Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-12-23 / 52. szám
Evangélikus Élet 2001. DECEMBER 23. 13. oldal Minaszi magyar műfordító Elöljáróban tudnunk kell azt, hogy Minasz-Gerais a Brazil Köztársaság egyik legtekintélyesebb szövetségi állama. Fővárosa Belo Horizonte, ahol régóta működik Irodalmi Akadémia. Értékes, termékeny és karizmatikus költői azonban portugál nyelvük miatt elszigetelten maradnak, nem ismeri őket a világ. Ezt a sok gazdag kincset rejtő irodalmat éppen egy magyar műfordító asszony igyekszik kiemelni ebből a bezártságból. A már fél évszázad óta Brazíliában élő regényíró és költőnő nagy előnye az, hogy a portugál nyelven kívül anyanyelvi szinten beszéli az angolt is. Evekkel ezelőtt vállalkozott arra a nehéz feladatra, hogy helyi költőtársait ismertté tegye a nagyvilágban. Lefordított a verseikből, hogy tolmácsolja őket angolul, sőt magyarul is! Első kötete megjelenésekor a Minaszi Irodalmi Akadémia elnöke nagyon találóan azt írta róla: „O a közmondás szerint az, aki pihenésképpen követ tör.” Vagyis a legnehezebb munkát végzi kedvtelésből, szeretetből. Paulini Lívia ez a magyar származású költőnő, akinek Isten oly gazdag tehetséget adott, hogy a minaszi brazil költők „érzelmeinek széles skáláját új hangnembe tegye át.” A második világháború után Németországból érkezett, s telepedett le Dél- Amerikában a Paulini család. A férj és édesapa, Paulini Ernő a Fasori Evangélikus Gimnázium kitűnő tanulója, vegyészmérnök, egyetemi tanár lett Brazíliában. Felesége, Lívia pedig az irodalom terén bontakozott ki, és ért el sikereket regényeivel, költeményeivel. Megbecsültségüket mi sem jelzi jobban, minta az, hogy ez év márciusában Belő Horizonte város díszpolgársággal tüntette ki a magyar evangélikus házaspárt. Paulini Lívia legújabb trilingvis, vagyis háromnyelvű munkáját nemrégiben hozta meg nekem a posta: „Világíró jelen” címmel a száz esztendeje született brazil költőCzakó Gábor író és a Duna Televízióban egy kulturális műsor szerkesztője. A minap egy vidéken tartott előadása után kérdeztük meg, mi a véleménye korunk emberéről. Mit hozott a rendszerváltás a társadalomba - és mit vitt el belőle...- Istenkép-váltáson mentünk keresztül. A felsőbb lény tiszteletét a kommunista időszakban fel akarták váltani egy „felsőbb eszmeiségnek”, illetve magának a Pártnak a tiszteletével. Ez a Párt „megkívánt-elvárt” dolgokat elvtársaitól, amit azok igyekeztek meg is tenni. Azt hittük, hogy 1990 után ez megszűnik. És a régi formájában talán meg is szűnt. Csakhogy: helyébe nem a keresztyén gondolkodás, Isten tisztelete került, hanem egy modem tárgyimádat. A reklámokban megmutatott tárgy megszerzésének a vágya, ami meghozza majd a Boldogságot. Ahogy az illető megszerzi magának azt a telefont, autót, házat, azzal ő is szép, modem, kiváló lesz - legalábbis ezt gondolja, és bizony nagy a csalódása akkor, amikor ez mégsem történik meg. Tovább nézve a reklámot, megtudja, hogy „A boldogsághoz” még egy sampont, karórát, bútort is meg kell vásárolnia. És ahogy ezeket is megvette, az előzőleg vett tárgyak már elavulttá váltak. Ezzel belépett a „konzu- mióták” népes táborába. Ok a betegesen vásárlók, akiknek minden vágya „A Legmodernebb” megszerzése.- És közben szemét keletkezik...- Igen, alig lehet ma már olyan dolgokat megnevezni, amelyek aránylag rövid idő leforgása alatt ne válnának szemétté. Hiszen manapság csaknem minden úgy készül, hogy ne tartson sokáig. Vagy elromlik, és akkor óhatatlanul újat kell venni - vagy pedig kimegy a divatból, és akkor meg már szinte nem is illik használni, felhúzni, viselni. Mindez a jelenlegi gazdasági-társadalmi szerkezet terméke, hiszen az ipar és maga a szolgáltatási rendszer is úgy maradhat fenn, ha minél többet VÁSÁROLNAK az emberek. Szomorú, hogy eközben az értékteremtő értelmiségi réteg, az írók, művészek korántsem egységesek Magyarországon. nő - Henriqueta Lisboa - költeményeinek fordítását és művészetének értékelését. A portugál és angol nyelvű szöveg mellett mi magyarok örömmel olvashatjuk anyanyelvűnkön is ezt a nagyszerű esszét, élvezhetjük szép stílusát, a lelki mélységek, gondolatok finombeleélését. Legyen szabad a XX.sz. legkiemelkedőbb brazil költőjének egyik versét, mely a Bibliából oly jól ismert képet fest elénk, Paulini Lívia tolmácsolásában, pompás fordításában közreadnom azzal a kívánsággal, hogy Isten adjon sok áldást a magyarságát őrző, és jó szolgálatba állító testvéreinknek, a Paulini házaspárnak. Pásztor Sarum, darócom, rücskös botom jelzi egyszerű pásztorvoltom. De minden tövis szívemig ég, mely sebzi báránykám gyenge testét. Fáj a tudat, hogy a gallyak kitépdesik a bozótban a báránykám finom gyapját. Szenvedek a gondolatra, hogy az ő szent fehérségét szürke hamu, por borítja. Napkeltétől alkonyaiig, hegyen-völgyön őt keresem, s néha a nyomát is lelem rózsa-piros kis vércseppben. O a találkát kerüli. Ismeretlen lennék neki? Mégis meg kell őt keresnem, hogy öltöztessem liliomba, oly fehérbe, mint a hajam; hogy olthassam a szomjúját a legtisztább forrásvízzel, melybe könnyeim hullanak, hogy felvetve a váltamra elvigyem őt, hol lüktet az élet, az örök jászol, s a karámba téve, haljak meg végre, mint a pásztor. Közli: id. Bencze Imre- Mi miatt van ez?- A rendszerváltás előtt érvényben lévő, politikai nyomásra létrehozott cenzúra sem volt olyan erős, mint a mostani elkülönülés. Hiszen mindenki tudta, hogy József Attila nem csupán „proletár költő”, mint azt a hivatalos kultúrpolitika sugallta. Az evangélikus énekeskönyvbe már 1982-ben belekerült a költő „Erős vár a mi Istenünk”- fordítása (256. ének) és - részben a szamizdat-irodalom jóvoltából - több, részben tiltott anyag is bekerült az országba, amit sokan olvastak. 1990 után nagyon sokan „vissza akartak vágni” valós vagy vélt sérelmeikért, és két nagy csoport alakult ki. Ezek határai a mai kormánypártok és az ellenzék mentén húzódnak, és sokkal merevebbek a korábbiaknál. Szinte hasonlít a két világháború közötti urbánus-népi ellentétre, azzal a különbséggel, hogy azok egymás műveit olvasták, ismerték. Esztétikai különbségeket akkor nem vittek olyan keményen a politika színpadára, mint manapság. Szerintem ez teljesen indokolatlan.- Ön hol áll ebben a „harcban"?- Noha a 80-as évek végétől az MDF tagjaként politizáltam, 1993 után felhagytam ezzel. Meggyőződtem ugyanis arról, hogy az író dolga nem a politika, hanem a művészet és a kultúra művelése. Egyre kevesebben vagyunk, de a harcot nem szabad feladni... K.L. Konzumióták - a konzumtársadalom idiótái Beszélgetés Czakó Gábor íróval Mózes Madách Imre drámája az Evangélium Színház műsorán Címszerepben Koncz Gábor Az Evangélium Színház a reformáció idei emléknapjára időzítette Madách Imre utolsó drámájának bemutatóját, amely azóta számos sikeres előadást ért meg a társulat „állandó" otthonában, a Duna Palotában. Madách 140 évvel ezelőtt, 1861. novemberében fejezte be a Mózes megírását, s noha az Akadémia tragédia-pályázatán nem nyert díjat vele, jószerével ennek a műnek köszönhető, hogy szerzőjét nem kizárólag Az ember tragédiája jegyzi a magyar színháztörténetben. Pedig a Tragédia előtt Madách már hat teljes színművet megirt (valamennyit jam- busokban!), és a történeti hűség kedvéért tegyük hozzá, hogy három évvel a Mózes „kudarca” után még nekifogott Tündérálom című drámai költeményéhez, amely - korai halála miatt - befejezetlen maradt. A Mózes azonban - a Tragédiával ellentétben - első színpadi bemutatója alkalmával is megbukott (mindössze két előadást ért meg), és lényegében a drámai költeményt élő színpadra alkalmazó Keresztury Dezső érdeme, hogy úgy- ahogy meg tudott kapaszkodni a világot jelentő hazai deszkákon. Mindezt csupán csak azért említem, hogy jelezzem; a Mózes színpadra állításával talán a társulat eddigi legnehezebb feladatára vállalkozott az Evangélium Színház rendezője, Udvaros Béla. Eredendően ugyanis a Mózes nagyszínpadra kívánkozó, 5 felvonásos mű. És bizony nem csupán dramaturgiai érzék, de evangéliumi, pontosabban ezúttal ószövetségi ismeret is szükségeltetett hozzá, hogy a mintegy három órás változat helyett, úgy sikerüljön két felvonásba és mintegy két órába sűríteni az alapanyagot, hogy az mit se veszítsen drámaiságából. A világnézeti (hitbeli) elkötelezettség fontosságát pedig azért kell aláhúzni, mert bár Madách többé-kevésbé híven követi az exodus jól ismert történetét, korántsem mindegy, hogy a darabban egy rendkívüli képességekkel megáldott vezető, avagy egy Istentől vezetett vezető törek- szik-e - olykor akarata ellenére - boldoggá tenni a népét. Tudunk olyan Mózes-rendezésről, amelyben az Úr hangja, inkább csak a főhős „belső hangjaként” szólal meg. Udvaros Béla ellenáll e kísértésnek, így az Evangélium Színház - bibliaismerő - közönsége számára maradéktalanul átélhető a kiválasztottság drámája. Az Evangélium Színház előadásával kapcsolatban két bravúrra kell még felhívnunk a figyelmet. A kiváló színészi teljesítmények közül már csak azért is ki kell emelni Koncz Gábor alakítását, mert Sinkovics Imre után nem kis bátorság kellett a címszerep eljátszásához. Ponto- sítsunk ismét: ehhez Koncz Gábor kellett... A másik kétségtelen bravúrt a díszlet és jelmeztervező, Hums Anna Mária hajtotta végre, aki az előadás tucatnyi színéhez - egyetlen díszletet tervezett. Ennek elsődlegesen nyilván a kényszerű takarékosság volt az oka. így azután még nyilvánvalóbban: rendkívüli tehetség. T.P.K. Állíttassák fel Budapesten Shakespeare ausztrál szobrának másolata! A Folger Shakespeare Library (Washington) nyilvántartása szerint a nagy angol szellemóriásnak - Nagy-Britannián kívül - csak Franciaországban, Németországban, az USA- ban, Kanadában, illetőleg Ausztráliában van köztéri szobra. Érdekes, hogy a kenguruk földjén két Shakespeare-szo- bor is van. Sydneyben egy hatalmas, több alakos emlékmű, amelyen 6 drámahős is szerepel: Hamlet, Lear, Macbeth, Rómeó és Júlia, Prospero. A Melbourne-től 80 km-re északnyugatra fekvő Ballarat városának Shakespeare-t ábrázoló 2 méteres bronz szobra két okból is nevezetes: a színészt ábrázolja, és készítője egy 1939-től Ausztráliában élt magyar: MÉSZÁROS ANDOR (Budapest, 1900 - Melbourne, 1972). Mészáros az ötödik kontinens egyik leghíresebb szobrásza volt. Az 1956-os Melboume-i Olimpia emlékérmét ő készítette, a nagyvárosok anglikán és katolikus templomaiban, középületeiben (bíróság, kórház etc.) sok műve látható. Sőt Angliában a Canterbury katedrálisban a Kálvária ezüst oltára, Budapesten pedig a Magyarok Házának díszlépcsőcsamokában az Emigráns c. bronz szobra készteti elismerésre a szemlélő- dőt. A pesti Szabadság téren áll a Széchenyi-díszkút, melyet mesterével, Teles Edével közösen alkotott, még 1930-ban. Bronz arcmása az Alkotmány u. 27. sz. épület - hajdani lakó- és műteremháza - homlokzatán lévő márványtáblát ékíti. (Michael nevű gyermeke még 15 éves korában készítette, s maga is nemzetközi hírű „képfaragó” lett, hiszen az idén 100 éve független hazáján kívül Nagano japán város téli olimpiai csarnoka előtt két sportszobra is áll, és a szomszédos Pápua- Új-Guinea felszabadulási emlékműve is elismerést kelt.) * Az idén április 23-án, az „avoni Hattyú” születés- és halálozásnapján (stílszerűen az V. kér. Sas utcai Shakespeare Kávéház és Étteremben) hívásomra - 17 jeles személyiséggel - megalakítottuk a Budapesti Shakespeare-szobor Bizottságot. Elhatároztuk, hogy gyönyörű fővárosunk belső városrészében szobrot emelünk,- civil összefogással. A 12 Shakespeare-művet magyarító Mészöly Dezső elnök, Bános Tibor színháztörténész, Kaján Tibor karikaturista, Kovács László karmester, Bacsó Péter filmrendező, Koncz Gábor színművész, Kányádi Sándor költő és mások mellett, Udvaros Béla, az Evangélium Színház vezetője is elfogadta javaslatomat, hogy a magyar-ausztrál Shakespeare mérethű másolatát helyezzük el jövőre valahol Budapesten. Szóba jött a BM Duna Palota üres szoborfülkéje, a legelső Nemzeti Színház előtti terület (szemközt az Astoria-val), a második Nemzetink helye, a Blaha Lujza tér, sőt az ez évben megszűnt „3. Nemzeti Színházunk” előtti parkocska is, a Hevesi Sándor téren.) A legújabb helyszín: a Deák téri Evangélikus Gimnázium Duna felé néző homlokzatától kb. 15 méterre, a Szomory Dezső tér, amely a Belváros egyik dísztere lesz a rajta lévő Danaidak kúttal, és réméljük - már jövőre - Shakespeare-szobrával. •k Shakespeare másfélszáz esztendeje Anglián kívül hazánkban a legnépszerűbb. Már 1928-ban a Shakespeare Társaság Temze-parti ülésén, az akkori Nemzeti legendás igazgatója ezért tarthatott e címmel előadást: „Shakespeare Magyarország londoni nagykövete”. (Az előadás szövege 1929-ben a Babits és Móricz szerkesztette Nyugat folyóiratban is megjelent.) Shakespeare-t legjobb költőink fordították: Kazinczy, Vörösmarty, Arany, Lévay József, Kosztolányi, Szabó Lőrinc, Radnóti, Vas István, Áprily... S a közeli evangélikus iskola leghíresebb diákja, Petőfi vallotta: „Shakespeare egymaga fele a teremtésnek”, és 1848 viharos napjaiban lefordította a Coriolánus-t. S ne feledjük a magyar evangélikusság másik óriását! Talán megér egy kis kitérőt, felidézni, hogy amikor Kossuth Lajos a Budavár mai Táncsics Mihály utcai börtönébe vonult,- egy angol szótárt és egy Shakespeare-összest vitt magával. Elkezdte a Macbeth igen alapos fordítását. A 6. jelenet után azonban már nem folytatta, mert az 1838-as nagy pesti árvíz károsultjainak segélyezésére - Eötvös József szerkesztésében - megjelentetett „Árvízkönyv”-ből megtudta, hogy egy másik evangélikus, a Magyar Tudományos Akadémia titoknoka (főtitkára), Döbrentei Gábor már évekkel korábban lefordította. A magyar evangélikus egyház egyik legnagyobb történelmi személyiségére jellemző, ami ezután történt. Idézek Kossuth írásából (olvasható: Kossuth Lajos Iratai 1837. május - 1840. decembere. Akadémiai Kiadó, 1989. könyv 606. oldalán): „Midőn Hackenast Árvíz könyve 1-ső kötetét megkapám, s benne lajstromát az általa kiadott magyar könyveknek. Onnan láttam, hogy a Macbeth már le van fordítva magyarra Döbrentey által. Pirulva teszek vallomást, miképpen erről semmit sem tudtam. Igazat mondott, aki mondá, hogy kik a politicai vesződségekbe bonyolódnak, az életre nézve elvesztek. Annyi magyar könyv jött ki azon negyedfél év alatt, melyet az 1836. Országgyűlésen töltöttem, amikről semmit sem tudónk, nem hogy olvastuk volna. Köztük Döbrentey Macbethje is... Most azonban miután megtudám, hogy ez már van, haszontalanság volna fordításomat folytatnom, mert habár még a Döbrenteyét nem olvastam is, meg vagyok mégis győződve, hogy ő százszorta jobban dolgozott, mint én tehetném. Tehát manum de tabula! ” Azt hiszem a Kossuth-kép árnyalatához ez az eset is hozzájárulhat születése után majd 200 évvel! (Kossuth egyébként az angoloknál és amerikaiaknál ámulatot keltő angol szónoklatait is Shakespeare-nek tulajdonította.)-* Nos, bár a Szomory Dezső térnek a magyar színművészethez sok köze nincs, de ez a hely - Kossuth és Petőfi miatt - mégis megfelelő Shakespeare szobrának elhelyezésére. A szoborra Ausztráliában és Angliában és itthon gyűjtés folyik. (A BNP Paribas Bank 1126. Budapest, Istenhegyi út 40/a címre rózsaszínű postautalványnyal, a 13100007-00000012- 05105002 számlára átutalással „Shakespeare-szoborra" rendeltetéssel fizethető támogatás, a mintegy 7 millió Ft-ba kerülő emlékműre.) Dr. Nagy Károly, a szoborbizottság titkára V
