Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-05-26 / 21. szám
Bottá Dénes felvételei Nyitrai Péter grafikája 67. ÉVFOLYAM 21. SZÁM 2002. MÁJUS 26. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE ÁRA: 89 Ft Hiszek, hiszünk A kezek evangéliuma Fébé mozaik A TARTALOMBÓL Teológiai fórum Közelképben: dr. Takácsné Kovácsházi Zelma Tolvaj látogatott az Evangélikus Múzeumba Ahol „működik” a pünkösdhétfő Sok gyülekezetünkben igencsak „árnyékos” ünnep a pünkösdhétfő. A Fejér Komáromi Egyházmegye gyülekezetei azonban már évek óta felfedezték azt a különleges lehetőséget, ami ebben a nemrég visszakapott ünnepünkben rejlik. Ezen a tavaszi napon végre „ki lehet törni” a megszokott ünnepi keretekből. El lehet indulni kocsikkal és buszokkal Nagyvelegre, ahol az egykori kastélyból kialakított egyházmegyei konferencia- központ parkja ideális helyszíne a lassan már hagyományt teremtő pünkösdi találkozóknak. Az idén is élményt jelentett az ünnepi istentisztelet és úrvacsora, az árnyas gesztenyefák alatti közös ebéd, előadások és beszélgetések, imádságok és énekek... Igazi kommunikáció és kommunió - ez a pünkösdi Lélek valódi ajándéka. G. P. ERŐS VÁRUK... A csővári templom újraszentelésének ünnepe A kívül-belül feliíjult, 340 éves evangélikus templom újraszentelésére kondultak meg a harangok Pünkösd hétfőjén, Csőváron. A gyülekezet lelkésze, FischI Vilmos nagyszerű szervezőmunkáját dicsérendő, a kis templom renoválásának költségei pontosan akkora összegre rúgtak, mint amennyit a gyülekezeti tagok összeadtak. Ahogyan a dombok között megbúvó Galga-menti evangélikus egyházközség földrajzi adottságai sejtetik, alapítása, azaz 1662 óta magának a gyülekezetnek is voltak mélyvölgyei és csúcsai. 30 beiktatott lelkész szolgált a templomban, és sokszor veszélybe került a gyülekezet önállósága is. Ám a hányattatások ellenére az itt élők mindig bebizonyították: összefogásuknak, hitüknek köszönhetően mégiscsak van kivezető út a mélyből. A jelenlegi lelkipásztor, Fischl Vilmos minden bizonnyal elődei egyházépítő példáját maga előtt látva biztatta az 530 lélekből álló gyülekezetei arra, Folytatás a 3. oldalon. I Mindenható örök Isten! Te tanítottál minket arra, hogy igaz hittel tudjunk és i valljunk, hogy Te három egyenlő hatalmú és dicsőségű személyben egyetlen örök I Isten vagy, és hogy Téged így kell imádnunk. Kérünk Téged, tarts meg minket I mindenkor szilárdan ebben a hitben minden ellen, ami minket ebben megingat- I hatna. Jézus Krisztusért, Urunk, a Te Fiad által, aki Veled és a Szentlélekkel I valóságos Istenként él és uralkodik örökkön-örökké. Amen. (Luther Márton imádsága. Evangélikus Énekeskönyv 712. old.) O, te dicső Szentháromság Szentháromság vasárnapján hitünk egyik legsajátosabb titkára, a Szentháromság egy Istenre tekintünk: az Atyára, a Fiúra és a Szentlélekre. A három név mögött ugyanazt a felfoghatatlan Istenséget imádjuk, akit a hívő emberek a történelem folyamán már különböző módon megtapasztaltak. Egyszer úgy, mint teremtő Atyát, máskor, mint a Jézus Krisztusban közénk született megváltó Istent, megint máskor, mint a világ kezdete óta közöttünk működő isteni Lelket. Isten lényegének titkát mindig csak megközelíteni vagyunk képesek, kimeríteni soha. Az is könnyen előfordul, hogy különböző korok megfogalmazásai a Szentháromságról a mostani kor emberének teljesen érthetetlenné válnak. Ezért a hívő ember nem elégedhet meg bizonyos korok teológiai magyarázataival. Arra kell törekednie, hogy a Szentírás tanulmányozása, az imádság, az értelem és az Istennel folytatott párbeszéd révén egyre jobban megismerje saját Teremtőjét, Megváltóját és Megszentelőjét. (Folytatás a 2. oldalon.) Pünkösdi láng Félelmetes, megrendítő, hihetetlen élmény lehetett, mindazoknak, akik átélték. Nemcsak a középponti szereplőknek, az apostoloknak, nemcsak a pünkösdi igehirdetőnek, Péternek. Nem lehet elégszer elolvasni az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv második fejezetét. Pünkösd, az első gyülekezet születése történetében benne van a következő két évezred, minden keresztény közösség, gyülekezet születésének a csodája. A pünkösdi láng azóta is lobog, ezért van egyház. A sokféle ember, a soknemzetiségű tömeg döbbenten tapasztalta, hogy mindegyik a saját anyanyelvén hallja, érti a Galileából jött férfiak beszédét, bizonyságtételét. A nyelvcsoda a Szentírás talán legdrámaibb természetfeletti eseménye, a Szentlélek munkája. Nem véletlen, hogy rögtön elhárításba, tagadásba ütközött. „Édes bortól részegedtek meg” - hangzik a csoda erejétől, hatásától menekülők kritikája. Pedig lehet-e az igehirdetőnek nagyobb célja, sikere, mint hogy mindenki megérti. De, hát éppen ezt nem akarta elismerni a kétkedés. Azóta sem változott a kétkedők magatartása, a Szentlélek erejének a kétségbe vonása. És nem változott a másik véglet sem, a rajongás véglete, amely meg akarja ismételni, ki akarja kényszeríteni, külsőségeiben megragadni az egyszeri, egyedi pünkösdi csodát. A kétkedés és a rajongás végletei között mégis újra meg újra megismétlődik a pünkösdi csoda lényege, hitet ébreszt emberekben, közösségekben, Isten emberei által, a munkálkodó Szentlélek. „Isten élő Lelke jöjj, áldva szállj le ránk... ’’ - énekeljük egyik kedves énekünkben. Akik átéltük már, fiatalon vagy idősebb korban a megtérés élményét, azt, hogy egy konvencionális, rutinba merevedett, lelkileg kiürült csapatot miként változtat meg az élő Ige, hogyan formál megújult, másokért felelősséget érző közösséggé - természetes vágyunk, hogy ez következzék be minden gyülekezetben, minden alkalmon. De nincs recept. Van viszont a Szentírás, van az első Pünkösd üzenete. Van Péter igehirdetése, aki bizonyságot tett az ő Uráról, a megfeszített Krisztusról. Ma is ez a teendő. Ahogy akkor Péter úgy hirdette az Igét, hogy az elérje hallgatóit - prédikált arról, hogy Dávid házából való Jézus Krisztus, akinek feltámadásáról szólt az Ószövetségi prófécia -, úgy kell a mai igehirdetésnek elérnie a mai embert. Ami nem változott kétezer év alatt, az Isten ígérete, hogy elküldi a Szentleiket, megvalósítja a hit csodáját (az embereknél ez lehetetlen, de Őnála minden lehetséges), az egyedül kegyelemből realitását. így válik érthetővé az első Pünkösd élménye, az egyházalapítás, alakulás története. Utólag derül ki mindig, hogy itt és most zakatolt a történelem. Pünkösdkor az alkalmi sokaságból hívő közösség formálódott, megkeresztelkedtek mintegy háromezren. Ez az akkori viszonyok között óriási szám eltörpül a következő évszázadok, évezredek keresztény millióihoz képest. De ebből a közösségből nőttek ki a milliók, és minden megújulás az ősforráshoz való visszatérést jelentett és jelent ma is. Nem tudjuk a Szentlelket kényszeríteni, csak imádságban kérni, de újra meg újra felragyog munkájának eredménye, mint egykoron. Az első gyülekezet közösség volt. Közösség a szeretetben, a cselekvésben, az adakozásban, egymás segítésében. Sok minden változott kétezer év alatt, de a hit gyümölcsei, az életúj ulás következményei nem változtak. A megtért embernek fontossá, értékké válik a másik ember és a közösség. Nem áldozat, hanem természetes szükséglet számára a segítő szeretet gyakorlása. És még egy fontos zsinórmértéke van annak, hogy egy közösség jó úton jár. „Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetét az üdvözülőkkel” - mondja az ige az első gyülekezetről. A dinamizmus, a vonzás, a növekedés az élet jele, a Szentlélek munkálkodásának a következménye. Nem kell szégyenkeznünk. Pál apostol leveleiből jól tudjuk, hogy a kezdet idilli állapota nem tartott soká. Ahogy alakultak az apostolok munkálkodása nyomán a gyülekezetek, úgy jelentkeztek feszültségek, konfliktusok, sőt eltévelyedések a közösségekben. Mert az Óember munkálkodik, az emberi természet nem változik meg. Mégis, az egyház történelmén végigvonul a csoda. Isten kegyelme az alkalmatlan emberek között mindig talált hitet ébresztő, közösséget formáló személyiségeket, akikből szólt a Szentlélek ereje, akiknek munkája nyomán újra meg újra bekövetkezett az ébredés, a megújulás. És mindig jelentkezik a fájdalom; miért nem tudunk tartósan élő és ható közösség lenni, miért jelennek meg szinte törvényszerűen a torzulások. Pünkösdkor, Pünkösd után erőteljes az üzenet. A kettősség jellemzi minden keresztény közösség életét. Az emberi tökéletlenség és az isteni tökéletesség kettősége. Jeremiás fazekas Istene képes újra meg újra neki tetsző életű embert formálni a reménytelen agyagból. Ez a Szentlélek műve. Természetes vágyunk, hogy kerüljünk be az egykori háromezer közé, érjen el minket is a kegyelem csodája. Megérteni képtelenek vagyunk, de megélhetjük. Ez a remény. Frenkl Róbert
