Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-01-07 / 2. szám

2. oldal 2001. JANUÁR 7. Evangélikus Élet Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. (Róm 8,14) „Napkelettől napnyugatig dicsérjétek az Úr nevét!" Zsolt 113,3 (Jel 15,4; Mt 3,13-17; Zsolt 100,1-5). Van miért minden nap há­lát adnunk az Úrnak. Van miért dicsérni Őt, hogy megköszönjük a hozzánk napon- , ta érkező kegyelmét. Dicsérjük Őt ajándékaiért, amelyekkel e(halmoz, körülvesz bennünket. Ajándékként élhetjük mefe, hogy van mindennapi kenyerünk, ottho­nunk, családunk, egészségünk, ami sokszor természetes szákiunkra. Mindemellett a legnagyobb ajándékot Krisztus keresztjében kaptuk, am jaltai nyilvánvalóvá vált Isten szeretete irántunk. „ Úgy ragyogjon a ti világosságotok az énberek előtt, hogy;'lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti éennyei Atyátokat.’’ Mt 5,16 (2Krón 15,7; Jn 3,22-30; Lk 4,14-21). Boldogok ldfetünk, hogy Urunk világosság­gal ajándékozott meg minket, mégpedig azzal, h^gy hozzá tartozhatunk, vele lehe­tünk. Mellette olyanok vagyunk, mint a hold, auriire a nap rávetíti fényét, és úgy vi­lágít az éjszakában; mert ez nem a saját fényüák, de ránk is árad. Ném a mi dicső­ségünknek a fénye, hanem az Istené, de rajtuhk tükröződik, a mi él^ttnköjk Ez ke­resztyén hivatásunk, hogy nyilvánvalóvá lágyén, kihez tartozunk, <fe, nem a maga­mutogatásért, hanem, hogy bizonyságtevgíünkön keresztül (jó cselekedetek) mások számára is láthatóvá legyen az igazi féq „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megaiaottl mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban. " Ef 1,3 (lMóz 32,27; Józs 3,9-17; Lk 4,22-30). Ez a himnusz arról szól, hogy Krisztus lett a leg­főbb áldás az életünkben. Általa kaptuk a mennyei javak sokaságát, mert ő az, aki­ben az örök életet, a bűnbocsánatot, a megújult akaratot kaptuk. És ezért nem kel­let megszolgálnunk, nein kellett tennünk érte, mert nem a mi érdemeinkért kaptuk. Istennek dicsősége, hogy már földi életünkben is miénk lehet. Ezért legyen áldott! SZERDA V. „Fordulj hozzám, Uram, mentsd meg életemet, szabadíts meg, mert irgalmas vagy!" Zsolt 6,5 (Lk 7,7; Róm 8,26-30; Lk 4,31-37). Nagy ajándék, hogy az embernek nem akármilyen Istene van. Ő mindnyájunk segítője, oltalmazója, mert nagy az irgalma. Van lehetőségünk felé fordulni, ha bánat, vagy fájdalom ér bennünket, ha nem úgy alakul az életünk, ahogyan azt terveztük, aho- . gyap szerettük volna. Isten irgalma mindig körülölel bennünket. Tőle kapunk vi­gasztalást, örömet, és nyílik meg számunkra az életveszélyeztetettségböl kivezető Út. Nála van a megoldás, az újrakezdés lehetősége. 7 Nj, . p-T-ZW "Aki igazságtalapul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert ; nincsen személyválogatás.’’ Kol 3,25 (Ézs 10,1.2; Mk 10,13­16; Lk 4,38-44). Nem a „szemet szemért” elvről van sá8, hanem arról, hogy cselekedeteinknek megvannak a következményei, ami el# nem lehet elbújni. Az Isten előtt minden ember egyenlő, senkit sem részesít dpnyben a másikhoz képest. Nála nincs sze­mélyválogatás, kivételezés. Mindenkire egyformán igaz, hogy viselnie kell csele­kedeteinek következményeit, de az is igaz, hogy a bünbocsánatban mindenkire egy­formán árad a kegyelem. „Irgalmas Isten # Ur, a te Istened, és nem hagy elpusztulni. " 5Móz 4,31 (Lk 6,36; Jif 10,30-39(40-42); Lk 5,1-11). Egy olyan ember hit­vallása ez a néhány mondat, aki tudja, hogy az Isten számára mindennél fontosab­bak vagyunk. Tudja, mert átélte. Átélte, hogy kísértéseiben, próbatételei között ^mellette állt, hordozta őt af Úr. Nincs az a reménytelenség, ahol Ő reményt ne tud- áj; nincs az az elvetett élet, amit meg ne keresne; nincs olyan elfelejtett hely, ahofWÍÉIitaa az Isten gondoskodó keze az ember után. „Jézus Krisztus megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy> ő Istentől rendelt bírája élők­nek és holtaknak. ” ApCsel 10,42 (Zsolt 105,7; Mt 6,6-13; Lk 5,12-16). Csodálatos reménységünk az, hogy az utolsó ítéletkor nem idegen bíró elé állunk majd, hanem Jézus Krisztus elé, aki vállalta értünk a kereszthalált. Ennek a szeretetnek fényében készüljünk elé - félelem nélkül. Eszlényi Ákos VIZKERESZT ÜNNEPE Járjunk a szeretet világosságában! ÍJn 2,7-11 Éles ellentétpárokkal találkozunk az igében, mint a sötétség és a világosság, a gyűlölet és a szeretet ellentétei. Jól tudjuk, hogy az élet nem csupán ilyen végletekből áll. A mindennapok sokszínűbbek, tarkábbak, nem csak szél­sőségek jellemzik. A sötétség és a vilá­gosság mellett van félhomály is, esti szürkület vagy hajnali derengés is. De még az éjszakai sötétség sem egyforma. Ha telihold van, kirajzolódnak a távoli hegyek is, máskor orrunkig sem látunk a szuroksötétben. A gyűlölet és a szeretet között is számtalan a fokozat. Lehet szeretni ra­jongó, már-már bálványozó szeretettel. Ennél kevesebb, ha csupán kedvelünk valakit. Mondhatjuk azt is: megvagyok vele, ami már nem szeretet, de még nem gyűlölet. Lehet bennünk közöny is vala­ki felé, ez is ott van a szeretet és a gyűlö­let között. De még a gyűlölet tartalma sem egyforma magatartást jelent, hiszen más az, amikor két ember nem áll szóba egymással, vagy ártanak is egymásnak, ahol tudnak. Az élet tele van árnyoldallal tehát. Nem lehet sokszínűségét, gazdagságát ilyen ellentétpárokkal leegyszerűsíteni, mint a sötétség és a világosság, vagy a gyűlölet és a szeretet. János apostol fogalmazásában mégis ezek az éles ellentétek állnak egymással szemben. Ez a vagy-vagy. így eszméltet, így állít döntés elé. Ezt tette Jézus is, amikor a széles útról és a keskeny útról beszélt. Az élet ebben is más, ahány út, annyiféle, a mezei csapástól a soksávos autósztrádákig. Jézusnál azonban a vagy-vagy döntése van, amikor arról szólt, hogy a széles út a kárhozatba visz, és keskeny az az út, amely az életre visz. Akkor is a döntésre szólított fel, amikor azt mondta: Aki velem nincs, ellenem van. Itt sincs harmadik lehetőség. így szólít fel döntésre bennünket Vízkereszt ünnepének igéje is: Játjunk a szeretet vi­lágosságában! A világosság a látást lehetővé tevő fény. És jól látni valóban csak világosság­ban lehet, a hajnali derengés vagy az esti szürkület még a tévedések lehetőségét rej­ti magában. A sötétség pedig a biztos út- tévesztés, hiszen az ember „nem tudja, hova mégy”.1 Mi Jézus óta tudjuk, hiszen magát a világ világosságának mondta. Ezért egyedül Jézusra vonatkoztatható igénk szava: „már fénylik az igazi vilá­gosság”. Mellette ismeijük fel, hogy nél­küle Istentől is távol élünk. Világosságá­ban ismerem fel helyzetemet, ahogyan Péter is annakidején: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” Mel­lette emelhetem fel mégis a fejemet, hall­va a bűnöket megbocsátó szavát. Világos­sága teszi lehetővé azt is, hogy látjuk az utat a földi élet látóhatárán túlra is, hiszen ő tálja fel az örök életet. Ide azonban csak egymást szeretve mehetünk. Hiszen aki „gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van” még, és „nem tud­ja, hova megy” - mondja igénk. Jézus követése és a gyűlölet kizáija egymást, Jézus mellett az a tanítvány van világos­ságban, „aki szereti a testvérét”. Ez a vagy-vagy nem ismer tehát félmegoldá­sokat, félszívet, félutakat. A Jézusban testvér felé nefo'léttéf-betiiíiMc leözöny, és végzetesen kevés az is, ha csak tessék- lássék megvagyok vele. Jézusnak, a Vi­lág Világosságának igénye egészen egy­értelmű János apostol levelében is: Jár­junk a szeretet világosságában. Zászkaliczky Péter IMÁDKOZZUNK! Urunk, köszönjük, hogy világosságod biz­tonságát ajándékozod nekünk. Köszönjük, hogy az örök cél felé nem egyedül megyünk, áldunk a velünk vándorló testvérekért. Segíts, hogy egymást segítve, egymást szeretve érkezhessünk meg egyszer tehozzád, odaátra. Ámen. VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN 1. VASÁRNAP r Álomképek — vagy Jézus látása Ef 5,11-14 A legtöbb ember élete csupa álmodozás. Lehet, hogy nem nevezi így, nem ismeri föl magában, de gondolatai így kezdődnek: „Ha jobb körülmények között lennék... ha újból kezdhetném... ha én kap­nék rá lehetőséget... de jó lenne, ha... ” S közben fölmentést érez a jelen helyzet lehetőségeinek föl­használása alól. Hányán mondták már: „Tisztelendő úr, ha ötöst nyernék a lottón, az egyháznak fölépíte­ném a gyülekezeti termet, ezt meg ezt tennék.” Erre csak egyet lehet őszintén válaszolni: „Ne abból ad­jon föltételesen sokat, amije nincs, hanem abból a kevésből adjon valamit, amije van.” Mert ez az ígé­ret is csak kibúvó a jelen feladatai alól, vagy pedig egy próbálkozás arra, hogy hátha ez után az ígéret után Isten segít, hogy ötöst nyerjek, mert akkor „ne­ki” is jut belőle valami... Álom, álmodozás az életünk. Még a „karácsonyi mese” tölti be gondolatainkat, újévi vágyak foglal­koztatnak, fogadkozunk, hogy az új évben, új évez­redben másképp csináljuk a dolgokat és sokszor irreá­lis vagy túl magasra kitűzött célokat állítunk magunk elé. - Magadra ismersz ezekben? Akkor neked szól a mai Igénk. Az idő múlik, fogy. Minden jel Jézus visszajöve- telére utal, de egyéni életünk is előbb-utóbb túljut a közepén. S mérleget készítünk akaratlanul is: amit eddig megvalósítottam, az jó, de sok mindent nem, - és nem is fogok már. Jórészt azt használom föl a to­vábbiakban, amire eddig eljutottam. Rossz arra „éb­redni”, hogy az idő elmúlt, a lehetőségeket elmulasz­tottam vagy képtelen voltam kihasználni. Rossz arra ébredni, hogy a valóságban kicsi, nyomorult, vak és szegény vagyok (Jel. 3). Talán nem is mersz föléb­redni: nem mersz szembenézni azzal, aki és ami let­tél, amit elértél. És lehet későn is fölébredni: elment a vonat... Igénk arról beszél, hogy az Úr Jézus még az ítélet napja előtt föl akar ébreszteni lelki álmodból. Hogy megértsd a lehetőségeidet és amíg idő van, cselekedj, változtass. Hogy betöltsd azt, ami a földi élet célja igazán, és az ítélet napjára Jézusért megváltott légy és megtartassál. Lásd a valóságot: magadban valósá­gosan elvesztél, szebb az álom. De Krisztusra tekint­ve szebb a valóság. A képzelt gondtalanság helyett valódi megváltást, szabadulást kaphatsz. A kereszt­ben nagy lehetőség van: egy új cél megvalósítására, Ővele. Nagy Konstantin egy keresztet látott az égen és alatta azt a fölírást: „e jelben győzni fogsz.” Jézus azért jött, hogy a kereszten elszenvedett halálával ki­fizesse bűneid adósságát és szabaddá tegyen a jóra, az Ő szolgálatára. Csodálatos dolog, amikor valakinek „fölragyog a Krisztus”. Amikor kezded megérteni, hogy ki Ő iga­zán. Amikor sejteni kezded, hogy Vele minden más íehet. Amikor a sokat olvasott vagy először hallott igevers fölragyog, azaz: megszólít pillanatnyi helyze­tedben, kiemelkedik, személyessé lesz számodra. Amikor pont azt mondja, amire szükséged van. Amikor megérted, hogy az álmoknál nagyobb dol­gok, a próféciák és Isten szent akarata valósul meg a világ egész történelmén keresztül. Amikor szent féle­lemmel rádöbbensz, hogy ez a hatalmas Isten törődik azzal a kicsiny emberrel, aki te vagy. Érted küldte Jé­zust.- És csodálatos pillanat, amikor ezt az értéket föl­ismered és elfogadod. Akkor ez a Jézus a szívedbe költözik. S ettől a pillanattól kezdve minden mássá lett. Ahogy a reggeli napsugár besüt a lakásba és fényével bearanyozza a tárgyakat és minden mássá lesz. Ugyanaz, de mégis más. így lesz más a látásod, az élet értelme és másként tekintesz még az ellenségeid­re is. S új terveid lesznek, amelyek Krisztus tervei ál­talad. S mivel az Övéi, meg is valósulnak. - A Víz­kereszt ünnepe utáni aranyvasárnapok azt jelentik: Fölragyog a világban Krisztus dicsősége - és fölra­gyoghat benned és általad is. Széli Bulcsú IMÁDKOZZUNK! Mennyei Atyám! Bocsásd meg, hogy sokszor nem látom annak a sok ajándékodnak a célját és értelmét, amit kap-- tam. Megbénít annak gondolata, hogy ha más lehetőségeim lennének, sokkal többre jutnék. Kérlek, szabadíts meg ha­mis látásomból. Hadd aranyozza be munkámat és életemet Krisztus jelenléte és megszabadító szeretete. Köszönöm, hogy Jézuson át látod a világot. Segits, hogy én is rajta ke­resztül lássalak téged, a világot és embertársaimat. Hadd tudjak szeretettel és reménységgel közeledni mások és az új napok felé. Jézusért kérlek, hallgass meg! Ámen. S ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2001. január 6. I. , Bécsi kapu tér de. II. (úrv.) Balicza Iván; II-, Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Herczog Csaba; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ör­dögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Thumay Béla; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér du. 6. Solymár Péter Tamás; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 11. (úrv.) Cselovszky Fe­renc; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városlige­ti fasor 17. de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Juli­anna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél II. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. II. (úrv.) Dechertné Ferenczy Erzsébet; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) ; XIII., Kas­sák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIV, Lőcsei út 32. de. II. (úrv.) Erdélyi Csa­ba; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (Kis- templom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákos­szentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyás­föld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. du. 6. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Soly­már Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; VÍZKERESZT ÜNNEPÉN a liturgikus szín: fehér. Az ünnep evangéliuma (oltári ige): Jn 8,12; epistolája (igehirdetési alap­ige): ÍJn 2,7-11. ÉNEKEK: 185,186. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2001. január 7. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. Bozóky Éva; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. ; 11., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Gálos Ildikó; Óbuda. 111., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV, Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. II. (úrv.) GerÖff Gyuláné: du. 6: Giélóvszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (csalá­di) Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlo­vák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Kará­csony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Juli­anna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. fél 10. (családi) Dechertné Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Szeverényi János; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Szeverényi János; Buda- gyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kékgo­lyó u. 17. de. 10. (úrv.); XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Horváth Anikó; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Anikó; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (családi, úrv.) Er­délyi Csaba; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter;-Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (Kistemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoske­resztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszent­lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kis­pest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sá­muel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Sza­badság út 57. de. 10. Endreffy Géza; VÍZKERESZT UTÁNI 1. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangé­liuma (oltári ige): Mt 5,13-16; epistolája (igehirdetési alapige): Ef 5,11-14. HETI ÉNEKEK: 371, 361. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2001. január 14-én, vasár­nap de. 10.04 órakor Maglódról, az evan­gélikus templomból. Igét hirdet Péter Attila lelkész. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rá­dió a Kossuth adó hullámhosszán 2001. január 8-án, hétfőn, 13.30 órakor. Előtte evangélikus korálok.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom