Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-01-06 / 1. szám

2. oldal 2002. JANUÁR 6. Evangélikus Élet r UJ NAP - UJ KEGYELEM „Legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok minden­kor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban. ” lKor 15,58 (Hág 1,14; Ef 3,2-6; Zsolt 138) Mindenki isme­ri az érzést, mikor a hivatali (vagy a házi) munka egyszer csak fárasztónak, lélek- ölőnek, sikertelennek, „favágómunkának” tűnik. Honnan vegyük ilyenkor a jóked­vet, dinamizmust, kezdeményezőkészséget, optimizmust, ami nélkül ugyan lehet, de nem érdemes dolgozni? Pál apostol „felfelé” mutat: a keresztyén ember olyan „Főnököt” tudhat magáénak, aki erőt, lendületet, távlatot ad. Akit lehet kérni, hogy áldja meg a sokszor nem éppen tökéletes munkánkat is, és hogy az Ő akarata sze­rint lehessen eredménye az erőfeszítéseinknek. „Az Úrtól van az erő és a siker, hatalmában van a tévelygő és a tévely­gésbe vivő. ” Jób 12,16 (Him 2,4; 4Móz 24,15-19; Jn 2,1-12) A minap egy könyvesboltban járva meglepve láttam, hogy falat betöltő polcokon sorakoznak az ún. önsegítő könyvek. „Légy sikeres férj, feleség, vállalkozó, gazdagodj meg gyorsan és könnyen stb.” A lényeg általában ez: a siker kulcsa a te kezedben van, önmagad vagy egyes-egyedül sikered (és kudarcod) záloga (okozója). Jób nagy életbölcsességgel teli szavai olykor „felboruló” arányérzékünket állítják talpra. Jó, hogy Isten kezében tudhatjuk magunkat, a legkisebb is, és tudnunk kell azt is, hogy megajándékozottak vagyunk, ha elérünk valamit. Adjunk hálát Istennek, ha befu­tunk egy-egy célba életünk során! KEDD vúmszedöpedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, mm hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. " Lk 18,13 (Zsolt 102,18; 5Móz 18,14-19; Jn 2,13-25) Milyen az Istennek tetsző imádság? Ez, azt hiszem, mindnyájunk kérdése. A példázatbeli farizeus jól meg­szerkesztett, hangzatos, precíz beszéddel állt Isten elé. Bizonyára gesztusai, arcjá­téka is magabiztosságáról árulkodtak. A vámszedő nem alkalmazott „művészi esz­közöket”, a stilisztikával vagy a választékossággal sem foglalkozott. A mellverés sem a pátosz eleme nála, hanem a bünbánaté, a megrendülésé. Jézus róla mondja, hogy megigazulva távozott - azaz: találkozott Istennel. A mi Atyánk ezt várja tő­lünk is, hogy úgy menjünk oda hozzá, amint vagyunk, s ne egy retusált képet tart­sunk elé önmagunkról... SZERDA „ Te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem. " Zsolt 25,5 (Jn 16,24; Ézs 60,8-14; Jn 3,1-13) Mi azsoltáros reménységének alapja? Mindaz, amit Isten cselekedett népével, Izraellel a múltban, ahogyan kinyi­latkoztatta magát egy, közösség és az ő, az egyén életében. Generációk adták tovább egymásnak a hit bizonyosságát a szabadító Istenben. Evangélikus egyházunk törté­nelme is az Egyház Urának megtartó kegyelmét hirdeti. Az Övé a dicsőség, hogy most „itt vagyunk”, hogy megvagyunk, és az a reménységünk is, hogy nem múlik el irgalma fejünk felől. CSÜTÖRTÖK ’^0^°S°k akik éheznek és'szomjaznak az igazságra, mert ők megelégítettnek. " Mt 5,6 (Zsolt 135,14; Ézs 62,1-5; Jn 3,14-17) Korunkban mindennek feltalálták a pótlékát, gyakorlatilag mindent lehet helyette­síteni valamivel. Valósághű másolata van az élelmiszereknek (étel- és italpor stb.), a márkás ruháknak, kozmetikumoknak. Minden olyan, mintha... csak hát hamis. Lelki pótszerekkel és „olyan-mintha” táplálékkal is sajnos el vagyunk árasztva. Va­lóban éhezünk és szomjazunk az egyetlen, IGAZI-ra, ami nem mű, nem becsapás? Jézus boldognak nevezi azokat, akik vágyakoznak az igére, akik megcsömörlöttek a műigazságoktól. Szabad nekünk is bevallani, hogy igen, elég volt a pótlékokból, amelyek nem betöltenek, hanem ijesztően üressé tesznek... , Víz fakad a pusztaságban, és patakok erednek a pusztában. ” Ézs rcif iea 35,6 (Jn 7,37; Lk 1,67(68-75)76-79; Jn 3,22-30) A prófétai látomás szemléletes: a puszta, a szárazság nem természetes lelőhelye a víznek. Ha mégis „ered” egy patak, „fakad” a víz - annak különleges forrása van. Az életöröm, a sze­retet, a türelem, a megbocsátás, a másik ember iránti figyelem „patakja” akkor ered meg az életünk száraz talaján, ha a Forrás^Jézus Krisztus fakasztja. És nélküle pil­lanatok alatt kiszárad. SZOMBAT ^e^emet öntöttem ki az Úr előtt. ’’ lSám 1,15 (Jn 16,23; Zak 8,20-23; Jn 3,31-36) Az ünnepek alatt megsokasodtak a telefonos lelkisegély-szolgálatok hívásai. Az egyik ilyen szervezet vezetője a rádióban a ka­rácsonyi ünnepek alatt több mint 1000 beérkezett hívásról számolt be. Sok ez, vagy kevés - nézőpont kérdése. De tény, hogy nagyon sok ember vágyik arra, hogy „ki­öntse lelkét” egy jóindulatú ismeretlen előtt, mert már a meghallgatás élménye is segítség. Mennyivel több azonban, hogy Isten elé vihetjük a bánatunkat - hiszen Ő már a „hívás” előtt is ismer és szeret minket, és „lelkisegély-hívásunkat” a nap 24 órájában várja, hogy meghallgasson, és igéjével megvigasztaljon. Kőháti Dorottya VIZKERESZT ÜNNEPE Ahol nő a fény, ott oszlik a sötétség ÍJn 1,5-10 Ha a tanítványok egyszer azt mond­ták Jézus szavaira: „kemény beszéd ez, ki hallgathatja”, akkor bátran állíthatjuk: a kemény beszéd folytatódik. A szelíd hangú, szeretet apostolaként ismert, ol­vasóit kedvesen csak gyermekeimként szólító János kőkemény mondatokat fűz egymásba. A karácsonyi ószövetségi igékben olvastunk, hallottunk a gyógyító fényről, az evangéliumokban Jézus szó szerint és tetteiben is úgy mutatkozik be, mint aki a világ világossága. Vízkereszt ünnepe, úgy tűnik, szinte elszürkült a két nagy ünnep, Karácsony és Húsvét között. Pedig az igazi nagy tit­kot tárja elénk: Isten megjelent ebben a világban. Személyesen, test szerint, de a hit számára a teljes dicsőségét is megmu­tatva. Igénk más szavakkal beszél erről. Isten világosság és nincs benne semmi sötétség. A világ körülöttünk és bennünk sötét. Az emberi gondolatok, indulatok, motívumok, cselekedetek sötétek. A leg­szebb ügyeken is ott az árnyék, a leg­szebb fényeket is sötétség vagy homály követi, a legfénylőbb események hátteré­ben is észrevehetők sötét színek. Isten nélkül, a bűneset óta ilyenek vagyunk, ilyen a világ. Hiába álcázzuk, hiába gyár­tunk kultúrából, igyekezetből, próbálko­zásokból pótfényeket. Sötét a világ és sö­tét benne az ember is Isten nélkül. De megjelent Isten a világban. Eljött, Jézus Krisztusban emberré lett. Ahogyan János apostol egy fejezettel később éppen Mi­atta mondja: „ múlik p, sötétség, már fény­lik az igazi világosság". A világosság és a sötétség azonban nem fér össze. Ahol növekszik a sötét­ség, ott kialszik a fény, de ahol nő a fény, ott oszlik a sötétség, ott tűnnie kell a sö­tétségnek. Ahogy a tűz és a víz nem fér meg együtt, úgy a sötétség és a fény sem. Mit jelent ez a mindenkor hívő embe­rének, s nekünk, a 21. század elején élő keresztény embereknek? Egyrészt azt jelenti, hogy csakis Is­tenhez, akaratához, törvényéhez mérhet­jük életünket. Közelében tűnnie kell mindennek, ami nem hozzá való. Mindennek, ami sötét. Minden szeretet- lenségnek, önzésnek, gonoszságnak, ha­talomvágynak, tisztátalanságnak. Nincs helye többé. Ahogyan Mózesnek le kel­lett vennie a saruját (a piszkos, sáros, emberi biztonságot adó saruját) az Isten jelenlétét jelző égő csipkebokomál, úgy kell levetnünk a sötétség cselekedeteit. Mert a sötétség nem fér meg a világos­sággal. Reménytelennek tűnő vállalko­zás? Lehet, hogy az, de az igyekezet, az elhatározás, a készség és az akarat fon- tps: hogy felismerjük, mi sötét és küzd- jünk ellene. Amikor pedig rájövünk e küzdelem emberfeletti voltára, akkor csendül fel az örömhír. Hiszen a tény, hogy a sötétség és a fény nem fér meg együtt: evangélium! Isten megjelenő vi­lágossága űzheti el, űzheti ki a sötétséget életünkből. Ahogyan a már növekvő nap űzi el a rövidülő éjszakát, úgy űzi, szorít­ja ki Isten gyermekeinek az életéből a sötétséget. A bűn, a reménytelenség és a halál sötétjét. Nincs ma sem más, nagy­szerűbb és korszerűbb lehetőség: a vele való közösségben tisztulni, világosodni, világosságban járni. Ezért igénk egyben tükör, amiben le­mérhetjük mostani helyzetünket, kihez is tartozunk. Keresztények vagyunk... éne­keljük önkritikusan (EÉK 440), de hogy valóban, vagy csak hazug, minket magun­kat is becsap» látszat ez, megtudható e tü­körbe nézve: Isten világosságában, vilá­gosságban járunk-e. Ha nem, csak áltat­juk, becsapjuk magunkat. Lehet, hogy a tükörbe pillantás kemény következmé­nyekkel jár. Át kell rendezni, ki kell szórni, át kell értékelni dolgokat. Váltót kell állítani, stílust, mentalitást kell vál­tani. Ez mindig a legnehezebb. De érde­mes felvállalni, hisz nem kevesebbről: életről, örök életről van szó. Ez az egyetlen, igazi - de nem csak papírt, hanem életet is jelentő - átvilágí­tás: Isten világossága. Vízkereszt ezt a fényt hozza. Őt hozza. Hafenscher Károly (ifj) ISTENTISZTELETI REND _________________ Bu dapesten, 2002. január 6. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. (családos) Péter Zoltán; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ör­dögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Me­ző u. 12. de. 10.; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10.; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36- 38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII. , Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; VIII. , Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. fél 10. (családi) Blázy Árpád; de. II. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Győri Tamás; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; Bu- dagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kékgo­lyó u. 17. de. 10. Bácskai Károly; db. fél 7. Zsugyel Kornél; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Horváth Anikó; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Anikó; Zugló, XIV., Lő­csei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Kistemplom, Juhos utca 28. de. 10. Veperdi Zoltán; Rákos­szentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Bajuszné Orodán Krisztina; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér de. 9. (úrv.) Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kos­suth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszent- imre, XVIII.. Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli' Bulcsú; Kispest, X1X„' Hungária út 37. (úrv.) de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet. XX;, Ady E. u. 89. de. 10. Győ­ri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXH., Já­ték u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; Tö­rökbálint (ref. templom) du. 3. Endreffy Gé­za; Budakeszi (ref. templom) de fél 9. dr. Zay Balázs. VÍZKERESZT ÜNNEPÉN a liturgi­kus szín: fehér. Az ünnep lekciója: Mt 4,12-17; az igehirdetési alapigéje: ÍJn 1,5-10. HETI ÉNEKEK: 185, 186. Összeállította: tszm * * • * * • SAROK Vízkereszt liturgiája £ 5 £ 3 5­A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája felvételt hirdet az Országos Presbitérium és Közgyűlés által létesített irodaigazgató helyettesi állásra. Elkötelezett evangélikus egyháztag jelentkezését várjuk jogi, közgazdasági vagy közigazgatási végzettséggel, min. 5 év gyakorlattal, aki vállalja az Országos Iroda titkárságának vezetését, az adminisztráció irányítását, az osztályok munkájának összehangolását. A jelentkezéseket - kézzel írt személyi és szakmai önéletrajz, fénykép és iskolai végzettséget igazoló iratok kíséretében - kérjük eljuttatni az Országos Iroda igazgatójának a következő címre. 1085 Budapest, Üllői út 24. Beadási határidő: 2002. január 15. „ Mindenható és drága Mester, sokszor feltártad önmagad csodás csodákkal: ez ünnepen nagyon!” (Missale Gothicum - VII. sz.) Előző számunkban a rovat vezetője karácsony ünnepe liturgiájának mélységét a három kollekta-imádságon ke­resztül mutatta be. Nyilvánvalóvá lett, hogy a liturgia egy- egy mondata hogyan bontja ki az ünnep tartalmát, hogyan sűríti bele a megszólításba, a kérésbe karácsony üzenetét, eseményének csodáját. Vízkereszt közel áll karácsonyhoz. Nem csak időben, tartalomban is. Az ünnep eredeti neve - epifánia - az Úr megjelenésére utal. Eredetileg, amikor az egyház még nem ünnepelte karácsonyt, ez a nap hordozta karácsony üzenetét: Isten eljött ebbe a világba, megjelent közöttünk. Amikor a 4. században a nyugati kereszténység az Isten emberré-lételét, Jézus megszületését elkezdte ünnepelni, Vízkereszt üzenete is átalakult, a hangsúly a decemberi ünnepen a testi megjelenésre (születésre) esett, a január 6-i napon pedig az Isten dicsőségének megjelenésére. A gö­rög liturgia csodálatos mondata így köti össze a kettőt: „Elhagyva Betlehemet, a legújabb csodát, menjünk buzgó lélekkel a Jordánra, és szemléljük ott a fenséges titkot! Is­ten kívánsága szerint ott van az én Krisztusom ruhátlanul, hogy felöltöztessen engem a mennyország öltözetébe.” Január 6. - Vízkereszt ünnepe sokféle üzenetet ötvöz magába. Elsőrenden Jézus megkeresztelésének ünnepe ez. Az egyház emlékezik arra, hogy Jézus, Keresztelő Já­nost felkeresve, a Jordán vizében, a többi emberhez ha­sonlóan megkeresztelkedett, s ez egyben az Atya kinyilat­koztatásának elhangzását is jelentette: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok”. Az ünnep másik igéjének, a nap­keleti bölcsek történetének mondanivalója is a megjelent fényességre (csillag) utal. Isten eljött a világba, imádjuk! - szólítanak fel a távolról érkezettek, akik miatt e napot a misszió ünnepének is nevezik. Az ünnephez tartozó egyik evangélium a kánai menyegző történetét idézi fel: .....ezt te tte első jelként, így jelentette ki dicsőségét ” - olvassuk János evangéliumának elején, megint csak az Isten dicső­ségének megjelenéséről tanúskodva... Epifánia = az Úr megjelenése. A keresztény élet, az üd­vösség dolgait továbbgondolva a liturgia szinte minden mozzanatában rákérdez: megjelent-e Isten Jézus Krisztus­ban a mi életünkben is? Az istentisztelet kezdő zsoltára felemeli tekintetünket a megjelenőre: „íme, eljött az Úr, akit ti kerestek, és övé a dicsőség, az erő és a hatalom. Benne áldatik meg a föld minden nemzetsége... ” (72. zsoltár) A bűnbánat imádsága és a kegyelemhirdetés Isten-di­csőítése után megszületik a kérés az ünnepet összefoglaló kollekta-imádságban: „Istenünk, aki bölcseket vezettél egyszülött fiadhoz a csillag fényével, add meg nekünk ke­gyelmesen, hogy miután a hit által megismertünk téged, eljussunk isteni dicsőséged látására is, az Úr Jézus Krisz­tus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örök­kön örökké”. Az úrvacsorái liturgia bevezető nagy hálaadásában pe­dig így szólal meg az egyház vízkereszti imádsága: Mél­tó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol és minden­kor hálát adjunk neked, mindenható Atyánk és örök Istenünk a Jézus Krisztus által, mert elküldted az igazi vi­lágosságot, és benne életet adtál a világnak, ezért... ma­gasztalunk téged...” Vízkereszti énekeink elsősorban a világ világosságára, Isten dicsőségének fényére utalnak. A Krisztusban megje­lent világosság nem csak tájékozódási pont lehet az ember számára, nem csak új megvilágításba helyez tényeket és eseményeket, hanem átvilágítja és megvilágosítja életünket. A vízkereszti istentisztelet legyen igazi élmény arról, amit a nap és a hét igéje így mond: múlik a sötétség és már fénylik az igazi világosság! (ÍJn 2,8). Ecsedi Zsuzsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom