Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-05-05 / 18. szám
Evangélikus Elet 2002. MÁJUS 5. 5. oldal Evangélikusok találkozója Budakeszin Budakeszi főutcáján, a Művelődési Ház bejáratánál nagy plakát hirdette: „Evangélikusok találkozója”. Több szándék is találkozott, amikor április 27-én mintegy negyvenen összegyülekeztünk a Budakeszin élő evangélikusok és evangélikus hátterűek találkozójára. Szándéka volt ez egyházunk Evangélizációs és Missziói Bizottságának, amely egyik feladatának tekinti az elpusztulás veszélyét hordozó gyülekezetek, a szórványok missziói lehetőségének felmérését. Szándéka, kifejezett célkitűzése ez az elmúlt hónapban alakult Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesületnek, az EBBE-nek is. Szándéka ez az „anyagyülekezetnek”, a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközségnek, ahol a helyi belmissziói munkaközösség adott megbízást ennek az alkalomnak a megszervezésére. Bár erre a napra esett egyházunkban a kerületi missziói nap szervezése Miskolcon, ahol többen szolgáltak ott gyülekezetünkből, akik a Budakeszire is szándékoztak volna jönni, mégis voltak olyan hegyvidéki testvérek, akik eljöttek erre az alkalomra. Szándéka volt ez a jelen sorok szerzőjének is, aki - immár Budakeszi lakosként - másfél éve tagja a Budahegyvidéki Gyülekezetnek, és némi szomorúsággal tapasztalta, hogy a helyi református templomban havonta egyszer tartott evangélikus istentiszteleten mindössze tízegynéhányan vannak jelen, noha a gyülekezeti nyilvántartásban legalább ötször annyian szerepelnek. S vajon hányán nem szerepelnek, akik vidékről vagy Budapestről talán a közelmúltban kerültek ide! Az a szándék vezérelte, hogy egymást megismerjük, s a jövőben az evangélikus tanúságtétel mások felé is nyitott hangja, liturgiánk szép zenéje átütőbb erővel szólalhasson meg tiszta levegőjű szép településünkön. Szándéka lehetett ez annak a negyven embernek, aki az újsághirdetés és a levélbeli megszólítás hívásának engedett és eljött erre az alkalomra. A jelenlevők között volt gyerek, fiatal, pályakezdő, értelmiségi (mérnök, orvos, építész, logopédus, tanár, fordító, gyógyszerész, irodalomtörténész), olimpiai bajnok, több nyugdíjas, s volt olyan hazatelepült magyar, aki amerikai katonaként Vietnámban harcolt. Nem csupán protokolláris szinten, hanem érdeklődő, nyitott testvéri szeretettel a helyi katolikus és a református egyházközség egyes tagjai is képviselték egyházukat. Sok igény vetődött fel a hozzászólásokban. Volt olyan, aki nem is tudta, hogy Van itt evangélikus istentisztelet, többen elmondták, hogy hiányzik a közösség, jó lenne egy állandó helyiség a hitoktatásra, az istentiszteletre. Felvetődött, hogy jobb lenne gyakrabban tartani istentiszteletet. A jelen sorok szerzője úgy véli, hogy rendszeres bibliaórát kellene indítani, hiszen nem az emberi igyekezet, hanem Isten igéje teremt hitet. Ez vezet a Jézus Krisztussal való személyes találkozáshoz. A Szentlélek formál a hitekből közösséget. Végezetül ezt a közösséget, az ő testén, az egyházon keresztül építi a Szentháromság Isten. Tehát: Isteni ige, Krisztus, Szentlélek, egyház. Mind a négy szempont lényeges, egyoldalúvá válnak azok az irányzatok, amelyek valamelyik szempontot elhanyagolják. A mi Magyarországi Evangélikus Egyházunk, a Budakeszi szórványunk is a Krisztustest része. Akkor tudunk szolgálni érte, ha magunk is benne élünk, benne vagyunk ebben a közösségben. Ez a közösség a lényeg, ez a legfontosabb. így bármennyire is nagyszerűek voltak a szolgálattevők, mégis az a helyénvaló, hogy csak utoljára említsük meg őket. Összejövetelünk Bácskai Károly üdvözletével és áhítatával kezdődött: Ef 6,18-20 alapján bátorított bennünket, és az apostollal együtt hirdette, hogy az ige úgy szóljon mindig, ahogyan „kell”. Móré Irén és Csorna Cseperke fuvolaművészek Mozart és Telemann művek bemutatásával szolgáltak. Mindhárom előadó Budakeszi lakos és az evangélikus egyház tagja. Benczúr László Ybl-díjas építész, egyházkerületi felügyelő, a budahegyvidéki anyagyülekezet templomának tervezője „Építészet - templom - egyház- kerület” címen arról szólt, hogy: „az építész alkotó tevékenysége során az Isten által megalkotott egyetemes térből egy részt kiszakít, hogy abba új emberi életteret illesszen bele.” A protestáns templomok a közösségi lét megélésének színterei. Ifj. Szebik Imre orvos „Orvostudomány - magatartástudomány - etika” címen tartott előadást, szellemesen mutatva rá, hogy amiképpen a reformáció tanítása szerint nem az egyházi intézmény, hanem a hit munkálja üdvösségünket, úgy az egészségügy helyzeténél is sokkal fontosabb az, hogy mi történik az emberek fejében saját egészségük megvédése érdekében. Végezetül e sorok írója „Irodalom - teológia - egyházi megújulás” címen arról beszélt, hogy bár az egyházban született és nevelkedett, pályaválasztásában mégis a nyelvek szere- tete vezette el az irodalomhoz, az irodalom szeretete a Bibliához, a Biblia szeretete a hithez, a hit a teológiához (a hermeneutikához), a teológia pedig visz- sza az egyházhoz, ami látása szerint ma is reformációért, misszióért kiált. Az alkalmat Zay Balázs imádsága zárta. Hisszük, hogy ez a szerény, de nagyon jó hangulatú összejövetel Isten szándékával is találkozott, s imádkoztunk, és imádkozzunk is azért, hogy a jövőben is az ő áldását hordozza. Hiszen jól tudjuk: a mustármag, ha igazi, sok mindenre képes. Ifj. Fabiny Tibor Meghiúsult rádiós istentisztelet-közvetítés Cantate vasárnapján a műholdas közvetítőrendszer hibája miatt elmaradt az élő istentisztelet-közvetítés a kiskőrösi templomból. A rádióhallgatók sokat veszítettek, mert a kiskőrösi gyülekezet - Cantate vasárnapjához méltóan - igen gazdag egyházzenei kinccsel akarta megajándékozni a hallgatókat: az orgona és a gyülekezeti énekkar mellett rézfúvósok, gospelkórus és gitáros ifjúsági énekcsoport is szolgált az istentisztelet keretében. Egyházunk vezetősége mindent elkövet, hogy a Magyar Rádió az istentiszteletről készült felvételt hamarosan sugározza, vagy egy másik időpontban biztosítson közvetítési lehetőséget Kiskörösről, kárpótolva a rádiós istentiszteletek több százezres táborát a határon innen és túl. EGY EMBER AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGNAK Premier az Evangélium Színházban „Isten szolgálata nem hoz szégyent semmiféle hivatalra" - halljuk a színpadon Morus hangját, akiről egyes lexikonok csak ennyit írnak: „Sir Thomas More 1478-1535, angol humanista gondolkodó, író és államférfi, VIII. Henrik angol király lordkancelláija”, de a játék elején az „Egyszerű ember” alakítójától mást is megtudunk: „Anglia következő kancellárja Sir Thomas More, aki tudós volt és a közhit szerint szent is volt. Tudós voltát kellőképpen bizonyítják írásai, a szentség olyan tulajdonság, amely nehezen kimutatható. De szándékos közönye a valóságnak olyan egyszerű követelményei iránt, amelyet átlagos kortársai is felismertek, arra vall, hogy csakugyan szent volt.” Robert Bolt angol szerző meglepően modern dramaturgiával mutatja be Morus Tamás életén keresztül a történelmi fejlődés viszontagságos útjainak egyikét, mely a reformok királya, VIII. Henrik Angliájában játszódik. A király erősen vonzódott felesége szép udvarhölgyéhez, Boleyn Annához, és elhatározta, hogy feleségül veszi. Ehhez a pápa engedélye kellett, de a Vatikán kérését elutasította. Henrik elszakadt a katolikus egyháztól, csatlakozott az Angliában is terjedő reformáció eszméihez és az új egyház feje lett. Morus mint katolikus egyházához hű lordkancellár ezzel nem értett egyet, mert lelkiismerete nem engedte, hogy az egyházára támadó királynak szolgáljon. A sors egykori kegyeltje önmagát emésztette fel. Nem akarta hitelesíteni az árulást, nem esküdött fel a világi hatalomra. Érthető, hogy e korszakból Morust emeli ki az angol szerző. Illúzió és valóság, a lelkiismeret és az érvényesülés párviadala. Alakja, emberi nagysága így emelkedik ki a tisztaság, hűség korokon túlmutató útvesztőiből. A humanista, mint író is az új kor törpeségeire figyel és - ahogy Utópia című könyvében írja - a seholsincs ország békéjét, nyugalmát keresi. A kereszténység szemléletéből, az evangéliumi tisztaságból az erkölcsi magasrendűséget látja. Érzi, hogy a patriarchális erkölcsi igazság a történelemmel szembe kerül, a történelem és az erkölcs egymást keresztező útvonalai erősödnek. A darab szereplői magukról beszélnek, viselkedésükkel, hanghordozásukkal jelzik a drámát. Nem egyszer mosolyra fakasztanak, máskor elgondolkoztatnak, mert szavuk nagyon is a mába illő. Vas István fordítása, szép magyarságával igyekszik a mű indítását, mondanivalóját közel hozni a nézőhöz, a főszereplő csendes szavaiban is a mélységre mutatni. Élete legtragikusabb pillanatában is hite sugárzik családját biztató, vigasztaló szavaiból: „De hát rosszabb is lehetne, koldusok is lehetnénk és még akkor is együtt lehetnénk és vidámak lehetnénk.” O. Szabó István Jászai-díjas érdemes művész kitűnően illeszkedett a több mint 400 esztendő előtti történésekbe. Az Egy ember az örökkévalóságnak minden szereplője megtalálta helyét, jó játékával igyekezett a darab elején és különösen a végén érezhető vonta- tottságot oldani. Igen jól alakította Farkas Tamás az „egyszerű ember” és narrátor kettős szerepét. A darab adta, közbevetett - és a maga véleményét kimondó - mondataival derültséget okozva. Udvaros Béla rendező múltkutatásával ismét szép feladatot talált a már eddig is sok értéket bemutató, felújított Evangélium Színház lelkes művészei számára. A Londonban, 1530-35 közötti esemény látványtervezője Hums Ama Mária, a zenei összeállítás Pacher Gréti munkája. Dr. Jeleníts István az április 26-iki premier előtt tartalmas irodalmi-történelmi bevezetőjével kitűnően vezette vissza a színházat zsúfolásig megtöltő hallgatóságot a XV. század hangulatába. Jó lenne beszédét a jegyekhez mellékelni. Schelken Pálma ^élium Szltl/] Duna Palota Duna Palota Budapest V., Zrínyi u. 5. Robert Bolt: Egy ember az örökkévalóságnak (Morus Tamás) Dráma 2 részben Fordította: Vas István Főbb szerepekben: Farkas Tamás, O. Szabó István Jászai-díjas, Lénáit László, Bicskei Kiss László, Gáspár Imola, Forgács Szilvia, Némethy Ferenc Jászai-díjas érdemes művész, Mucsi Sándor, Zsolnay András, Szathmáry László, Gyurin Zsolt, Bor Viktor, Rácz Géza, Buzogány Márta. történik Londonban, 1530-1535 között Látványtervező: Huros Anna Mária. Zenei összeállítás: Pacher Gréti Rendező: Udvaros Béla További előadások: május 4., 11., 18., 20., 25. du. 3 órakor. Május 26., este 7 órakor. Június 1. du. 3 órakor. Június 2. este 7 órakor Jegyárusítás: minden nap a (06 1) 250-5338-as telefonon, továbbá hétfő, szerda, péntek délután 14-18 óra között a Duna Palota portáján (06 1) 317-2790. Helyárak: 1300 - 1000 - 800 Ft. ALBERT SCHWEITZER NYOMÁBAN Magyar orvos Lamberénéből Baksai László nem csupán a szó átvitt értelmében jár Albert Schweitzer nyomdokain. A váci gyermekorvos, aki templomi orgonistaként is szolgálatot vállal városában, évekig gyógyított a Lamberéné-i kórházban. A nyíregyházi Evangélikus Egészségügyi Gyermekotthonban április 25-én tartott vetítettképes előadásán kitűnt, szívesebben beszél példaképéről, a humanista német orvosról, orgonaművészről, az afrikai misszióról és a Közép-Afrikában megtapasztalt egészségügyi és szociális helyzetről, mint önmagáról. Kicsit nehezen, csúszással indult az otthon lakóinak és a kertvárosi gyülekezet közösségének programja, az intézmény huszonéves diavetítője ugyanis megadta magát a sorsnak. Amíg köl- csöngépért szaladtak a vendéglátók, videofilm keltette életre Baksai doktor afrikai emlékeit, a legutóbb ott töltött karácsony élményét. A pálmafás karácsony azonban nagyon is jól érzékeltette a közönséggel, mennyire más vérmérsékletű emberek élnek a távoli kontinensen, hitük mennyi derűvel társul, s milyen hallatlan felszabadultsággal képesek dicsérni az Urat nyomorúságaik ellenére vagy azzal együtt is. Az afrikai mindennapok gyötrelmeiről, a szegénység és a betegségek kínzó valóságáról ezt követően mesélt dr. Baksai László. Mint elmondta, Albert Schweitzer 89 évvel ezelőtt létrehozott első kórházából ma már csak a cölöpök állnak. Még megvan viszont az épületegyüttes, melyet a Nobel- díjból épített az elhivatott gyógyító, ám manapság egy még újabb épületben folyik a Schweitzer által megkezdett munka. A gyógyítás itt nem különbözik semmiben egy hazai megyei kórháztól, noha a betegségek kicsit mások, és a leprán kívül sok borzalmas kór sanyargatja az ott élőket. Különösen a sok éhező, alultáplált gyermek helyzete lesújtó. A magyar protestáns egyházak által támogatott leprakórház kicsit odébb, az őserdő mélyén található. Az itt tengődök sorsáról megindultsággal szólt a magyar orvos, hangsúlyozva, hogy Magyarországon kívül nem kapnak máshonnan támogatást. Baksai László szerint azonban nincs értelme Európa közepéről eszközöket, felszereléseket küldeni Közép- Afrikába, az áru utaztatása többe kerül, mint maga az adomány. Kérdésre válaszolva elmondta, hogy amikor legutóbb az olvasószemüveget nevezte meg egy gyülekezet előtt, mint legnagyobb hiányt, több száz szemüveggel ajándékozták meg. A magyar orvos szerint a segítségnyújtás leghatékonyabb módja a pénzadomány, amiből Afrikában is mindent meg lehet vásárolni, és az is megnyugtató, ha nincsenek közbeiktatott közvetítők adományozók és megajándékozottak között, mert akkor biztos, hogy valóban a rászorulók kapják a segítséget. Baksai László legközelebbi látogatásakor hűtőszekrényt készül vásárolni a lepratelepen élőknek. Manapság egyébként csak rövid vizitekre utazik Lamberénébe, teljesült ugyanis Albert Schweitzemek az a vágya, hogy a kórház szakmai munkáját fokozatosan feketék vegyék át. Előbb az ápolókat váltották fel afrikaiak, de manapság az orvosok között is egyre több a helyi szakember. Dr. Baksai Lászlót elégedettséggel töltötte el, hogy szolgálati idejének végére maga választhatta ki utódját, akit egy ottani evangélikus lelkész fiának személyében talált meg. Afrikai élményeiről és tapasztalatairól egyébként könyvet írt a magyar orvos, most készíti elő a kötet második kiadását. Veszprémi Erzsébet „T’aven mande savorazhene - Jöjjetek Hozzám mindnyájan” címmel, cigány naiv művészek bibliai ihletésű munkáiból nyílt kiállítás Budapesten, a Ráday u. 28. szám alatti Bibliai Múzeumban. A kiállítás május 21-ig tekinthető meg, hétfő kivételével 10- től 17 óráig. B. D. V *•f
