Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-01-20 / 3. szám
Evangélikus 67. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2002. JANUÁR 20. VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ÁRA: 89 Ft A TARTALOMBÓL A Lélek vezetése Szót kér a szerkesztő 48 év lelkészi szolgálat egy bányászvárosban Játékos hittan (Interjú Balog Eszterrel) Gospel-vonat Budavárban Lelkészelődök a közművelődésért Egyházunk egészével együtt a ma élő és szolgáló lelkészek is hálásan emlékeznek vissza a múltban szolgált lelkészekre, hiszen az igeszolgálat, az ember, a tudomány és az élet tisztelete és szeretete összekapcsolja a különböző korszakokban élt és szolgált lelkésznemzedékeket, egész egyházunkat. Örülünk annak, hogy a tudomány és a kulturális élet számtalan területén a régi prédikátorok neve is felragyog. * A reformáció hazai megindulásától kezdve egyházunknak és népünknek nagy segítséget jelentettek az iskolák, akadémiák, a kollégiumok: az evangéliumi hit forrásai, a reformáció hitigazságainak hirdetői voltak, és ápolták a középkori műveltséget, tudományt; elsősorban nyelvtudományt, történelmet, retorikát, bölcseletet, latint. Sopron, Bártfa, Eperjes, Pozsony, Sárvár-Ujsziget már nagyon korán bevilágították Zápolya és Werbőczi öldöklő századát. A hitviták mellett maradt erő és energia arra is, hogy a prédikátorok és oskolamesterek segítsék a kicsiny mezővárosok és félreeső jobbágyfalvak emberét. A Wittenbergből és más külföldi városokból hazatért deák nemcsak titulusában hordozta a „tisztelendő és tudós” megjelölést, hanem ezt ki is érdemelte - az egyház tudománya, a teológia mellett kötelességének érezte a többi tudományág szoigalmas művelését! A magyarul prédikálás, a bibliai részek, majd a bibliafordítások, bibliai tárgyú históriák, vitairatok is élesztgették az anyanyelvű műveltséget! Honterus János, Wagner Bálint, Szilveszter János, Heltai Gáspár, Grengel Simon, Sztárai Mihály, Bornemissza Péter primitív körülmények között, üldöztetésekkel, zaklatásokkal „kísérve”, kezükben-hátukon cipelt „kézinyomdákban” nyomtatták ki munkáikat! Az áldozathozatal eredménye is megvolt: a korabeli 30 nyomda közül 29-ben a protestáns szerzők müveit nyomtatták ki. Sztárai Mihály a magyar drámaírás úttörője. Szilveszter János magyar-latin nyelvtana latinul jelent meg 1539-ben. Dévai Bíró Mátyás magyar helyesírás könyve is latin nyelvű. Szilveszter párhuzamosan tárgyalta a latin és magyar nyelv jelentőségét, példát adva ezzel a magyar nyelvtanra, nyelvújításra, sőt a nyelvhasonlításra. Batizi Andrástól ének és káté jelent meg. Heltai András „Száz fabula” c. ta- nítómese-gyüjteménye mellett kiadta „Cronica a Magyaroknak dolgairól” c. történelmi művét (1575), amelyben Mátyás király uralkodását eszményinek rajzolta meg, szemben saját korszakának politikaitársadalmi helyzetével. Károli Gáspár „vi- zsolyi Bibliája” drága nemzeti kincsünk! Arról, hogy az ellenreformáció milyen nagy károkat okozott a nemzeti közművelődésnek, hadd említsünk meg csak egy adatot: az epetjesi kollégium kb. 100 000 aranyforintba került, fenntartása pedig ennek is sokszorosába. Spankau tábornok vette el és dúlta fel. Az ellenreformáció lutheránus irodalmát a mély hit, a jeremi- ádok, feddő énekek jellemezték. A magyar nyelv kifejező erejét, plaszticitását, formagazdagságát elődeink egyre hatékonyabban felhasználták. Az ellenreformáció üldözése sem tudta eltéríteni elődeinket a magyar nép, a haza, a haladás szolgálatától! Bél Mátyásnak a székelyek rovásírását tárgyaló értekezése (1718) már a tudományos módszer ügyes használatát mutatta, és így utalt szerzőjének univerzális műveltségére. Bél 1735-ben indította meg művének kiadását, ami a topográfia, geneológia szempontjából jelentős. Mint pedagógus, hazánkban Bél fordított először nagy figyelmet az iskolákban a reáliák tanítására. Az első magyarországi újságot szintén Bél adta ki, latinul. Az első magyar nyelvű újságot is evangélikus lelkész, Rát(h) Mátyás adta ki. Tomka- Szászky János Bél Mátyás mellett, Pozsonyban működött, és hatására írta meg Magyarország történetét és földrajzát. Czvittinger Dávid (megh. 1743) külföldön, nagy nehézségekkel küszködve, összegyűjtött anyagát adta ki (1711). 296 íróról emlékezett meg benne. Életrajzokat közölt, és az írók müveit értékelte. Bárány György a nevelés terén is tevékenykedett: „Oktatás a gyermeknevelésről” címmel 1711-ben, Halléban jelent meg könyve. Vázsonyi Márton „A Szentírás szerint való életnek regulái” címmel írt könyvében - német fordítás nyomán a nemzet történetének tragikus korszakában a nemzet és a társadalom számára adott tanácsokat. A Rákóczi-szabadságharc leverése után megjelent könyvek, hitmélyítő és nemzeti érzést ápoló kiadványok végén rendszerint ott találhatjuk e kis verset: „ ...Már ki-ki leckéjét ne csak megtanulja, De magát abban híven is gyakorolja, így javát házának s hazájának látja, Lelke boldogságát itt s ott megtalálja... ” Hegyfalusi György nagyvázsonyi, devecseri, dörgicsei, mencshelyi, majd kapolcsi lelkész 8 hónapot töltött Rákóczi táborában. 1729-ben megjelent imakönyvében („Centifolia, az az Százlevelő rósa...”) a hazafias érzéssel bátorított és erősített. Ribini János pozsonyi lelkész, majd soproni tanár a magyar nyelv művelésére buzdította a tanulóifjúságot. Tessedik Sámuel szarvasi lelkész agrárjellegű, pedagógiai és szociológiai munkássága a legszélesebb körökben is közismert. Hrabovszky György Várpalotán és Kissomlyón árvaházat alapított. Wallaszky Pál tótkomlósi, cinkotai, majd jolsvai lelkész kiemelkedő munkája: irodalomtörténete, amelyet átszőtt kultúrtörténeti elemekkel. Bőven tárgyalta az iskolák működését, feladatát, és irodalmunk kiemelkedő egyéniségeinek a tevékenységét. E könyve mellett több, kisebb-na- gyobb dolgozata kéziratban maradt. Ferjencsik Sámuel szügyi, majd jolsvai lelkész híres pomológus és meteorológus volt. Kolbenheyer Mór epetjesi, majd soproni lelkész egyaránt gazdagította a német és a magyar irodalmat: németül írt verseket, és német irodalmi alkotásokat fordított magyarra. Kulcsár Istvánnak a Magyar Kurírban hirdetett, és a magyar nyelv fejlesztését tárgyaló pályatételével a nyelvújítás ügyét ösztönözte. A beérkezett 22 pályamű közül a bírálóbizottság az első díjat Kis János dömölki lelkésznek ítélte oda 1806- ban. Kis János később, soproni lelkész és szuperintendens korában is jelentős irodalmi és kritikai munkásságot fejtett ki. Petényi János Salamon az ornitológia hazai megalapítója volt. Székács József, Györy Vilmos, Gyurátz Ferenc lelkészek, illetve püspökök az irodalom hűséges munkásai voltak. Lelkészelődeinknek a politikai életben való részvételével kapcsolatban gondoljunk pl. Rázga Pál, Járosi Andor és Remete László prófétai szolgálatára. * A vázlatos áttekintésben említettek mellett megemlíthetnénk napjaink tollforgató, kutató, néprajzos, képző- és iparművész, zenével, mezőgazdasággal foglalkozó lelkipásztorait. Gondoljunk reájuk is elismeréssel! * így is valósággá válik az ige: „A kegyelmi ajándékokban ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz: Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz." (lKor 12,4-5) B. B. Felette nagy titok Az elmúlt hónapokban széleskörű vita bontakozott ki a házasság és válás kérdésében. Többen hiányolták, hogy püspöki szinten nem történt állásfoglalás lapunk hasábjain. Ezt a hiányt utólag pótolni kívánom alábbi, korántsem minden részletkérdésre kitekintő igénnyel, amikor a házasságról néhány gondolatot írásba foglalok. A házasság Isten ajándéka, teremtési életrend, benne Isten férj és feleség egymás iránti boldogságát, ragaszkodását s az élet továbbplántálásának lehetőségét kínálja. Keresztény hitünk szerint egy férfi és egy nő közös összetartozása ennek a szándéknak a hordozója és felelős letéteményese. Sokunk tapasztalatával találkozik az a megállapítás, hogy ennél az isteni teremtési rendnél nincs jobb, alkalmasabb és bol- dogítóbb életközösség. A keresztény házasságot Isten szeretete tartja egyben, aki gazdagon megajándékozza a házastársakat egymás boldogitásának belső szándékával. így lehetünk egymás számára Isten agapéjának hordozói. El kell azonban azt is mondanunk, hogy emberi természetünk romlottsága és a bűn egymással szembefordító ténye miatt a házasság nem zavartalan életközösség és tökéletes boldogságot kínáló életforma. Ezt a tényt szabad hangsúlyoznunk a házasságra készülő fiatalok előtt is. Napjaink gyakori tapasztalata, hogy házastársak között oly mértékig elmérgesedik a kapcsolat, ami a bíróság előtti váláshoz vezet. Máskor hirtelen fellobbanó érzelmek vezetnek könnyelmű döntéshez, amely két ember legszorosabb kapcsolatának széttörését okozza. Minden ilyen fájdalmas eset Isten eredeti szándékának megszegése és Jézus igéjével sem találkozik. Urunk így vall: „Amit Isten egybeszerkesztett, ember szét ne válassza. ” (Mt 19,6) Amikor egyházunk a házasság felbonthatatlanságát hirdeti, védi Isten jó rendjét, biztatja a házastársakat a kölcsönös megbocsátás naponkénti gyakorlására, a gyermekeikért érzett felelősség megmutatására. Biztatja őket az egymás iránti kölcsönös megbecsülés és hűség keresztyén értékeinek komolyan vételére. Természetesen a már megtörtént, és Isten rendjével ellenkező házassági elválás után az újat kezdő és vétkeiket felismerő házastársaknak egyházunk a bűnbocsánat hirdetésével tartozik. Ne ítéljünk, hogy ne ítéltessünk - tanít Jézus. Ezért a válás rögös útján járni kényszerülő testvéreinket egyházunk az újrakezdés lehetőségében felelős magatartásra biztatja az előző házasságban született gyermekek sorsa iránt éppúgy, mint az új házasságban élő családtagok között. Abban a jó reménységben, hogy 2002 új esztendejében kevesebb házastársi közösség sodródik a válás szakadéka irányába, imádkozzunk azokért, akik nehéz és felelős döntés előtt állnak. Emlékeztetjük őket a templomi oltár előtt kimondott hűségesküjükre. A házasságot szerző szent Isten kegyelme kísérje házasságban élő testvéreinket'életük minden napján. Akik pedig házasságkötés előtt állnak, bátran hagyatkozzanak Isten irgalmára. Lev Tolsztoj vallott így: Ha hajóra szállsz, imádkozz, ha háborúba indulsz, kétszer annyit imádkozz, ha házasságra lépsz, háromszor annyit imádkozz! D. Szebik Imre, püspök NYILATKOZAT A KEDVEZMÉNYTÖRVÉNYRŐL Isten iránti hálával értesültünk arról, hogy a Magyar Országgyűlés a határon kívül élő magyar testvéreink támogatása érdekében kedvezménytörvényt fogadott el. Örülünk annak, hogy 80 esztendő után a határon kívül élő magyarok megtapasztalhatták felelős magyar politikusok és az egész magyar társadalom irántuk érzett sze- retetét, és az összetartozás jeleként értelmezhetik az elfogadott törvényt. Meggyőződésünk, hogy csak olyan feltételek mellett lehetett a törvényt hatályba helyezni, amelyek nem sértik a külföldön élő magyarok otthoni életérzését és más nemzetiségekhez való viszonyát. Ugyanakkor a törvény nem veszélyezteti az itthon élő állampolgárok munkalehetőségét, egészségügyi ellátását és kereseti lehetőségeit. A Magyarországi Evangélikus Egyház örömmel fogadja, ha a szomszéd államok korábban feszültségekkel terhelt kapcsolata a kölcsönös megállapodások alapján javul. Reménységünket fejezzük ki aziránt, hogy a most életbe lépett törvény és a megszületett megállapodások a későbbiekben nemzetünk javát, a magyarság önazonosságának megőrzését, a békés egymás mellett élést munkálják, illeszkedve az európai nemzetek közös életébe és jövendőjébe. Evangélikus egyházunk imádkozik, és mindent megtesz azért, hogy társadalmunk minél több tagjában a határainkon túl élő magyarok iránt elfogadó és befogadó felelősség ébredjen. Budapest, 2002. január 14. Ittzés János püspök D. Szebik Imre elnök-püspök D. dr. Harmati Béla püspök Magyarországi Evangélikus Egyház í * >*
