Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-04-14 / 15. szám
Fotó: Bottá Dénes 15:30 Záró áhítat: D. Dr. Harmati Béla püspök (Jn 3,30) (Gyermekmegőrzésről, gyermekprogramról is gondoskodunk) EGYHÁZKERÜLETI MISSZIÓI NAP Miskolc, evangélikus templom és gimnázium 2002. április 27. szombat, 10-16 óráig „Isten munkatársai vagyunk..." 1 Kor 3,9 10:00 Megnyitó - Sándor Frigyes lelkész 10:30 Bevezető a nap bibliai mottójáról Bence Imre kerületi missziói lelkész 11:15 Csoportbeszélgetés a gimnáziumban 12:30 Ebédszünet (szerény vendéglátást az Országos Egyház biztosít) 14:00 Riportok missziói szolgálatunk lehetőségeiről 15:00 A Kossuth Lajos Evangélikus Gimnázium bemutatkozása szóban és zenében 15:30 Záró áhítat: D. Szebik Imre püspök (Jn 3,30) (Gyermekmegőrzésről, gyermekprogramról is gondoskodunk) EGYHÁZKERÜLETI MISSZIÓI NAP 10:00 Megnyitó - Koczor György lelkész 10:30 Evangélizáció a nap bibliai mottójáról Baranyay Csaba kerületi missziói lelkész 11:15 Csoportbeszélgetés az Acsády Ignác Szakközépiskolában (Erkel u. 39.) 12:30 Ebédszünet (szerény vendéglátást az Országos Egyház biztosít) 14:00 Riportok missziói szolgálatunk lehetőségeiről Közreműködnek: a lajoskomáromi rézfúvósok és a tordasi ifjúság együttese 15:30 Záró áhítat: Ittzés János püspök (Jn 3,30) (Gyermekmegőrzésről, gyermekprogramról is gondoskodunk) * EGYHÁZKERÜLETI MISSZIÓI NAP (szerény vendéglátást az Országos Egyház biztosít) 14:00 Riportok missziói szolgálatunk lehetőségeiről 15:00 A kiskőrösi „ Gospel-Sasok” együttes műsora 1 Kor 3,9 10:00 10:30 11:15 12:30 Pápa, evangélikus gimnázium 2002. április 27. szombat, 10-16 óráig „Isten munkatársai vagyunk..." Szeged, piarista templom és gimnázium (a Tesco mögött) 2002. április 27. szombat, 10-16 óráig „Isten munkatársai vagyunk..." lKor 3,9 Megnyitó - Cserháti Sándor lelkész Evangélizáció a nap bibliai mottójáról Gáncs Péter országos missziói lelkész Csoportbeszélgetés a gimnáziumban Ebédszünet Evangélikus 15. SZÁM 2002. ÁPRILIS 14. HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 2. VASÁRNAP (MISERICORDIAS DOMINI) ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ÁRA: 89 Ft 67. évfolyam ^ TARTALOMBÓL Lelkésziktatás Gyulán D. Szabó József emékezete Érvek kontra Isten? Portrévázlat Réti Zoltán festőművészről „Kossuth apánk” Kelenföldön A „püspök testvér” balassagyarmati emléktáblája mellett - Luther kabátban - D. Szebik Imre és D. dr. Harmati Béla püspökök, valamint Megyaszai László helyettes esperes, Bartha István igazgató lelkész és Záborszky Csaba ny. lelkész D. Szabó József emlékezete Hálaadó istentiszteleten emlékezett meg április 7-én a Balassagyarmati Evangélikus Egyházközség, a Nógrádi Evangélikus Egyházmegye és Országos Egyházunk a 100 éve született D. Szabó József püspök életéről és szolgálatáról. Istentisztelet után emléktábla leleplezésére került sor, melyet D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke áldott meg. A megújult balassagyarmati gyülekezet hálás szívvel és méltóan emlékezett szeretett lelkipásztorára, Kuthy Dezső utódjára, a Dunáninneni Egyházkerület püspökére - D. Szabó Józsefre -, aki 25 éven. át szolgált Balassagyarmaton. A hálaadó alkalomra megmozdult az egész város, a gyülekezet zsúfolásig megtöltötte a templomot. A falvakból érkezett hívek sokasága is jelezte, hogy számosán vannak még, akikben ma is kitörülhetetlenül él a veretes lutheri teológiát valló és művelő püspök szép magyar nyelven elmondott rövid, tömör prédikációinak emléke. A hálaadó istentisztelet oltári szolgálatát Megyaszai László helyettes esperes, Bartha István igazgató lelkész és Hamza Kinga Dalma másodlelkész végezte. Ünnepi igehirdetéssel D. Szebik Imre elnök-püspök szolgált, ÍJn 5,4. alapján. A győztes keresztény életről szólt a prédikáció. Nem vesztesként, hanem győztesként élhetünk itt a földön, szolgálhatunk gyülekezetünkben és egyházunkban. A keresztény élet győzelmének titka Jézus győzelmében rejlik, a Krisztusban való hit segíti győzelemre a küzdő embert. Különös konstellációban hangzott a Krisztus győzelméről szóló örömhír azon a napon, amikor „választó- polgárként” sokan reménykedtek emberek, pártok győzelmében. A hit győzelme azonban másról szól. D. Szabó József püspök megvívta a hit nemes harcát, és győzedelmes életet tudott élni. Ez a győztes élet - bár tele volt küzdelmekkel és a h'it próbáival - állhat előttünk példaképpen. A győztes keresztény élet titkáról szóló örömhír után a cselló és fuvola hangjai csendültek fel Kanyó András (fuvola) és Kanyoné Réti Emőke (cselló) művészi előadásában. Majd a balassagyarmati gyülekezet kórusa azt a Minden nap című művet énekelte, melynek szövegét D. Szabó József fordította. (Angol dallamát a balassagyarmati gyülekezet énekkarát 1990-ben újjászervező, és egy évtizeden át dirigáló - Réti Zoltán dolgozta fel kórusműre.) Honti István gyülekezeti felügyelő meleg szavakkal köszöntötte a gyülekezettel együtt ünneplő Vendégeket, az igehirdetőt és feleségét, D. dr. Harmati Béla püspököt és feleségét, mindenekelőtt pedig Szabó József püspök leányait, családtagjait. A köszöntések után D. dr. Harmati Béla, a Déli Egyházkerület püspöke mondott személyes hangú megemlékezést. Gondolatait az apostol szavai köré fonta: „Arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek. ” Megemlékezésében kiemelten szólt D. Szabó József lelkipásztori munkájáról, küzdelmes püspöki éveiről, szíveket eltaláló prédikációiról. Tudós papként komoly teológiai munkát folytatott. Németül és angolul kiválóan beszélt. Nyelvtudása nagy segítséget jelentett számára egyházvezetői és ökumenikus munkájában - tudhattuk meg (Folytatás a 3. oldalon.) Húsvét után Leginkább talán súlyos személyes veszteségeinkre emlékezve tudjuk megérteni Jézus környezetének, tanítványainak helyzetét, érzéseit, viselkedését a nagypénteki tragédia és a húsvéti üres sír - ma úgy mondanánk; a húsvéti kihívás - után. Döbbenetes űr tud maradni egy-egy családban a kohéziót jelentő egyéniség eltávozását követően. Hiába tudjuk jól, hogy halandóak vagyunk, mégis vannak olyan személyiségek, akiknek a családja, környezete abban a meggyőződésben él, hogy az apán, a nagymamán, egy nagybácsin... nem fog az idő. Hasonlót tapasztalunk munkahelyeken, vagy éppen a gyülekezetben, minden emberi közösségben, Nem is beosztásfüggő ez, bár gyakran kulcspozícióban lévők után támad mély ür, mégis az alapvető összefüggés e téren az, hogy vannak, akiknek csak a hatalom ad súlyt (ők pillanatok alatt eltűnnek a feledés homályában) és vannak, akik súlyt adnak a hatalomnak, bármilyen poszton maradandót alkotnak. Hiába szólt Jézus Krisztus három Ízben is igen határozottan arról, milyen sors, milyen szenvedés vár rá, a tanitványok számára ez nem volt elképzelhető. „Nem esketik ez meg teveled” - sommázta érzéseiket a hangadó Péter. Hiszen végigkísérték a három éves utat, részesei voltak a testi és a lelki - ha tetszik; az orvosi és a társadalmi - csodáknak, Lázár feltámasztásának éppúgy, mint Zákeus megtérésének. Tudták, hogy egy rendkívüli személyiség tanítványaivá szegődtek el. Nagyobb próféta az ő mesterük minden eddiginél, rábízhatják az életüket. Nem a teljes akkori zsidó társadalmat reprezentálták, mégis a nép többségéből választott, sajátos mintát jelentettek. A tanulási vágytól a politikai reménykedésig sokféle érzés motiválta ragaszkodásukat. Ezért is sokkolta őket, nyújtott fel nem dolgozható élményt számukra Nagypéntek. Ismerjük a „gyászmunka” fogalmát. Feldolgozni a fel nem dolgozhatót. Ezt kezdték meg az asszonyok, a tanítványok Húsvét hajnalán. És ekkor érte őket az újabb sokkhatás. Eltűnt az ő uruk. Péter eltűnődik, egyedül János emlékszik, hisz és írja meg Tamás történetét, aki csak akkor hitt, amikor látott. (Racionális, tipikus értelmiségi magatartás.) Lassan szembesülnek a tanítványok azzal, hogy folytatni kell a művet. Ezt várja tőlük a Mester, erre hívattak el, és erre inspirálja őket tágabb környezetük. Vannak bizonytalan élményeik a feltámadott Krisztusról: köztük járt, felismerték, azután eltávozott... Maguk sem tudják még elrendezni lelkűkben a történteket. Mint közösség elkezdenek politizálni. Félelmetes előképe a jelenet a Krisztustól távoli egyháznak. Tanítványokat jelölnek, végül - feltehetőleg a vélemények megosztottsága miatt - sorsolnak, és így kerül Mátyás tizenkettediknek az apostolok közé. Ezzel vélték lezárni a múltat, betöltve az áruló, öngyilkos Júdás helyét. Logikus, korrekt, demokratikus lépés. De az egyház jövőjét nem a politika írja, a Lélek valósítja meg! Ezért olyan sajátos a Húsvét és a Pünkösd közötti időszak. Mi ma már tudjuk, hogyan követték egymást az események, hogyan vált a kulcsszemélyiség nélkül maradt riadt csapat, Uruk tanítását valóra váltó, sorsát a mártíromságig vállaló, alkotó közösséggé. Tudjuk, hogyan döntött az Úr arról, kit hív el apostolként szolgálatára, s miként vált a tarsusi Saulus a keresztyének üldözőjéből Paulussá, és szervezte meg gyülekezetek sokaságát, máig tartó útmutatást adva az egyháznak. Tovább kell élni! Ez minden gyászolónak, pótolhatatlan veszteséget érzőnek a húsvét utáni üzenet! De nemcsak túlélni kell, hanem megőrizni, ápolni, tovább adni azokat az értékeket - bármennyire reménytelennek is látszik az űr betöltése -, amelyeket az eltávozott személyiség képviselt, megtestesített. És Húsvét után nem árt visszatekinteni a kezdetekre. Az egykori tanítványok riadalmában, csalódottságában, pótcselekvéseiben - hiszen ők egy sikeres prófétához szegődtek, hatalmat reméltek - felismerni mai érzéseinket, görcseinket, kudarcainkat, és belátni, hogy az egyház küldetése nem az evilági hatalomról szól, hanem annak az üzenetnek a tolmácsolásáról, amit Krisztus váltsághalála és feltámadása jelent. Lehetnek bármily tiszteletreméltóak az emberi erőfeszítések - a Lélek az, aki megigazít és megvilágosít. Frenkl Róbert „Isten szeretete nem megtalálja, hanem megteremti azt, ami számára szere- tetre méltó, az ember szeretete viszont abból fakad, hogy valamit szeretet- re méltónak talált.” Luther Márton, Heidelbergi disputádé) (Nagybocskai Vilmos fordítása) 1 i *
