Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-05-27 / 22. szám
Evangélikus Elet 2001. MÁJUS 27. 3. oldal A Zsinat második ülésszaka Lelkésziktatás Felpécen A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata május 18-19-én megtartotta második ülésszakát. A februári ülésszakon újjáalakult törvényhozó testületnek ez volt az első munkaülése. Az ülésszak egyik legfontosabb eredménye az, hogy a Zsinat megalkotta a „diakónus lelkészekről” szóló törvényt. Ezzel azoknak a lelkész testvéreknek a jogállása, akik a nehéz, lelkészhiányos időben vállalták a szolgálatot, de képzésük nem azonos a többi lelkészével, rendeződni látszik. Ezután, ha külön lelkészvizsgát tesznek, ők is parókus lelkésszé válhatnak. (A törvény előzményeire, jelentőségére a következő számaink valamelyikében visszatérünk.) Az ülésszak másik két fontos pontja az átvilágítási törvény illetve a lelkészek politikai szerepvállalásáról szóló előzetes vita volt. Egy előzetes vita alkalmával nem tárgyal kész törvénytervezetről a testület, hanem azokat az elvi döntéseket hozza meg, amelyek alapján a bizottságok ki tudják dolgozni majd a zsinat elé bocsátható javaslatot. Az elmúlt politikai rendszer megszűntével lehetőség nyílt arra, hogy fény derüljön olyan bűnökre, amelyek miatt Egyházunk működése, lelkipásztori munka, hűséges egyháztagság és munkás gyülekezeti élet oly tragikus és nehéz volt. A belügyi 111/III-as iratok tanulmányozása alapján az állam egy tavaly megjelent törvénye ad lehetőséget - többek között - egyházi személyeknek arra, hogy kérhessék „átvilágításukat”. A Zsinat előzetes vitában azt kívánta megtárgyalni, mit kezdjen ezzel a lehetőséggel: kiknek legyen lehető vagy kötelező az átvilágítás kérése, és akar-e Egyházunk szankciókat életbe léptetni azokkal szemben, akik „könnyűnek találtatnak”. A kérdésekre nehéz válaszolni. Azt, ami Isten előtt nem rejthető el, azt emberek előtt szégyelljük. A világ előtt tisztaságunkat, bűntelenségünket vagy jóhiszeműségünket bizonygatjuk. És mit kezdjünk azzal, akiről kiderül, hogy „betervezték”, akinek jelentését megtaláljak az iratok között? És meg tudjuk-e oldani ezt a feszültséget azzal, hogy eltiltjuk az egyházi közszerepléstől, hogy rápirítjuk a bűn bélyegét? És kideríthetjük- e mindenkiről azt, hogy „besúgó” volt-e? Hogyan találjuk meg azokat, akik nem a Belügyminisztériumnak, hanem az AEH-nak küldték jelentéseiket? Nem ké- ső-e ma, 12 évvel a rendszerváltás után erről gondolkozni? A zsinati vita, az elmondott érvek és példák, történetek és vívódások azt mutatták, hogy mindenkit érintenek ezek a kérdések akkor is, ha nem beszél róla, ha évtized múltán úgy tűnik is, hogy nem ez foglalkoztatja az evangélikus közvéleményt. Az állam által felkínált lehetőséggel élni kell - hangzott el a vitában. Meg kell mutatnunk azt, hogy nem félünk a múltunktól. Ne higgye azt a világ, hogy az Evangélikus Egyház elbújik vádoló ujj elől. Ugyanakkor ez a „tisztázás” felkavaró, felesleges indulatokat szülő, embereket egymás ellen fordító - anélkül azonban, hogy feloldozná a bűnöst, és megbocsátást szülne az áldozatban. Ennek a bűnnek a hordozása nem nehezebb és nem könnyebb, mint más bűné: a hűtlenségé, az Istennel való békétlenségünké, a figyelmetlen és bántó életvitelünké. Bátorítsuk az elesetteket arra, hogy gyónásban és feloldozásban letehetik terheiket, Jézus szelíd szeme rajtunk volt és rajtunk van. Szavazásra két kérdést tett fel a Zsinat: akar-e a testület a továbbiakban ezzel a kérdéssel, az átvilágítási törvénnyel foglalkozni? Akarunk-e bármilyen szankcióval élni azokkal szemben, akik nem bizonyulnának tisztának? A Zsinat döntése az volt, hogy nem akatjuk a törvény erejével büntetni azokat, akikről kiderülne, hogy szerepelnek a iII/III-as ügynökök listáján, de lehetőséget akarunk minél többeknek adni, hogy kérjék saját átvilágításukat. A lelkészek politikai szerepvállalásáról azért kell most beszélnünk - szólt a másik előterjesztés - mert hamarosan jelöltállítási időszak kezdődik az új választásokra. Több lelkész esetében vert nagy hullámokat pártállásuk vagy politikai kérdésekről nyilvánosan előadott véleményük. Ugyanakkor a közéleti szerepvállalás hasznos lehet mindkét oldal számára: az egyház (vagy egy gyülekezet) támogatást, lehetőségeket kaphat, míg a társadalom is nyerhet az egyházi mentalitással, gondolkodásmóddal való találkozással. Egy lelkész esetében kényes döntés, hogy vállaljon-e ilyen szerepet. Az országgyűlési képviselő vagy párttag lelkész megosztottságot okozhat a gyülekezetben. Elidegenedhetnek a gyülekezettől azok az egyháztagok, akik más párttal szimpatizálnak vagy a politikai pártoskodást az egyházon kívülre valónak tartják. Az ilyen tevékenység elvonhatja a lelkészt munkájától, küldetésétől. Törvénykönyvünk tartalmaz is olyan paragrafust, amely tiltja a lelkészeknek az olyan feladatok vállalását, amelyek teljes embert kívánnak, amelyek akadályozhatják őket szolgálatuk végzésében. A Zsinat döntése most az volt, hogy külön, politikai jtevékenységgel foglalkozó módosítást nem kíván a törvényekben. Ugyanakkor megvizsgálja - az egyházi szolgálat és fegyelmi kérdéseivel is összefüggésben - egy etikai kódex megalkotásának szükségét és lehetőségét. A zsinatok jelölését egységesítette a gyűlés: a budapesti zsinatokat római számozással látta el, s zárójelben szerepel ezentúl az évszám. így a most működő zsinat megjelölése: Vili. budapesti zsinat (2001-2006). Az egyházkerületek határainak megadásáról szóló javaslatot a Zsinat visszaadta a bizottságnak további pontosításra. Az ülésszak további döntései között létrejött két ideiglenes bizottság: az egyik (elnöke: Weltler János) az egyházi munkajogi kérdések áttekintésére, a másik (elnöke: Csepregi Zoltán) a bírósági törvény koncepcionális átdolgozására. Ezzel két olyan kérdéskörben lépett a törvényalkotás előbbre, amelyek a jelenlegi törvénykönyv legnagyobb problémáinak látszanak. A Zsinat - e sorok írójának személyében - sajtóreferenst is választott. A következő ülésszak várhatóan ez év szeptember 21-22-én lesz. Muntag András Bizonyára kevesen hallottak Felpéc- ről, pedig a Nyugati Egyházkerület egyik legszebb vidékén fekvő településről van szó, amely Győr és Pápa között félúton helyezkedik el a Sokoró dombság nyugati lábainál. Bárhonnan is közelítünk Felpéchez, messziről látszik a falu közepén dombra épült evangélikus templom, amelyet - szép fekvése miatt - akár „az evangélikus Pannonhalmának” is nevezhetnénk. Régtől fogva evangélikus településről van szó, ahol a XVI. század közepe óta folyamatos a gyülekezeti élet. Felpécről a helybéliek azt mondják, „aki ide települ, itt marad legalább 30 évig”. így történt ez a gyülekezet lelkészeivel is: ebben a században Madár Mátyás, dr. Győrffy Béla és Dombi László hirdették parókusként Isten igéjét. 1978- tól napjainkig azonban nem volt helyben lakó, parókus lelkésze az egyházközségnek, hanem Kardos József téti lelkész végezte a szolgálatot helyettesként. Kardos József nyugdíjba vonulását követően Bogdányi Mária lelkésznőt választotta meg az egyházközség parókusának. Beiktatására május 19-én került sor, ünnepi istentisztelet és közgyűlés keretében. Ittzés János püspök igehirdetésében ÍJn 5,1-5 alapján a keresztyén hit megtartó erejéről beszélt a lelkészi a szolgálat során és minden hívő életében. Az iktatás szolgálatát Jankovits Béla esperes végezte, az ősi Confirmát pedig 11 lelkész énekelte. Ezután Bogdányi Mária beiktatott lelkész igehirdetése következett, aki Lk 10, 1-2 alapján arról beszélt, hogy a lelkészi küldetés nem magányos hősökről szól, hanem a lelkészcsalád közös ügyéről van szó, melyet a gyülekezetbe, mint összetartozó közösségbe gyökerezve lehet csak hitelesen megélni. Az ünnepséget követő szeretetven- dégségre mind a vendégek, mind pedig a település összes lakosa hivatalos volt. Erre a kötetlen alkalomra - a meghívottak nagy számára való tekintettel - a felpéci kultúrházban került sor. A beszélgetések közben már nem csak az iktatás szép ünnepe, hanem a közelgő templomfelújítás is fontos téma volt. Felpéc evangélikus műemléktemploma a múltban is nagy szolgálatot tett egyházunknak - többek között - XVIII. század közepén. A türelmi rendelet előtti időszakban egy ideig sehol máshol nem volt működő evangélikus templom Pozsony és Komárom között, csak Felpécen. Ebből adódnak a templom méretei is: a karzattal rendelkező, sok száz hívőt befogadni képes istenháza mai formáját a XVIII. század végén alakították ki. Jelenleg az egyházközség gyűjtéssel és pályázatokkal készül a 16 milliósra becsült felújításra, melyre a templom vizesedése miatt van szükség. A gyülekezet bankszámlájára (melynek száma: 10700031-25641604-51100005) várják a felpéci templom jövőjéért aggódók segítő adományait. Bogdányi Gábor A feledés homályából Az uraiúj falui temetőben már évek óta felirat nélkül árválkodott egy régi sírkő a papi sírok mellett. Az idegen betérő nem is sejtette, ki nyugszik e hantok alatt. A falu lakóinak emlékében is elhomályosult már, hogy a másfélszáz éves homokkő emlékmű a gyülekezet egykori lelkészénekyDöbrentei Lajos esperes, püspökhelyettes relikviái fölé emelkedik. A feledés homályából most újra üzenhetnek nekünk a sírkőbe vésett szavak. Egy szombathelyi kőfaragó - Kováts Viktor - önzetlen adományából megújulhatott az egykor élt lelki tanító síremléke. Május 20-án, vasárnap délután 3 órakor istentiszteletre gyűltünk össze az uraiújfalui temetőben. Képviseltették magukat Döbrentei Lajos egykori szolgálati helyein ma élő evangélikusai. A sírkőszentelés szolgálatát Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke végezte. Az igehirdetési alapigében János 3,16 alapján többek között szólt arról, hogy a lelkész nem a gyülekezet szolgája, hanem Isten szolgája egy gyülekezetben. Neki az evangéliumot kell hirdetni, amiképpen tette ezt az egykori püspökhelyettes is. Ha nem becsüljük még Isten ma beszélő és szavával kereső szolgáit, akkor legfeljebb olyan a szívünk, mint egy szép síremlék, gyönyörködni lehet, de élet nincs benne. Az üdvösséget nem a szolgálatok végzése miatt, hanem azért kapjuk, mert hiszünk Jézus Krisztusban. Amennyiben az egykori lelkész üdvösségre jut, az azért történik, mert hitt a megváltó kegyelmében... A temetői istentisztelet után a szomszédos templomban Keveházi László egyháztörténész tartott előadást a híres elődről. „Keveset tudunk a papjainkról!” - kezdte. Majd megtudhattuk, hogy Döbrentei Lajos 1861-ben született Kemeneshőgyészben. Celldömölkön, majd Pozsonyban tanult. Pápán joggyakomokként dolgozott, majd Perlaky Gábor püspök mellett tevékenykedett, aki lelkésszé avatta. Lelkészavatása után Bakonyszentlászlón, Somlószőlősön, Bobán, végül Uraiúj faluban szolgált. Itt is halt meg 1940-ben, 80. éve kezdetén. A tartalmas előadás után Polgárdi Sándor somlószőlősi lelkésztől, az egykori esperes egyik híres gyermekéről - Döbrentei Gáborról - kaptunk szemléletes beszámolót. Kedves színfoltja volt az ünnepségnek, amikor a Bobán élő egyenes ági leszármazottak bemutatkoztak. A múlt azonnal élővé vált. A gyülekezet tagjai, a püspök és a vendégek szeretetven- dégség keretében kötetlen beszélgetésben lehettek együtt az ünnepség utolsó órájában. Menyes Gyula Ausztriai vendégek Kemenespálfalván „Mi voltunk a díjazottak” A Lelkészi Munkaközösségi gyűlések megszokott, rendszeres alkalmai az együttlétnek: a mindennapi munkát segítő találkozások. A havonta ismétlődő gyűléseknek ritkán van olyan ünnepi hangulata, mint volt ez Kemenespálfán, a Vas megyei lelkészek találkozóján. Méltó helyszíne volt a májusi LMK-nak Kemenesalja csöppnyi kis faluja. Temploma új, éppen egy évvel ezelőtt avatták és szentelték fel. A huszonöt Vas megyei lelkipásztoron kívül részt vett még a találkozón az egyházmegye felügyelője és ifjúsági referense is. Vendégeket hívtak és vártak erre az alkalomra: Ausztriából érkezett Galovich Sándor, az Ausztriai Magyar Evangélikusok szuperintendense, valamint Vető András lelkész, hogy ottani tapasztalataikat megosszák határon innen élő kollégáikkal. A találkozó nem csak a külföldi vendégek jelenlététől lett különleges alkalom. Együtt szolgált ezen a napon Vető Béla nyugalmazott lelkész, és két fia: Vető István az egyházmegye esperese, valamint Vető András Bécs 21. kerületének lelkipásztora. Az egyházmegye esperese tartotta a vasárnapi istentisztelet igehirdetésére való előkészítést. Cantate vasárnapjának közeledtével „Az új lélekből fakadó új ének” gondolata állt elmélkedésének középpontjában. Előadása után élénk vita alakult ki a jelenlevő lelkészek között: mindenki saját tapasztalata alapján fogalmazta meg ellenérzését, illetve egyetértését az „újonnan” bevezetett gyülekezeti, illetve ifjúsági énekekkel kapcsolatban. Ezt követően Vető Béla nyugalmazott lelkipásztor, a lelkészi hivatalok ügyvezetéséről tartott előadást gyakorlati tapasztalata alapján. Nemcsak az ötvenéves lelkészi szolgálat alatt elvégzett ügyintézés indokolta, hogy éppen ő beszélt erről, a kevesek által szeretett kötelezettségről, hanem az is, hogy 22 évig állt az Országos Evangélikus Levéltár élén. Az anyakönyvekről, a lelkészi munkatervekről, a jegyző-és iktatókönyvek vezetéséről tartott hiteles referátumot. A sok-sok gyakorlati kérdést felvető előadása élénk érdeklődésre tartott számot. Nem kisebb figyelem kísérte Vető András korreferátumát, aki ausztriai példákat felsorakoztatva beszélt a lelkészeket terhelő ügyvitel lebonyolításáról. Mennyire érdemi munka a lelkészi adminisztráció? - tette fel a kérdést. Talán sokak megnyugtatására kiderült, hogy nyugati szomszédainknál még sokkal több papírmunkát követelnek a lelkészektől. A fiatal lelkipásztor, aki maga sem az adminisztráció lelkes híve, arra bíztatta lelkésztársait, hogy tekintsék ezt a munkát egyfajta segédletnek. Segítségnek, mely megkönnyíti a mindennapi munkát, mely legyőzheti a káoszt az ügyintézések átláthatatlan rengetegében. A legközelebbi Lelkészi Munkaközösségi megbeszélés június 11-én Gyenensdiáson lesz, amelyen Vas, Veszprém és So- mogy-Zala megyei lelkipásztorok együttesen vesznek részt. Németh Ibolya Túrmezei Erzsébet halálának évfordulója alkalmából szavalóverseny keretében keltették életre a 20. század legnagyobb protestáns költőnőjének verseit a Pesterzsébeti Evangélikus Templomban. A tizenöt versenyzőről pár adat. A legfiatalabb 6 éves, a legidősebb 74 esztendős. Budapesten kívül jöttek Ikladról, Isaszegről, Balassagyarmatról és Dudáiról. Verset mondtak: kisiskolások, gimnazisták, egyszerű nyugdíjasok, lelkészné és lelkész, menedzser és gyülekezeti gondnok. „Mi voltunk a díjazottak”... fogalmazott a zsűri elnöke: Bencze Imre a gyülekezet egykori lelkésze. Magassy Katalin, a Fébé fo- nökasszony adta át a Zákeus Média Centrum és a Veritas Kiadó ajándékai közt a Fény előttem, fény utánam c. filmet az aranydíjasoknak. Szolgált a testvérgyülekezetként vendégeskedő ikladi evangélikus énekkar, valamint Babka László lelkész. Gyjs*vdm
