Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-01-07 / 2. szám

4. oldal 2001. JANUÁR 7. Evangélikus Élet ERŐ, SZERETET, JÓZANSÁG LELKÉVEL. Interjú ifj. Hafenscher Károly országos iroda-igazgatóval Iktatásod utáni rövid beköszöntődben, bibliai mottóként, a fenti páti igét idéz­ted. Hogyan látod egyházunk mai „erőnlétét”? Hol vannak a gyenge pon­tok? Nem a gyengeség a gond, hanem az, ha nem merjük bevallani: gyengék va­gyunk. Nagyot mutatunk, nagy a mellé­nyünk, nagy a büszkeségünk. Pedig az ige szerint „az én erőm erőtlenség által ér célhoz”! Az igazi keresztény erőnlét: az „erős bennünk a Krisztus” állapot. Konkrétan egyházunk gyenge pont­jai: még mindig nagyon paposak va­gyunk, pedig hihetetlen erőtartalékunk van a „nem lelkészi elem” fantáziájában, munkaerej ében, szolgálatkészségében. Meg kellene tanulni ezt jól szervezni az evangélium hirdetése érdekében. Gyen­ge pontunk a gyülekezeti diakónia. Ke­vés az olyan gyülekezet, ahol jól szerve­zett a rászorulók tudatos, tervszerű, rendszeres, a teljes megoldásig való se­gítése. Az Országos Egyháznak ebben ötletet, indulási támogatást kellene adni: szakmailag és anyagilag. Gyenge pon­tunk - még - a sajtómunka: újság, tv, rá­dió stb... Kevés igazi, „mozgósító” in­formáció jut el gyülekezeteinkhez, keve­set tud rólunk a kül.vdíjg,. más felekezetű- ek, a társadalom általában. Rossz - nincs - „reklám stratégiánk”. Vonzóbb lehetne annál egyházunk, mint ami látszik. Gyenge pont a jókedvű csapatmunka. Az elmúlt évtizedek úgy hozták, hogy ki-ki maga volt úr a maga területén. Ko­runk csapatmunkát követel! Gyülekeze­ti, megyei, kerületi és országos szinten. Közös döntéseket, közös felelősség- és munkavállalást. Jézus sem magánzókat hívott el, hanem tanítványi közösségeket indított útnak... Egyházunk családiassá­ga válhat erővé, ha a családban fontos szó: együtt. Gyengék vagyunk - de Krisztus bennünk erős lehet. Kicsit job­ban kellene rá figyelnünk. Mi a helyzet a szeretettel? Ez nem mér­hető ugyan műszeresen, de legalábbis a trend talán érzékelhető. Az Országos Egyház munkatársai között mintha máris elindult volna valami változás: hétkezdő áhítat, közös karácsonyi alka­lom - az első bíztató életjelek... Csak a szeretetnek van jövője az egy­házban is! Ez olyan magától értetődőnek tűnik, s mégsem az. A szeretetet nem elég prédikálni, élni kell, s a szeretetet nem csak élni, de prédikálni is kell. Sok elmérgesedett gyülekezeti konfliktus, kí­nos közegyházi súrlódás, lappangó, majd kicsattanó személyi feszültség árulkodik arról, hogy a szeretet tudatos életformá­ját nap, mint nap tanulnunk és gyakorol­nunk, kell. Népszámlálás idején, ökume- rtikus bemutatkozások alkalmával, iden­titásunk aktuális megfogalmazásakor jó lenne a magunk számára is „felemleget­ni”, hogy Jézus szerint az egyetlen közös ismertetőjelünk a szeretet. Jézus szerint arról ismer meg titeket a világ, hogy sze­retitek egymást... „Uram, gyújtsd meg szereteted tüzét, s kezdd nálam” - hang­zik a közismert imádság szövege. Mi is - az országos irodában - megpróbáljuk ezt így gyakorolni. Önmagunknál kezdeni, hogy azután továbbadhassuk azok felé, akiket így vagy úgy ránk bizott az Isten. A harmadik kulcsszó a józanság. Attól tartok, ezen a területen is deficites a mérlegünk. Hogyan gazdálkodunk sze­rény anyagi és személyi lehetőségeink­kel? Milyen terveid vannak ezen a terü­leten az új esztendőben? Már említettem a közösségi munka nagy lehetőségét és felelősségét. Az em­ber segítheti társát, a közösség kimenthe­Kollégium épül Nyíregyházán A régi evangélikus iskola udvarán (az Iskola utcai telekrészen) jó ütemben halad a Nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium új Kollégiumának építése. A telket az or­szágos fenntartású intézményhez a Nyíregyházi Evangélikus Gyülekezet biztosította, a terveket Rezsőfi Agnes készítette, s a pénzügyi fedezet nagy részét a Magyarorszá­gi Evangélikus Egyház biztosítja. Társberuházóként vesz részt az építkezésben Nyír­egyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata. A kollégium új épülete műemléki környezetben épül, a tervező az utcai frontot en­nek megfelelően alakította ki. 120 általános iskolás és középiskolás tanuló kényel­mes, korszerű elhelyezésére nyílik lehetőség a háromágyas szobákban. Egy lakóegy­ség két lakószobából, egy előszobából, egy WC-ből, és egy zuhanyzós fürdőszobá­ból áll. A folyósok végén társalgók vannak. Ezen kívül mindennel fel lesz szerelve, ami egy modem „európai” kollégiumban előírásos és szükséges. Lesz ping-pong te­rem, kondicionáló terem, könyvtár, diák-önkormányzati iroda és stúdió is. Természe­tesen nem maradhatott el a kollégium „lakosságát” és vendégeit befogadó gyüleke­zeti terem sem. A városi önkormányzat annyi helyre tarthat igényt, amennyit arányosan a beruhá­zásba fizet. A gyerekek a város más középiskoláiból lesznek felvéve, de nevelésük természetesen evangélikus szellemben fog folyni. Meghívásunkra nemrégiben tartot­ta kihelyezett ülését az önkormányzat oktatási bizottsága a Luther Márton Kollégi­umban. Elismeréssel szóltak a városatyák az új beruházásról és a kollégiumban folyó nevelőmunkáról. Az épület reménységünk szerint 2001 júliusában kerülhet átadásra. Napjainkban már az intézmény belső arculatának megtervezése folyik. Martinovszky István Laborczi Géza ti tagját, ha az elkeseredésbe, vagy ha az alaptalan optimizmus szélsőségébe csú­szik. A közös hit, az együttes feladatok kijózanítanak. Segítenek reálisan szá­molni azzal, ami van, s merészen álmod­ni arról ami valóban lehetne. A józanság gazdasági vonalon: spórolni lehetőleg minél több területen, hogy arra, ami iga­zán fontos, mindig legyen elegendő. Ad­dig nyújtózkodni, ameddig takarónk ér. Tervezni több évre előre, s mozgósítani a belső tartalékot - hogy ha két lábbal a földön állunk, legalább az egyik a sajá­tunk legyen... Személyi vonalon a jó­zanság azt jelenti: szakembereket kell ké­pezni! A lelkész a teológiához értsen és ne mindenhez... Ahol lehet, segítsük az egyház minden munkaterületét jól kép­zett, hitben elkötelezett „profi” szakem­berekhez. Ehhez állandó képzésre és to­vábbképzésre van szükség - az országos egyháznál is. Eddigi nyilatkozataidban mindig hang­súlyoztad, hogy lelkészként akarod vé­gezni az országos iroda-igazgatói mun­kát. Mit jelent ez konkrétan? Azt hogy nem akarok mindenhez érteni... Szakemberek csapatát szeret­ném vezetni, pásztorolni, tudásukat, ere­jüket „egyháziasítani”, azaz az egyház számára optimalizálni. Nem rideg fő­nökként, hanem igére figyelve, szolga­társukként, szolgájukként. Ezen kívül, a hétvégeken is végzet vala­hol hagyományos értelemben vett lelké­szi szolgálatot? Rendszeresen. Nekem van szüksé­gem rá. Nem ünnepekre menni, hanem szolgálni, ahol helyettesként, vendég- igehirdetőként vagy előadóként valóban szükség van rám. A szolgálat segít meg­őrizni abban a tudatban, hogy minden - az országos szinten is - a gyülekezetért, az egyes testvérekért van! Végül még valami, amit gyakran emle­getsz alapvető munkafeltételként: az egészséges keresztyén derű, vagy ahogy a teológián tanultuk: a lutheri hilaritás. Ezek szerint semmit sem szabad túl ko­molyan, tragikusan felfogni? Ahogy XXIII. János is mosolyogva vette tudomásul, hogy nem kell túl komo­lyan vennie önmagát, úgy gondolkodom én is. Az ÜGYET szeretném komolyan venni, Krisztus ügyét, azzal a vidám op­timizmussal, amely csakis a Krisztushit­ből fakadhat ... s amely azért tud önkri­tikusan mosolyogni, akár nevetni is, mert tudja, hogy végül is a vezetés az Ő kezében van... Ilyen értelemben véve kívánunk de­rűs, az erő, szeretet és józanság Leikétől gazdagon áldott új esztendőt Olvasóink nevében is.-s-r Misszió Szarvason A Középhalmi Evangélikus Egyházi Iskolában 1992 óta műkö­dik folyamatosan a Középhalmi Missziói Alapítvány. A Szarvastól 7 kilométerre fekvő épület ideális helyszín a csendeshetek, hittanos táborok, illetőleg az Idősek Hete megrendezésére. Az 1993 óta közhasznú alapít­vány az ország legkülönbözőbb ré­széből fogad alkohol- és más szen­vedélybetegségből, illetőleg lelki betegségekből gyógyulni vágyókat. Isten igéje köré szervezett gyógyító alkalmainkon eddig közel nyolc- százán vettek részt. Örömmel ad­hatjuk hírül, hogy sokan szabadul­tak meg rabságaikból. Néhányan közülük vissza-visszatémek erre a csendes helyre, hogy bizonyságot tegyenek szabadulásukról. Az Is­tennek legyen hála érte! Az említett alkalmakat egyhá­zunk Lelki Segély Szolgálata és az EKE (Evangélikusok Közössége az Evangéliumért) tagjai tartják. Közel­múltban elhunyt lelkipásztorunk, Klucsik János helyébe Selmeczy Lajos lépett, így továbbra is sor kerülhet a gyó­gyító konferenciákra. A Misszióban lehetőség van a már említett hittanos táborok rendezésére, me­lyeken - nyaranta - 50-70 fö vesz részt. Foglalkozunk sérült családok gyermekei­vel, illetőleg deviáns gyerekekkel is, csakúgy, mint a hátrányos szociális körül­mények között élő gyermekekkel. Idős emberek számára bentlakásos csendesheteket tartunk, melyeken évről- évre a debreceni református kórház lel­késze, Tóth Ferenc szolgál. (Egyébként az alkohol- és más szenvedélybetegség­ben szenvedő testvéreink számára is van A nagycsaládosok hetében készült - nyarat idéző - felvétel a régi és az épülőfélben lévő haranglábbal lehetőség a bentlakásra.) Talán az eddi­giekből is kitűnt, hagy kapcsolatban ál­lunk az ország más - hasonló tevékeny­séget folytató - szervezeteivel, intéz­ményeivel. Missziónkat pályázati pén­zekből, a Lelki Segély Szolgálat támo­gatásából és az adóalap 1 százalékának megajánlásából tartjuk fenn, amelyért ezúton is köszönetét mondunk testvére­inknek. (Nem minden célzatosság nél­kül, álljon itt a Misszió adószáma: 1837-1550-1-04) Áldozatkész testvéreink jóvoltából, egy ideje új lábakon álló harang hívogat alkalmainkra. Ezúton hívjuk mi is a rá­szorulókat a Szarvasi Középhalmi Evan­gélikus Misszió falai közé! Tóth Judit, a Misszió munkatársa Vállak „ Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk. Az uralom az ő vállán lesz. ” (Ezsaiás 9,5) „Egy Gyermek i^üjeti^’., Csak egy gyermek! „Fiú adatik nékünk.” Csak egy ember fia! Ez a Gyermek egyetlen reménységünk, és ebbe vetjük minden bizal­munkat. De ez minden értelmes megfontolás számára rögeszme és őrültség. Csak a hit tudja felfogni, hogy ennek a Gyermeknek vállai hordozzák a világot. Az Ő vállára fog később nehezedni a kereszt. És ez a kereszt mindazt jelenti, ami agyon kellene nyomja a világot, engem, téged és minden embert, ha ezek a vállak nem hordanák a keresztet. Ha egy Krisztust kellene festenem, akkor szinte csak vállakat festenék, válta­kat, melyek elképzelhetetlenül szélesek és erősek. Jézus vállain vitetem magamat a világon keresztül, halálom óráján és a poklon keresztül. Gyermek akarok maradni, ma egész nap, és ha Isten engedi, holnap és holnap­után újra. Egy gyermek, aki ezeken a vállakon viteti magát napokon és éjszaká­kon át, mélységen és magasságon keresztül. Nem akarok más lenni, csak egy gyermek, aki e vállakban bízik, annak a Fiúnak a vállán, aki nekünk született és adatott. De vállai nem csak hordozni, hanem uralkodni is tudnak: „az uralom az Ő vál­lain lesz”. Minden dolgot átadott neki az Atya. Övé a hatalom mennyen és földön. (Walther Lüthi Áhítatos könyvéből fordította Gáncs Aladár) r Turchányi Sándor: Egy jámbor Jeruzsálemben Midek úr, ez a kövérkés, rövidlátó, nem túl éles elméjű férfiú már az iskolai hittanórákon megfogadta, hogy egyszer majd ellátogat a Szentföldre. Szerény anyagi viszonyai, tétovázó alaptermésze­te és nem utolsósorban izzadásra való hajlama állta útját ennek a tervnek, me­lyet csak most, ötvennyolc évesen mert megvalósítani. Most tehát légszabályozott autóbusz- szal robogtak Jeruzsálem felé, meredek, fűfoltos szurdokvölgyeken át, melyek szerteszórt sziklái a rendetlenség és a ke­gyelet érzetét keltették benne. Csakha­mar ujjongva figyelmeztette szomszédját, hogy balfelől már látni a Jordánt! - Az elhízott anglikán lelkész azonban megve­tően figyelmeztette, hogy amit lát: csillo­gó műanyag fólia, ami visszafogja a pá­rolgást a zöldség-mezők fölött. Midek úr megalázva visszatette üvegcséit, melye­ket gondosan kezeügyében tartott az oly­annyira áhított vízmerítéshez. További észrevételeit már alig merte megosztani útitársaival. így hallgatott felfedezésé­ről, miszerint a lapos háztetőkön levő napelemek Mózes törvénytábláit idézik, a mögöttük levő tartályok pedig stilizált Thóra-tekercsek lehetnek. Restelkedett afelett is, hogy az egyik pravoszláv katedrális - Jézus sírja - a hajdani Népliget bódé-bejáratára emlé­keztette. Mélységesen illetlennek tartott egy Szent György szobrot is, mely kéjjel döfködött egy megszeppent óriásvaran­gyot - mint ahogy a rendőrök helyezik el bírságcéduláikat a kocsik ablaktörlői alá.. Sehogy sem boldogult az Utolsó Va­csorán résztvevő tanítványokkal sem. Az oltárképen hol kilencet, hol pedig tizen­hármat számlált össze közülük, de ezt sem merte szóvá tenni egyre ellensége­sebb útitársai előtt. Az egyetemes lenézés akkor tetőzött körülötte, amikor elmélyülten imádkoz­ni kezdett egy falifülke előtt, amelyben összetekert gumicsöveket tartottak. Tár­sai ettől kezdve elkerülték és nem törőd­tek vele. Egyedül maradt az irgalom e zegzugos földjén. Kedves, kövér arcát, apró, rövidlátó szemeit érdeklődve közelítette az apró törött oszlopfőkhöz, silány emléktár­gyakhoz, kéregetö gyermekekhez. Nem törődött többé a szitkozódó idegenveze­tővel, naplót vezető útitársaival. Ha eltévedt: roskatag arab taxival tért vissza szállására és ősi bihari kará­csonyi dalokat danáit hamisan, a vissza­emlékezés örömével. Egyre inkább úgy érezte, hogy hazaérkezett: a lelki szegé­nyek, a gyermetegek, a kétségbe vontak honába. Olybá tűnt számára, hogy a Megváltó huncutul kacsint rá a mozai­kokról, a vértanuk vidáman szamárfület mutatnak a fontoskodó fényképezőknek, és az apostolok unszolva integetnek, hogy álljon közéjük. - Aztán a hazaindu­lás délutánján tényleg komolyan keresni kezdték. Még a beduin bazárárusok is az ő nevét kiáltozták a visszhangos sikáto­rokban, de mindhiába. Már sötétedni kezdett, amikor a turista-vezető hátrahő­kölve torpant meg egy sziklába vésett szoborcsoport előtt. Évtizedek óta ismer­te, ha álmából felverik is, három nyelven elhadarja legendába vesző históriáját: Jézus áll tanítványaival a Tibériás tó partján, körülöttük tűhegyes ciprusok - de most egy eddig sosem látott új alak is áll ott. Rövidlátóan, mohón fordul Ura felé - az apostolok mind öt nézik, befo- gadóan, barátságosan. Lehetetlen, - sut­togták az útitársak, - fényképeznének, de a villanófények nem működnek. A dombormű alatt kopott táska, rajta olcsó fotómasina és egy vadonatúj szal­makalap.- Mögötte álltam Akkoban, mikor ezt vette - mondja valaki... - Igenis mögöt­te álltam - ismétli meg, mintha ez lenne a leghihetetlenebb dolog ezen a vilá­gon...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom