Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-04-08 / 15. szám
2. oldal 2001. ÁPRILIS 8. Evangélikus Élet UJ NAP - UJ KEGYELEM ~\ Ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. Jn 3,14-15 „Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.- Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt. ” Lk 22,61-62 (Ézs 59,12-13; Ini';: 12,12-19; Zsolt 22, 23-32) Életem folyamán hányszor óhajtottam már: bárcsak i>e mondtam volna ki, bárcsak ne tettem volna meg. De akkor már késő volt. Nem maradt más, csak az iszonyú kín, a helyrehozhatatlanság véglegessége. És a sirás, A keserves sírás. / / / „ Örüljetek, hogy nevetek fel van írva a 2,1b; Rom 5,6-11; Lk 22,63-71) 72 tanú Innyben. ” Lk 10,20 (ISám Vány. Mi még a nevüket sem tudjuk. De a mennyben számon tartják őket, név szerint ismerik valamennyit. De mi van az én nevemmel? Örülhetek-e önfeledten jnert azt is ismeri az Isten? 8 ] í KEDD " Ügy szerette lyen a világot, hogy egyszülött fiát adta. hog\ aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete ligycn. ” Jn 3,16 (Hab 2.4; Jób 38,1-11; 42,1-6; Lk 23,1-12) Számit nekem, hogy Isten mit tett a világért? Akkor realizálódik számomra ez az ige, amikor megértem, a /Hágnak én is része vagyok. Bár csak jelentéktelen, semmit érő része, mégis mijyen jelentékeny és fontos Isten szemében. Egyszerre sokatmondóvá lesz ez a mondat, amiben Luther a Biblia összefoglalását fedezte fel. Isten határtalanul szeret engemT® alegdrágábbatadta értem. , ] SZER DA mC*r n‘ncs l°bbé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlen-' barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus. ” Kol 3,11 (Ézs 9,6; Ézs 26,20-21; Lk 23,13-25) Nincs többé...gondolatban folyatatom a felsorolást. Csodálatos képet rajzol elénk Pál. Krisztusban feloldódik, eltűnik minden etnikai, vallási és szociális ellentét, ami tönkreteszi emberi kapcsolatainkat. Csak Krisztus van. Csak Ö teheti meg velünk azt a csodát, hogy minden emberi arcban az Ő arcát, a szenvedő Krisztus arcát lássuk felragyogni. CSÜTÖRTÖK "Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat, akik hozzáértéssel és okosan legeltetnek benneteket. ” Jer 3,15 (ApCsel 20:28: Jn É3; 1-15(34-35); Lk 23,26-32) Micsoda kritika és ítélet szólal meg ebben óz ígéretben: adok majd hozzáértő pásztorokat. Izrael vezetői nem bizonyultak igazaknak és jóknak. Vajon, Isten mikor elégeli meg a mi kontárságunkat, és mondja ki ránk is: nem vagytok szívein.szerint valók? PÉNTEK -dözus Krisztus hüneinketfiaga vitte fel testében a fára, hogy miu- " *** tán meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. ” lPt 2,24 (Zsolt 32,5; Jn 19,16-30; Zsolt 22,1-32) Gyógyíthatatlan. Csak az tudja igazán, milyen félelmeket, mekkora kétségbeesést szabadít fel egy ilyen bejelentés, akiről inár kimondták, akivel már nyíltan közölték a megmá- síthatatlant: nincs semmi segítség, az ember itt már tehetetlen. Ott, ahol minden emberi erőfeszítés csődöt mond, fiz. Isten maga cselekszik. Helyünkbe lép. Bűneinket, amik miatt elkerülhetetljiül halál várna ránk, magára veszi. Helyettünk szenvedi el a fájdalmakat, testén a mi vétkünk ejt iszonyatos sebeket. Meghal, csakhogy mi éljünk. Meghal, hogy mi meggyógyulhassunk. SZOMBAT -Áldjátok az Urat, ti teremtményei, mindenütt, ahol uralkodik! 1 Áldjad lelkem az Urat! ” (Zsolt 103,22; Fii 2,8-9; 1 Pt 3,18-22; Lk 23,50-56) A sír bejáratát lepecsételt kő torlaszolja el. Örök vigyázzák a holtat. A tanítványok szívét mélységes fájdalom és reménytelenség tölti el. De valahol messze mafifeW8®|lii|Jmz ének. „Áldjad lelkem az Urat...” Alig észrevehetően pir- kad. Az éjt, a halál sötétjét legyőzi a világosság. „Áldjad lelkem az Urat, ...megváltja életedet a sírtól” Koczorné Heinemann Ildikó VIRAGVASARNAP Maradt még valami? Fii 2,1-4 Mint ahogy bizonyos tárgyakkal együtt élünk, úgy a szavak és gondolatok is képesek környezetet húzni körülöttünk. Hadd mondjak egy ilyet. Apám egyik jellegzetes szófordulata - lehet, hogy ő észre sem veszi - „ha van még erőnk...” ehhez meg ahhoz. Vagy: „Ha tudunk még együtt imádkozni...”, „ha lenne még egy kis időnk” erre meg arra. De ezeket nem csak úgy véletlenül mondja, hanem folyton, ezért aztán ez az ő stílusává vált. Ha valaki ezekkel a szavakkal kezdi a mondandóját, óhatatlanul apám jut eszembe. Főleg azért, mert bár ezek a fordulatok életemnek velem felnőtt környezetévé váltak, a bennük megfogalmazott kérdések valódiak. Mihez van erőnk még? Mire vagyunk képesek? És a legfontosabb: Mink van még? Ezek fontos kérdések. Belépek életem szobájába. (Jön velem valaki?) Milyen szoba ez? Kifosztott a végtelenségig, a rablók alig hagytak itt valamit. Néhány értéktelen semmiség, pedig annyi mindenem volt. Drága kincseim, mind-mind arra, hogy biztosítsák életem kényelmét, erejét, büszkeségét. Most semmim nincs, mindent elvittek. Amim maradt, ugyan mit ér? Egy asztal, szék, pár kopott fénykép, lehangolódott zongora. Ezek is csak azért, hogy a kincsek elvesztése még jobban fájjon. Az Alberti Evangélikus Egy házközség presbitériuma pályázatot hirdet főállású igazgatói állásra 2001. július 1-jével kezdődő, 6 éves időszakra. A pályázat meghirdetője: Az Alberti Evangélikus Egyházközség Presbitériuma megbízásából az Alberti Evangélikus Egyházközség Elnöksége, 2730 Albertirsa, Pesti út 106. Az intézmény megnevezése: Alberti Evangélikus Általános Iskola, 2730 Albertirsa, Pesti út 110. A pályázat feltételei: Egyetemi vagy főiskolai pedagógusi oklevél, legalább 10 éves gyakorlat vagy- evangélikus lelkészi végzettséget igazoló oklevél, legalább 10 éves hitoktatói gyakorlat. A Magyarországi Evangélikus Egyház közoktatási intézményeiről szóló törvénynek megfelelően: evangélikus vallás, keresztyén elkötelezettség, konfirmáció, vezetői képességek. Egyéb információk: ÁEI: 2001. július 1. A megbízás hat évre szól. Pehi: megjelenéstől számított 30 napon belül. A pályázatnak tartalmaznia kell: A pályázó jelenlegi munkahelyét, beosztását. Részletes szakmai önéletrajzot. Szakmai helyzetelemzésre épülő fejlesztési elképzeléseket. A pályázathoz mellékeim kell: Lelkészi ajánlást a gyülekezet lelkészétől. A pályázatot a következő címre kell elküldeni: Alberti Evangélikus Egyházközség Elnöksége, Szmolár Attila, 2730 Albertirsa, Pesti út 106. Belépek életem szobájába. (Jön velem valaki?) Milyen szoba ez? Egyszerű és szép. Középen asztal és szék. Az asztalon fényképek, tele a múlt összes kincsével, az emlékek erdejével, a szépséggel és lendülettel; amik már egyre kevésbé látogatnak meg. És a zongora. Igen, a zongora. Igaz, kicsit lehangolódott, mint én magam is, de igazi zongora. A futó dallamok és zengő akkordok lehetőségével. Igen, volt itt még néhány dolog. Csillogó lim-lomok. Jó volt elajándékozni, szétszórni, és közben átélni, hogy könnyül a szívem. Hiszen itt maradt nekem a szoba, szék és asztal, a fényképek és a zongora. „Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szerétéiből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyőrület, akkor... ” A gyülekezetnek is van ilyen szobája. Általában figyelemmel kísérjük, mi is tűnt el belőle. Régi, nagy ifjúságok, a jól érthető és „alkalmas” gyerekcsapat, az igazi hívők. Valamit mindig elveszítettünk. Lehet, hogy már nem is maradt semmink. Ha van még valamink, ugyan mire jó már? Kifosztottak vagyunk a végtelenségig. Soha nem állunk lábra már, meg minek is? Söpörjük még össze a törmelékeket, aztán zárjuk be csendesen az ajtót magunk után. „ Tegyétek teljessé örömömet... ” azzal, hogy megtaláljátok ott a szobában a helyeteket. Hogy nem érzitek kifosztottnak magatokat, hanem megajándékozottnak. Hogy egymásra találtok és törekszetek. Hogy gondolkoztok. Hogy vannak ötleteitek és terveitek. Nem a magatok hasznát nézve, hanem a többiekét is. Nem hivatalra törve, hanem összetörtségetekből feltekintve. Gyertek! Nyissa ki valaki az ablakot! Odakint ragyog minden, tavaszi illatok töltik be szobánkat, vidám zajok mind indulásra serkentenek. És a fényben meglátom itt is az asztalt és a széket, a fényképeket és egy zongorát, ami csaknem olyan, mint ott, egy másik szobában, talán csak egy kicsit tisztább a hangja. Az ablak előtt zsivajgó csapat vonul el, ágakat lengetve, amit a fákról vágtak. Az úton kis serény szamár hozza Őt, aki folmosolyog, mintha intene is, és hív, hogy menjünk, mert valamit mutat majd, valamit, amitől a hangok tisztábban csengenek és kifosztottságunk lesz boldogságunk és az asztal és szék, a fényképek és a zongora az örökkévalóságról szól majd. Koczor Tamás ISTENTISZTELETI _______REND_______ Bu dapesten, 2001. április 8. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bozóky Éva; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; 11., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél II. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. ; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. (János passió) Dr. Harmati Béla; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. ; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 9. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Endrefíy Géza-Né- meth Pétemé; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Buda- hegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7.; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Dr. Harmati Béla; XIII., XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (Kistemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoscsaba,XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XVn., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Kosa László; Pestszent- lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endrefíy Géza; PALMARUM VIRÁGVASÁRNAPON a liturgikus szín; lila. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Jn 18,33-38; epistolája (igehirdetési alapige); Fii 2,1-4. HETI ÉNEKEK: 209, 198. DUNA TV A szellem órája című nagycsütörtöki (április 11.) műsora Böröcz Sándor evangélikus lelkészről és más olyan egyházi emberekről közöl portrét, akiket a kommunista időben szibériai táborokba vagy magyarországi börtönökbe zártak. Kezdési időpont: 21.30. Szerkesztő: Fabiny Tamás. SAROK *** A Hetvényi Lajos Evangélikus Diákotthon (9400 Sopron, Mátyás király u. 21. Telefon: 99/320-211) pályázatot hirdet nevelőtanári állásokra, 2001. augusztus 16-i munkakezdéssel az alábbi feltételekkel: 1 fo nevelőtanár (nő). I fő nevelőtanár (férfi) részére. A pályázat feltétele: tudományegyetemi végzettség (lehetőleg matematika szak), illetve speciális pedagógiai szakirányú végzettség. A pályázat elbírálásánál előnyt jelent az Evangélikus Egyházhoz tartozás, jeles és jó oklevél, idegennyelv-tudás, nemdohányzó életmód, illetve soproni lakás. A pályázathoz csatolni kell a kézzel írott önéletrajzot, a pedagógiai elképzelések rövid leírását (kb. 1 gépelt oldal), a diploma fénymásolatát, lelkészi ajánlást, nyelvvizsga bizonyítvány másolatát, erkölcsi bizonyítványt. A pályázatokat a Diákotthon címére - 9400 Sopron, Mátyás király u. 21. - kell küldeni 2001, április 30-ig. A pályázók személyes meghallgatása május hónap elején megtörténik, a pályázat sikerességéről május hó folyamán értesítést küldünk. *«* A Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény pályázatot hirdet: 1 tő testnevelés szakos tanár, 1 fő biológia-földrajz szakos tanár, 1 fö művésztanár (festő) munkakörbe. Feltételek: egyetemi végzettség Keresztyén gondolkodású, lehetőség szerint evangélikus vagy bármely inás történelmi egyházhoz tartozó pedagógusok pályázatát várjuk. A pályázathoz mellékelni kell: szakmai önéletrajzot, lelkészi ajánlást, az egyetemi diploma és erkölcsi bizonyítvány fénymásolatát. Az állás betöltésének kezdete: 2001. augusztus 16. A pályámat elbírálásának ideje: 2001. június 30. Bérezés a Kjt. szerint. Jelentkezni 2001. május 31-ig az iskola igazgatójánál az alábbi címen lehet: Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, 5600 Békéscsaba, Szeberényi tér 2. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 426. Telefon: 66/527-551, Tel/fax: 66/527-550. <0 3 £ 5 £ 3 H $ # 6 & $ $ & & & $ 4» & r Áldás az istentisztelet alkalmával A leggyakrabban az istentisztelet végén hangzik el az un. Ároni áldás. Sokak számára ez alig jelent többet, minthogy közeledik az istentisztelet vége. Pedig az áldás ennél sokkal mélyebb jelentőségű esemény. Keresztény körökben is szoktunk áldást kívánni, nem csak újesztendő első napján, de születésnapon éppúgy, mint ha közülünk valaki új szolgálati beosztást kap. Ha azonban áldást mondunk, akkor nem az ember, hanem egyedül Isten a cselekvő. Az áldásban részesülő pedig Isten jelenlétét és reá árasztott erejét élheti át. Érdemes végiggondolnunk, mikor és hol mondunk áldást istentiszteleteinken. Rögtön a keresztelésünk alkalmával áldásban részesülünk. Isten minden bűntől megtisztító jelenlétét és egész életünket kegyelmével kísérő szeretetét közvetíti az áldás. Nem kevésbé fontos a házasságkötés alkalmával mondott áldó szó, amely ígéri e nem könnyű életrendben az Istenhez fordulás lehetőségét, hogy akiket Isten megáld, azok egymás számára is áldássá, egymást boldogító emberekké legyenek. A konfirmáció alkalmával személyes áldásban részesülünk egy-egy ige elhangzása nyomán kézrátétel formájában. Ez az ige elkísérhet minket egész életünkben. Az úrvacsorát megelőző feloldozás során is Isten megbocsátó erőterébe kerülünk, hogy az absolutio áldássá is legyen életünkben. Végül az istentisztelet végén elhangzó Ároni áldás ( 4 Mózes 6,22-27) a legtöbbször elmondott áldás formula istentiszteleteinken. Felfoghatja valaki ezen ősi igék idézését imádságként. Lehet a lelkész tanúságtételének is tartani, aki fontosnak véli, hogy ne egyszerűen elköszönjön a gyülekezettől, amit a templomajtóban egyébként megtehet, hanem áldással, felülről jövő, az Urak Urától nyert áldással bocsássa útjára a gyülekezet tagjait. A Mindenható oltalmazó uralmának körébe ajánlja a lelkész híveit, az Úr tekintete fényének zónájába helyezi őket, kegyelmének és békéjének erőterével biztatja őket. Legyenek biztosak abban, hogy áldása, ereje, jelenléte kíséri lépteiket, minden fáradozásukat. Áldás nélkül nincs keresztyén élet, de hiába való minden fáradozásunk is. Ezért kár volna elsietni az istentiszteletről, mert éppen a legfontosabbról, az áldásból maradnánk ki. Urunk pedig mindnyájunkat meg akar áldani, hogy áldássá legyünk mások számára. Az áldás keresztvetéssel zárul. Ez a signum crucis, ahogy eleink nevezték, a kereszttel való megjelölés. Luther azt mondotta róla, hogy azoknak, akiket a hitben megerősít, olyan, mint képtartó kapocs a falon. Melanchthon a legrövidebb prédikációként emlegette. Összefoglalja Jézus Urunk szenvedését, kereszthalálát és győzelmét. Éjeiben győzni fogsz, hangzott az ígéret egykor Konstantin császárnak (Kr.u. 313). Krisztus jelenlétében és áldásával élhetjük meg mi is győztesen keresztény hitünket. D. Szebik Imre *
