Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-01-07 / 2. szám

Evangélikus Élet 2001. JANUÁR 7. 3. oldal D. Szebik Imre elnök-püspöki székfoglalója (Elhangzott a 2000. december 16-án tartott Országos Közgyűlésen) A megtisztelő és elkötelező bizalom megrendültséggel tölt el ezen az órán. A sok szenvedést átélt és a 20. szá­zadban többszörösen megtépázott ma­gyar evangélikus egyházunk vezetését vállalni országos felügyelő úrral és a tel­jes elnökséggel együtt emberi erőt meg­haladó megbízatás. Ezért kettős kéréssel fordulok egyhá­zunk hívő népéhez. Imádkozzanak ér­tünk, hogy a türelem és bölcsesség Lelke adassék szívünkbe a reánk mért hivatal és a nekünk adatott szolgálat végzése so­rán. (2Tim 3,10) Másrészt meggyőződésem, hogy csak a kölcsönös bizalom és együttes tenni akarás »szolgálatára küld áldást az Egy­ház Ura. (2Thessz 3,3-5) Tisztelt Országos Közgyűlés! Kedves Testvéreim, tisztelt Vendégeink! Bizonyos vagyok benne, hogy ezen az órán két kérdésre vár feleletet tőlem hazai evangélikusságunk.- Az egyik: Milyen jövőképet rajzo­lunk magunk elé?- A másik: Milyen stratégiával, mely prioritások hangsúlyozásával kívánjuk ezt megvalósítani? Mindkét kérdésre csak töredékes vá­laszt adhatunk. I. Milyen jövőképet rajzolunk magunk elé? Ahhoz, hogy a jövőképet vázlatosan megrajzoljuk, szükséges az egyházról néhány töredékes megállapítást tennünk.- Az egyház el$ő renden organizmus, élő szervezet, amelyet Ura hív életre, tart meg. Ezért ái egyház a Krisztus teste. Megbízatását és szolgálatát is Tőle nye­ri. Ez ad létének értelmet és tartalmat. Más szóval szokták az egyházat Isten házanépének is nevezni, amelyben a Ve­le való szoros kapcsolat és a közösség megélése nyer hangsúlyt.- Az egyház másodrenden organizá­ció, szervezet, amely szolgálatának kül­ső keretet, jogilag körülhatárolt rendet és területet biztosít. Meder, amely'az élő víz áramlásának helyet ad, váza, amely a virág jó illatának terjedését segíti. Félre­értjük küldetésünket, ha az organizáció fontosabbá válik, mint Krisztus testének, az organizmusnak az építése.- Ez az egyház egy, szent apostoli és egyetemes egyház, minden szétszakado- zottsága, szervezetekre tagoltsága elle­nére is. A spirituális-lelki összetartozás tudatának ébrentartása a kereszténység nagy családján belül és saját felekeze­tűnk szűkebb közösségében egyaránt szív szerinti kötelességünk és küldeté­sünk elhallgathatatlan tartalma. Az egyház az idő és tér koordináta- rendszerében végzi szolgálatát. A 3. év­ezred küszöbén szembesül kortársai kér­déseivel és élethelyzetével, életérzéseik­kel és elvárásaikkal, amelyeket az egy­házzal szemben artikulálnak. E kihívás­nak meg kell felelnie az egyháznak, hogy a ma élő nemzedékek Krisztust Úr­nak és Megtartójuknak ismetjék meg s annak el is fogadják. Az egyház a világban él, de nem e vi­lág erkölcsi normái szerint. Méltán mondja Jézus: Nem azt kérem, vedd ki őket a világból, de őrizd meg őket a Go­nosztól. (Jn 17,15) Ha az egyház átveszi a körülötte élő társadalom morális bizonytalanságát, olykor etikai zűrzavarát és a maga életé­ben e vészjelek mutatkoznak, elveszíti szavának hitelét. E világban, de nem e világ szerint. E szavak aktualitását mind­nyájan átéljük ma egyházunkban. Az evangélikus egyház - más protes­táns egyházakkal együtt - magát az ige egyházának nevezi. Különös prioritása van az evangélium hirdetésének és a szentségekkel való élésnek. így a hit gyümölcseként vállalt szolgálat a neve­lés és a szociális szférában (diakónia) végzett tevékenység. A jó' fa terem jó gyümölcsöket és sohasem megfordítva. (Mt 7,17 ) Szükséges hangsúlyozni, hogy az egyházhoz a szelídség és tapintatosság méltó. így is mondhatjuk: több és iga- zabb testvérszeretetre, egymás jobb megbecsülésére van szükség sorainkban. Lehet, hogy a külső környezet magatar­tás-stílusa közöttünk is érezteti hatását? Szükséges továbbá hangsúlyozni, na­gyobb fegyelemre van szükség egyhá­zunkban. Az igazi testvérszeretet nem zárja ki, sőt feltételezi és erősíti a rendet. Az igazi szeretetből egyenesen követke­zik egymás nagyobb támogatása és segí­tése. (lKor 12,12-27) Utalhatok itt az aranyszabály, az aurea regula ősi igéjére: Amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is aszerint cselekedjetek velük! (Mt 7,12) Ez feltételezi a megelőlegezett bizalmat, szeretetet, jóindulatot, segítőkészséget. Ha ugyanaz a Krisztus él bennünk, éljünk is Krisztus igéjének mértéke szerint. Milyen jövőképet rajzolhatunk magunk elé? » 1) Gyülekezeteiben és intézményei­ben élő, gazdag munkatársi gárdával szolgáló, nyitott és magához ölelő, von­zó és derűs légkörű, küldetésében bizo­nyos, imádkozó közösség kell legyen a Magyarországi Evangélikus Egyház. Gyülekezeteink, mint repülőterek vi­lágítótornyai, egyfajta irányt mutató kö­zösségek lehetnek. Iránymutatást adha­tunk hitbeli és erkölcsi értékek gazdag kí­nálatában a választás megkönnyítésére. Külön kell szólnunk városi és nagylét- számú egyházközségeink jövőjérpl. Nagy gyülekezeteink elvesztették vonzónkat;, a jejkészi, .jrpzvéleményben és gyengültek tekintélyükben, pedig bel­ső biztonságot építő bástyákká kell lenniük. Úgy vélem, itt sürgető az adósságunk a sajátos gyülekezetszervezésben és a tö­megek megszólíthatóságának tanulmá­nyozásában. 2) Intézményeinkben külön hangsúlyt kap az egészséges neveléssel járó evan­gélikus spiritualitás, megbecsülést a pe­dagógus-közösség és szükséges tekin­télyt az iskolavezetés. Reménység sze­rint - ha szerény mértékben is - de to­vább növekszik óvodáink, iskoláink és kollégiumaink száma, behálózva az or­szágot, átszőve a társadalmat a keresz­tény üzenettel. Ez összhangban van kor­mányunk iskolapolitikájával is. 3) Egyházunk lelkészi kara megfiata­lodott. Ezzel azonban nőtt a közép- és idős valamint az ifjú nemzedék között a feszültség. Elodázhatatlan a közelmúlt feldolgozása (Vergangenheitsbewältigung), együtt lássuk, hol vétettünk, mit kell a jövőben másként tennünk! Rembrandt: Hundertgulden Blatt című festménye kö­zéppontjában Jézus fény alakj a látható. Az egyik oldalon, megdöbbentő módon, a fényben állók közömbösen viselked­nek a Mesterrel szemben, többen elfor­dulnak Tőle, vagy egymással beszélget­nek. Míg a kép jobb oldalán ismeretlen emberek a sötétségből érkeznek Jézus­hoz vágyakozva s a középkorú asszony­nak, talán Magdalai Máriának az imára kulcsolt keze és egész árnyalakja rávetí- tődik Jézus köntösére. A művész azt akarja üzenni alkotása szemlélőinek, senki sem tudja árnyékát átlépni, sem megszüntetni. Vétkeink, mulasztásaink és romlott emberi természetünk kísérnek bennünket, mint az árnyékunk. Jézusra vetíthetjük bűneink, tévedéseink s előíté­leteink sötét árnyékát, hogy Nála és Vele új lappal induljunk tovább. Egyházunkban a közelmúlt példát adott az ellentétek egybeesésére (coinci- dencia oppositorum), a jövőt céljaink azonosságában (coincidencia proposito­rum) szabad keresnünk. Nem a magunk vélt vagy jogos igazáért kell harcolnunk, hanem az evangéliumért, az egyház egé­széért kell együtt szolgálnunk, az Egy­ház Urának dicsőségére. 4) Egyházunk értékes hagyományai közé tartozik ökumenikus nyitottsága. Igaz ez hazai vonatkozásban éppúgy, mint országhatárainkon túl. Összekötő híd szerepünket meggyőződésünkből adódóan vállaljuk itthon és a nemzetek nagy családjának ökumenikus szerveze­teiben. Nem ügyeskedő taktika ez, ha­nem Jézus igéjének való engedelmeske­dés és a közösség megélése. (Jn 17,20- 23) Ahogy napjainkban egy nagy falu­hoz hasonlítják az emberiséget és a globalizáció törvényszerűsége szerint gondolkodunk, akként kell a ma keresz­tény egyházainak is együtt tusakodni és felelősséget vállalni az evangéliumért, amellyel tartozunk az egész teremtett- ségnek. - Évszázadokkal ezelőtt az egyes falvak körül építettek védőgátat a fenyegető árvíz ellen. Ma a folyó mentén építik, hogy mederbe szorítsák a höm­pölygő folyamot. Együtt kell ma gátat építeni a keresztény hit igazságát és er- kölcsiségét veszélyeztető téveszmék és káros felfogások terjedése ellen, ugyan­akkor medret biztosítani az evangélium élővizének. (Scientológia egyház, Moon-közösség, egyéb szélsőséges val­lási csoportok, s más téveszmék, mint a rasszizmus, antiszemitizmus, idegengyű­lölet. ) II. Milyen prioritások mentén valósíthatjuk meg az imént vázolt célkitűzéseket? 1) Az örök evangélium korszerű, idő­szerű és gyülekezetszerű hirdetésével. Nem elégedhetünk meg meditáció- szerű textusmagyarázattal, sem múltba merengő visszatekintéssel. A lutheri teo­lógia értelmében Isten kegyelmes jelen­létiben megélt keresztyénségre szabad hívogatnunk, amely túllát saját vallásos igényén és kész bátorító kezet nyújtani embertársának. Napjaink legizgalmasabb kérdése, miként lehet az Istennel találkozás ese­ményét közvetíteni kortárs nemzedé­künknek. Az ókor embere átélte ezt a te- remtettség hatalmas nagysága és szépsé­ge szemléletében, saját léte titokzatossá­gának és a sors rejtélyességének felfog- hatatlanságában. A középkor a kárhozat félelmében kereste az üdvözítő Istent, az újkor embere magát tartja utódnak az Is­ten örökén. (Juhász Gyula) S ezzel meg­próbálja száműzni Istent a maga és a mindenség életéből. Ugyanakkor ismé­telten kap jelzéseket a Nagy Ismeretlen­től - hiszen a lelke mélyén ott hordja a Teremtő homályos képét - hol lelkiisme­rete gyötri, máskor katasztrófák rendítik meg (ausztriai gleccser-vonat tragédiája) és kényszerítik porszem voltának belátá­sáfa, atomizált, szétesett személyisége pedig rendezettség, harmónia után kiált. Ezen a helyen csupán utalni kívánok arra, hogy a teológiai gondolkodásban - úgy tűnik - a változás küszöbére lépünk, új színként jelenik meg a keresztény misztika. Félévszázad intellektuális, rész­ben liberális és novellisztikus, hermeneu- tikus, forma- és hagyománytörténeti - te­ológiája után újra hangsúlyt kap a keresz­tény misztikát előtérbe helyező irányzat. Az értelem felmagasztosítását felváltja a hit mindenkor jellemző titokzatosságá­nak hangsúlyozása. Egyik jele ennek, hogy a Confessio Augustana című bajor evangélikus folyóirat egész számot szen­tel a témának. Idézi a Bad Herrenalbi Evangélikus Akadémia igazgatójának ál­láspontját: „A ma embere csillapíthatat­lan éhséget érez a tapasztalás után. Nem csak a fejével akar hinni. Szeretné, ha hi­te gyakorlásában testestül-lelkestül részt vehetne. Ezért a vallásosság, a meditáció és az új életstílus misztikus formája utáni vágy ébred benne. ” Különösen az ifjúság soraiban él ez az éhség. Fennáll a veszélye, hogy tévút­ra vezérlő guruk kezébe kerülnek, akik vágyaikkal visszaélnek, csalódást okoz­nak nekik és kétségbe kergetik őket. Ha misztikáról beszélünk, akkor a fo­galom magyarázatra szorul. Keresztény tapasztalatunkból következően a miszti­ka lényege szerint Krisztus titkában ta­lálható, az ő mentő szeretetében, amely a mi szeretetünket kiváltja és lehetővé te­szi. Dr. Manfred Seitz erlangeni nyugal­mazott professzor méltán idézi átfogó cikkében a középkori misztikust, Eckhard Mestert és Christine Ebnert, az ENSZ főtitkárát, Dag Hammarskjöldöt, vagy a világ talán eddigi legnagyobb golfjátékosát, Ben Hogant. Valamennyi­en a misztika elkötelezett hívei. „Ha va­laki Krisztusban van, új teremtmény az, a régiek elmúltak, íme új jött létre.” (2Kor 5,17) - idézhetjük a legnagyobb misztikust, Pál apostolt. 2) Az evangélium hirdetésének átfo­gó megvalósítása érdekében mindazon községbe lelkészt szükséges küldeni, ahol kizárólag evangélikus prédikátor végzett szolgálatot. Ezek az u.n. egypa- pos települések. A mi mulasztásunk mi­att ne maradjon egyetlen magyar telepü­lés sem lelki vezető nélkül. Ugyanakkor a felekezeti felmérést követően - ez a 2001. évi népszámláláskor valamelyest lehetséges - új lelkészi állások szervezé­se szükséges híveink áttelepülése nyo­mán, gyülekezetbe toborzásuk érdeké­ben. Nem maradhat említés nélkül a bör­tön-, tábori-, kórházi-, repülőtéri lelkészi szolgálat sem. Úgy gondolom, hogy a közeljövőben biztosítani szükséges egy átgondolt sze­mélyi gazdálkodás lehetőségét. Össz­hangban az EHE egyetemi tanácsával, összhangban a gyülekezetek szabad vá­lasztási jogának biztosításával, összhang­ban a közegyház szükséges szolgálatával. E három intézményrendszer egymásba il­lesztése, kompatibilitása, biztosítja egy­házunk egészében az evangéliumi munka zökkenőmentes végzését és remélt ered­ményességét. Ehhez szükséges néhány törvény kisebb módosítása és ide vonat­kozó szabályrendelet megalkotása. 3) A médiumokban való megjelenés (performance) tudatos szervezése és saj­tómunkánk megújítása küszöbön álló feladat, amely részben megkezdődött, így reméljük elérni szekularizált evangé­likus híveinket és az evangélium után ér­deklődő testvéreinket. Rádiós és televízi­ós műsorainkat százezrek nézik, hallgat­ják. Korunk a kommunikáció kora. Le­marad az, aki a digitális technika világá­ban nincs jelen Isten igéje üzenetével. 4) Lelkészeink hivatástudatukban va­ló erősítése és továbbképzésük szervezé­se kiemelten fontos feladat. Papjaink kö­zül többen nagyon egyedül vannak. Csontváry Magányos cédrusához hason­líthatók. A hivatástudat könnyen kial­szik. Csak a lobogó láng fog tüzet a má­sik lelkében. A lelkész- és posztgraduális képzés kitüntetett helyet foglal el napi munkánkban, most a VI. évfolyam beve­zetésével. 5) Intézményeink munkájával a társa­dalomba ágyazódunk bele, hiszen ezen a területen a legnagyobb átfedésű az érint­kezés a szekuláris világgal. Iskoláink, óvodáink és kollégiumaink missziói jelentősége ma még alig felmér­hető, de nagy hatásfokot sejtet. Nem sza­bad felednünk, az egyház nem magáért van, hanem a világért, minden emberért, így válik szolgálatunk magyar hazánkért, nemzetünkért is végzett fáradozássá. 6) Külföldi testvéregyházakkal és egyházi szervezetekkel való kapcsolat- tartásunk hitünket és szolgálatunkat erő­síti. Általában a német, bajor, finn, west- fáliai, svéd, norvég, erdélyi, szlovák, amerikai evangélikus egyházakkal inten­zív érintkezési rendszer épült ki, mely­nek erősítése a jövőben is kedves köte­lességünk. Nem szóltam Egyházunk minden ak­tuális kérdéséről. Az elhangzottak 6 év tervezett munkáját sem ölelik fel, csupán hangsúlyokat, fontos szegmenseket, tört­részeket fogalmaztak meg a teljesség igénye nélkül. Őrizzük őket gondolattar­tományunkban! Tekintettel hazánk re­mélt Európa Uniós tagságára - külön munkatervet kell együtt elkészítenünk. Új évezred küszöbén, a Millennium esztendejében a kegyelmes Isten segítsé­gül hívásával, Jézus Urunk születése 2000. évében kérem és biztatom evangé­likus egyházunk minden tagját a szolgá­latra. Kész vagyok minden testvérünkkel együttmunkálkodh'i Krisztus ügyéért. Őszintén remélem, hogy a törvényhozó, a bírói és a végrehajtó intézményrend­szer egymás kompetenciájának tisztelet­ben tartásával, de szorosan együtt mun­kálkodva jól tudja az evangélium ügyét képviselni. Áldja meg az Egyház Ura közös egy­házépítő munkánkat. Szeretném, ha együtt mondanánk a költő Áprily Lajossal: fényt hagytunk magunk után, mint a Messiás. Éppen a Messiás fényét. D. Szebik Imre mm UJ MAGYAR EVANGÉLIKUS DOGMATIKA A Karácsony előtti napokban megjelent Dr, Nagy Gyula: Az egyház mai tanítása Evangélikus Dogmatika I. című dogmatikai kézikönyve. A 382 oldalas kötet áttekinti a kétezer éves keresztyénség és a reformáció gazdag teológiai örökségét. Ugyanakkor ismerte­ti a huszadik század széles körű nemzetközi teológiai munkájá­nak legfontosabb eredményeit. A Dogmatika első kötete ke­resztyén hitünk és tanításunk alapkérdéseivel foglalkozik (ki- nyilatkozatás, Szentírás, Isten igéje, hitvallások, hitigazság és hitbeli megismerés). Ezt követő­en ismerteti egyházunk mai ta­nítását Istenről, a Szenthárom­ság titkáról, a teremtett világról és az emberről, - mindezt a teo­lógiai ökumenizmus új perspek­tívájában. Lelkészek, teológiai hallgatók számára nélkülözhetetlen teoló­giai kézikönyv. Gyülekezeteink tagjainak, de az egyházon kívül is a keresztyén­ség igazságai és értékei után elfogulatlanul érdeklődőknek segítséget és eligazí­tást ad a keresztyén hit legfontosabb mai kérdéseiben. A kézikönyv ára: 1500 Ft. Megrendelhető az Evangélikus Sajtóosztályon (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a gyülekezeti iratterjesztéseknél. «J I ♦

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom