseinket.

„Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk". Zsolt 34,6 (Jn 15,10-11; IKor J,6-10; 5Móz 6,1-9) ,Arcpír ellen” - olvastam egy különleges csomagolású kozmetikumon. Végül is, ha mindent átfestünk és elfedünk, miért ne tehetnénk meg az égatottság vörös foltjaival ugyanezt? Isten azonban egy sokkal régibb, belülről kifelé ható gyógymódot javasol: tekintsünk Rá! Nézzünk Istenre és Jézusra, a hit szerzőjére. Már az jó hatással van lelkiállapotunkra, ha saját magunk helyett észreveszünk másokat. Hogyne derülnénk örömre, ha Atyánkra és Pásztorunkra téved tekintetünk? Kerested már, testvérem, a szemüvegedet, miközben ott ült az orrodon? Éppilyen nevetséges az öröm forrását egy életen át összeráncolt homokkal keresni, miközben kezdettől fogva velünk volt az igében.

PÉNTEK

SZOMBAT

SZERDA

„Jézus igy szólt tanítványaihoz: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” Mk 16,15 (Zsolt 86,9; 2Móz 40, 33-38; 5Móz 5,1-22) Ki a sótartóból! Mintha ez a parancs hangoznék a föld sóinak mondott tanítványi sereg felé. Ez a parancs azóta sem módosult. Nem kell ugyan legtöbbünknek földi országok határait átlépni, de „én-biro„ Titeket az Ür papjainak neveznek, Istenünk szolgáinak mondanak. ” Ézs 61,6a (Jel 1,5-6; 4Móz 6,22-21; 5Móz 6,10-25) Az Ószövetség papjainak legfőbb kötelessége volt az áldozat bemutatása önmagukért, saját megtisztulásukért. Ezt naponta el kellett végezniük, mielőtt bármihez fogtak, bárkivel foglalkoztak volna. Minket, az Újszövetség népét az Úr papjainak neveznek. Nekünk is kötelességünk - de inkább óriási lehetőségünk - naponta megállni Urunk előtt, hozzámémi életünket és a felrakódott szennyet lemosni, vagyis átruházni rá, aki átvállalta. A belső tisztaság, a nyugodt lelkiismeret ki fog ülni arcunka, meglátszik mozdulatainkon. Nem marad észrevétlen. Amikor csak annyit mondanak rólunk: „milyen különös, valami van ebben az emberben, de jó neki, vajon mi a titka” - olyankor tényleg az Úr papjainak neveznek minket, bár nem is tudnak róla.

Bálint Józsefné

VIZKERESZT ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ VASARNAP

Amit nem érzékel sem a szem, sem a fül, sem a szív

IKor 2,7-10

Isten megismeréséhez és a hitünk bizonyosságához nem lehet a szokásos utakon, a külső megtapasztalás és érzékelés útján eljutni. Mert azt:

1. A SZEM NEM LÁTJA Szemünkkel az Isten által teremtett és ember által alkotott világ megannyi szépséges csodáját és nagyszerű pompáját fedezhetjük fel.

Szertenézve minden bübáj elénk tárul: a nyári csillagos égtől a szentjánosbogár táncáig, a havas csúcsoktól az összetákolt kis sámliig, és folytathatnám a sort.

Az egészet nézhetjük, hiszen minden kincse látható, csak éppen az Alkotó- Fenntartója láthatatlan. Ő csak ,jár-kel e kertben” (1 Móz 3,8), de most már nem Előle rejtőznek el gyermekei, hanem Ö rejtőzik el. A teremtettség minden részletét ezrek kutatják, de Őt, a legnagyobbat nem veszik észre. A testi szemmel bolyongók csak elmennek Mellette, kikacagják jelenlétében, már azt is megkérdőjelezik, hogy egyáltalán van-e; és Ő magát testi szem előtt meg nem mutatva, szomorú örömmel csak áldja-szánja, szereti-várja őket. i

Egyesek azt hiszik, hogy a csodák azok, amiben az Isten „testileg” is látható; amiben eseménnyé, anyaggá, tapasztalati ténnyé válik; és hogy a csodák az ő látható kézjelei, pecsétjei Földünkön a kinyilatkoztatás dokumentumain. Egy hívőnek bizonyára erősítés ez, de egy hitetlennek? Ateistát csoda még nem térített meg, sőt még inkább kételkedőbbé és gyanakvóbbá tett. A hitetlen a csoda-vallást csak varázslásnak véli. Különben is: igazi csoda csak egy hívő számára terem. Mert nem az az igaz, hogy a csoda hitet szül, hanem éppen fordítva: a hit szüli a csodát. Istent meglátni csodákban is csak a hit szemével lehet. A vakot látni tanítani nem lehet még a Mona Lisa-val sem, a festmény csak akkor nevel igazi „nézővé”, ha az illető lát. Nem a gyöngy termi a kagylót, hanem fordítva.

Ezért soha ne várd azt a csodát, aminek hatására maj^jiirmi tudsz, merjt a,hitetlenségedet mindig kikerüli az összes ilyen típusú égi jel.

2. A FÜL NEM HALLJA Ha én nem láttam az Istent, nincs baj, majd beavat olyasvalaki, aki megtapasztalta. Ő elmondja, és meghallgatom és elhiszem neki. Más szavára hallgatni: ez tekintélyhit. A katolikus testvérek számára ez a tekintély az egyház és a szent tradíciók, nekünk, protestánsoknak, a Biblia és a hitvallásaink. Mindegyik az igazat mondja, de mi van akkor, ha ezt az emberiség mégsem akaija elhinni? Mert más tekintélyes elveket, más szervezeteket és más „szent írásokat” követ.

A fül képes szubjektívvé tenni Isten világát, mert hallja ugyan az égi üzeneteket, de dekódolni nem mindig képes. Márpedig a tekintélyek időnként meginognak, relatívvá válnak az emberi lelkekben és agyakban. Végül kiprovokálják a kritikus lényt, akinek mindig más véleménye van, aki mindent megkérdőjelez, és aki számára semmi sem elég bizonyos.

3. A SZÍV MEG NEM ÉRTI Ugyanaz az az élmény és tapasztalat, ugyanannak látása és hallása egészen mást vált ki emberekben, mint ahogy Krisztus is a jobbján és balján megfeszített latrok lelkében. Pedig ugyanazt látták- hallották. Egyiknek mégis volt hozzá érzéke, a másiknak még így sem. Odafigyeléssel, meghallással, elgondolkodással, megfeszített koncentrálással és szívbeli odaszánással sok mindent felfedezhetünk és megoldhatunk, csak éppen hitet nem tudunk teremteni. Ha a képességet fokozzuk, lesz belőle tehetség. Ha azt hatványozzuk, lesz belőle zsenialitás. De azt már hiába növeljük: nem születik meg belőle még egy kis mustármagnyi hit sem.

Csak azt tudjuk igazán megismerni

Istenből, szemmel, füllel, szívvel, ezekkel együtt vagy ezek nélkül, amivel valódi a találkozásunk, és amiben maga az Isten szólal meg Szentlelke által. Az egész világ és minden ellenkező tapasztalat ellenére is hiszek Benne. Valameny- nyi Róla való tudásomtól és nem tudásomtól függetlenül bízok kegyelmében. Mint Luther Wormsban, mint Péter a szinedrium előtt: „Nem tehetek másképpen!” Nem tehetem, hogy ne higgyek, bízzak, engedelmeskedjek, hirdessem, szóljam, kiáltsam, mert Krisztus szerelme szorongat és foglya lettem örökkön örökké.

Isten az Őróla szóló bizonyságot az Őt szeretőknek készítette el. Annak a valakinek, akiért érdemes volt világot teremtenie. Annak a valakinek, akinek ajándékba adja Önmagát. Készítette, mint édesanya szíve a leendő gyermekek mosolyát.

Minket is így választott ki. Összedőlhet a földkerekség, akkor is magához tapasztott. És „sem angyalok, sem fejedelmek,...” sem semmi nem választhat el szeretetétől. íme, ez az én bizalmam! Van-e ennél nagyobb ismeret, és lehet-e ennél drágább ajándék? Ámen.

Gabnai Sándor

ISTENTISZTELETI REND

_________________

Bu

dapesten, 2002. január 20.

1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Péter Zoltán; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál;

11., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél II. Fodor Viktor;

Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10.; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. ; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de.

10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőft Gyuláné; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. (ifi.) Pintér Károly; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél

11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Blázy Árpád; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegvvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. (ref. templom) imaheti nyitó, dr. Szederkényi Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Horváth Anikó; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Anikó; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás XIV, Gyarmat u. 14. de. fél

10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Kistemplom, Juhos utca 28. de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de.

11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pest- szentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza.

VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Jn 12,37-43; az igehirdetési alapige: lKor2,7-10. HETI ÉNEKEK: 280, 338.

Összeállította: tszm

SAROK

REG1-UJ GYAKORLAT

3

£

5

6 □ 6Megjelent az ökumenikus esketési szertartások rendje

„Könnyű dolognak tűnik sok ember számára a keresztyén hit. Nem kevesen az erények közé sorolják társfogalomként, mégpedig azért, mert semmiféle kísérletet sem tettek arra, hogy tapasztalatot szerezzenek róla, és soha meg nem ízlelték, milyen ereje van. De nem is lehetséges, hogy helyesen írjon a hitről, vagy jó írást helyesen értsen az, aki annak szellemét kínzó gyötrelmek közt legalább egyszer meg nem ízlelte. Aki viszont csak egy kissé megízlelte, az soha nem tud eleget írni, beszélni, gondolkodni, hallani róla, mert élő víz forrása az, az örök életre, ahogyan Krisztus mondja Jn 4,14-ben. "

Luther Márton, Értekezés a keresztyén ember szabadságáról (Prőhle Károly fordítása)

Az ökumenikus imahét küszöbén, a remélhetőleg áldott találkozások előtt, a közös imádságra, igehallgatásra, éneklésre készülve, a liturgikus sarokban sem mehetünk el amellett a fontos esemény mellett, hogy megjelent az ökumenikus esketési szertartások rendje. Lapunkban már hírt adtunk arról, hogy december elején a három történelmi keresztény egyház vezetői aláírták a közös liturgiákról szóló megállapodást. Jeleztük azt is, hogy hosszú évekig tartó folyamat eredménye a most már kézben tartható, használható füzet megszületése.

A teológiai, egyházpolitikai elemzés bizonyára még sokáig eltart. Itt csak néhány gondolat erejéig szeretnék betekintést, információt adni, miről is van szó.

; Nem újdonság az ökumenikus esküvő. Sokszor és sokféleképpen zajlott már templomainkban, vagy éppen „vendégségben” más felekezetű testvéreinknél. Tudjuk azt is, hogy mint minden emberekről (is) szóló történet, így az ökumenikus együttmunkálkodás is, nagyon személyfüggő. így zajlottak az utóbbi évtizedekben (gyakorlatilag a második vatikáni zsinat óta - az 1960-as évek közepétől) a katolikus-evangélikus esketések. De ugyan ez állt a református lelkésszel közösen végzett „ökumenikus” esküvőre is. Ahol jóban voltak Isten szolgái egymással, ott megtalálták a módját, hogy a „vegyes” felekezetű párt segítsék közös életútjukon, azzal is, hogy a kezdőpontnál a konszenzust keressék és ezáltal a hitüket, egyházi kötődésüket komolyabban vehessék.

Református testvéreinkkel az ilyen fajta közösség majd’ hogy nem természetesnek tűnt, ha a felek meg tudtak egyezni és a lelkészek szót tudtak érteni. Liturgikus kérdés is alig jött elő, hiszen az adott templom, illetve a liturgiát végző személyek meghatározták az esküvői istentisztelet „menetrendjét”.

Római katolikus testvéreinkkel is működött az ökumenikus esketés gyakorlata, bár ebben az esetben - a személyfüggőségen túl - igen sok adminisztratív, egyházjogi és más probléma is megoldandó volt. Gyakorló gyülekezeti lelkészek sora tudna számtalan pozitív (és sajnos egynéhány negatív) példát hozni a közös esketés múltjából.

Most kézben van az ökumenikus esketési szertartások rendje, s ennek mindenképpen örülni kell és lehet. Ez az anyag közel egy évtizedes előkészítő, egyeztető munka eredménye. Nem volt egyszerű feladat, hiszen római katolikus testvéreink esküvő-értelmezése eltér a protestánstól. Míg a katolikus szertartásban a házasság megkötése zajlik, s a házasság szentségét a felek egymásnak szolgáltatják ki, addig a protestáns (s benne az evangélikus) esketés a házasság megáldása. A szertartás rögzítése nem is oldott meg sok teológiai és egyházjogi kérdést (pl. rever- zális). Ugyanakkor lehetővé tette, hogy megtalálják a járható utat (modus vivendi), hogy ne a komolyan vett hit és felekezeti hovatartozás zavarja meg (netán vigye krízisbe) az induló házasságot. Isten gyermekei, népének megkeresztelt tagjai, különböző felekezet tagjaiként is, az egy, házasságszerző Úr áldásával, ígéretével és útmutatásával indulhatnak. Ezt szolgálja a közös szertartás.

Liturgikus alapelve, hogy mindig a házigazda templom és gyülekezet rendje határozza meg az ökumenikus szertartás menetét. Fontos, hogy mindkét fél teljes joggal vesz részt az alkalmon. Jóllehet a házigazda rendje szerint történik az esketés, a rend kiegészül a másik fél szertartásának legfontosabb, nélkülözhetetlen elemeivel.

A most megjelent füzet felsorolja a különböző variációkat, melyik két felekezet, melyik templomban végzi az esküvői istentiszteletet. Segítségével a házasulandók és a már „vegyes” házasságban élők is alaposabban megismerhetik felekezetűk rendjét, és azon keresztül a házasságról, házasságkötésről való tanítását.

A kis füzet a napokban jut el minden lelkészi hivatalhoz. Ne csak lelkészek, szolgálók kezébe kerüljön! Rendelkezésre áll betekintésre minden érdeklődőnek és házasságra készülődének.

Hafenscher Károly (ifj.)