Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-04-08 / 15. szám
Evangélikus Élet 2001. ÁPRILIS 8. 3. oldal XI. ORSZÁGOS PAPNÉ-CSENDESNAP r r „Erezzétek és lássátok, hogy jó az Ur!” (Folytatás az 1. oldalról.) I Harmincegyedikén falutakarítás - hangzik az iskolában. „Ajjaj, én már akkorra országos papné-találkozóra jelentkeztem! ” - „Ejha, ilyen is van? ” Hazafelé tartok, ülök a vonaton. „ Tiszteletes asszony, merre tetszett járni?" - „Papné csendesnapon. " — „És ott mit csinálnak? ” Mondhattam volna egyszerűen, hogy semmit. Mint ahogy a tankoló autó is éppen semmit se csinál, amikor nyitva a kocsiajtó, és hagyja, hogy feltöltsék. De ezután a „semmittevés” után újult erővel, megerősödve, biztosan robog tovább... Találkozunk, örülünk egymásnak. Jólesik már az érkezéskor a szervező „háziasszonyok” - D. Szebik Imréné, Görög Zoltánná, Gáncs Péterné - kedves mosolya, szava. Aztán csendül a közös ének: „Áldunk téged. Istenünk...” Ittzés János püspök kezdő imádsága után Szebik Imre püspök köszöntő szavaiA résztvevők egy csoportja. A Papné-csendesnap férfi előadói hölgyek karéjában. Bottá Dénes felvételei. ban az önzéssel, az önmegvalósításra va- lá.törekvéssel szemben a?,összetartozás fontosságára hívja fel figyelmünket. A „szőlő és szőlővessző” összetartozásának a család - gyülekezet - egyház összetartozását kell eredményeznie. Püspökeink szavai után egy „papné férje”, dr. Hafenscher Károly. személyes hangú - és ettől nagyon emberközeli - előadását, a 34. zsoltárról szóló bibliatanulmányát hallgattuk, és éltük át papné-hi- vatásunk minden örömét, problémáját az ige tükrén át. Az előadás és életünk kicsengése is: „Jó az Út!” - „Jó az Úr, érezzétek, ízleljétek meg! Jó az Úr, hiszen társat adott, társul adott. Testi, lelki, szellemi közösséget adott. Közös a gond, közös az öröm -, ha közös életünk és halálunk Ura! Isten jó rendje az evangélikus papi család. A papnénak, a papi családnak is éreznie kell, hogy közel van az Úr, segít, figyel, megment, megvált. Mindenekelőtt és minden helyzetben őt kell látnunk, mert bűneink ellenére is jó az Úr!” Az előadást követően öt csoportban „beszélgettük” tovább a témát. A két beszélgetős csoport tagjai saját tapasztalatukat mondták el az Úr jóságáról. - A filmes csoport nagy élménye volt látni, hogy nagy betegség ellenére is lehet az Úr jóságáról bizonyságot tenni. - A missziós csoport a misz- szió lényegét abban látta, hogy először én áldom az Urat, majd hirdetem jóságát, az evangéliumot, cselekszem az ő akarata szerint,, s azután már együtt magasztaljuk a kiáltásunkat meghallgató Urat. - A vizuális csoport különböző, gondolatébresztő képeket tanulmányozva tudta együtt mondani: „Áldom az Urat mindenkor!” A délután kedves percei voltak Szépfalusi Istvánná szavai és ajándéka mindenki számára férjének „Lássátok, halljátok egymást!” című könyve. Köszönjük. A fórumon mindenkinek módja volt Szebik Imre és Ittzés János püspökeinknek kérdéseket feltenni. Ittzés János püspök egyik kérdésre adott válaszában hangzott el: „Az evangélium olyan kincs, hogy mindig veszteség, ha nem hangzik ott, ahol hangoznia kellene.” Találkozónkon hangzott az evangélium. Hangzott Pintér Károly lelkész úrvacsorái igehirdetésében is: „Isten szere- tetét a bűnbocsánatban élhetjük át a legjobban. Lehajol hozzám és fölemel. Valóságos szabadulást ad még a lelkiismereti vád alól is. Hiszem, hidd! S akkor megtapasztaljuk, hogy jó az Úr!" Mit csináltunk ezen a napon? Hagytuk, hogy az Úr munkálkodjék rajtunk. Sokan voltunk, de lélekben biztosan még többen. Imádkozunk azokért, akiket betegség, gond, szomorúság tartott otthon. Hálát adunk azokkal, akik egy új élet, kisbaba születése miatt nem tudtak jönni! Könyörgünk azokért, akiket még nem érintett meg a vágy, hogy ebbe a közösségbe jöjjenek. „Hirdessétek velem az Úr nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét! ” Bárdossy Tiborné • • Ünnepelt a legrégibb ajkai gyülekezet Közösséget teremtő, múltra emlékező, bensőséges ünnepség részese volt március 25-én az Ajkai Evangélikus Gyülekezet, amely ezen a napon hálaadó istentisztelet keretében emlékezett meg fennállásának 400 éves évfordulójáról, valamint az orgona felújításáról és a templom fűtésének befejezéséről. Az ünnepségre a környező településekről is szép számmal érkeztek evangélikusok, de jelen voltak a testvéregyházak küldöttei is. Ajka város vezetői közül Ékes József polgármester, Győr Sándor és Fülöp Zoltán alpolgármesterek egyaránt részt vettek az istentiszteleten. Az igét hirdető Ittzés János püspök hangsúlyozta, hogy örömünk nemcsak a múltban gyökerezik, de a jelenben is él. Örülhetünk a megmaradásunknak, az orgona megújulásának, a templom füthető- ségének. A böjt csendjében, az öröm vasárnapján pedig hálát adhatunk, hogy Isten szava, igéje Jézus Krisztusban testté lett. Az istentisztelet végeztével ünnepi közgyűlésen, a gyülekezet lelkésze - Vajda István - számolt be a megtett útról, az egyház történetéről. Megemlékezett a kiemelkedő evangélikus vezetőkről: Szilvágyi Károly tanítóról, Kiss János lelkészről, és másokról. A lelkészi tájékoztató után köszöntések hangzottak el. Elsőként Ékes József polgármester méltatta a 400 év óta fennálló gyülekezet szerepét, Tornor Sándor rk. plébános pedig az Úr áldását kérte a legrégibb ajkai gyülekezetre -, a béke és a szeretet jegyében. A református és az adventista egyház képviselői szintén áldáskívánságaikat tolmácsolták, felidézve az egyházak közötti hagyományos jókapcsolatokat, amelyet ápolni közös kötelességünk. Marton Agnes diakonissza nővér a régiekért adott hálát, azokért, akik a múltban szolgálták az Urat a gyülekezetben. Mint mondotta: a múlt ápolása nélkül nincs jelen, s boldog, hogy ő maga is szolgálhatott itt, Ajkán. „A legnagyobb dolog, hogy az Isten gyermekei vagyunk" - vallotta Pintér Mihály, a Veszprémi Egyházmegye esperese. Isó Zoltán esperes-helyettes a veszprémi gyülekezet áldását hozta, valamint a távolmaradottak jókívánságait tolmácsolta. Az ünnepség szeretetvendégséggel zárult. (A hálaadó istentisztelet 53 000 Ft összegű persely-offertóriumát a gyülekezet vezetősége az árvízkárosultak megsegítésére ajánlotta fel.) Giay Frigyesné KERESZTYÉN FELELŐSSÉG A GAZDASÁGI ÉLETBEN Az INIC1ATIVA Protestáns Vállalkozói Egyesület 2001. március 31-én szemináriumot rendezett a Pestszentlőrinci Evangélikus Gyülekezetben A programon közel 30, gyülekezeteink életében is aktívan részt vevő vállalkozó, illetőleg „vállalkozójelölt” vett részt. A szeminárium előadását és a konzultációt Derzsi György adó-, vám és gazdasági tanácsadó, igazságügyi szakértő, bejegyzett könyvvizsgáló tartotta. Az eredménykimutatás, a mérleg összefüggései, a bizonylati fegyelem fontossága, mit kell figyelembe venni egy induló vállalkozásnál - mind fontos kérdések, amelyek előkerültek a délelőtti előadáson. Az eladó a „talentumok példázatán” keresztül hívta fel a hallgatóság figyelmét arra, hogy nyereségesen gazdálkodni értékeinkkel, nem idegen a keresztény értékrendtől. A délutáni konzultáción és kötetlen beszélgetésen a résztvevők saját vállalkozásaik könyvelési és pénzügyi kérdéseire kértek és kaptak választ. A nap lezárása - a passió-történet megelevenítésével — a gyülekezet templomában történt, ahol a böjti események kapcsán hangsúlyt kapott a keresztény felelősségvállalás kérdése is. H.Z. Interjú a Zsinat elnökeivel Smidéliusz Zoltán, Gyékényes-Nemespátró lelkésze és Bárdossy Tamás, a Dél-Pest Egyházmegyei felügyelő a Zsinat elnöki asztalánál. SMIDÉLIUSZ ZOLTÁN, a Zsinat lelkészi elnöke- Milyen feladatok állnak a Zsinat előtt?- Elsősorban az olyan törvényekkel kell foglalkoznunk, amelyek a lelkipásztori munkát, illetve a gyülekezeti életet segítik. Elsőrendűen fontosnak tartom a lelkészek és egyházi alkalmazottak jogállásáról, munkajogi helyzetéről szóló törvényi szabályozás megalkotását. Minden elvi jellegű törvény csak ezután következhet. így a tavalyi tapasztalatok alapján javítanunk kell a választási törvényen. A bírósági eljárásokat is hatékonyabbá kell tennünk, ugyanis küszködünk a megyei bíróságok felállításával, továbbá sok ügyben hosszú idő óta nincs előrelépés. Előttünk áll a diakónus lelkészek és missziói munkások jogállásának problémaköre, a beiktatással kapcsolatos szabályozási kérdések. Meg kell alkotnunk az átvilágítási törvényt, amelyet a nemrég életbe lépett világi törvény tesz lehetővé.- Mi várható az egyház szervezeti felépítése terén?- Az 1991-97 közötti Zsinat új struktúrát hozott létre, az előző három év pedig ennek megvalósítása jegyében telt el. Véleményem szerint minden további szervezeti változás csak akkor képzelhető el, ha a most kialakított formát már kipróbáltuk, és megfelelő tapasztalatok állnak rendelkezésre. Ha most az új rend megváltoztatásával törődnénk, az bizonytalanságot szülne.- Több vagy kevesebb ülés várható az elmúlt évekhez képest?- Furcsának tűnhet, hogy azt mondom - a célunk az, hogy ne legyen szükség a munkánkra. Ez ugyanis azt jelentené, hogy jó törvényeink vannak. El kellene érnünk azt, hogy a Zsinat készenléti működésre állhasson át, vagyis csak az élet által teremtett új helyzetekre kelljen válaszolnunk. Ez esetben a Zsinat természetesen ritkábban ülne össze. Mi a Zsinat helye az egyház szervezetében?- Nem szeretném, ha a Zsinat bármely egyházkormányzati vagy más szervnek konkurenciája lenne. Más a feladatunk: nekünk az egyházban folyó munka kereteit, a mindannyiunkra érvényes szabályokat kell gondoznunk. Ha most hatalmi küzdelembe kezdenénk, az egyházellenes lenne, széthúzáshoz vezetne. Márpedig épp azt látom, hogy ezeknek a testületeknek a harmóniájára van szükség. Mindenkit meg kell győznünk arról, hogy a Zsinat a maga feladatát akarja megoldani, a sajátos eszközeivel szeretne az egyház javáért dolgozni. Azt a szolgálatot szeretnénk elvégezni, amelyet ránk bíztak, ezzel szeretnénk segíteni az egyházban élőket. Látnunk kell, hogy a legerősebb nem a Zsinat, a legerősebb nem az Országos Iroda, a legerősebb nem az Országos Közgyűlés vagy a Presbitérium, hanem a legerősebb az ÚR. Az O egyházát kell építenünk.- Milyen a Zsinat összetétele? Várha- tók-e nagy viták?- Nem gondolom, hogy minden zökkenőmentesen fog folyni. Ahol különbözőek a körülmények, ott nem lehet olyan törvényeket hozni, amelyek sablonosán mindenki számára egyformán jók. Ezeknek a törvényeknek olyanoknak kell lenniük, hogy megfelelő medret adjanak egyházi életünk folyásának. Úgy gondolom, hogy a legfontosabb a jó csapatmunka. Ezt a munkát elsősorban a bizottságokban várom. Itt minden gondolat felszínre jöhet, hogy azután azokat egy közös megegyezésen alapuló javaslatban összedolgozhassuk - ez van az egyház javára. És ez az, amiből nem engedünk. Ne legyen báb a Zsinat senki kezében. Ehhez kérünk sok erőt Istentől, és szolgáló munkát a Zsinat tagjaitól. BÁRDOSSY TAMÁS, a Zsinat nemlelkészi elnöke- Miben látja a Zsinat jelentőségét?- A Zsinat jelentősége abban áll, hogy keretet ad az Egyház életének, az ebben a világban élő szervezetnek. Az a forma, amit az evangélikus egyház választott - a folyamatosan ülésező Zsinat (szemben a ritkán összehívott törvényalkotó ülésekkel) - éppen arra ad lehetőséget, hogy mindenkor alkalmazkodni tudjon a külső (világi) és belső (egyházon belüli) körülményekhez. Ilyen körülmény ma a szeretszolgálatokkal vagy az oktatással kapcsolatos feladatok, vagy az átvilágítás kérdése, amelyek világi oldalról támasztanak követelményeket az egyházzal szemben. Ilyen továbbá az egyházi munkások jogállásának a kérdése, amely az egyházon belül az egyházért dolgozók problémáiról szól. A zsinati munka más szemléletet kíván, mint az egyházkormányzás. Aki kormányoz, az kénytelen a napi aktualitásokkal foglalkozni, azokat megoldani, s eszerint fogja a kérdésekre adott válaszát megfogalmazni. A Zsinatnak látnia kell az Egyház egységes és hosszútávú működését, és az a feladata, hogy felfedezze azokat a kritikus billené- si pontokat, ahol a működés hibáit korrigálni lehet. Felügyelőként, illetve zsinati bizottsági elnökként az elmúlt években magamban is tapasztaltam, hogy mennyire szükség van e szemléleti különbségre. A felfedezett billenési pontok kezelésére kell irányelveket megfogalmazni - ez lesz azután a törvény.- Fiatal kora ellenére volt alkalma beletekinteni az Országgyűlés munkájába és a korábbi Zsinatnak is tagja volt... Mi a különbség a világi és az egyházi törvénykezés között?- Az Országgyűlésben jobban artikulálódnak a nézetkülönbségek, amelyeknek a pártok a hordozói. Az egyházban nincsenek ilyen kialakult platformok: ha az egyik tag hiányzása miatt póttagot kell behívni az egyházmegyéből, akkor nem számíthatunk olyan egységes álláspont- képviseletre, mint a frakciók esetében. Ha a póttag tapasztalatai mások, másként fog dönteni egyes kérdésekben. És ez nem baj. így állandó készenlétben kell tartanunk figyelmünket, ez jobban sarkall a kérdések aktuális megfontolására.- Vannak-e sajátosságai a zsinati munkának?- Ahogyan a vezetés sajátos feladat, amit meg kell tanulni, úgy a törvényhozás is az. Sajátos feladat a megfogalmazható szabályok kikövetkeztetése a hétköznapok történéseiből, az általánosítás. Először is látnunk kell a műhelymunka jelentőségét. A Zsinat fő történéseinek a bizottságokban kellene folynia: nekik kell képeseknek lenniük arra, hogy a törvényalkotáshoz szükséges információkat összegyűjtsék, s a szabályozás elveit lefektessék. A témák igazi kitárgyalása is a bizottságokban történik. A plenáris ülés - ha a bizottság jó munkát végzett - már csak a jó gazda szemének funkcióját tölti be, a több szem mégis többet lát. Másodszor követelmény - főleg az elnökséggel szemben - ismerni az egyházat. Nem lehet törvényalkotó munkát végezni enélkül. Ez az ismeret nem korlátozódhat csak egy szintre, mondjuk az egyházi közélet szintjére. Tudni kell a gyülekezetek problémáit, vagy a szeretetszolgálat ellátásának feltételeit is. Látni kell az egyházon belüli kapcsolódásokat, mondjuk az iskolafenntartás kérdését. Jól kell érzékelni továbbá azt is, hogy az ország törvényei ránk is vonatkoznak ,- hogy csak a munkajog vagy az adózás kérdését említsem. Ezeknek a Zsinat munkájában is tükröződniük kell.- Látható-e a Zsinat hatéves programja előre?- Szeretném, ha a Zsinat elnökségének lenne programterve, ha látná azt, hogy mikor mivel szeretne foglalkozni. Természetesen az idő ezt a programot alakítaná, de szorító erő is lehetne ez a program a sürgető problémák meggondolására is. A jövőképünket alakítaná.- Mi a véleménye arról, hogy a korábbinál kevesebb taggal működik a mostani törvényhozás?- Elsősorban nagyobb felelősséget jelent a megválasztott tagok számára. De szeretném, ha a zsinati munka nem szorítkozna csak a zsinati tagokra. Sok segítségre van szükségünk. Egy lelkész sem vezetheti a gyülekezetei jól, ha nem áll mögötte szakértő, aki a templomépítésben, a könyvelésben tanácsot adhat, vagy egy segítő a padok cipelésében vagy az oltárdíszítésben. Szeretném, ha a Zsinat munkáját is segítenék szakértők: tanárok az oktatásról, jogászok a kodi- fikációról, közgazdák a gazdálkodásról, önkormányzatok a közös feladatokról megosztanák velünk tapasztalataikat. Gondolom, sok egyháztagunknak van ilyen képzettsége, megosztható véleménye.- Én pedig köszönöm, hogy megosztották gondolataikat olvasóinkkal. Isten áldását kérjük a Zsinat munkájára! Muntag András A S
