Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-05-27 / 22. szám

4. oldal 2001. MÁJUS 21. Evangélikus Élet Q a $ fb ® # # % Ökumenikus figyelő (Dr. Hafenscher Károly rovata) z*^k Befejeződött a pápa jelentős zarándokúba '•Ty II. János Pál pápa nagyjelentőségűnek minősített zarándoklatja alkalmával Pé­ter apostol utódjaként Pál apostol lábnyomában járt és kezet nyújtott János apostol­nak. Beszélt Ismael és Izrael utódjaival is. II. János Pál szavai szerint ezzel teljesítet­te hármas útitervét, az ún. úti triptichont. A jubileumi év alkalmából vetődött fel a gondolat, hogy személyesen látogat el azokra a helyekre, ahol Isten egykor kinyilat­koztatta az emberiségre vonatkozó üdvözítő tervét. „Azt követően, hogy a Sinai hegyre látogattam, ahol Isten megjelent Mózesnek, majd pedig a Szentföldre, ahol a Szentírás annyi jelentős eseménye történt, most harmadik állomásként elsősorban a Pál apostol igehirdetésével kapcsolatos helyeket keresem fel” - mondotta a pápa, közvetlen útját megelőzően, majd hozzátette: „a nagy apostol nyomdokain járva, visszatérünk az egyház gyökereihez. Ha valóban hűségesek akarunk maradni Isten tervéhez, ezek a helyek állandó támpontot jelenthetnek”. Nem volt problémamentes a pápa egyik útja sem, ez mind a fogadtatásban, mind saját egyháza néhány vezető­jének véleményében megmutatkozott. A görög orthodox egyház például nem volt hajlandó fogadni egyik kijelölt útitársát (Moussa Daoud prefektust), mert szemükben a Rómával egységbe lépő, bár saját rítusukat megőrző egykori keleti keresztények árulóknak számítanak. Véleményük szerint elhagyták az igaz orthodox hitet. Mind a három országban (Görögország, Szíria és Málta) jelentkeztek ellenséges hangok a lá­togatással kapcsolatban, nem érzékelték megfelelő módon az alapvető szándékot, hogy a látogatásnak az egyházak és vallások közötti békét kell szolgálnia. Rosszalló véleményekkel szemben a pápa eredeti tervét hajtotta végre. Mind az orthodoxok előtt, mind a damaszkuszi iszlám mecsetben bocsánatot kért Istentől az egykori ke­resztes hadjáratokban történt kegyetlenkedésekért. A testileg meggyengült pápa lel­kileg elég erős volt nemcsak az utazás fáradalmainak elviselésére, hanem a vallások közötti béke és megértés munkálására is. VR-MK Bibliafordítások száma a 2000. év végén Nyelvészek szerint jelenleg földünkön 6500 élő nyelvet tartanak számon. 2261 nyelven olvasható ma a Biblia részben vagy egészen. Ez 28 nyelvvel több, mint az előző (1999) esztendőben - közölte a Stuttgarti Bibliatársulat. Az angol nyelvű bib­liafordítások továbbra is a legnagyobb példányszámú kiadványok a világ történeté­ben - közli a Bibliatársulat Világszövetsége. Kétszáznyolcvanhárom nyelven olvas­ható ma a teljes Biblia, ez a szám 13-mal több, mint az előző esztendőben. LWI ® Az evangélikus egyház öntözés-programja védi az ethiop falvakat a szárazság idején A LVSz Világszolgálata 1987-ben kezdte el ezt a vállalkozást. Szabályozták a folyó­medreket. Tucatjával hoztak létre citrus-ültetvényeket. Ma kukorica, zöldség és más haszonnövény virul az azelőtt száraz területeken. Néhány helyen kétszer-háromszor is tudnak évente aratni. A gyermekek és felnőttek táplálkozása alaposan javult, a fal­vakban a piac megerősödött, a kereskedelem virul. A nyolcvanas évek elején még egymillió emberi életet követelt a pusztító szárazság ezen a területen, az állatállo­mány jelentős része is kipusztult a falvakban. „Azelőtt elképzelhetetlen jó jövő vár ránk” - mondják a terület lakói, akik egyházunk segélymunkája következtében már emberhez méltó körülmények között élnek új otthonaikban. LWI, 2001/3 Feleslegessé vált templomépületek Nyugat- és Észak-Európában Az ésszerűség, kihasználtság és gazdasági szempontok figyelembevételével Hollandiában, Németországban új jelenséggel kell szembenéznünk. 1980 óta példá­ul 380 templomot bocsátottak áruba Hollandiában - az okos térkihasználás elvére hi­vatkozva. Az 1791-ben épült evangélikus templomot Amszterdamban már 1952 óta egy bank-társaság használta irattárnak, majd 1996-ban egy színjátszó társulat vette birtokba és az egykori oltártér egy részét ma bárpultnak használják. Az 1948-ban megalakult Egyházak Világtanácsa megnyitó ülését az amszterdami református fő­templomban tartotta, ma ez a templomépület kiállító terem. A stralsundi evangélikus katedrális már 1970 óta tengerész múzeum. A nürnbergi Gustav Adolf emléktemp­lom belső terét megosztva csak egy kicsiny részét használják gyülekezeti célra. A berlini Szent Kereszt templomból „többfunkciós” épületet alakítottak ki: istentiszte­letre, zenei alkalmakra, polgári rendezvényekre is használják. Építészek, városrende­zők, teológusok, egyházi vezetők tanácskoznak, hogyan érvényesítsék az új gondo­latot: „nem az épületre, hanem a gyülekezeti tagokra, jelenlétükre és számukra kell irányítani a figyelmet”. Luxusnak tekintik, hogy a templom épülete a hét legnagyobb részében teljesen kihasználatlan, így legfeljebb műemléknek, jobb esetben múzeum­nak tartja a közvélemény. Sokak számára a templom fenntartása inkább teher, mint áldozatot is jelentő örömteli kötelesség. Jellemző, amit a belgiumi Gent római kato­likus püspöke írt egyházmegyéje plébániáinak: „több figyelmet kell fordítani az em­berekre és csak a lehető legszükségesebb erőket fordítsák az egyházi épületekre”. Felszólítását így fejezi be: „kevesebb épületre és több emberre van ma szükségünk”. Zeitzeichen + KNA fjtok A svédországi szabadegyházak ezentúl elfogadják a gyermekkeresztséget? A Nya Dagen (2000. szept. 22.) híradása szerint a baptista és baptista jellegű gyülekezetek egy része elfogadja a más felekezetű gyülekezetekből érkezők keresz­telési bizonyítványát, ha azok megvallják Jézus Krisztusba vetett élő hitüket. így tel­jes jogú gyülekezeti tagok lehetnek, mégha csecsemőkorban részesültek is a kereszt- ségben. Ezek a szabadkeresztény közösségek az ún. Lausannei Nyilatkozatra hivat­koznak, és 1995-96 óta tartják lehetségesnek ennek az új elvnek érvényesítését. „VEDD ÉS OLVASD!” Fókuszban a keresztény könyvek- A Szent István Könyvhéten jártunk ­Idén május 14-18. között, immár ki­lencedik alkalommal került sor a fővá­ros szívében, a Ferenciek terén arra a hangulatos rendezvényre, amely a Szent István Könyvhét elnevezést viseli. Bátran mondhatjuk: már hagyomány, hogy a „hivatalos” Ünnepi Könyvhét előtt pár héttel a Ferencesek temploma körül és a Kárpáttá étterem terasza előtt megjelen­nek formatervezett sátraikkal a keresz­tény egyházi könyvkiadók, és elképesztő­en gazdag könyv, magnó- és videokazetta kínálatukkal, valamint programokkal, (például dedikálásokkal, vagy minden délben 12 órakor Taizé-i imádsággal a templomban) várják az érdeklődőket, a lelki táplálékra vágyó olvasókat. Katoli­kus és protestáns kiadók békében megfér­nek itt egymással. Ám nagyon hiányol­tunk egy „ismerőst”: sajnos, egyetlen sá­tor felett sem állt ott az „Evangélikus Saj­tóosztály" felirat... (Információink és reményeink szerint az idei alkalom volt az utolsó, amelyen egyházunk könyvki­adója nem jelent meg.) A rendezvény létrehívója Magyaror­szág legrégebbi, folyamatosan működő könyvkiadója, a 153 éves Szent István Társulat. Szerkesztőségük a Kárpátia- udvar hűvösében nyíló épület emeletén van. A rendezvény fő szervezője, Kindelmann Győző főszerkesztő ezek­ben a napokban szinte állandóan úton van az irodája és a téren felállított sátrak között. Sok teendője közepette (a könyv­hét zárónapján, pénteken délelőtt keres­tük meg), nagyon készségesen fogadta lapunk kérdéseit egy rögtönzött interjú erejéig. Először a kezdetekről kérdeztük.- A rendszerváltás előtt nem volt le­hetőségük megjelenni kínálatukkal az egyházi könyvkiadóknak. A szocializ­musban ugyanis a keresztény könyvek nem kerülhettek be a világi könyvter­jesztő-hálózatba. Pedig akkor is készül­tek nívós, értékes keresztény kiadványok, lelkiségi olvasmányok, az európai ke­resztény kultúra és szellemiség hordo­zói. A változás azután kedvezett a könyvkiadásnak és -terjesztésnek is, így első ízben kilenc évvel ezelőtt rendeztük meg a Szent István Könyvhetet.- Mi a magyarázata annak, hogy a ke­resztény könyvek kiadói a helyszínt és az időpontot tekintve is mintegy elkülö­nülnek az Ünnepi Könyvhét hivatalos rendezvény-sorozatától? Nem hiányzik az a meglehetősen nagy sajtófigyelem, ami a Vörösmarty térnek június elején „megadatik”?- Hála Istennek, elmondhatjuk, hogy minket is számon tart egyrészt az írott sajtó, de évről évre beszámolnak tévé-és rádióriportokban is a könyvhétről. Lehet, hogy nem akkora a hírverés? Mégis, tud­nak rólunk, hiszen minden évben ugyan­azokon a csatornákon előre meghirdet­jük a rendezvényt. Nincs tehát elfeledve, és nem hátrány, hogy itt centralizáltan, összegyűjtve találhatók meg Magyaror­szág legnagyobb keresztény könyvki­adói. Az ok pedig, ami miatt más helyet, más időpontot választottunk, valójában egyszerű és könnyen belátható: ezek a kiadók nincsenek abban a gazdasági po­zícióban, hogy megjelenjenek a „nagy" könyvhéten. Különben is ott, ahol 60-80, esetleg 100 határon inneni és túli kiadó van jelen, szinte elveszne a tömegben az a néhány egyházi kiadó, amely mégis ki tudna állítani egy sátrat. Május vége felé még nem ürült ki a város, nem mentek el nyaralni az emberek, az idő, mint most is, szerencsére ideális egy effajta szabad­téri programhoz. S az sem baj, hogy idő­ben nem ütközik az Ünnepi Könyvhéttel, hiszen nem rivalizálunk egymással.- Kik látogatnak ide? A téren egyébként is nagy az átmenő forgalom, de ilyen­kor, ugye, nem csak az erre siető járóke­lőkre számítanak?- Nagyon sok az érdeklődő, természe­tesen, aki éppen erre jár ezekben a napok­ban, és megáll, megnézi a sátrakat, eset­leg beleolvas egy-egy könyvbe. És ha tet­szik, megveszi. Vannak, akik itt találkoz­nak először egyházi kiadványokkal! Ez nagyon fontos, mert azt is jelenti: nem csupán egy belmissziós rendezvényről van szó, ahol a különböző egyháztagok­nak kínálunk könyveket. Sok kiadó, tud­va, hogy ilyenkor egy egészen széleskörű (s reményeik szerint talán leendő) olvasó­táborral találkozik, kimondottan a könyv­hétre ad ki köteteket. Persze szép szám­mal vannak, akik évről évre visszatérnek, akik célzottan ellátogatnak ide - a látoga­tók 30 %-a! -, mert kíváncsiak az újdon­ságokra. Reményt keltő az a tapasztalat, hogy sok a fiatal vásárló, hiszen belőlük kerül ki az utánpótlás.- Hány kiadó állít ki idén sátrat, és mi­lyen megfontolás alapján kapnak éppen ők lehetőséget?- Tizennyolc kiadó, köztük például az Agapé, a Bencés, az Ecclesia Szövetke­zet, a Harmat Kiadó, itt van a református egyház részéről a Kálvin János Kiadó, az­tán sátra van a Parakletos Kiadónak, a Marana Tha Alapítványnak, a Szent- Gel- lért Kiadónak, és az Új Embernek is. Vár­juk az evangélikusokat is! Az elv egyéb­ként az, hogy a történelmi egyházak könyvkiadói állítsanak ki, és azon kívül a keresztény szellémiségű világi kiadók, il­letve a „mértéktartó”, nem szektákhoz kapcsolódó kiadók, például ilyen a Kairosz. Valahol meg kell húzni a határt, és mi ezt a mértéktartó keresztény szelle­miségben, lelkiségben jelöltük meg.- Hogyan tudják megfizetni az elég ma­gas árakat a vásárlók?- Erre is gondoltunk. A sátrak szinte mindegyikénél találnak a vevők akciós kiadványokat, minimum 20-30%-al ol­csóbban árusítanak a kiadók ezen a hé­ten. Éppen azért, hogy ne legyen vissza­tartó erő a könyvek sajnálatosan magas ára. És ez az akció nem csak a régebben megjelent kötetekre vonatkozik, hanem a frissen megjelent kiadványokra is.- Hogyan lehet végül összefoglalni a Szent István Könyvhét célját?- Meg szeretnénk mutatni, hogy léte­zik keresztény könyvkiadás, keresztény kultúra. A 2000 éves kereszténység, és ezen belül az 1000 éves magyarországi kereszténység rendkívül sok szellemi, művészeti, történeti, irodalmi, egyház­történeti, stb. kincset tett le az „asztalra”. Van igényük az embereknek a lelkiségi könyvekre, érdekli őket a Biblia ismere­te, az egyház tanítása, a teológia. Van mondanivalójuk az egyházaknak a mai ember számára, a családoknak, a fiata­loknak, a hitüket megtalálóknak és a kér­dezőknek, a keresőknek egyaránt. A ke­resztény könyveknek van helyük a könyvpiacon! Vonzó lehet az is, hogy itt egy helyen ennyi kiadó van együtt. A speciális közönség mellett szeretnénk megszólítani az erre járókat is, mert aki „ma” még csak tájékozódni akaró, ér­deklődő, az „holnapra” olvasó lehet. S ez nagyon fontos. Kőháti Dorottya A Duna Televízió Isten kezében című vallási magazinja legköze- mSktooi *ebb május 26-án, szombaton 12.30-kor jelentkezik. A műsor té­mája: a gyermek. Közreműködnek többek között a nagytarcsai és a kőbányai gyüle­kezet óvodásai és hittanosai, Szabóné Mátrai Marianna és Smidéliusz Gábor lelkészek, Döbrentey Ildikó meseíró és Gryllus Dániel előadó- művész. Ismétlés: május 31, csütörtök, 8.50. Szerkesztő-riporter: Fabiny Tamás. „Könyv, mely célhoz vezet” A könyv és a televízió nem lehet ellentétes érdekű, nem terjeszkedhet a másik ká­rára - vallja az UNESCO által 1999-ben a világ legjobb kulturális televíziójaként el­ismert Duna Televízió. A televízió kiterjedt karitatív munkát folytat, arra a belsőséges kapcsolatra építve, amelyet az elmúlt kilenc évben nézőivel kialakított a határon innen és túl. Kezdemé­nyezései közül kiemelkednek a „Könyvet Könyvért Kárpátaljára” és a „Szeptember végén” könyvgyűjtő akciók, melyeknek eredményeként mintegy félmillió könyvvel gazdagodtak a kárpátmedencei iskolai és közösségi könyvtárak. A sikereken felbuzdulva „Könyv, mely célhoz vezet" címmel, május 15-én, most a hazánkban élő rászorulóknak szervez újabb könyvgyűjtő akciót a Duna Televízió - különös tekintettel azon hátrányos helyzetű roma/cigány gyermekekre, akiknek szü­lei nem tudják megfizetni a köztudottan drága könyveket. Mindannyiunk érdeke, hogy ők is egyenlő eséllyel juthassanak a kultúra kincseihez. Az ő számukra kezdő­dik a gyűjtés. A 4-14 éves korosztály részére várják a mese- és ifjúsági könyveket, melyeket olyan iskolák és óvodák könyvtáraiba kívánnak eljuttatni, ahol túlnyomó többségben roma/cigány gyermekeket oktatnak. Azon kedves olvasók, akik könyvvel kívánják támogatni a nemes kezdeménye­zést, a Duna Televízió közönségszolgálatánál kaphatnak bővebb felvilágosítást. Esztergomi egyháztörténeti konferencia A rendszerváltás óta 10. alkalommal rendezett közös egyháztörténeti konfe- ; renciát az Esztergom-budapesti Katolikus Főegyházmegye és a Komárom-Esz- I tergom Megyei Önkormányzat a múlt héten Esztergomban. Hegedűs András, a Prímási Levéltár igazgatója elmondta: ezer évvel ezelőtt i alapították az ország első egyházmegyéjét, az esztergomit. A magyar egyházszer- j vezet felállítását elrendelő oklevelet Szent István kérésére 1001. áprilisában i szentesítette II. Szilveszter pápa. A tanácskozáson Paskai László bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek megnyitója után történészek a föegyházmegye újkori, a XVII. századtól a XX. I század első harmadáig tartó históriáját elemezték. A konferencián bemutatták a föegyházmegye egyházlátogatási jegyzőköny­veiről szóló kötetet. A mindenkori föpásztorok időről-időre elrendelték: az espe- I resek látogassák meg az egyházmegye plébániáit, s térképezzék fel azok helyze­tét, jegyezzék fel a vagyonra, a templomok állapotára, a lakosság számára vonat­kozó adatokat. A kötetben 1389-től 1940-ig terjedően mintegy 250 település ada­tai sorakoznak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom