Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-12-09 / 50. szám
2. oldal 2001. DECEMBER 9. Evangélikus Élet r UJ NAP - UJ KEGYELEM VASÁRNAPI ”^Z a szereteí’ nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy Ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. ” ÍJn 4,10 (5Móz 33,3a; Jak 5,7-8; Zsolt 80,1-8 (15-20) A szeretetnek sokféle változata van, mégis ugyanabból a gyökérből származik, ugyanabból a forrásból táplálkozik. Sokszor azonban önmagunkat szeretjük csak a másikban, aki, jól bánik velünk, kedves hozzánk, figyelmes. Egyszerűen jót tesz velünk. Ezzel áll szemben Isten szeretete, amely teljes mértékben a másik ember felé fordul, másfajta és egyben magasabb rendű. Egyedül ebből a magasabb rendű szeretetből újulhat meg mindenféle emberi szeretetünk a legtisztábban, a legteljesebben, leghatalmasabban. /4 ■/■ HÉTFŐ. ” pillanatig tart haragja, de egété életen át kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjopgás." Zsolt 30,6 (Jel 7,17; Zsid 6,9-12; Zak 6,1-8) Egy életre szóló hozzáállásban ebben az Igében, amely egész életünkre szól. Nem egyszeri hálaadásokat említ itt a zsoltáros Isten egy-egy szabadító tettére vonatkozóan, hanem Isten végtelen kegyelme kerül itt a középpontba, ami erőt és bátorságot ad az élethez. Kizökkent felszínes magabiztosságunkból, hogy életre hívjon. Visszavezessen Magához. KEDD ” ^ m<*r tinták vagytok az Ige által, amelyet szóltam nektek. Maradjatok énbennem, és én tibennetek/’ Jn 15,3-4 (Ez 36,29a; Jel 2,12-17; Zak 6,9-15) Milyen jó, hogy Jézus Krisztus tisztának lát minket. Pedig ha valaki tudja, akkor pontosan Ő az, hogy mennyire bepiszkolódunk nap mlrftrtap. Mennyi el nem mondott bocsánatkérő szó, hirtelen kiszaladt, elhamarkodott ítélkezesTCThelW^*! künket. Az 0 útján járó tanítvány azonban nem önmagától lesz tiszta, hanem Mestere, Jézus Krisztus igéje, Lelke által. miatti öröm kellene, hogy betöltse a mi szívünket is. Mert Isten szeret minket, hű hozzánk. Ez az örömteli üzenet hatalmas erejű, nincs időhöz kötve, bensőséges és megbízható. Egész életünknek, életfelfogásunknak ezt kellene tükröznie - nemcsak annak, amit mondunk vagy teszünk. Qgy-j-QpjQ^ „Nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltal- mamnak. Hirdetem minden tettedet. ” Zsolt 73,28 (Jn 12,46; 2Kor 5,1-10; Zak 8,1-3.14-23) Olyan jó, hogy Isten nem az ismeretlen sors megtestesítője, amelynek kénye-kedvére ki vagyunk szolgáltatva. Isten ismer engem és a világ nyomorúságát, tökéletlenségét - nincs szüksége annak részletezésére. Azért keres engem, hogy kiszabadítson passzív, elnyomott helyzetem szorításából, ami nem visz tovább, és egy élő, személyes kapcsolatot kínál fel, amely oltalmat, biztonságot ad, valamint bátorít követésre. PÉNTEK „ Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt. ” Zsolt 81,2 (Lk 19,37-38; Jel 2,1-7; Zak 7,1-14) A zsoltáros megadta nekünk a jelszót: vigadjon mindenki kivétel nélkül, minden nép, minden nemzetség. A minden különösebb ok V. „ Ujjongó hangon mondjátok el, hirdessétek és teremjétek a fold határáig! Mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját. ’’ Ezs 48,20 (Gál 4,4-5; Zak 2,14-17; Zak 9,9-12) Mint amikor a ragyogó fénysugár áttör a felhőkön és ismét minden tündöklő fényárban úszik. Az Úr dicsősége és az egész Föld vígan örvendezik. A bűn megszabadításából való öröm, a vígság útja nem a szomorkodá- sé. Nem tudjuk megmenteni magunkat, de megnyílt a megváltáshoz vezető út előttünk, amelyen én is elindulhatok, mint a tékozló fiú, abban a tudatban, hogy mi már ismerjük a folytatást, a ránk Váró fogadtatást. SZOMBAT ”Ezért kekülőútra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. ” (2Möz 13,18) Minden, ami számunkra értelmetlen, felesleges időt vesz el életünkből, azt próbáljuk kikerülni, kiiktatni és a hasznosság, célirányultság elvét a legszigorúbban követni. Istent ez által horizonton kívülre sodorjuk. Azt, aki egyedüli értelme és célja lehet életünknek. Őáltala lehetséges a puszta sivatagot is élő paradicsomi kertté varázsolni. Nepp Éva ADVENT2. VASÁRNAPJA Hogyan készülünk az ünnepre és a feltámadásra? Lk 17,20-30 Hol van az az idő, amikor gyermekek azzal múlatták az időt, hogy két csapatra oszlottak úgy, hogy egyik egy tárgyat (pl. kavicsot) dugott az egyik kezébe, s előre tartva kérte a szembenállót - válassz! így alakult ki a két csapat. A saját. Te kit választanál? Mire? Nem játékra, hanem kivel készülnél az utolsó ítéletre! Akivel együtt énekelnél, akivel együtt imádkoznál, akivel együtt tölte- néd meg a templompadsorokat?! Akivel együtt értenéd Jézust! Nem lennénk sokan, de annyian igen, ahány an vagyunk. Pedig, de szeretnénk, ha ott lennének szeretteink azonos sorban velünk. Csakhogy mindenki mást ért szomorúság és nyomorúság alatt. Mindenki mást vár az élettől, s más az életcélja. Sajnos, a mai közgondolkodásban nem divat a tárgyilagosság. A lehurrogás a divat és a sopánkodás. Ma a katasztrófa, a merénylet a sikk, sőt a kifelé, a lefelé, a felfelé való mutogatás. Egyre elégedetlenebbül számolgatjuk a pénzt, s közben nem gondolunk arra, hogyan jutottunk idáig. A jelen nem engedi feledtetni a múltat. Milyen a jövőképünk, vagy lesz-e jövőnk? Rá kell jönnünk, hogy a félelem nem mindig történelmi korhoz kötött. Biztonságra törekszik mindenki, bizalom nélkül. Haladni akar, egymás nélkül. Gazdagodni akar - a másik kárára. Közben zajlik az élet. Ez nem baj. Ez így volt Noé idejében is: „ettek, ittak, nősültek, férjhez mentek...” az Ember Fiának eljöveteléig is zajlik az élet, de hogyan? Esznek, de hogyan? Isznak, de hogyan? Nősülnek, de hogyan? Férjhez mennek, de hogyan? Hisznek a hitegetőknek. Az ember nem hiszi azt a figyelmeztetést, hogy „ne menjetek oda, s ne fussatok utána...!” Ne cselekedjetek így! Nem vesszük komolyan, hogy az ember egyetlen rangja, hogy férfi és nő. Egyetlen rangja, hogy Isten gyermeke. A szekták akkor arathatnak, ha a keresztyénség „tudatlan”, ügyetlen, fennhéjázó, átejthető, gőgös, összeférhetetlen és gyenge akaratú lesz. Majd kivágjuk magunkat egyszer, csak nincs ehhez fegyverünk. Mikor találjuk meg már egyszer az ORIGÓ-t, azaz az eredőt. Éppen karácsony előtt kellene végre megtalálnunk Azt, Aki született, Akit várunk, hisz újra „ádventelünk”. Rajtunk múlik az, hogy milyen családból származnak az utódaink. Rajtunk múlik az, hogy milyenek lesznek a gyermekek szülei, nagyszülei. Rajtunk múlik az, hogy milyen gyökerekből táplálkozik az életünk, a szavunk, az erkölcsünk. Rajtunk múlik az, hogy mit hallanak a reánk bízottak otthon gyülekezetünkről. Milyen az az egyházélmény, amikben részük van mindazoknak, akik hallanak minket. Hogyan értelmezzük mindazt, ami látható napkelettől napnyugatig? Hogyan készül az evangélikus ember karácsonyra? - kérdezte egy újságíró. Nagyon egyszerű a válasz - olvasni kell azt a Bibliát, aminek csodálatos a fordítása. Olvasni ahhoz, hogy ezt a szókincset beszéljük, ezt a lelkiséget megértsük, az Ágostai Hitvallású teológiához közel kerüljünk. Itt senkit nem érdekel, hogy lelkierőben gazdagodjunk, erősödjünk? Itt senkit nem érdekel, hogy áthá- ríthatatlan a felelősség, átháríthatatlan a teher, átháríthatatlan a hitoktatás, átháríthatatlan a kegyesség, az imádság gyakorlata? Mit várunk itt és kitől, ha mi magunk nem szívleljük meg azt, ami látható és érezhető itt, de látható és tapasztalható lesz az utolsó ítéletkor? Azt sem szabad elfelejteni, hogy ezt az evangéliumot Lukács íija. Egy érzékeny ember. Élet-érzékeny, igényes ember, aki ügyel nemcsak a részletekre, hanem az élet főirányvonalára is. Ezért fogalmaz történelmi múltba ágyazottan. Nincs jövő múlt nélkül. Megjelöli nemcsak az élet célját, hanem a történelem célját is. Azonos az egyéni jövő a történelmi holnappal. Reménységem. Mindig lesznek, akik hirdetik Isten szavát, de nem mindegy, hogy kik. Hova tartozol? Mindig lesznek, akik kigúnyolják az igehirdetést és az igehirdetőt. Te hova tartozol? Káposzta Lajos ISTENTISZTELETI REND ________ Bu dapesten, 2001. december 9. 1 I„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. 7E|jj|3r (vesperás) Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. fjj 10. Zászkalipzky Pál; II., Mo! dóri u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Gálos Ildikó; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Nepp Éva; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 5. szeretetvendégség; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. (ifj.) Szeverényi János; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; Buda- gyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. )7. de. 10. (családi) Vári Krisztina; du. fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; du. 6. (ifj.) Szabóné Mátrai Mariann; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy-Tamás; Pestújhely, XV, Templom térde. Í0. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Kistemplom, Juhos utca 28. de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. (családi) Gáncs Péter; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy XVII. Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszent- lőrinc, XVHL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér í. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady ÉV ú. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXH„ Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endrefly Géza; Biatorbágy (Faluház) de. fél 9. Endrefly Géza. Advent 2. vasárnapján a liturgikus szin: lila. A vasárnap lekciója: Zsid 10,35- 39; evangéliuma (igehirdetési alapige): Lk 17,20-30. HETI ÉNEKEK: 142, 133. Összeállította: tszm SAROK Féltőn szeretni a liturgiát HjUv-Z SZERKESZTŐSÉGE KIADÓHIVATALA MEGHÍVÓ Az Új Ember karácsonyi könyvbemutatója Szeretettel várjuk a Központi Szeminárium dísztermébe (Bp. V., Papnövelde u. 7.) 2001. december 12-én, szerdán 17 órakor, az Új Ember Kiadó idén megjelent könyveinek bemutatójára. Dessewffy-Horváth Marietta: Szivárvány havasán (bemutatja Dékány Endre) Dobszay László: Jegyzetek a liturgiáról (bemutatja Török József) Gisbert Greshake: Az élet vége? Halál - feltámadás - lélekvándorlás (bemutatja Puskás Attila) Jeleníts István: Betű és Lélek, valamint Élet és Evangélium (bemutatja Mohay Tamás) Sinkó Ferenc és Sinkó Veronika: Evangéliumi történetek gyerekeknek (bemutatja Tóth Sándor) Szeghalmi Elemér: Operisták - írók és alkotások (bemutatja Dalos László) Új Ember Kalendárium (bemutatja Rosdy Pál) Új Ember Pasztorális füzetek (I-X), és W. Vámos Lídia: Hittan rejtvény (bemutatja Udvardy György) Az est házigazdája Bíró László püspök, rektor, áz Új Ember szerkesztőbizottságának elnöke A helyszínen új könyveink kedvezményesen megvásárolhatók. Budapest, 2001. november 26. Tarjányi Zoltán, főszerkesztő 3 £ 5 2 3 Ismét egy pillanat szünetet tartunk sorozatunkban, hiszen a liturgia ünneplését egy látszólag emberi ünnep „szakítja félbe”. Liturgusok, liturgiával (istentisztelet) és liturgikával (istentiszteletről szóló tudomány) foglalkozók ünnepe: megjelent egy könyv, egy fontos életmű fontos mérföldköveként. Emellett pedig nem mehet el szótlanul sem a liturgikus sarok szerkesztője, sem az, akit igazán érdekel a legszentebb játék, a legszentebb ünnep, az istentisztelet. Személyes szavakkal kezdem, hasonlóan az ismert rekláméhoz. „Ez a ... nem jöhetett volna létre, ha nem lenne..A liturgikus sarok nem jött volna létre, ha nincs Dobszay László, nincs római katolikus testvérlapunkban, az Új Emberben (szintén a második oldalon, jobbra alul) a sorozat: „Jegyzetek a liturgiáról”. Dobszay tanár úr ugyan „ízig-vérig katolikus”, mégis ökumenikus nyitottsággal fogadja, formálja, engedi felnőni növendékeit. Már nemzedékeket „fertőzött” meg a legszentebb ügyek egyikével, a liturgia szeretetének ügyével. Mi, akik tanítványai és kollégái lehetünk egyszerre, isszuk magunkba komoly előadásait vagy folyosón elhangzó félmondatos megjegyzéseit, melyek mélyén, hátterében mindig ott van az istentisztelet igényesen féltő szeretete. Néhány napja napvilágot látott Dobszay László: Jegyzetek a liturgiáról c. könyve az Új Ember Kiadó gondozásában. Hosszú évek termése ez a gyűjtemény. A hétről - hétre megjelent jegyzetek olvashatók csokorba gyűjtve, kiegészítve néhány hasonló jellegű, más periodikában megjelent írással. Aki egykor olvasott egyet-egyet, netán folyamatosan figyelemmel kísérte (tudok olyanról, aki emiatt vásárolta hétről hétre az Új Embert), most örvend az egymásra épülő, így együtt teljesebb képet adó anyag újraolvasásának. Aki most veszi először kézbe, nagy haszonnal forgathatja, szinte kézikönyvként. Mi minden található a könyvben? Letisztult álláspont az egyházzene fejlődéséről, jelen (nem túl rózsás) helyzetéről, jövőbeni lehetőségeiről, egyházépítő távlatairól. Egyértelmű, végiggondolt, egyéni ízű, de nem egyénieskedő kritika a liturgikus életben tapasztalható visszásságokról és visszaélésekről. Alapvető és mindenki számára jól érthető tanítás az istentisztelet lényegéről. Érdekes apróságok a liturgia történetéből és hatásából, amelyekről kiderül, hogy nem is olyan apróságok. Korrekt elvárások megfogalmazása az igényesebb liturgikus gyakorlatról. Teológiai elmélkedések a liturgiában megszólaló Igéről, egy nem papírforma szerinti, annál inkább vérbeli teológus tollából. Sorolhatnánk itt címeket is. A közel kétszáz írásnak címei is érdekfeszítőek. Csak néhányat: „Miért a zsoltár? - Tanmise? - Egyszer meg kellene próbálni - Perikopák - Szilveszter a démonok ünnepe? - Mit jelent a húsvéti gyertya? - Ördög a tömj énfusttől - A stílus teszi az embert - Operagála a templomban - A templom: haknisták terepe - Kedvencünk: a Gloria - Ki mondta? - Nem alkalom, hanem tartalom - Jézussal az Atyához, a Szentlélekben - Hit a liturgiában, hit a megváltásban” stb... Minden egyes sor mögött, minden gondolatfüzér hátterében, minden írás önálló kerekségében egyvalami húzódik meg: a féltő szeretet. Akkor is, amikor információt ad, tanít, nevel. Akkor is, amikor a sebészi szike élességével akarja kivágni a halálos daganatot, akkor is, amikor epébe mártott tollal, ironikusan lehetetleníti el a liturgikus élet vadhajtásait. Féltő, igényes, szenvedélyes, kompromisszum-kész, de megalkudni nem hajlandó szeretet. Az Isten ügyének, benne az Isten liturgiájának féltő szeretete. Evangélikusok is nagy haszonnal forgathatják ezt a könyvet. Nemcsak azért, mert evangélikusokat is említ, hanem azért, mert ha van az ökumenének kiemelten fontos területe, sok közös gyökere és „hitem szerint” nagy jövője, akkor az a liturgia területe. Együtt imádni Istent. Együtt tenni azért, hogy az igényes Isten igényes liturgiájának közös részvevői lehessünk. Ezért is írtunk róla. Azzal az önző tisztelettel, amellyel az írót és az ő féltő sze- retétét egy kicsit a magunkénak is tudjuk. Áldás a szerzőre, áldás az olvasóra! Hafenscher Károly * U
