Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-12-09 / 50. szám

Evangélikus Élet 2001. DECEMBER 9. 3. oldal Kettős ünnep Bakonytamásiban HOSSZÚ AZ UT BÉKÉSCSABÁTÓL KONDOROSIG Lelkésziktatás a Kelet-Békési Egyházmegyében Békéscsaba - Kondoros, 25 km-es távolság, mégis hatalmas kerülővel érkezett meg a szülővárosához oly közeli településre Tuska Tibor, fiatal lelkész téstvérünk, akit december 1 -jén, Kondor Péter esperes beiktatott új szolgálati helyére, a Kondorosi Evangélikus Gyülekezetbe. Az igehirdetés szolgálatát D. dr. Harmati Béla püspök végezte, aki ádvent küszö­bén Keresztelő Jánosról, kérdéséről / Te vagy az eljövendő vagy mást várjunk? Mt 11,3 / és a kérdésre adott jézusi feleletről szólt. Útkészítő volt János, Krisztus útját készítette, egyengette, ahogyan mostantól, ez új egyházi esztendőtől az új lelkész te­szi Kondoroson. Neki kell Isten vonalába bekapcsolódnia, hogy emberek, „lássa­nak”, nyíljék meg a hitük. E nehéz, ugyanakkor gyönyörűséges feladatra küldetett lett ilyen értelemben „el­jövendő” Tuska Tibor, aki elhatározta és vállalta e szolgálatot. A 143. Zsoltár szavaival „Taníts akaratod teljesítésére... ” megvallotta Istenre való ráhagyatkozását, bizal­mát, aki képes megerősíteni, ha mi bizonytalankodunk is. Ennek az Istennek a veze­tését, erejét érezte akkor is, amikor az elmúlt három évben többször kellett búcsút in­teni gyülekezeteknek, testvéreknek és új szolgálati helyre indulni... „Nem hittem volna — mondta beköszönő igehirdetésében - hogy Békéscsabáról Kondorosra Gö­döllőn, Albertin, Kiskőrösön és Tótkomlóson át vezet az út, de hálás vagyok az Isten­nek, hogy megmutatta a kicsiny gödöllői gyülekezet pezsgő életét, az alberti gyüleke­zet messze híres adakozókészségét és a látogatások éveken átnyúló hatását, a kiskőrösi nagy gyülekezet nagy munkáját és a tótkomlósiak szlovák lelkületét... ” 30 lelkész megerősítő konfirmája és a szép számú gyülekezet közössége kérte imád­ságban, a közgyűlésen, illetve az istentiszteletet követő állófogadáson személyesen is tolmácsolva, hogy a megtartó és megerősítő Isten továbbra is maradjon testvérünkkel. Bátovs/.kv Gábor SZÉP EMLÉK MARAD FELNŐTTKORBAN IS Tartalommal megtöltött kollégiumi élet Hosszú évek munkája után - amely időben a gyülekezet megélhette a lendü­letes előrelépést éppúgy, mint a remény- vesztett várakozást - felépült a bakony- tamási evángélikusok új gyülekezeti háza és lelkészlakása. Az új épület megvalósí­tásának terve akkor került előtérbe, ami­kor megkezdődött az egyházközségek egykori ingatlanai utáni kárpótlás. A ka­pott összeg azonban nem volt elég, így feltétlenül szükség volt a gyülekezet tag­jainak áldozatkészségére mind anyagiak­ban, mind pedig kétkezi munkában. Nagy segítséget jelentett a járadék for­májában folyósított kárpótlási pénz is. Az egyházközségek méltányossági áfa­visszaigénylési lehetősége is új forrásokat teremtett. A gyülekezet évről évre megta­pasztalhatta Istennek az emberi elképze­lést nem egyszer meghaladó segítségét és erejét, így ez év őszén megvalósulhatott a terv. Az új épület utcai főbejáratán át egy tágas gyülekezeti terembe léphetünk be, a gyülekezeti részhez még iroda, tea­konyha és mosdó csatlakozik. Átjáróval és természetesen külön udvari bejárattal készült a ház további szakaszában a lel­készlakás, ami teljes készültségét akkor éri el, ha a tetőtér beépítésével elkészül­nek további szobái is. Az ünnep szervezése közben kialakult december 1-jei időpont ugyanakkor felve­tette azt a lehetőséget, hogy a helyi Faluvé­dő Egyesülettel közös szervezésben a gyü­Manapság, amikor hajléktalanok né­pesítik be az aluljárókat és pályaudvaro­kat, amikor egyre magasabbra szöknek az ingatlanárak, a lakás egyre felbecsül- hetetlenebb értéket jelent a családok szá­mára. Különösen így van ez akkor, ha a benne élők egyetértése, békessége me­nedékké, otthonná avatja az egyébként puszta falakat. Akik elfogádták a csabacsüdi gyüle­kezet meghívását és részt vettek új lel­készlakásuk felszentelésén november 25-én, két otthonról is hallhattak az ün­nepi istentiszteleten. „Két otthon van előttünk: Az egyik az, amelynek felszen­telésére sor kerül. A másik, amelyről Jé­zus szól, azaz a mennyei hajlék” - kezd­te igehirdetését Jn 14,1-3 alapján D. dr. Harmati Béla püspök. Először az első otthonról szólt. Elmondta, hogy az új pa­rókia építésére azért volt szükség, mert a régit úgy megrongálta a belvíz, hogy fel­új íthatatlanná vált. A szorongatott hely­zetben az Országos Evangélikus Egyház sietett a gyülekezet segítségére és állta az építkezés anyagi fedezetét jelentő 15 millió forintot. Az összeg hozzáértő, lel­kiismeretes felhasználásával olyan épü\ let jött létre, amely büszkesége lehet egyháznak és településnek egyaránt. Hiszen szükség' van rá, hogy egyházi épületeink - hosszú évtizedek nehézsé­gei után - végre megfelelő formába ke­rüljenek. De legalább ekkora hangsúly esett a püspöki prédikációban arra is, hogy Isten segítségével nemcsak a bel­lekezeti ház felszentelésével egyidőben tartsunk megemléke­zést Tatay Sándor író halálának tizedik évfordulója alkalmából. Tatay Sándor felmenői három generáción keresztül voltak Bakonytamási lelkészei, ő ma­ga is az új épület helyén állott lelkészlakásban született. így lett december első nap­ján kettős ünnepe Bakony- tamásinak. Az ünnepi isten- tisztelet igeszolgálatát lttzés János püspök végezte lTim 1,15 alapján. Az igehirdetés­ben hangsúlyozta, hogy az egyház semmiféle külső meg­jelenése, tradíciója, vagy kí­vülről támasztott társadalmi elvárás nem mehet az egyház valódi szolgálatának rovására: hogy hirdesse minden módon a bűnösök üdvözítésére jött Jézus Krisztus evangéliumát. Az istentisztelet utáni közgyű­lésén a gyülekezet felé szóló köszöntéseken túl, a székesfe­hérvári Tatay Sándor Alapítvá­nyi Középiskola diákjainak műsora hangzott el. Ajelenlevők ezután átvonul­tak az új épülethez, ahol lttzés János püs­pök leleplezte Tatay Sándor emléktáblá­ját, amit a szentelés liturgiája követett. Az elhangzott ősi Confirma-imádság szavai tovább élnek mindenki szívében, víz okozta erózió, hanem az erkölcsi és lelki erózió ellen is küzdeni lehet. Ő megtart minket a sokféle „árvíz” között annak a másik otthonnak a számára, amelyet Jézus készít. Az új parókia csak erre a földi életre szóló otthon, de a templommal együtt fölfelé mutat a következő, a második, az örök otthonra. Mert ezen a földön csak az a maradan­dó, amit Jézus mond és ígér: „Eljövök értetek...” Ezért lehetünk majd Isten kö­zelében. Az istentisztelet a szabadban folyta­tódott, ahol csípős hidegben, de biztató napsütésben került sor a tetszetős lel­készlak felszentelésére, melyet a temp­lomban ünnepi közgyűlés követett. Ribár János esperes Istennek hálát adva mondott köszönetét az Országos Egyháznak, dr. Harmati Béla püspök­nek, Frankó János polgármesternek és képviselő-testületének, az építkezést szakmailag lelkiismeretesen vezető Nagy Istvánnak és a helyi gyülekezetnek a segítő szeretetért, amellyel az ügyet felkarolták és támogatták. Lang Pál se­gédlelkész úgy mondott köszönetét a modern, kényelmes otthonért, mint aki családjával első lakója lesz annak. A to­vábbi felszólalások, köszöntések, ked­ves szavak újra meg újra a szentelési li­turgia gondolatait idézték fel a jelenlévőkben: „Áldott legyen mindenki, aki átlépi küszöbét, és áldott legyen min­denki, aki benne lakik... ” Lászlóné Házi Magdolna és szükséges is, hogy mindig könyörög­jünk: Erősítsd meg Istenünk, amit csele­kedtél értünk! Legyen áldásod az épüle­ten, a benne folyó szolgálaton, az evangélium hirdetésén, s add meg a gyü­lekezet növekedését! Ö. E. NAGYON VÁRJUK AZ ISTENT? r Adventi vendégek az Ószövetségi tanszékről A Maglódi Evangélikus Gyülekezet­ben sokan vártuk december 2-án évek óta hagyományos ádventi szeretetven- dégségünket. Gyülekezetünk fiataljai ádventi jel­képeket készítettek, melyekkel igazi ád­venti hangulatot teremtettek. Vártuk meghívott vendégeinket is, akiket öröm­mel üdvözöltünk: dr. Hausmann Jutta professzomőt, az Evangélikus Hittudo­mányi Egyetem Ószövetségi Tanszék­ének vezetőjét, valamint Szabó Julian­nát, a Ferencvárosi Gyülekezet lelkésznőjét, aki az Ószövetségi Tanszék munkatársa. Ők voltak azok, akik „Mes- siásvárás az Ószövetségben” címmel nemcsak kedvességgel és ádventi csen­dességgel, hanem nagyon komoly gon­dolatokkal érkeztek meg hozzánk. Jó volt átélni, mennyire egymásra ta­lált a vendéglátó gyülekezet és a meghí­vott vendégek. Miközben a 133-as éneket versszakonként énekeltük, meghívott vendégeink diameditációja és jelképma­gyarázata által jobban megérthettük, mi­ről is énekeltünk. Különösen sokat jelen­tettek számunkra dr. Hausmann Jutta professzomő szavai: „Számunkra már megérkezett a Messiás, de még mindig várakozásban élünk!” A gyülekezet lelkésze, Péter Attila áhítatában a 130. zsoltár 5-6. verse alap­ján mondta el: „Mi mindannyian nagyon várjuk az Istent. De észrevesszük-e, amikor megérkezik?” Maglódon 20(^1. december 2-án so­kan átéltük, hogy miközben egymással találkoztunk, az Isten is megérkezett hozzánk. És nekünk nagyon fontos, hogy elmondhatjuk: „Immánuel - Velünk az Isten.” Péter Attila Csővár oszlopai Ádvent első vasárnapjáig kellett vá­rakoznia Csővár lakosságának, hogy a 670 lelkes település főterén hivatalosan is felavatásra kerüljön a Millenniumi Emlékmű. Kovács Edit szobrászművész alkotása a csővári vár megmaradt pillé­rét utánzó oszlopokon jelképezi a két­ezer éves kereszténységet, az ezeréves magyar államiságot, valamint az átme­netet a másodikból a harmadik évezred­be. Az evangélikus templomban tartott istentisztelet után Csallóközi Zoltán, a NKÖM főosztályvezetője és Dián Jó­zsef polgármester méltatta az ünnep je­lentőségét, majd Detre János esperes szentelte fel a falu szülöttének - immár a millenniumi esztendőre is emlékeztető - emlékművét. November 27-én a Luther Otthonban, a Magyarországi Evangélikus Egyház középiskolai-egyetemi kollégiumában tett látogatást lttzés János, a Dunántúli Egyházkerület püspöke. Néhány nappal ezelőtt ott járt munkatársunk, Kiss Miklós is... Ki ne emlékezne kollégiumi éveire? Szíves-örömest nosztalgiázunk egykori tár­sainkkal, de már a beszélgetés elején gyak­ran felhangzik a kérdés: Emlékszel?... An­nak a száz gyermeknek viszont, akik a budapesti Rózsák terén lévő evangélikus kollégium lakói, a kollégiumi élet még nagyon is valóságos. Az egyharmadnyi fiú és kétharmadnyi leány kollégista nap­pal különböző iskolában tanul. Legtöbb­jük a fasori és a Deák téri gimnáziumba jár, öten a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola hallgatói, harmincán pedig más oktatási intézményben tanul­nak. A kollégium hangulatát a „konzisok” határozzák meg, mert szinte minden sza­bad helyen gyakorolnak. Hol innen, hol onnan hallatszik a muzsikaszó. De ez az Alma Mater másban is különbözik az át­lagostól. A Gaál Jánosné igazgató által irányított intézményben a kollégisták hitéletére is hangsúlyt helyeznek. Szer­dánként Johann Gyula, a teológus ott­hon igazgatója tart áhítatokat. Erre az al­kalomra mindig jönnek teológiai hallgatók is, akik az áhítat után még együtt maradnak a kollégium lakóival, hogy beszélgessenek velük. Ezzel pár­huzamosan Johann Gyula hittanórákat is tart. Mindezeken túl a tanulóifjúságnak további lehetősége is van arra, hogy - fakultatív módon - foglalkozzon a hit kérdéseivel. Németh Enikő kollégiumi nevelőtanár vezetésével egy ifjúsági bib­liakör alakult. Ezeken szolgálatot vállal Óvári Miklós teológiai hallgató. Műkö­dik még imaközösség nevelők között, gyermekek között, valamint nevelők és gyermekek között. A kollégium egyéb közösségi rendez­vényeit a jól működő Diákönkormány­zat szervezi. Komoly éves programot dolgoztak ki, aminek megvalósításához pályázati úton nyertek pénzt. Legutóbbi alkalmaikon Fekete Gyula írót és Kiss Dénes költőt látták vendégül. Terveik között szerepel egy ádventi foglalkozás megtartása, de megemlékeznek majd a doni áttörés évfordulójáról is. Vendégül várják Dévai Nagy Kamillát és Bánjfy Györgyöt, a Föld napján pedig túrát szer­veznek a Szemlőhegyi barlangba. Fontos alkalmak a közösségi élet szempontjából az úgynevezett „bennma- radásos hétvégék”, amikor a kollégisták nem utaznak haza. Ilyenkor a vidéki diá­kok színház- és operalátogatás révén is­merkedhetnek Budapest kulturális kíná­latával, de így tudnak részt venni saját iskoláik hétvégi programjain is. (A va­sárnapot természetesen arra is felhasz­nálják, hogy - istentiszteleteken való részvétellel - megismerkedjenek más gyülekezetek életével.) A lélek ápolása mellett fontos a test karbantartása is. Ennek érdekében „star­tol rá” újra és újra Krskáné Szabó Pap Krisztina nevelőtanár pályázati pénzek­re, melyekből sportszereket vásárolnak, és az egészséges mozgáshoz szükséges feltételeken próbálnak javítani. Jó idő­ben a tanulók rendelkezésére áll az ud­varon egy kosár- és röplabdapálya, de a bárhol felállítható pingpong-asztal is re­mek lehetőséget ad a testedzésre. Téli idő­szakban egy kisebb tornateremben tudnak lazítani a diákok. (Pályázati pénzből sze­retnék az aerobicot és kondicionáló tor­nát is beindítani.) A „Minden napra jusson program” - jegyében említést érdemel még a Láng Judit tanárnő vezetésével működő „csa­ládi kör”, ahol vendégelőadók segítségé­vel nevelik a fiatalokat a családi élet fe­lelősségére. Dr. Mekis Viktória, egykori fasori diák pedig nemcsak mint éjszakai nevelő jár vissza egykori kollégiumába, hanem különféle kézműves foglalkozá­sokat is tart az ehhez kedvet érző diá­koknak. Kiss Miklós A Johannita Segítő Szolgálat jótékonysági hangversenyt rendez a Bethes- da Gyermekkórház Pulmonológiai Osztályának javára 2001. december 15-én a Fasori Református Templomban (1071 Bp. Városligeti fasor 7.) 18 órai kezdettel. Igét hirdet: Cseri Kálmán. Műsoron Pachelbel: Magnificat és Schütz: Karácso­nyi történetek c. művei az Erkel Ferenc Vegyeskar és a Kelenföldi Zenei Stúdió művészeinek előadásában, valamint Mozart: D-dúr Divertimento a Hubay kvar­tett előadásában. A belépés ingyenes, a kórháznak szánt adományokat a helyszí­nen kihelyezett perselyekbe várjuk köszönettel. KÉT HAJLÉK VAN ELŐTTÜNK „Ideiglenes” lelkészlak-szentelő Örökélet vasárnapján Kiss Tamás, Károly Tamás és Virág Áron tudják, a jó jegyet nem adják ingyen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom