Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-02-25 / 9. szám

4. oldal 2001. FEBRUÁR 25. Evangélikus Élet Nők Ökumenikus Világimanapja Hazánk egyre több gyülekezeti asszonyközössége kapcsolódott be ebbe - az egész világot átfogó imanapi mozgalomba. Ez év március 2-án, Szamoával - a két nagyobb és nyolc kisebb szigetből álló szigetcsoport életével - ismerkedhetnek meg az istentiszteleti alkalmakon résztvevő nőtestvérek. Az egzotikus táj adta természeti kincsekkel, az ott élő asszonyok be­lülről fakadó hitével, barátságos szeretetével. Az istentiszteleti anyagot szamoai nőtestvéreink állították össze. „Egymástól tanulni - együtt imádkozni - közösen cse­lekedni” ebben a mondatban jelölték meg az imaalkalom témáját. Hitük, hogy Isten erejével, az imádkozás és a cselekvés nyomán minden jóra fordulhat országukban és az egész földgolyón. A szamoai asszonyok segítségével idén is betöltheti az alkalom a feladatát, amely egyben az imanapi mozgalom célkitűzése is: „informáltan imádkozhatunk, és imádkozva cse­lekedhetünk.” Ennek az esztendőnek külön érdekessége, hogy mivel Szamoa az időzónától legkeletebbre fekszik, ott fog­nak legkésőbb, utolsóként elhangzani az imanapi könyörgések. A tavalyi esztendőhöz hasonlóan idén a szamoai testvéreinknek gyűjtünk adományokat. Sok szeretettel ajánljuk testvéreink figyelmébe az imanapot. Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Női Bizottsága KÉSZÜLÜNK A KERESZTYÉN NŐK VILÁG1MANAPJÁRA (V.) Misszió és keresztyén egyházi élet Szamoában Hindu fundamentalisták nem kémek a keresztények segítségéből Egy ősi szamoai legenda szerint Nafanua istennő megjövendölte, hogy egy új vallás fog az országba eljönni. Amikor 1830-ban a Londoni Missziói Társaság küldetésében az első keresz­tyén misszionárius - John Williams - Szamoába érkezett, a nép ennek a próféci­ának beteljesülését látta. A helyzet való­ban megérett a változásra: nyugtalanság volt, hatalmi harcok dúltak, és a nép béké­re vágyott. Az volt a reménységük, hogy az új vallás ezt hozza el számukra. Az uralkodó felvette a keresztyénséget és bé­két hirdetett az országban. Ennek hatásá­ra - mivel a rend valóban helyreállt - Szamoa népe nyitott szívvel, örömmel fo­gadta az új hitet és néhány év múlva több ezren vallották magukat keresztyénnek. 1835-ben Peter Turner vezetésével metodista misszió kezdte el munkáját. Hamarosan a római katolikus egyház küldöttei is megérkeztek, és a három egyház egymás munkáját tiszteletben tartva végezte missziói küldetését. Való­színűleg ez is oka volt annak, hogy a Csendes-óceáni szigetvilág többi orszá­gához képest Szamoa szokatlanul gyor­san, szinte tíz éven belül keresztyénné lett. (Régi vallásának 1849-ben már alig volt nyilvános követője!) Mindez annak is köszönhető, hogy az igehirdetői munka mellett a missziók is­kolákat is alapítottak. 1840-ben minden missziói központnak volt már iskolája. A misszionáriusok megtanulták a bennszü­löttek anyanyelvét, és nevükhöz fűződik az abc, az írásbeliség, majd a nyomda­ipar meghonosítása is. Anyanyelvre for­dították a Bibliát, így hamarosan ezrek és ezrek olvashatták Isten igéjét. Ma Szamoa teljes egésze keresztyén ország. Címerében ez a mondat olvasha­tó: „Szamoa Istenre épül''. A lakosság 93 %-a valamelyik keresztyén feleke- zethez tartozónak vallja magát: 50 %-a anglikán, 20 % metodista, 20 % római katolikus. Napjainkban terjedőben van­nak a különféle karizmatikus moz­galmak is. Vasárnap az üzletek zárva van­nak, minden munka szünetel. Az is­tentisztelet-látogatás, az ünnepek megtartása magától értődő minden­ki számára. Főleg a falvakban, min­den este megtartják a családi ima­alkalmakat is, amelyekre kürt szava hívja az embereket. Mi lehetett az oka ennek a „sike­res” missziónak? Elsősorban a misszionáriusok módszerében látom az okot. Sehol sem olvasunk erőszakos térítések­ről. Sőt: az evangélium felemelke­dést hozott. Az írás-olvasás elsajá­títását, az egészségügyi ellátást, fej­lettebb mezőgazdasági- és ipari képzést, egy jobb, értékesebb életminőséget. A másik fontos ismertetőjegye ennek a missziónak, hogy megbecsülték a nép értékes, mélyen a múltban gyökerező ha­gyományait, és igyekeztek azokat meg­őrizni, sőt - a közösségek formálására - azokat az egyház életébe is beépítették, így használták fel, őrizték meg az ún. „kava-szertartást”, mely a közösségi al­kalmak ünnepélyes, kiemelkedő esemé­nyei mindmáig. Ugyanilyen jelentős a szó, az élőbe­széd értéke. A hagyományos ünnepeken mindig döntő jelentőségű volt (és ma is az) a mataik közösségi tudatot építő és erősítő tanításai, beszédei, a vendégek köszöntése. A hallgatóság ezt mindig fi­gyelemmel és tisztelettel fogadja. Ugyanilyen nyitottsággal és figyelem­mel hallgatja a gyülekezet a lelkész ige­hirdetését, tanítását. így van együtt régi és az új, a hagyomány és a keresztyénség a szamoai nép életében. Szólnunk kell még - ha csupán váz­latosan is - az ökumenikus kapcsola­tokról. Ez a nyitás csupán a hatvanas években kezdődött el, de máris jelentős tényező az egyházak életében. Hatáso­sabbá teszi az országon belüli egyházi munkát, illetőleg bekapcsolja őket a Csendes-óceáni egyházak szervezetébe, amelyen belül komoly teológiai együtt- gondolkozásra és együttműködésre van lehetőség. Ma különös figyelmet szen­telnek azoknak a már említett - az egész Csendes-óceáni szigetvilág jövő­jét fenyegető - veszedelmes változá­soknak, amelyek ellen egységesen kell az egyházaknak is fellépniük. Az egyik, környezetünk védelmével foglalkozó konferencián ezt az együvé- tartozást így fogalmazta meg egy asz- szony: „ Mi is abban a mindenható Isten­ben hiszünk, aki felénk fordult és tud­tunkra adta, hogy mi is - kis szigeteken élők - részei vagyunk a világot átfogó testvériségnek! ” Végül elérkeztünk azoknak az asszo­nyoknak a bemutatásához, akik arra vál­lalkoztak, hogy alapos előkészítő mun­kájukkal megismertessék velünk az ed­dig ismeretlen, távoli kis országot, hazá­jukat Szamoát. Minden információt, amit kaptunk, hitük és felelős szeretetük hat át, és az a vágy, hogy velük együtt le­gyünk részesei a 2001-i imanapunk vilá­got átfogó közösségének. A szamoai asszonyok 1940 óta isme­rik és ünnepük a Világnapot, az ezred­fordulón most ők a házigazdáink! Ima­napi emblémájuk szépen fejezi ki, mit je­lent számukra ez a mozgalom. Az ősi „kava-szertartás” kelyhe, amely a szige­teket összeköti, együtt jelenti számukra az erőforrást, amelyből imádkozó élet és felelős cselekvés fakad. Istentiszteletünk alapigéje Mt 15, 21- 28 lesz. Jézus és a kananeus asszony tör­ténetével ismerkedve és imádkozva ké­szüljünk a március 2-i imanapi istentisz­teletre! Keveháziné Czégényi Klára Sorozatzáró írásunkkal szeretettel ajánljuk a testvérek figyelmébe az imanapot (egyúttal olvasóink elnézését kérjük, amiért múlt heti számunkban a IV. rész ismételten a hármas sorszá­mot kapta). Segítségképpen közöljük a budapes­ti alkalmak időpontját és helyszínét: 2001. február 28-án 10.30 - Budafoki Református Gyü­lekezet (XXII. Kárpitos u. 2.) 16.30 - Nyugdíjas Lelkészek Ottho­na (II. Hűvösvölgyi út 193/A) 2001. március 1-én 17.00 - Zuglói Evangélikus Gyüle­kezet (XIV. Lőcsei út 32.) 2001. március 2-án 16.00 - Budafoki Református Gyü­lekezet (XII. Böszörményi út. 28.) 17.00 - Fasori Evangélikus Gyüle­kezet (VII. Damjanich u. 28.) 17.00 - Kálvin téri Református Gyü­lekezet (IX. Kálvin tér 7.) 17.00 - Rákospalotai Óvárosi Refor­mátus Templom (1152 Kossuth u. 1) 18.00 - Pestszentlőrinci Evangéli­kus Templom (1183 Kossuth tér 3.) V J Hindu fundamentalisták akadályoz­nak keresztyéneket abban, hogy a január 26-i földrengés túlélőinek eljuttassák se­gélyadományaikat - tette közzé az Öku­menikus Hírszolgálat február 8-án, indi­ai hírforrásra hivatkozva. „Kollégáim jelentették, hogy az RSS (Rashtriya Swayam Sevak) hindu funda­mentalista közösség tagjai járták a falva­kat, hogy keresztyén misszionáriusok fe­lől érdeklődjenek,” - számol be az ese­ményekről Samson Christian, az Észak Indiai Egyház munkatársa. Gujarat egyik félreeső falujában a se­gíteni érkező apácákat botokkal felsze­relkezett hindu fundamentalisták fogad­ták. - Azt mondták nekünk „Nincs szük­ségünk rátok”, így egy másik településre kellett mennünk - mondja Fatima nővér. A Hindu Világtanács főtitkára Ashok Singhal február 4.-i nyilatkozatában ki­jelentette, hogy Indiának „bojkottálnia” kell a Római Katolikus Egyház által a földrengés károsultjainak megsegítésére érkezett 200 millió rúpia (USD 4,3 mil­lió) értékű adományt. Vissza kell utasíta­ni a pénzsegélyt - mondta Singhal úr - mert II. János Pál pápa korábban felhí­A tervek szerint folytatódik a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat magyar- országi intézményhálózatának bővítése. A január 31-én, Szolnokon megnyitott két családsegítő és gyermekjóléti szol­gálat újabb állomása a tíz éve megkez­dett útnak. A Szeretetszolgálat megalakulása óta elsődleges céljának tekinti, hogy az ország szegényebb régióiban működ­tessen szociális központokat. Budapes­ten a XIII. kerületben (Angyalföldön), illetőleg Miskolcon és Debrecenben ho­zott létre különböző szociális szolgálta­tásokkal működő irodákat. Az elmúlt tíz év során azonban számos esetben felmerült az a gondolat és igény, hogy vást intézett egyházához Ázsia keresz­tyénné térítése érdekében. Gujarat állam egyik jelentős egyhá­zi segélyszervezetének vezetője ugyan­akkor bátorított, hogy a keresztyének nem hagyhatják abba az „evangéliumi misszionálást” a hindu fundamentalis­ták fenyegetései ellenére sem. „India egy szabad ország, és az embereknek joguk van a saját meggyőződésüket hirdetni.” Az Észak-Indiai Egyház Gujarat ke­rületének püspöke, Vinod Malaviya pe­dig figyelmeztet, hogy a földrengés túl­élőinek többre van szükségük mint csu­pán az anyagi segélyekre. Segítőkre van szükségük, akik lelki támaszaik lehet­nek a borzasztó trauma feldolgozásá­ban. A püspök személyes élménnyel tá­masztja alá kijelentését. „Bachau váro­sában találkoztam egy emberrel, aki két­ségbeesetten kutatott a törmelékben. Po­harat keresett, hogy vizet hozhasson magának. Nemrég tért vissza arról a helyről, ahol három kisgyermeke holt­testét égették el. Mikor megérintettem a vállát, belém kapaszkodott és percekig csak zokogott.” ... további térségekben is megjelenjen a segélyszervezet. A tevékenységek bővítésének követ­kező állomásaként a Szeretetszolgálat Szolnokon februártól két családsegítő és gyermekjóléti szolgálatot indított. A két szolgáltatás, amely egyébként kötelező­en ellátandó önkormányzati feladat, a Polgármesteri Hivatallal kötött együtt­működési szerződés alapján működik. Ez a feladatmegosztás (amikor egy szak­értő civil szervezet lát el állami felada­tot) nem újdonság a Szeretetszolgálat életében, hiszen Soroksáron már négy éve dolgozik együtt az általa működte­tett családsegítő szolgálat az önkor­mányzattal. Reménység Hangja LELKI S.O.S. Szolgálat 200-8839 Interneten is! http://okumene.lutheran.hu Ezen a budapesti telefonszámon három percben hallhatja a Reménység Hangját, Isten igéjének vigasztaló, új erőt adó üzenetét. Az igei üzenet hetenként változik. A Reménység Hangja várja hívását péntek 15 órától hétfő 8 óráig és hétköznapokon 17 órától másnap reggel 8 óráig. Missziói pályázat A Magyarországi Evangélikus Egyház Missziói, Gyermek és Ifjú­sági Bizottsága, hasonlóan az elmúlt évhez, összevont pályázatot ír ki az evangélikus gyülekezetek és egyházmegyék támogatására. Pályázni lehet programok szervezésének, kiadványok megjelentetésének és esz­közök beszerzésének a támogatására. A benyújtott pályázatokat a fent említett bi­zottságok delegált tagjai bírálják el. A támogatottakat levélben értesítjük, valamint a támogatottak listája az Evangé­likus Életben is megjelenik. A pályázat összege: 3 millió forint A pályázatok beérkezési határideje: 2001. február 28. Pályázni csak hiánytalanul kitöltött hivatalos űrlapon lehet, amelyet az Ifjúsági Osztályon lehet kérni telefonon vagy levélben: 1085 Budapest Üllői út 24. S: (06-1)429-20-37 A határidőn túl érkezett pályázatokat nem fogadjuk el. Abban az esetben, ha a pályázó a kapott összegről nem számol el a megadott ha­táridőn belül, a következő évben nem pályázhat. A pályázatot gyülekezeti pályamunka esetén a gyülekezeti elnökségnek, egyház- megyei pályamunka esetén az egyházmegyei elnökségnek kell aláírni. Gyékényt fonó szamoai asszony. A Francia Misszió első éve Apiában. (Ismeretlen szerző korabeli rajza.) IMA- ÉS BÖJTKÖZÖSSÉG MAGYARORSZÁGÉRT Évente egyszer - immár negyedik alkalommal - hívjuk testvéreinket, hogy az or­szág minden részéből, különböző felekezetekből összegyűlve, közösen imádkozzunk és böjtöljünk országunkért. Idén is szeretnénk könyörögni az egyházért, a misszióért, Isten életeket megváltoztató munkájáért. Hívunk tehát mindenkit, hogy egy feleke- zetközi imaalkalom keretében vigyük országunkat Istenünk elé. Az evangélikus egyház részéről Szeverényi János esperes fog szolgálni. Az alkalom:- időpontja: 2001. március 2-3.- helyszíne: Jókai Mór Művelődési Központ - Budaörs, Szabadság u. 26.- házigazdája: Timóteus Társaság További információ: Besenyei József, Timóteus Társaság (Budapest, Zsurló u. 6.) Tel.: 228-0682. Bővülő szeretetszolgálat I i

Next

/
Oldalképek
Tartalom