Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-12-09 / 50. szám
66. ÉVFOLYAM 50. SZÁM 2001. DECEMBER 9. Advent 2. VASÁRNAPJA ÁRA: 65 Ft A TARTALOMBÓL Alibi-szeretet Emlékező ifjúság Döbrentei szobor Budán Kérdőív az Ev. Életről Látogatás a Luther Kollégiumban „Ezért a szeretet jogán mindannyiunkat tartsuk szentnek, de a hit jogán senkit se nyilvánítsunk annak, mintha hittételünk volna ezt vagy azt szentnek tartani... ” Luther Márton, A szolgai akarat (Jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön, Weltler Sándor fordítása) Elnőiesedő pálya? Konzultáció a lelkészutánpótlás kérdéseiről A jövő lelkészei a ma ifjúságából kerülnek ki, de vajon kik lesznek ők? Hányán, honnan érkeznek majd? A nemek megoszlását tekintve, milyen arányban fognak jelentkezni a lelkészi szolgálatra - egyáltalán, jelentkeznek- e majd elegen? A jelenben megfigyelhető tendencia alapján számolnunk kell-e az egyház lelkészi karának „elnőiesedésével”? Hogyan „toborozzunk” fiatalokat a lelkészi életpályára, s hogyan tegyük vonzóvá az Isten és ember szolgálatát végző hivatást? Néhány héttel ezelőtt olvasóink már találkozhattak lapunk első oldalán dr. Szabó Lajosnak hittudományi egyetemünk rektorának elgondolkodtató írásával, amely a lelkésznevelés mai helyzetéből kiindulva vizsgálta a közeljövő lehetőségeit. A téma most ismét napirendre került, ezúttal egy teológiai konzultáció formájában, amelyet a Hittudományi Egyetem rendezett november 27-én délelőtt, D. Szebik Imre elnök-püspök kezdeményezésére, Ittzés János és D. dr. Harmati Béla püspökök részvételével. A kerekasztal-beszélgetés meghívottal teológiai tanárok, evangélikus lelkészek, egyházi oktatási intézmények képviselői, valamint ötödéves teológushallgatók voltak. Megnyitó beszédében D. Szebik Imre elmondta: drámainak érzi, hogy az idei tanévben 9 jelentkező közül csupán 3 fiú nyert felvételt az első évfolyamra, szemben a „gyengébb nem” mintegy húsz jelentkezője közül felvett 11 -el. Ez a tény az ifjúságban végzett szolgálatunk alapos átgondolására késztet. A konzultáció célját úgy határozta meg az elnök-püspök, hogy „ a holnap lelkészeiről, a holnap egyházáról szóljunk őszintén, az evangéliumhirdetés iránt érzett felelősséggel." Hol deficites a szolgálatunk? Hisz- szük, hogy a Szentlélek hív el a szolgálatra, de eszközei mi vagyunk, és felelősségünk megsokszorozódik egy olyan társadalomban, ahol csökken a lelkészi pálya presztízse. A püspök rámutatott: sok más pálya (pedagógusi, orvosi, jogi stb.) mellett most már a lelkészi pályán sem ismeretlen fogalom az elnőiesedés. Időszerű elgondolkodni arról, hogy egyházi iskoláinkból vajon miért nem jelentkeznek többen a teológiára? (Azt is meg kellene vizsgálni, hogy nem okoz-e csalódást a fiataloknak az iskolák légköre?) Szebik Imre arra biztatott: merjünk szólni, merjük bátorítani a fiatalokat a lelkészi pályára. Közös érdekünk, hogy növekedjék egyházunk felelősségérzete a lelkészutánpótlás iránt. Elsőként dr. Fabiny Tamás teológiai tanár mondta el észrevételeit, egy igen találó újszövetségi hasonlattal élve. Jézus pusztai megkísérlésének történetét elemezve, arra mutatott rá: hogy miként Jézust a pusztai „teológiai tanulmányai” közepette kísértések érték, akként korunk teológusai, lelkészei is ki vannak téve hasonlónak. Lehet ez materiális kísértés („Mennyit keresel lelkészként? Nem kellene más szakmát is tanulnod, hogy megélj?”), lehet a látványosság kísértése (Valljuk be: sokszor szeretünk formabontók lenni, mert azt hisszük, így lesz vonzó az üzenet...), és végül ismert a hatalom kísértése is. A nagy kérdés az: mennyiben jelentenek „merítési lehetőséget” ma az egyházi iskolák, gimnáziumok? Igazán nagy hangsúlyt kell helyeznünk a tanítás minőségére, valamint a tehetséggondozásra. Spirituális és szellemi kihívásokkal kell szembenézniük a hitoktatóknak, lelkészeknek, akik vonzóvá tehetik ezt a hivatást a fiatalok számára, fogalmazott Fabiny Tamás. Dr. Reuss András rendszeres teológiai professzor a társadalomban tapasztalható nagymértékű szekularizáció egyházra gyakorolt hatásaira hívta fel a figyelmet. Mint mondta: a teológia tulajdonképpen missziói terület is, hiszen a hit megőrzését és az ide érkezők hitének elmélyítését kell, hogy szolgálja. A jól felkészített és kibocsátott hallgatók jelenthetik a legnagyobb vonzerőt, akik indíttatást adhatnak az új generációnak! Éppen ezért nem szabad csak az egyházi iskolák felelősségét hangsúlyozni - vélte. A konzultáció nem lett volna teljes a fiatal, pályakezdő lelkészek meghallgatása nélkül. Smidéliusz Gábor nagytarcsai és János Zsuzsanna hévízgyörki lelkészek számoltak be szolgálatuk örömeiről, gondjairól, különös tekintettel arra, hogy mit is jelent a teológiáról frissen kikerülve beilleszkedni egy gyülekezet adott „koordinátái” közé. Mindketten őszintén beszéltek arról, milyen nagy segítséget jelent, ha testvéri az együttműködés a szolgálatot átadó lelkész-előd és az átvevő, fiatal lelkész között, hiszen ezt érzékenyen figyeli minden gyülekezet. A délelőtt harmadik előadója Hafenscher Károly, országos irodaigazgató egy szemléletes képet hozott: az egyháznak váltót kell állítania. Mit jelent ez? Nem a célunk változik, hanem az odavezető útnak kell megfelelőnek lennie. Tény, hogy a „váltóállítás” veszélyekkel jár, akár, ha túl korán, akár, ha túl későn történik. A „toborzás” nem időtlen szolgálatra szól. A ma társadalma élménytársadalom, - amikor egy lelkész elindul a pályán, erre tudatosan fel kell készülnie. Élményt akaró közösségekben kell ma „zsidónak zsidóvá, görögnek göröggé” - azaz „élményhozóvá” válni. Mindazonáltal az evangéliumot hirdetjük, az egyedül igaz értéket, nem pedig egyet a sok között. A XXI. században is ez a küldetésünk, és a korszellem kihívása nem szabad, hogy riasszon, ellenkezőleg, lendületet kell, hogy adjon. A friss levegő beáramlásához nyitottaknak kell lennünk magunknak is. Nyitottaknak Isten és embertársaink iránt, hogy „a Szentlélek szele beszippantható legyen”. Erre toborzunk tehát: Isten sze- retetének hirdetésére a világban! Hafenscher Károjy végezetül kiemelte, hogy a direkt és indirekt módszerekkel egyaránt végzendő feladat - szent értelemben - akár „mozgalommá” is válhatna,- s ez lenne a legjobb befektetés a lelkészutánpótlás érdekében. K. D. si liturgia ajánlásának szövegét Régen várt és több éven át előkészített történelmi pillanat részesei voltak a három legnagyobb keresztény felekezet képviselői 2001. december 3-án délelőtt a Katolikus Egyház Városligeti Székházában, amikor a Szentszék állásfoglalása után - a sajtó képviselői előtt - aláírták a vegyes házasságra lépő hívek számára az ökumenikus esketési szertartások rendjéről hozott megállapodást. - Ezekkel a gondolatokkal kezdte bevezetőjét Juhász Judit, a Magyar Katolikus Püspöki Kar sajtószóvivője, az esemény levezető elnöke. Ez után a dokumentumot aláíró püspökökhöz fordult, hogy néhány szóval ismertessék ennek a napnak a hátterét. Dr. Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke: Mióta kitágult a világ, a keresztény egységre törekvés sürgető feladatként nehezedik mindazokra, akik Krisztus követőinek vallják magukat. Ennek a törekvésnek első helyén a vegyes házasság áll. Ahol különböző keresztény közösségekhez tartozó házaspár kíván egységes, emberi életet szolgáló és üdvösséget építő közösséget teremteni egy emberi otthon falai között. Ezért kezdettől fogva kívánták, hogy a keresztény közösségek vezetői találjanak egy olyan megoldást, amely ennek az egységes keresztény szellemiségnek a javát szolgálja. A három történelmi felekezet vállalkozott ennek megvalósítására. Kérte, hogy akik ennek a szertartásnak a keretében teremtenek keresztény otthont, maradjanak hűségesek a saját meggyőződésükhöz, hovatartozásukhoz, és úgy tudjanak jövő magyar nemzedéket nevelni, hogy az közelebb vigye ennek a történelmi tehertételnek a megoldásához az egész magyar kereszténységet. Dr. Bölcskei Gusztáv a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke: A felekezeti széttagoltságban élő keresztény egyházaknak küldetésük, hogy konfliktusok csillapításához tudjanak hozzájárulni. Ha igaz ez világméretekben, a társadalom nagy kérdéseiben, akkor teljességgel igaz minden egészséges emberi társadalom alapsejtjében, a családban is. Amikor Jézust megkérdezték az ünnepnap és az ember viszonyának konfliktusos helyzetében, azt válaszolta: ,JJem az ember van a szombatért, hanem a szombat van az emberért. ” Nem a házasságra lépő emberek vannak a szertartásért, hanem a szertartás van ezekért az emberekért. A vegyes házasság kérdése mindig azoknak okoz problémát, akik komolyan veszik a hitüket. Ezt igyekeztünk szem előtt tartani, és ehhez kívánunk most segítséget nyújtani. D. Szebik Imre a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke: Statisztikák alapján az evangélikus templomban tartandó esketések 60%-a vegyes házasság. Véleménye szerint eddig 5-10%-ban lehetett jelen a másik felekezet lelki- pásztora. Ezután már nem vendégként, hanem tényleges résztvevőként vehet részt az esketési istentiszteleten. Újságírói kérdésként elhangzott, hogy ebben az esetben a születendő gyermek melyik felekezet tagja lesz? Válaszul dr. Erdő Péter püspök, a Pázmány Péter Tudományegyetem Rektora válaszolt, aki kijelentette, hogy ami itt aláírásra kerül, az csak a liturgiára vonatkozik. Nem változtatja meg az esketés előfeltételeit, hiszen minden egyháznak megvan az álláspontja, hogy milyen feltételekkel esketi meg a házasságra jelentkező feleket. Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke a személyes érdekeltség okán megszólalva (mindkét fiának felesége római katolikus) hozzátette, hogy a házasság előfeltételei a napi élet-konfliktus sorozatban a házasulandók számára sohasem elvileg eldöntendő, hanem mindig személyes konfliktusban megbeszélendő kérdések. Ezért a lelkipásztori helyzetek megoldása szempontjából az előfeltételek inkább konfliktust generálnak, mintsem megoldanák azokat. De reménységünk, hogy egy jó úton elindultunk és az út folytatódik... Szebik püspök is hasonló szavakkal zárta gondolatait: ,JJem oldottunk meg minden kérdést, amely a házasság körül felmerül. Nemcsak teológiai, de praktikus értelemben sem. Viszont mindenképpen jelzést adtunk arról, hogy a keresztény történelmi egyházak meg tudják találni azokat a közös pontokat, ahol a liturgiában, szertartásban, a közös imádságban egyetértenek, és ilyen módon kifejezésre juttatják, hogy sokkal több az, ami bennünket egybekapcsol, mint ami elválaszt. ” Menyes Gyula Kérés az Olvasóhoz 66. évfolyamát jegyző hetilapunk - fennállása óta első ízben - most nem csupán olvasni-, de ímivalót is kínál! Egy kitöltendő kérdőívet. Ha minden igaz, e heti számunk mellékleteként ugyanis egy A/4-es formátumú adatlap lapul az Evangélikus Élet „belsejében”. Kérjük, ne dobják el - négyrét hajtva éppen beleillik egy szabványos borítékba!... Persze nem egyszerűen e műveletre szeretnénk buzdítani olvasóinkat, hanem mindenekelőtt arra, hogy szenteljenek némi időt a szerkesztőbizottságunk által összeállított kérdéssor tanulmányozására, és a kitöltött kérdőívet borítékba helyezve - lehetőleg még az ünnepek előtt - adják postára szerkesztőségünk címére (Evangélikus Élet Szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24. - a borítékra kérjük, ráírni: „FELMÉRÉS”). A szerkesztőhöz szép számmal érkező olvasói levelekből levonhatók ugyan bizonyos következtetések hetilapunk olvasótáborának összetételéről, igényeiről, ill. az egyes lapszámok (szerkesztői megoldások) fogadtatásáról, megítéléséről, valójában azonban még egy egyházi lap sem mondhat le arról, hogy időről-időre „megszondázza” olvasótáborát. Ennek legadekvátabb módja a kérdőíves felmérés, amelynek eredménye a szerkesztői munkában kell, hogy hasznosuljon, azaz végső soron az olvasók javát kell, hogy szolgálja. Szerkesztőbizottságunk eredetileg jóval több kérdésre szeretett volna választ kapni, de - mi tagadás - nem mertünk terjedelmesebb kérdéssorral előhozakodni. Ezért úgy döntöttünk, hogy az Evangélikus Élet (sajtó) történetének legelső kérdőívében főként az alapinformációk felmérésére szorítkozunk. Egy-két kivételtől eltekintve, a kérdésekre vagylagos válasz adható, a megfelelő négyzet megjelölésével („beiXelésével”). Kimaradtak azok a kérdések, amelyek önálló vélemény megfogalmazását kérték volna. Noha ezúttal természetesen névtelenül feladott levelekre számítunk, a szerkesztő azért titkon feltételezi, hogy a borítékok némelyikében - a kitöltött adatlap mellett - egy másik papírlapot is talál majd,- személyes megjegyzésekkel, kritikai észrevételekkel, javaslatokkal... Előre is köszönjük! Válaszunk (remélhetőleg) egy tartalmas, áldott evangélikus közélet - színvonalasabb szolgálata lesz. Mind többünk örömére, az Úr dicsőségére. T. Pintér Károly KJ ) * ■ i Balról jobbra: Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki KóWerencia elnöke, Bölcskei Gusztáv, a Magyarország Református Egyház Zsinatának lelkészt elnöke, I). Szebbik Jmre, a Magyar- országi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, Márkus Mihály református-, valamint Harmati Béla és Iftzés János evangélikus püspökök. |j|
