Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-07-29 / 31. szám

2. oldal 2001. JÚLIUS 29. Evangélikus Élet „Nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártár­sai a szenteknek és háza népe Istennek. ” Ef2,I9 (Ez 18,32; Lk 15,22.24; Jn 6,1-15; Zsolt 21,1—14) Bárhol idegennek és jövevénynek lenni nem mindig jó és kellemes állapot. Főleg, ha az „őslakosok” nem fogadnak be maguk, közé, vagy csak fokozatosan teszik ezt - akkor, ha bebizonyítottuk: megérdemel­jük. Olykor idegennek érezzük magunkat egy adott helyen, mert nincsenek ott gyö­kereink, de ha Isten lakik bennünk és mi őbenne, mindegy hogy földi otthonvtgk/ hol van, mert Nála mindig otthon lehetünk és vagyunkJiiegelégít azzal, atnire szükségünk van. Legyünk tehát mielőbb Isten háza nép^f mert akkor bárhol lehe­tünk, otthon vagyunk. „Isten szolgái imádják őt, és látni fogj A az ő arcát. Éjszaka sein lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra?sem napvilágra, mert az Úr Is­ten fénylikfölöttük." Jel 22,3-5 (Zak 14,7; 2Krón^0, 13-22; ApCsel l^,l-2j2) Rit­ka az a gyerek, aki nem fél a sötétben. Ez a féljem olykor felnőttkorig elkíséri az embert, mert természete szerint mindig a világosság felé igyekszik. De nemcsak a szemünknek, hanem a lelkűnknek is szükség/van a fényre. Ameddig e föfdi világ­ban élünk, el kell fogadnunk a fény és a sötétség váltakozását, de egykorcsí ez majd megváltozik, ha majd Isten arca elé juturj*. Ott nem lesz többé félelem, elönti tes­tünket és lelkünket az O csodálatos fény „Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mért ífizeieűtk a i váltásotok. ” Lk 21,28 (Jóéi 2,1; Mt 22,1-14; ApCsel 18(23-ÍL7 általában fenn, a magasban keressük, de néha megrogyik gerincünk, lebicsaklik fe­jünk, bűneink terhe alatt megroggyan a vállunk. Ha gömyedten állunk, lehajtott fej­jel, Istent nem találjuk meg, csak saját gyengeségünket látjuk. Ezért szólít meg az Úr: egyenesedjünk ki, emeljük fel fejünket, és csak Őreá figyeljünk, mert egyszü­lött Fia vére árán megváltott bűneinktől. „A meggyógyított elment, és hirdette az egész városban, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus. ” Lk 8,39 (Zsolt 51,14; Zak 8,9-17; ApCsel 19,8-22) Kórházból írom e sorokat, figyelem, hogy milyen hosszú és keserves az út a gyógyulásig. Gyerekek számára ez még nehezebb, mert türelmetlenebbek, ke­vésbé megértők. Jézus mindenkit meggyógyított, aki kérte tőle, olykor csodával, hogy higgyenek benne. Ma is gyógyít, és ami mindennél fontosabb, az Ő gyógyí­tása tökéletes. A meggyógyultak kötelessége pedig a gadarai küldetését betölteni: hi^etnt az Úr nevét. „Jézus így szólt Péterhez: Én könyörögtem érted, hogy el ne fo­gyatkozzék.; a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiá­it. ” Lk 22,32 (lSám 23,16; 1KÖM0J6-17; ApCsel 19,23-40) Jézus olykor szigo­rúan fejünkre olvassa fogadkozásaink lse nem tartását - így tett Péterrel és a tanít­ványokkal is. Intette őket és könyörgött grtük, de könyörög értünk is, hogy megtér­jünk és legyen hitünk másokat erősiteij H „ Krisztus pedig, mint fi jövendő javak főpapja, a nagyobb és tökéle­tesebb sátoron át jfient meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem evilágból való. " Zsid 9,11 (Jer 8,4; Jn 6,37; Zsid 9,1-11; ApCsel 20,1-16) Tör­ténelme során az emberiség csotjpatos alkotásokat hozott létre. Ha ilyeneket látunk - legyenek azok régiek vagy újúk -, elámulunk az emberi elme nagyszerűségén, csodálatos alkotoképességén.. pe ezekről az alkotásokról tudjuk, hogy csak embe­riek, romlandóak, nem tökél|jresek, ahogyan maga az ember sem az. Az ószövetsé­gi áldozat csak addig volt érvényes, ameddig el nem jött Jézus: az új és tökéletes, az Örökérvény és örökké ó áldozat. Nekünk hozzá kell menni, mert Ő senkit sem teJföldel. Ifogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek mindörökre." Jn 14,16 (2Sám 7,25; Jel 19,4—9; ApCsel 20,17-38) Míg Jézus a földön járt, pártfogója volt mindenkinek, akinek szüksége volt rá. Betegek, fogyatékosok, bűnös asszonyok, vámszedők - bárki fordulhatott hozzá. De Jézus állandóan arra is felhívta a figyelmet, hogy nem lesz mindvégig a földön: ha betölti küldetését a kereszten, visszatér az Atyához. A segítségre szoru­lókat azonban nem hagyja magukra. Küld egy Pártfogót, aki mindörökre velünk marad, mert magunkban hordozzuk. Rá bármikor támaszkodhatunk, csak így tud­juk elviselni, ha gyötör, ránk szakad a magány. Veres Ravai Réka SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 7. VASÁRNAP Hit által örök életre! ÍJn 5,10b-13 Amikor e sorokat írom, még javában zajlik a „Sziget vita”, kíváncsian figye­lem a fejleményeket. S bár a végkifejle­tet mindannyian ismerjük, mégsem nyugodhatunk. A 6. parancsolat int, fi­gyelmeztet, de úgy tűnik, hogy Isten szava hazugsággá válik a világ forgata­gában. A polgármester emberi bizony­ságtétele nélkülözhetetlen, felhívni a fi­gyelmet a bűnre, a fertőre. Emberi sza­vakba öntve, tudatosan vagy tudatlanul, törvényt hirdetett, ami bennünket, mé­diaolvasókat, hallgatókat továbbgon­dolkodásra kötelez. Isten megszólított és kinyilvánította akaratát, emberi szavakba öntötte törvé­nyét és ígéreteit, „mert övé a föld és ami betölti azt, a földkerekség és annak la­kói”. Az emberi szavak lepörögnek ugyan rólunk, szembeszállunk velük, vi­tázunk, igazságot keresünk, földi valósá­got, de Isten elénk siet és megállít, meg­mutatja az igazi igazságot: Krisztust. A legnagyobbat, az egyetlent, az Egyszü­löttet, akit, ha elfogadunk, akkor ma­gunkban hordozhatjuk a hit bizonyossá­gát és igazságát, amely bűnbocsánatra és örök életre vezet. Vigyáznunk kell azon­ban, hogy amikor halljuk az isteni bi­zonyságtételt, ne tegyük azt hazuggá, ha­nem elismerve igazságát, engedelmesen meghajoljunk előtte. Ha csak ésszel, gondolattal akarjuk Krisztust megvizs­gálni, személyét megismerni, akkor soha nem ismerjük meg, hogy kicsoda Ő va­lójában, de Isten a Szentlélek által meg­adhatja a hit ajándékát. Néztem az elmúlt vasárnapon az ol­tárunk előtt álló édesanya arcát, láttam örömkönnyeit a keresztvíz öntésével egy időben kicsordulni, és arra gondol­tam, hogy ez az igazi hitvallás, mely mélyről tör elő. Nem kimondott emberi szó, hanem szívből jövő bizonyságtétel - igen, az én gyermekem már Krisztusé, Hozzá tarto­zik. Nem számított a világ, a videó, a fényképezőgép, csak folytak arcán a bi­zonyságtétel igazi örömkönnyei. Bár­csak mi is eljuthatnánk odáig, hogy ar­cunkon ott legyen a Krisztusról szóló hit bizonyosságának örömkönnye. Azé a hi­té, amely örök életben bízik, mert „akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.” Veres R. Csaba Endre IMÁDKOZZUNK! Kérünk Téged, Istenünk, légy velünk akkor is, ha hitetlenségünkben lep meg a kisértés vagy a halál félelme, és láttasd meg velUnk a szabadítás útját, a Te hatalmadat, hogy higgyünk benned és éljünk az Úr Jé­zus Krisztus által. Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2001. július 29. á l., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. . 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. P* Táborszky László; II., Hűvös- Ei völgyi út 193. Fébé de. 10. || Magassy Katalin; II., Modori 1; u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ör­dögárok u. 9. de. fél 11. Fodor i WNNimM Viktor; Csillaghegy-Békásme- gyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth Lászlp; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. ; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36- 38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) T. Ko­vácsházi Zelma; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) dr. Muntag Andomé; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Kará­csony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X„ Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Bencze Imre; de. 11. (úrv.) Bencze Imre; du. 6. Németh Pétemé; XI. Né­metvölgyi út 138. de. 9. Németh Pétemé; Bu- dagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kékgo­lyó u. 17. de. 10. Szalay Tamás; du. fél 7. dr. Széchey Béla; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Horváth Anikó; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Ánikó; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Erdélyi Csaba; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Erdélyi Csaba; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régifóti út. 73. (Nagy­templom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákos­szentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVL, Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoske­resztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszent- lőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kis­pest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bul­csú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Buda­fok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gá­bor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 7. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Jn 12,44- 50; epistolája (igehirdetési alapige): ÍJn 5,10/b-13. HETI ENEKEK: 327,459. ISTENTISZTELETEK A BALATON PÁRTJÁN Alsódörgicse: de. 11; Balatonalmádi (Bajcsy Zs. u. 25.): du. 4: Balatonboglár (Hétház u. 17.): de. 11; Balatonföred: de. 9; Balaton­szárszó (Jókai u. 4L): de. 10., Hévíz: du. fél 5; Keszthely: de. fél 11; Kővágóőrs: de. fél 12; Mencshely: de. 11; Nagyvázsony: du. 2; Révfülöp: de. 10; Siófok de. 11. (Ittzés János püspök); Szentantalfa: háromnegyed 10; Zánka: de. fél 9; NÉMET NYELVŰ IGEHIRDETÉS: Balatonboglár: du. 6; Siófok: de. fél 10. Összeállította: tsz.m. R. SALCTDO Az Úr közel A Biblia csodálatos könyv, Isten sza­va, amely tükrözi az ő nagy szeretetét és üdvtervét a mi életünkkel most és az örökkévalóságban. Kinek hogyan kellene olvasnia ezek után a Bibliát? 1. A fiatal tudja meg, hogyan éljen 2. Az idős tanuljon meg szembenéz­ni a halállal 3. A tudatlan szerezzen ismeretet, tu­dást 4. A tudós legyen alázatos 5. A gazdag érezzen szánalmat, könyörületet 6. A szegény kapjon vigasztalást 7. Az álmodozó bölcsességet 8. A cselekvő tanácsot 9. A gyenge nyerjen erőt 10. Az erős fogadja el a vezetést 11. A gőgös vegye észre a figyelmez­tetést 12. A szerény érezze a bátorítást 13. Az aggodalmaskodó nyerjen békességet 14. A megfáradtnak legyen része nyugalomban 15. A kétkedő higgyen az ígéretben 16. A bűnös üdvözüljön 17. Minden keresztyén számára legyen útmutatás! „ Hanem amint meg van írva: Ami­ket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg se gondolt, ami­ket Isten készíteti az őt szeretőknek. " (1 Kor 2,9) (Daily Bible meditations for 2001) Angol eredetiből fordította: Csaba Piroska • ••SAROK <0 3 £ 5 te 3 3 A hangszerek királynője - szolgál Továbbgondolkodás az orgonazenéről Előző számunkban olvastunk összefoglaló cikket az orgona szerepéről az is­tentiszteleten. A részletes írás felvázolta azt a széles skálát, a sok lehetőséget, mely az istentiszteleten az orgona, az egyházi zene, a gyülekezeti éneklés terü­letén adott. Hozzuk még közelebb ezeket a vonásokat magunkhoz, napjaink is­tentiszteleti életéhez. Valljuk azt, hogy evangélikus istentiszteletünk „aktív” esemény. Kétirányú mozgás van benne: Isten szólít meg és hirdeti örömüzenetét az embernek, és az ember, aki színe elé járult, ezt nem egyszerűen és némán „tudomásul veszi”, hanem megindul, mozdul a hívásra, feletetet ad szóban, énekben, aktivitásban és mindezek következményeképpen életmegnyilvánulásban is. Ennek a meg- mozdításnak, aktivizálásnak kitűnő eszköze az orgona vagy általában az egy­házi zene és ének, és „emberi” eszköze a kántor. Aki beül templomunk padjá­ba, nem maradhat egyszerűen néző, nem színházi produkció „élvezője”, hanem akkor lesz résztvevője az istentiszteletnek, akkor következik be a találkozás Is­tennel, ha aktívan tud bekapcsolódni, ha meg tud szólalni a többiekkel együtt énekben és imádságban. Az orgona segíthet bennünket „csendes hallgatókból” cselekvő részesekké válni. Ebben segít az orgona előjátéka egy-egy ének előtt, ezt készíti elő a kán­tor, amikor „megadja a hangot”, és ezzel mintegy felkínálja, ajánlja, hogy nyis­suk meg a szánkat és bátran énekeljünk. Amikor a gyülekezeti éneklés elhal­kul, ha csukott szájjal ülnek a gyülekezetben, nem csupán arról van szó, hogy ismeretlen az ének, a dallam, hanem inkább arról, hogy nem érezzük azt a kap­csolatot, összefüggést a „kétirányú mozgás között”: Isten szól és az ember vá­laszol. Istentiszteleti aktivitásunk elindítója lehet az orgona, a kántor szolgála­ta, ha ezt tudatunkba véssük. Segítséget jelent az orgona muzsikája abban is, ahogyan megszólal. A kán­torképzőben külön tanítottuk a hallgatóknak, hogy mikor, milyen hangerővel, milyen hangszínekkel (regisztrálással) jó indítani az éneket, aszerint, hogy bűnbánati jellegű vagy Istent magasztaló, dicsérő éneket indítunk. Az orgona megszólalásából érzi a gyülekezet, hogy milyen magatartást tükrözzön a követ­kező éneke. A keresztény istentiszteletről szóló egyik könyvben olvastam a kö­vetkező sorokat: „A keresztény liturgia az élet - a teljes értelemben vett élet - megnyilvánulása, ezért lényegéhez tartozik a mozgás.” Ez a mozgás az isten- tisztelet valamennyi résztvevőjére jellemző. „A gyülekezet bejön és kimegy, le­térdel, feláll, és leül, kezét összekulcsolja vagy széttárja, felemeli vagy leenge­di, fejét meghajtja, tekintetét felemeli, kihúzza magát vagy alázatosan megha­jol, előre tekint vagy társa (testvére) felé fordul. A kántor keze-lába mozog, mozgásba hozza a levegőt (sípok levegőoszlopa), mozgásba hozza a jelenlévő­ket (a zene lényege a mozgás - minden értelemben); a lelkész jön-megy az ol­tár körül, a szószékhez, a hívekhez, áldásra emeli a kezét, keresztet vet, hívo- gatóan és békességet kínálva széttárja a karját, kezet nyújt a pax mozdulatában, térdére borul Isten előtt, égre emeli tekintetét, a gyülekezet szemébe néz...” Az orgona és a kántor szerepe itt nyeri igazi értelmét - nem gyönyörködtetni akar elsősorban, nem „zenei betét” az istentiszteleten, hanem - mozgásra, aktív részvételre indít és hív fel, motorja lesz az istentiszteletnek. Emberi megnyilat­kozási formák elindítója, fejlesztője és gazdagítója lehet istentiszteleti életünk­ben a jó kántori munka. Érdemes egy szót vesztegetnünk erre az „emberi tényezőre”, a kántor, az or­gonista munkájára. Visszatekintve a múlt század második felére, az egyház visszaszorítottságának, kirekesztésének idejére, nem lehetünk eléggé hálásak Isten csodájáért, mellyel éppen az egyházi ének, a kántori szolgálat lehetősége­it megáldotta. Az ötvenes évek elején, amikor az államosított iskolák tanítóit, kántorainkat kiszorították az egyházi szolgálatból, indult el Foton a kántorképzés munkája. Amikor minden mozgalmi munkát, konferenciákat, tanfolyamokat leállítottak, betiltottak, - Isten különös csodájából - elindulhatott a kántorok képzése. Eleinte nagyon kezdetleges eszközökkel, meghatározott keretekben, előbb egy-két nyári tanfolyammal, majd háromhetes nyári és több hónapos téli képzéssel folyt a munka, lépésről-lépésre. Ma már a hatvanas éveiket ta­possák azok, akik akkor nyíltak meg erre a szolgálatra, és egész életükre rá­nyomta bélyegét az a képzés, amelyet Foton kaptak. Amikor sok mindent el­vettek, Isten adott egy kaput, melyen keresztül mégis tíz életet, a mozgást vitte tovább, és mai egyházzenei szolgálatunk csírája akkor indult meg. Legyünk érte hálásak. De ezt a hálát megmutathatjuk abban is, ha tudatosan folytatjuk istentiszte­leti, liturgikus életünket. Naponként elfogadjuk azt, amit a hozzánk jövő Isten evangéliumában, Szentlelke mozdító erejével és éppen az egyházi zene, az or­gona, a kántori munka útján kínál nekünk. A „hangszerek királynője”, az orgona, így ad példát, így szolgál nekünk, hogy teljessé tegye életünket. Tóth-Szöllős Mihály ■í 1 ♦ 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom